Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám

4 GAZDASÁG DÉLMAQYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. FEBR. 17. Sérsekszöllősi firtózás Nem csak melegen Kurt Edler osztrák vállalkozó úgy gondolta, hogy talán Magyarországon sem mindegy, mennyibe kerül a szállítás és alapított egy céget a somogyi Sérsekszöllősön, az általa szabadalmaztatott, úgynevezett hidegen futózó eljárásra. A teherautókat szerte a világon felújítják, vagyis a kopott, de jó állapotú abroncsokról lemaratják a régi futófelületet, s helyére új, mintás gumicsíkot raknak. A hideg eljárásnál nem 150, hanem csak 100 Celsius körüli hőfokon ragasztják-vulkanizálják az új futófclülctct a régi helyére. A felújított abroncsra adott garancia azonos azzal, amit az új gumira adtak, hiszen a várható futásteljesítmény is közel hasonló. A tét meglehetősen nagy, az új abroncs ára ugyanis 30-50 ezer forint, míg a felújítotté ennek csak fele. A nagy fuvarozóvállalatok szinte azonnal lecsaptak a lehetőségre - a Hungarokamion már régi partner -, a magánvállalkozók azonban kevésbé ismerik. Az Elder-Tab Kft. tevékenysége a pénzkímélés mellett környezetvédelmi szempontból sem elhanyagolható, hiszen a gumiabronccsal sokszor nem lehet mit kezdeni. Sérsekszöllősön tehát együtt van a technológia, a géppark, a szakismeret, most már csak meg kell őket keresni, valahol Tab mellett... KOVÁCS Fordítva is igaz e kötődés, ha a megbeszélt portékát tényleg átveszik, s nem mondják azt, minek hozta, a tegnapi sem kelt el. A jó kereskedőé mindig elkel. Ha úgy, hogy veszít egy tételen, senkinek semmi köze hozzá, s ahhoz sem, amikor egy keresettebb cikken több pénze marad. A jó kereskedő gazdája, cége sűrűn változhat az évek során. A táblát kicserélik, de az ember marad. Egy ilyen ízig-vérig keres­kedőt is érhetik meglepetések. Megszokta, hogy a feldolgozó gyár, a nagykereskedő előbb­utóbb fizet. Ez a gyakorlat bo­rult most fel, maga alá temetve kistermelőt és átvevőt egyaránt. Ismerősöm bíróságtól kapott, pecsétes levelet mutatott a minap. A korábbi fix, dunántúli partner konzervgyár felszámo­lás alatt áll. A 4,5 millió forintos tartozást felvezették a terjedelmes listára. Szóban az is megtudta, talán júliusban eldől, hogy a tavaly odaszállított Bekerítve Falun a zöldség-gyümölcs felvásárlás bizalmi állás. Aki évtizedek óta csinálja, az. nem csak a leírt szerződésből, a szóból is ért. Tudja, kinek mennyire adhat az ígéretére, ha teszem azt, péntekre megállapodtak száz kiló körte, húsz láda csemege paradicsom és öt zsák fehér paprika beszállítására. Addigra meglesz az átvevő boltos, vagy nagykereskedő. A kocsirakományt már előre meg lehet tervezni a termelőktől kapott ígéretmozaikokból. paradicsomért és fehér pap­rikáért járó ellenértékre mennyi marad. Lehet, hogy semmi, lehet, hogy a töredéke, az egészre nem sok az esély. Még e csoda megtörténtével is közel egy évig várhat a pénzre. Mire a szezonban rájött, hogy nem csak késik a fizetség, ha­nem el is marad, már 1 mil­lióval túl is szaladt a kifize­téssel. Amikor kasszát csinált, nem volt mit tenni, egy részét elkérte az építkező gyerekétől. A kerítésépítés elmaradt, most azon aggódik, hogy a kis unokát miatta nem fogják kiengedni játszani az udvarra, nehogy elszökjön vagy eltévedjen. A ki nem fizetett 3,5 millió is ugyanígy hiányozhat sok családban. Más cégekkel, más terme­lőkkel, más kereskedőkkel és más összegekkel behelyet­tesítve, e példa sajnos igen gya­kori környékünkön. A tönk­rement, elsősorban állami fel­dolgozóipar és kereskedelem omladéka így terül rá a