Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-18 / 41. szám

18 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. FEBR. 15. Tomislav Velimirov - Velencei Tamás Név és kultúra Aki bár egy évet, avagy néhány hónapot is élt kisebbségi sorban, legalább érintőlegesen érezhette, mit jelent a névhasználatért folytatott harc. Amikor a keresztnév becsületéért - megbecsüléséért, egyáltalán: tuáomásul vételéért -, monájuk, a csaláábéli újszülött anyakönyvezése előtt valóságos stratégiát kell kiáolgozni annak éráekében, hogy a szülők akarata érvényesüljön... S mennyire lehangoló, ha mináez hiábavalónak bizonyul. Most, hogy a áélviáéki Majáán, Oroszlámos és Rábé plébánosáról, a meghurcolt Velencei Tamásról megtuáhattuk, hogy ereáeti neve Tomislav Velimirov, s pappá szentelése előtt ő maga áöntött a magyar név mellett, megérthetjük, mit jelentett a vajáasági Bánságban horvátnak lenni. Azon a viáéken, ahol a szomszéá, avagy vegyesen élő népek más kultúrához tartoznak... Ugyanis tuáomásul kell vennünk: a Kárpátalja, Eráély, Partium, Bánság, Vajáaság, Bosznia-Hercegovina „vonal" mentén együtt él a keleti (bizánci) és a nyugati (római) fogantatású kereszténység és kultúra - itt a legélesebb az a feszültség, amit örökölt és közkeletű szóval nacionalizmusnak nevezünk. Az a mi külön tragéáiánk, hogy az említett, egyelőre törésvonal-számba menő, izzó és kiszámíthatatlan „anyaggal" terhes „kötőelem"-hiánnyal köszköáő régió lakosságának jelentős része magyar. E több országot átfogó viáéken a Hatalmat a bizánci örökség jelenti; a nyugati világhoz kötő szálakat negyven-hetven esztenáeje a háttérbe szorított kultúra képviselte: most viszont az oáatartozás (kiszámítható) anyagi előnyei erős motivációt jelentenek miná a magyarság, miná a vele együtt élő, nyugati keresztények számára. Majáán, Oroszlámos és Rábé plébánosa - a lelki és testi tortúra ellenére, vagy inkább mináazért - sorsán keresztül péláázza: ahol nehéz horvátként élni, magyarnak lenni sem könnyű. Az a tény, hogy a megbékélést és fegyvertelen világot hiráetőlelkipásztort „önkéntes" ruhába bujtatták és az átmenti kocsmákban mutogatták az erőszak emberei: kor- és kórtünet. Tomislav Velimirov - Velencei Tamás harmaáik nevet nem válaszhat. P.S. Lesz XXIX. (egy híján harmincadik) kongresszus... A SZOVJETUNIO KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK (SZKP) kongresszusát, sorrendben a 29-iket, az idén júniusban tartják meg. Erről az ország különböző területeiről érkezett kommunisták mintegy 130-an - Moszkva Zseleznodorozsnij nevű elővárosában döntöttek a hét végén. Az ITAR-TASZSZ jelentése szerint az eredetileg a regionális pártszervezetek képviselői számára szervezett tanácskozást a résztvevők össz-szövetségi pártértekezletté nyilvánították (amely az SZKP szervezeti szabályzata szerint jogosult a pártkongresszus összehívására), mire a küldöttek közül többen elhagyták a tanácskozást. RO TE VU dél-koreai államfő hétfőn aláírta az Észak-Koreával kötendő megbékélési megállapodást és a félsziget atomfegyvermentessé tételéről szóló szerződést. Az okmányokat Phenjanban e héten cseréli ki Észak- és Dél-Korea miniszterelnöke az újabb kormányközi értekezleten. HEGYI-KARABAHBAN hétfőn is folytatódtak a hét végén fellángolt harcok. A szemben álló azeri és örmény egységek nehéztii zérséggel és nagy robbanóerejű rakétákkal lövik egymást. Több tucat a halott és már száz fölött jár a sebesültek száma. A rakéták szétszóródó repeszei szörnyű pusztítást végeznek az épületekben, illetve a sűrűn lakott hegyi településeken. MEREDEKEN ZUHANTAK a kőolajárak hétfőn a világgazdasági jelentőségű délkelet-ázsiai térségben, első jeléül annak, hogy a piac nem tartja elegendőnek az OPEC múlt hét végi miniszteri tanácskozásán elért termeléscsökkentési megállapodás mértékét. HUSZONÖTFÉLE mezőgazdasági termék, köztük alapvető élelmiszerek árának emelését jelentették be Kubában, így hétfőtől drágább a többi között a hazai fogyasztásra szánt banán, paradicsom és burgonya. A