Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-18 / 41. szám

4 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. FEBR. 17. Megszüntetett járadék A lapunkban közölt munkanélküli-járadékról szóló információ megjelenésével egy időben megyénkben a helyi munkaü gyi központ levélben 2 ezer 500 embernek kézbesíti határozatát. Az Országos Munkaügyi Központ leirata szerint a „munkavégzési kötelezettség szünetel" bejegyzés alapján munkanélküli-járadákot kapó szövetkezeti tagoknak a járadék finanszírozását a Szolidaritási Alap csak február 16-ig biztosítja. A történtek hátteréről Vladiszavlyev András, a megyei központ igazgatója adott felvilágosítást. Az állástalanná vált szövetkezeti tagok munkanélküli járadékával kapcsolatosan az alapvető ellentmondást az jelentette, hogy a '91 márciusi IV. törvény első értelmezése szerint azok a munkanélküliek, akik a tulajdonosi jogokat megtestesítő tagsági viszonyukat nem kívánták megszüntetni, nem fordulhattak a munkaügyi központhoz. Az akkor érvényben lévő szövetkezeti törvény alapján viszont a szövetkezetnek joga volt a tagság fenntartása mellett is szüneteltetni az érintettek foglalkoztatását. Az állásfoglalások többszöri változtatásával végül odáig jutottak, hogy ezeknek az embereknek is járt az ellátás. Egészen mostanáig. A helyzet alapvetően az új szövetkezeti törvény hatályba lépésével változott meg. A munka- és tagsági viszony egyértelmű különválasztásával új munkaszerződéseket kell kötni, mégpedig a rt^inka törvénykönyve alapján. A tagnak tisztáznia kell a szövetkezetével, hogy tud-e munkát adni vagy sem. Amennyiben nem, akkor a munkaviszony megszüntetése után lehet csak kérni a munkanélküli-járadékot, mégpedig újabb eljárás keretében. T. Szí.. Felhívás fórumra Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal helyi érdekegyeztető fórumok létrehozására hívja fel az állampolgárokat, szövetkezeteket és önkormányzatokat. A fórumok feladata a szövetkezeti földalapok kijelölésének segítése és ellenőrzése lenne. Fórurfiok alakítását a szövetkezetek működése által érintett települések az önkormányzatoknál kezdeményezhetik február 29 -lg. Mivel a törvény nem tartalmaz részletes szabályozást, a kárrendezési hivatal a következő eljárási rendet tartaná kívánatosnak. Az igénybejelentés hírét az önkormányzatok közzéteszik, az érdekeltek pedig jelzik részvételi szándékukat. Az önkormányzatok képviselő-testületei a bizottsági tagokra vonatkozó szabályok szerint megválasztják a jelentkezők közül a fórum tagjait. A fórumba olyan tagot is meg kell választani, aki a nem helyben lakók képviseletében jár el. A működési feltételeket az illetékes önkormányzatok biztosítják - az állami költségvetés terhére. K. G. Celsius a Dél-Alföldön A Celsius Kft. a Szelkából vált ki körülbelül másfél évvel ezelőtt, s ezzel a lépéssel tulajdonképpen elébe ment a privatizációnak - mondja Tóth László ügyvezető. A gyengeáram a Károlyi utcában maradt, a gázzal kapcsolatos szolgáltatások és az erősáram főhadiszállása az Ág utca 3. Kirendeltségük van Makón, Hódmezővásárhelyen, Kisteleken és Mórahalmon, a kisebb községekben címfelvevők gyűjtik össze a munkát a heti rendszerességgel érkező turajáratoknak. A Budapesti körúti szolgáltatóházban található bemutatótermüket a jövőben kereskedelmi - elsősorban nagykereskedelmi profdiai szeretnék hasznosítani. Működési területük nem korlátozódik Csongrád megyére, Bács-Kiskun, Békés is vonzáskörzetükbe tartozik. Az indulás nem volt szokványos, az „anyavállalat" százezer forintos vagyoni betétje mellé a harmincnyolc tulajdoni részt szerző dolgozó 15-100 ezer forintjából jött össze a szükséges egymillió. Az első évben több mint félmillió forintot költöttek csak reklámra, meg kellett ismertetni a Celsiust. Úgy tűnik, hogy ez sikerült, az 199l-es évet már nyereséggel zárták. Eddig - az átmenet időkre tekintettel - egy háromfős, szakosodott ügyvezetés igazgatta a kft.