társa­dalomra. Nem a károsultak hibáztak, mégis ők fizetik a tanulópénzt. El lehet ezt egy pardonnal intézni? TÓTH SZELES ISTVÁN MMMMMMM A „lesántult" csirke A baromfitermékek korábbi forgalmából a volt Szovjetunió jelentős tételekkel vette ki a részét. Az ottani piac összeomlásának hatására a baromfifeldolgozó vállalatok kénytelenek voltak csökkenteni termelésüket. A megmaradt értékesítési lehetőséggel meg azért kellett csínján bánniuk, mert a drasztikusan megnyirbált exportámogatás sok termék előállítását veszteségessé tette. Belföldön a kisebb kereslettel együttjáró vásárlóerő csökkenést nyomott árakon voltak kénytelenek átvészelni. A húsz százalékkal megemelkedett felvásárlási árakkal szemben csak 1,5 százalékos fogyasztóiár-növekedést sikerült elérniük. Az iparág válságának nagyságát jelzi, hogy az ország 19 nagy gyára egy kivétellel a csőd szélé­re jutott. Ennek ellenére az ágazat semmiféle központi segítségre nem számíthat bajai orvos­lásában, a vállalatoknak saját maguknak kell megkeresni a megoldást. Térségünk baromfi­tartóit leginkább a szentesi vállalat sorsának alakulása érinti. Itt tavaly még úgy gondolták, hogy a rész­vénytársasággá alakulás és alaptőke-emelés jelentheti a kiutat. A veszteség nagy részét elő­idéző, 40 százalék körüli kamatterhektől így kívántak szabadulni. Az átalakulás egyre késik, előbb a vagyonügynökség, most a cégbíróság adja tanújelét ráérősségénck, esetleg túlterhelt­ségének. Ha végre túl lesznek a formaságokon, '91 novemberétől számít működőnek a baromfi­feldolgozó rt. A 14 tagú rt. alapítólevele szerint a törzstőke 360 millió forint, melyből 150 millió az emelés. Az ÁVÜ tulajdonhányada 200 millió, az ön­kormányzatoké 10 millió. Az alaptőke emelésből a Vidia vállalat 100 millió forinttal részesülne, de időközben kiderült, tetemes veszteségével erre aligha lesz lehetősége. Egy régi partner, az olasz Menozzi cég, késznek mutatkozik a keres­kedőház részének kivásárlására. A fennmaradó 50 millió forint tíz termelőszövetkezeté. A tét óriási, hisz jelentős exportbevételek sorsa, emberek munkahelye függ az erőfeszí­tések sikerétől. Az sem mindegy hogy az ide kapcsolódó mezőgazdasági vállalkozások, a már akadozva működő baromfitelepek még ezt az értékesítési háttért is elveszíthetnék. T. Sz. I. Szövetkezeti törvény Határidők és magyarázatok •HMMHHHHHHMMHHHMHHHMHi A szövetkezeti törvény végrehajtása során betartandó határidők összegezését, illetve a hozzájuk kapcsolódó fontosabb magyarázatokat dr. Szabó Józsefnek, a Csongrád Megyei Kárrendezési Hivatal vezetőjének a segítségével készítettük. Helyi érdekegyeztető fórum. Résztvevői a helyi önkormányzat(ok) megbízottja(i), a kár­pótlási igényt bejelentők közül a képviselő-testü­let által megválasztott 3-11 személy, a szö­vetkezetek megbízottja, a részarány-földtu­lajdonosok képviselője, a nem helyben lakók képviselője. Amennyiben egy településen egy szövetkezet érintett, egy fórumra van szükség; több település és egy szövetkezet esetén közös fórumot kell összehívni - a települések részvé­tele aranykorona-részarányosan történik -, míg egy település, több szövetkezet esetén szövet­kezetenként kell külön fórumot megalakítani. A fórumot, melynek feladata az átmeneti tör­yényben meghatározott feltételek megvalósu­lásának ellenőrzése, a kezdeményezők - az igénybejelentők vagy a szövetkezet - bejelen­tésétől számított 15 napon belül az önkormány­zat alakítja meg. Ennek határideje 1992. február 29. Összesített értesítő, melyet a megyei kárren­dezési hivatal küld ki az érintett gazdálkodó­szervezeteknek. Tartalmazza, hogy az érintett gazdálkodószervezeteknek a tulajdonukban vagy használatukban lévő és a kárpótlási törvény hatálya alá tartozó módon megszerzett termőföldre tekintettel, mekkora aranykorona­mennyiségre jelentettek be kárpótlási igényt. A megküldés határideje 1992. február 16. Ehhez kapcsolódik a földalap elkülönítésének tervezete, melyet az érintett szövetkezetek alkotnak meg; jelenti a részarány-földtulaj­donosok tulajdonában lévő földek, a kárpótlási törvényben meghatározott földalap (tagok, alkalmazottak, kárpótlásra jogosultak), valamint a magyar állam tulajdonában lévő földek elkü­lönítését. Határideje az összesített értesítéstől ­lásd fentebb - számított harminc nap, vagyis 1992. március 15-e. Ezt a tervezetet a szövetkezetek megküldik véleményezésre az egyeztető fórumokhoz, amelyeknek nyolc napon belül, vagyis 1992. március 23-ig kell megtenniük észerevételeiket. Ezután az érintett szövetkezetek és egyeztető fórumok megkísérlik létrehozni az egyezséget ­az előbb említett észrevétel közlésétől számított nyolc napon belül, vagyis 1992. március 31-ig. Ezt követően a szövetkezet székhelye szerint illetékes megyei kárrendezési hivatal meghozza a határozatot az egyezség jóváhagyásáról, az egyezség megkötésétől számított 15 napon belül, vagyis 1992. április 15-ig. Előfordulhat azonban, hogy a szövetkezet és az érdekegyeztető fórum között nem születik egyezség. Ebben az esetben a fentebb említett tervezetet, valamint a fórum észrevételeit be kell küldeni a megyei kárrendezési hivatalnak. A beküldés határideje az egyezségkötésre nyitva álló határidő utolsó napjától számított 8 nap, vagyis 1992. április 8-a. A megyei kárrendezési hivatalnak az állam­igazgatási eljárás általános szabálya szerint a tervezet és az észrevételek benyújtásától számított 30 napon belül kell meghoznia az elsőfokú határozatot. (Ez a határozat nem azonos az igényjogosultak kérelmeinek elbírálásával!) Ha az elsőfokú határozat nem felel meg a szövetkezetnek, az ellen fellebbezhet az Orszá­gos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz (továbbiakban OKKH). Ezt a fellebbezést az /. fokú határozat kézhez vételétől számított 15 napon belül kell megtenni, az OKKH másodfokú határozatának pedig a fellebbezés benyújtásától számított harminc napon belül kell megszületnie. (Ezt a II. fokú határozatot az OKKH a megyei kárrendezési hivatal útján küldi meg az érdekelt feleknek.) Ha az OKKH jogerős határozata sem felel meg az érdekelt felek valamelyikének, lehetsé­ges a másodfokú határozat bírósági úton történő felülvizsgálata, a megyei kárrendezési hivatal székhelye szerint illetékes helyi bíróságon. A bíróságnak jogában áll a másodfokú határozatot megváltoztatni. S végül: ha a peres felek nem fogadják el a helyi bíróság ítéletét, fellebbezéssel élhetnek a megyei bíróság felé. (A cikkben szereplő dátumok, a törvényben foglalt határidőket kivéve, tájékoztató jellegűek!) P. L. Széf az OTP-nél A ma is legnagyobb lakos­sági pénzintézetnek számító OTP Bank februártól széfszol­gáltatással bővítette kínálatát Szegeden, a Takaréktár utcai központban. Bár ebben a me­gyeszékhelyen nem ők az elsők, még maradt potenciális ügy­félkör, s az mindenképpen jelent valamit, hogy rádiórek­lámjuknak lesz egy szerb nyel­vű változata is. Az eddig job­bára csak filmekben látható szolgáltatás lényegével Merksz Péter osztályvezető segítségé­vel ismerkedtünk. A széfeket egyedül vagy többedmagával bérelheti valaki, s a házaspárok, üzlettársak nyu­godtan kiköthetik, hogy a bank csak a partner jelenlétében nyit­hassa ki a széfet. Abba egyéb­ként legalább két kulcs kell, s az egyik az ügyfélnél, a másik a bankalkalmazottnál van. Az utóbbi különben csak a legszük­ségesebb ideig zavarja a kun­csaftot kincsei számba vételekor - segít a bizalomerősítőnek nevezett tárolódoboz emelge­tésében - és csak a speciális telefonrendszer közvetítette hívásra jelenik meg újból, már a zárás céljából. Ha egy ügyetlen bérlő kirán­dulás közben patakba ejti a kul­csot, a bank kénytelen egy speciális lakatost hívni - min­dig ugyanazt a mester -, mert másodpéldánya nem lehet a kulcsból. A kissé erőszakos behatolás költségei természe­tesen az ügyfelet terhelik. Nor­mál nyitás esetén a bank vizsgálja a személy- és aláírás­azonosságot, és miden egyes látogatásért húsz forintot számláz a havi 250-450 forin­tos bérleti díjon felül. KA. Dolgozni, ennyiért? Az egyre jobban elharapódzó munkanélküliség szomorú következményeit mindenki nyögi. Az otthoni tétlenségre kárhoztatottnak eddig nem tapasztalt lelki krízissel, sok esetben a jövedelemcsökkenés miatt előállt megélhetési gondokkal kell szembenéznie. A még dolgozó abból is érzékelheti a probléma súlyát, hogy a munkanélküli-járadék fedezeteként a korábbi 2 százalék helyett hatot vonnak le a munkáltatójától, ezzel mintegy tőle vesznek el az esetleges fizetésemelésre összecsordogáló javakból. A lelke mélyén szeretné, hogy minél több jusson belőle a munkahelyteremtés támogatá­sára, hisz a munkanélküliség valódi ellenszere csak az új munkahelyek kínálta, értelmes feladat és pénzkeresési lehető­ség lehet. Hosszabb távon közö­sen nyerünk azon, ha a gazda­ság szerkezete lassacskán elto­lódik a tényleg jövedelmező te­vékenységek, az ésszerű gaz­dálkodási formák felé. A csak a kényszerűen az emberek megél­hetésére fordított összeg semmit sem segít a gyógyulásban, csak a láz csillapítására szolgálhat. Az utóbbi időben sajnos akad rá példa, hogy a munkalázat is sikerül ily módon, alaposan lehűteni. Újonnan indult vállal­kozások vezetői tépik a hajukat, mert nem tudnak embert fel­venni. A város közigazgatási határain belül sem nagy a tü­lekedés a munkáért. Egy-egy cég a munkahelyteremtő pályá­zatra felvett 1-2 millió forintért cserébe vállalta, hogy 20-30 embert felvesz a kiközvetítettek közül. Akikkel én beszéltem, mindezt feléből-harmadából tudták csak teljesíteni. Ráadásul nem is speciális szaktudást követeltek meg, zömében hetek alatt betanítható munkatársakra, anyagmozgatókra lenne szük­ségük. A bérek sajnos itt is „ma­gyarországiak". Tudják, az ajánlott bruttó 15 ezer nem túl fényes, de egyelőre erre futja, s a már ottlévők is ennyiért kény­telenek gürizni. Az elutasító válasz legtöbbször a következő­képp hangzott el: a munkanél­küli segélye és az itt kézhez ka­pott pénz közötti 2-3 ezer forintért nem fog dolgozni. Majd, ha lejár a segély, akkor belemegy ennél rosszabb felté­telekbe is. Sokan kerek perec megmondják, csak a lapjukat szeretnék leigazoltatni, mintha tényleg változtatni akarnának a sorsukon. Az ellentmondás feloldására egyelőre kevés az esély. A dol­gozóvá válás anyagilag két féleképp ösztönözhető. A bérek és a segély különbözetét a segé­lyek csökkentésével is el lehetne érni, de nem lehet megtenni, mert nem fedezné a megélhetés minimumát, tehát embertelen lépésnek minősülne. A bérek növelése látszólag mindenkinek tetszene, de ezzel épp az ázsiai béreink révén fennálló nemzet­közi versenyképességünket is elveszítenénk. A kör bezárult, a maga módján igaza is van a ké­nyelmesebb megoldást válasz­tónak. Csak azért dolgozzon, hogy elfáradhasson? • TÓTH SZELES

Next

/
Thumbnails
Contents