hivatalos közlés szerint „az árak átrendezése lehetővé teszi az évi többmillió dollárnyi állami támogatás csökkentését." MMMNNMMMMMM A bosi feketeleves Ján Carnogursky szlovák miniszterelnök a pozsonyi Új Szónak adott interjújában részletesen foglalkozik a hősi erőmú körül kialakult helyzettel. Mint más magyar-szlovák vonatkozású kérdésekben, az erőművel kapcsolatos vitában is a „kölcsönös kompromisszum-készséget" látja görcsoldónak. A bősi erőműről szólva Carnogursky „a megváltoztathatatlan tényeket" tekinti kiinduló alapnak. Megítélése szerint ilyen tény, hogy „a magyar fél - sajnos - teljes mértékben elzárkózott csupán a bősi erőmú üzembehelyezésének támogatásától is, azért a dunakiliti csatornát sem hajlandó megépíteni". Ebben a helyzetben szerinte „szlovákiai területen kell megteremteni a bősi Duna-lépcső áramtermelésének feltételeit". A szlovák kormányfő a kollektív bűnösség, illetve a kassai kormányprogram kérdését is érintette: „Gondolom, itt az ideje lezárni a múltat, mindkét fél részéről nyíltan szembenézve annak árnyoldalaival is. A kitoloncolásoknak éppen úgy nincs helyük a demokráciában, mint a deportálásoknak, vagy a kollektív bűnösség kérdésének" - mondotta. Az agyelszívás ára Lényegében minden téren előrelépés történt - összegezte Borisz Jelcin az amerikai külügyminiszterrel folytatott háromórás tárgyalásait a közös sajtóértekezleten. Az orosz elnök külön kiemelte: közeledtek a hadászati nukleáris támadófegyverek csökkentésével kapcsolatos álláspontok. Nem tagadta azonban, hogy bizonyos nézeteltérések még megmaradtak, de nem részletezte, mely témakörökben. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy júliusra, az orosz-amerikai csúcstalálkozóig minden részletet kidolgoznak és megszülethet az újabb, nagyszabású leszerelési egyezmény. A sajtóértekezleten bejelentették: az egyre aggasztóbb orosz agyelszívás megakadályozására, különös tekintettel a nukleáris technológiával foglalkozó szakemberek esetében, nemzetközi tudományos kutatóközpontot hoznak létre. Ennek működéséhez az Egyesült Államok 25 millió dollárt ad. Ukrán valuta Oroszország és Ukrajna hétfőn előzetesen megállapodott az új ukrán valuta bevezetésének feltételeiben. A két köztársaság magas rangú képviselői Brüszszelben egyeztek meg egy értekezleten, amelynek témája a volt szovjet köztársaságok kereskedelme és pénzpolitikája. Románia: a helyzet Meglepett megfigyelők A románfai helyhatósgi választások február 9-i első fordulója a kormánypárt, a Nemzeti Megmentési Front (NMF) nagyarányú győzelmét hozta, legalábbis ami a polgármesterek számát illeti. A politikai verseny a települések mintegy felében dőlt el eddig. A Bukarestben közzétett részleges eredmények szerint az összesítésben szereplő 32 megyében (a 40-ből) a már megszerzett polgármesteri helyek közel hatvan százaléka az NMF jelöltjeié lett. Második helyre a független jelöltek kerültek, míg harmadik az ellenzéki pártok koalíciójából álló Demokratikus Konvenció lett 8,2 százalékkal. A Front jelöltjei az első fordulóban 617 polgármesteri széket szereztek meg, a függetlenek 135-öt, a Demokratikus Konvenció 90-et, míg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség 78-at. Az NMF eredményét az AP amerikai hírügynökség meglepetésnek tartja, mondván: megfigyelők azt várták, hogy a romániai katasztrófális gazdasági válságért a választók a kormánypárton vesznek majd elégtételt. A jelek szerint azonban a Front a falusi körzetekben továbbra is erős pozíciókkal rendelkezik, az ellenzék viszont számos nagyvárosban szerzett előnyös pozíciókat. Mindenesetre február 9-én csak a telepü lések mintegy felében sikerült polgármestert választani, a többi helyen második fordulóra lesz szükség. Oroszország elismerte Horvátország függetlenségét A horvát pozíciókat ment erősíteni Zvonimir Separovic külügyminiszter az ENSZ New York-i székházába. Zágrábi bejelentés szerint útjának két célja van: módosítani a béketervet és felvétetni Horvátországot a világszervezetbe jelentik a horvát fővárosból. Időközben a horvát államfő Zágrábban fogadta Oroszország főkonzulját, aki átnyújtotta neki a függetlenség elismeréséről szóló moszkvai dokumentumot. A tárgyaláson kilátásba helyezték a diplomáciai kapcsolatok minél előbbi felvételét is. Franjo Tudjman úgy értékelte, hogy az orosz lépés jelentősen hozzájárul a béke megszilárdításához. Reformsárkány Kína még száz év múlva is el lesz kötelezve a reform mellett, de már 20 éven belül Ázsia ötödik gazdasági „sárkányává" válik - ezt Teng Hsziao Ping, Kína még mindig legbefolyásosabb politikusa jelentette ki. Teng szerint azonban már a közeljövőben megmutatkoznak majd a reformok hatásai, mégpedig elsősorban növekvő jövedelem formájában. A volt vezető úgy véli, hogy amennyiben sikerül szilárdabbá tenni a nép hitét, akkor a virágzó ország és az erős akaratú lakosság a kommunista párt nélkül is stabil alapot jelenthet a reformok sikeréhez. „Nyafogás" A nagy-britanniai parlamenti választások felé közeledve ismét pártvita kereszttüzébe került a BBC, a brit állami tévé és rádió. Kenneth Baker konzervatív párti belügyminiszter vasárnap az Observen című lap hasábjain figyelmeztette a BBC-t, hogy az elkövetkező nyolc-tíz hétben „igazán nagyon elővigyázatosnak kell lennie, mert az ország abszolút pártatlanságot vár az állami pénzből élő tévétől és rádiótól". Robin Corbett, az ellenzéki Munkáspárt médiafelelőse este rádiónyilatkozatban úgy vélte, hogy a figyelmeztetés „a sarokba szorított ember nyafogása" volt. Hét autonom köztársaságban élnek az északkaukázusi népek. Adigeja és Karacsáj-cserkeszföld a legtöbb térképen még csak autonom terület, a köztársasági státusz kivívása esetükben a peresztrojka egyik vívmánya. Az írástudókat elnyelte a gulág A szovjethatalom létrejötte, a Lenin által kezdeményezett nemzetiségi politika ezeknek a népeknek a kulturális felemelkedést jelentette. Nehezítette azonban a dolgot, hogy a kalmükök a nyelvükhöz nem jól igazodó ősi mongol írást, az adigék, karacsáj-balkárok, kabardin-balkárok, csecsenek, ingusok, a karacsaj-cserkeszföldi nogajok, továbbá a Dagesztánban élő lezginek, tabars/.aranok, lakok, kumikok és darginok az arab írást használták. Nyelvészek által gondosan előkészített, jól átgondolt akcióval ezek a népek a húszas évek végén áttértek a latin betűk használatára (még az addig cirill írást alkalmazó oszétoknál is!), és így jórészt felszámolták az analfabetizmust, felvirágzott a nemzeti nyelvű oktatás, az irodalom, a sajtó és a színjátszás. A sztálinizmus felülkerekedése azonban hirtelen véget vetett a nemzeti kultúrák virágzásának. 1938 körül az éppen hogy létrejött fiatal értelmiség szinte kivétel nélkül eltűnt a gulágok poklában. Az indoklás: nacionalista elhajlás. S a népeket nem csak értelmiségüktől, de írásuktól is megfosztották: megtiltották a latin betűk használatát, és bevezették a cirillt. Máról holnapra népek süllyedtek vissza az analfabetizmusba. Még nagyobb trauma volt a világháborúval súlyosbított sztálinizmus. A férfiakat besorozták, a nagy részük elesett a háborúban. 1943-1944ben pedig egész népeket deportáltak, telepítettek ki többnyire lakatlan ázsiai pusztaságokba: a kalmüköket, ingusokat, csecseneket, karacsájokat és kabardin-balkárokat. A kollektív büntetés Pillantás a áarázsfészekbe I. Az észak-kaukázusi országok A Kaukázus északi lejtői és előtere Oroszországhoz tartozó területek. Az itt élő népek közül néhányat a magyarok rokonaiként tartunk számon. Nem nyelvrokonként (azok a finn-ugor népek), hanem olyan népekként, amelyekkel a honfoglalás előtti évszázadokban együtt éltünk a dél-orosz sztyeppéken. A magyar népcsoportok egy része itt maradt és beolvadt az itt élő népekbe, míg az itt élő népek más csoportjai a magyarokkal együtt nyugatra indultak és beolvadtak a magyarságba. Az ingusok pl. hagyományaik szerint magyar eredetűek. Az oszétek ősei, az alánok is együtt éltek a magyarokkal, majd a 13-14. században a tatárok elől menekülő törzseik Magyarországon telepedtek le és beolvadtak a magyarságba: ők voltak a jászok. A kabaridiniok három törzse a magyarokkal együtt vett részt a kalandozásokban, majd a Felső-Tisza-vidékén telepedtek le. A nyelvrokonság ezekben a kapcsolatokban semmi szerepet nem játszott. (Az ingus nyelv a kaukázusi nyelvek nakh csoportjához, az oszét az indo-európai nyelvek iráni csoportjához, a kabardin-balkar az altáji nyelvek török csoportjához tartozik.) indoklása: sokan közülük együttműködtek a Kaukázusig nyomuló németekkel. A jobbára gyerekekből, nőkből és öregekből álló tömegek egy része már az úton vagy a „kirakodást" követően elpusztult..Pl. az összesen 459 ezer bevagonírozott csecsenbői és ingusból két év múlva már csak 400 ezer élt az új lakóhelyüknek kijelölt területeken. A kitelepített népeket 1957-ben rehabilitálták, megkezdődött visszatelepítésük és helyreállították autonómiájukat is. Gondot okozott azonban az. hogy nem a kitelepítés előtti határokat állították helyre, mert időközben pl. az ingus területek egy részét Észak-Oszétiához csatolták. A területviták évtizedekig tartottak, mígnem az üldözést elszenvedett népekről szóló 199l-es orosz törvény elrendelte, hogy a köztársaságok közötti határokat a deportálás időpontjában érvényes határokhoz kell igazítani. Csakhogy időközben Grúziában megkezdődött az oszétek üldözése, s a menekültek ezreit éppen Észak-Oszétia vitatott területein telepítették le. Csecsen-Ingusföld Időközben fellángolt a harcias csecsen nacionalizmus is. A 19 ezer 700 négyzetmkilométcres, 1 millió 300 ezer lakosú Csecsen-Ingusföld lakóinak 53 százaléka csecsen, 14 százaléka ingus, 30 százaléka orosz nemzetiségű. Már 1990-ben kikiáltották a Szovjetuniótól és Oroszországtól egyaránt független Csecsen-Ingus Köztársaságot, amelyet azonban senki sem ismert el. A kalandor Dzsofar Dudajev elnökké választását követően, a moszkvai puccsot követő zavaros állapotokat kihasználva, 1991 szeptemberében kikiáltották a Csecsen Köztársaságot. Az egyre inkább háttérbe szorított, mellőzött ingusok pedig, akiket legszívesebben asszimilálnának, az Ingus Köztársaságot. Az ingusoknál is rosszabb helyzetbe kerültek az oroszok. A múlt században létesült kozák falvak lakói immár ezrével menekülnek Oroszország belső területeire. Dél-Oszétia A 3900 négyzetkilométeres Grúziához tartozó Dél-Oszét Autonom Terület 120 ezer fős lakosságának kétharmada oszét, 28 százaléka grúz. Az oszétek 1922 óta élvezett autonómiájukat a szovjethatalomnak köszönhették, s mindig is sértette a grúz nacionalista érzelmeket, mely szerint ez „ősi grúz föld", ahol a „mindössze" a 13. század óta itt élő oszétek legfeljebb csak vendégek... Az oszétek autonómiájuk, nemzeti identitásuk megtörésére irányuló számos grúz kísérletet hárítottak el moszkvai segítséggel, mígnem 1938-ban mégis rájuk erőszakolták a grúz ábécé használatát. 1954-ben azonban az oszétek - ismét központi szovjet segítséggel - visszaállították eredeti, cirill betűs írásukat. 1990-ben a szovjet központi hatalom meggyengülését tapasztalva a grúz parlament eltörölte az oszétek autonómiáját, mire válaszul ók kikiáltották a Grúziától független Dél-Oszét Szovjet Demokratikus Köztársaságot. Moszkva azonban sem az autonómia eltörlését, sem a Grúziától való elszakadást nem tartotta törvényesnek. A grúz parlament viszont Gorbacsov erre vonatkozó elnöki rendeletét is elutasította, s több ezer rendőrt küldött Dél-Oszétiába szuverenitásának érvényesítésére. A rendkívüli állapot kihirdetése az oszétek kegyetlen üldözésének kezdetét jelentette, olyannyira, hogy Moszkva ismét beavatkozott: Chinvaliban, a terület székhelyén szovjet belügyi csapatok váltották fel a grúz rendőröket. Vidékről azonban a véres események nyomán oszétek ezrei menekültek és menekülnek külföldre. A menekültek ÉszakOszétiában és Dagesztánban történő letelepítése újabb konfliktusokat váltott ki. A Dél-Oszétiában szerveződő fegyveres alakulatok az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétiából is segítséget kaptak. RÁTKAI ÁRPÁD