-t, a napokban azonban egyszemélyi vezetőt választanak. A közeljövő tervei között egy szolgáltatói információkra koncentráló újság megjelentetése is szerepel, amely például az elfekvő raktárkészek hasznosítását segítené elő. KA Környezetbarát olasz kamra Maszk nélkül is fújható A zárt térben történő fújás nem csak azzal az előnnyel jár, hogy a környék fái nem öltöznek állandóan különböző színekbe, a kétkomponensű festékeket ugyanis „égetni" kell, mégpedig egyenletes, hatvan fok körüli temperált hőmérsékleten. A kamráknak ma már második generációja működik. Az első, az úgynevezett vizes típusú volt s ez azt jelentette, hogy a padló rácsai alatt levő víz próbálta megkötni a fújáskor szálló festéket. A második - nálunk még új generációs fényezőkamra levegó'áramlással teszi ugyanezt. Méghozzá úgy, hogy a környezetbe a lehető legkevesebb vegyi anyag kerüljön ki. Ennek az új típusú kamrának egy olasz változata, a Saico gyár terméke működik Kecskeméten, a külső szegedi úton, az Uniciklon Kft. szervizében. Kezdetben használták a nitrót. Nem csak az egészségre volt káros, de kemény utómunkálatokat, polírozást is igényelt. Azután jöttek a mügyantás festékek, s itt már elhagyható volt a polír, de nem volt mindegy, mikor és hol használják azokat. A legújabb kor termékei a kétkomponensű festékek. Számtalan előnyük mellett azonban ezeket sem lehetett akárhol, akárhogy fújni. Megszületett hát a festőkamra, a fényezőfülke. Tóth Károly, a kft. ügyvezető igazgatója szerint ez a márka egyike a legjobbaknak, környezetvédelmi és fényezésszakmai szempontból egyaránt. A Saiconál már a fülkébe kerü lő levegő is durva és finom szűrőkön keresztül jut be. Kifelé itt is a padlón át távozik, de mielőtt a kéménybe jutna, még alaposan megszűrik. A levegő annyira tiszta maradhat a fülkében, hogy akár maszk nélkül is lehet dolgozni. Az égetési folyamat során programóra keringteti a levegőt, a szárítás végén pedig ki is szellőzteti a fülkét. Az eljárás a környezetvédelmi előírásoknak oly annyira megfelel, hogy Róma belvárosában jó néhány Saico-fényezőkamra dolgozik. Ebből egyébként az arezzoi cégnél naponta 5-6 készül, s egy ilyen négy-öt gépkocsit tud ellátni naponta. Á kecskemétiek először csak mint érdeklődők kerültek kapcsolatba a gyárral, majd ha már úgyis vettek egy kamrát, elvállalták a Saico hazai márkaképviseletét KOVÁCS Beszélgetés dr. Farkas Gabriellával Hogy az emberek felismerjék a jogaikat A szövetkezeti törvényről és annak végrehajtásáról tartott szatymazi lakossági fórum egyik meghívott előadója dr. Farkas Gabriella, az MDF országos alelnöke volt. A fórum után arra kértük, néhány szóban mutatkozzon be olvasóinknak. Tehát: hogyan lett a legnagyobb kormányzópárt mezőgazdasági szakértője és alelnöke? - Azt hiszem, nekem igazán egyenes utam volt a mezőgazdasághoz: földbirtokos családból származom, birtokaink Borsod megyében, Mezőnagymihályon és Mezőcsáton voltak. A fordulat éve után mindenféle sérelmet elszenvedtünk: engem nem vettek föl rögtön középiskolába, majd egyetemre sem, csak később, levelezőn tudtam elvégezni. Mikor édesapám a recski munkatáborban töltött fogsága után újra elhelyezkedhetett, a szakmájában, téeszjogtanácsosként dolgozott: úgy éreztük, talán a szövetkezet az egyetlen terület, ahol közünk lehet a földhöz. Ezért lettem én is téeszjogtanácsos. - Tehát egyfajta családi örökség volt. - Igen. így valamelyest közünk lehetett a földhöz, s talán minden gúzsba kötöttségük ellenére a szövetkezetek voltak akkoriban az egyetlen olyan területei a gazdaságnak, ahol bizonyos kisfokú szabadság volt, a legkeményebb időben is. S talán épp azért, mert benne voltam, és tudtam, hogy hol vannak a fájó pontjai annak az egész rendszernek, amikor mód nyílott a történelemformálásban való részvételre, nekem adott volt ez a terület. - Miért pont az MDF-en belül? - Azért, mert soha nem tudtam volna olyan helyre sodródni, ahol akármilyen irányú szélsőség uralkodik. r - Ma is szélsőségektől mentesnek látja pártját? - Én azt hiszem, hogy a MDF ezt a szélsőségektől mentes arcát meg tudta őrizni. Azok a szélsőséget mutató jelenségek, amelyek időnként itt is voltak, egy-egy személyhez kötődtek adott esetben, ám a pártot magát soha nem jellemezték. Az MDF-hez vonzott az is, hogy nem egyirányú, hanem sokarcú: ez az a bizonyos hármasság, együtt a népi-nemzeti hagyomány, az európai keresztény eszmék és a nemzeti liberalizmus Széchenyi-féle eszmerendszere. - Melyiket érzi magához a legközelebb? - Ez a három én együtt vagyok. - Visszatérve életpályájára: mint mondta, az egyetem elvégzése után jogtanácsosként dolgozott. - Igen, majd amikor egy 1985-ös jogszabály bizonyos területekre lehetőséget adott a szakosodásra, szereztem egy mezőgazdasági szakjogász-képesítést. Aztán amikor 1988 őszén beléptem a Magyar Demokrata Fórumba, egyenesen következett az én irányultságomból, hogy ott mivel foglalkozzam. Először, még jogtanácsosként a Heves megyei szervezetben megyei elnök voltam, aztán az egri szervezetnek az elnöke, majd az 1990. decemberi tisztújításon kerültem az országos elnökségbe. Úgy szereztem bizonyos ismertséget, hogy a választási kampányban sok választási gyűlésen vettem részt, például Heves, Hajdú, Békés, Bács-Kiskun megyében, mint az MDF agrárprogramjának a hirdetője. - A szövetkezeti törvény végrehajtásában hol érzi a legnagyobb nehézséget, hol várható a legtöbb gond? Tekintsünk el most attól, hogy vannak olyan területek - mint például a szakszövetkezetek - amelyekkel a törvény nem foglalkozik kellő mélységben. - Hiátusok természetesen lehetnek a törvényben, de én nem ezt érzem gondnak, hanem azt az állapotot, amelyben a szövetkezeti tagság van. A szövetkezeti tagság ugyanis nem érti a jogait: két generáció volt derékba törve, megnyomorítva, megfosztva a gondolkodás szabadságától. Rettenetesen nehéz egy csapásra azt mondani, hogy „ember, most gondolkozzál, mert jogod van hozzá, és élj a jogoddal". Ez a legnehezebb. Épp ezért fontos feladatunknak tekintjük, hogy az embereket segítsük jogaik felismerésében. - A mai fórum egyik szervezője a helyi gazdakör volt. Közismert az MDF és a gazdakörök kapcsolata: az országos szövetség elnöke például a párt parlamenti frakciójának tagja. Milyen elképzeléseik vannak a jövőben ezen a területen? - A gazdakörök, attól kezdve, hogy segítettük őket létrejönni, tőlünk függetlenül, önállóan fejlődve dolgoznak. - Tehát az MDF csak mintegy katalizátorként működött? - Igen, ez pontosan így van. P. L. Sör az alagútban A Szegedi Móra Tsz-ben már egy évtizede palackozzák a kőbányai világost. Az ebből származó nyereség mindig jól jött a kevésbé gazdaságos növénytermesztés vagy állattenyésztés kisegítésére. Mint mindennek, ennek is meglett a böjtje, az üzem fejlesztésére alig jutott pénz. A termelési csúcsot 1988-ban érték el, 218 ezer hektoliter sört palackoztak. A nyári szezonban még a harmadik műszakot is beindították. A sörök bővülő választéka odáig vezetett, hogy a 8 napos szavatosságú kőbányaiból'91-ben már csak 115 ezer hektolitert igényelt tőlük a kereskedelem. Ha nem akarták becsukni a kaput, elodázhatatlanul fejlesztésbe kellett kezdeniük. A beruházásra nem tudtak másként pénzt szerezni, csak ha az ott dolgozók is beszálltak az üzletbe. Az e célra novemberben alakult kft.-ben 37 ember adta össze a törzstőkét. A telep továbbra is a téeszé, a technológia részben a söriparé. A 27 millió forintos befektetés egy részére a kft. ötéves lejáratú hitelt vett fel. Dorn István ügyvezető megkönnyebbüléssel, s örömmel adta tudtunkra, hogy rendkívül rövid idő alatt elkészültek a nagy munkával, elkezdték a próbaü zemi gyártást, a pásztor világos és az Aranyászok sörökkel. A viszonylag olcsó minőségi sörökből szeretnék elérni a 200 ezer hektoliteres szintet, a forgalmazásra együttműködési szerződést kötöttek a kőbányai gyárral. A hőkezelést megoldó alagútpasztőr önmagában tízmillió forintba került, az energiarendszer kiépítése és a kazán 6,5 milliót, a hőcserélős hűtés 2 milliót kóstál, az összeg többi részét az építési, felújítási munkák vitték el. Ebből is látszik, mielőbb rá kell kapcsolniuk, hogy pénzük és fáradozásuk megtérülhessen. T. Sz. I. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN