Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám

HÉTFŐ, 1992. FEBR. 17. Szegedre kerülhet, ami Szegedé volt HANGSÚLY 5 Az alapítvány szervezőjét, Vastagh Pál országgyűlési képviselőt kérdeztük e kezdeményezés előzményeiről, s a tervekről. - Az elmúlt év júniusában Orosházán találkoztam Müller Miklóssal, vagy ahogyan a világban ismerik, Nicolas Müllerrel, aki 1938 óta Spanyolországban él. O annak idején tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, sőt Radnóti Miklóssal lakott egy albérletben a Bokor utca 2. szám alatti házban, ó kért meg, segítsek, hogy az egész szellemi örökség hazakerüljön s egy irodalmi, művészeti emlékhelyet kapjon Szegeden. Úgy 'gondoltam, egy ilyen akciót legkönnyebben alapítvány létrehozásával lehet véghezvinni. Hallatlan értékekről van szó. Miklós bácsi tulajdonában még nem ismert, Radnótiról és feleségéről készített negatívok vannak, Ortutay-, Budai-, Tolnai-, Baróti-képeket, valamint szóba került, hogy felajánlja személyes közreműködését, hogy Radnóti Miklós özvegye, illetve Budai György testvére olyan anyagokat juttasson el az alapítványnak, melyek jelenleg a birtokukban vannak. Müller Miklós orosházi származású fotóművész szegedi egyetemi tanulmányai során került kapcsolatba Radnóti Miklóssal és a híressé vált szociofotóin keresztül a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával. Pályájának ebben a szakaszában készítette illusztrációit Szabó Zoltán Cifra nyomorúság és Erdei Ferenc Parasztok című könyvéhez, A zsidótörvények elől emigrált Magyarországról Spanyolországba 1938-ban. Új hazájában az egyik legnépszerűbb és legismertebb fotóművész. - Sikerült támogatókat szerezni? - Már visszajelzést kaptam országgyűlési képviselőktől. támogatásáról biztosított Vásárhelyi Miklós, Raj Tamás főrabbi, Szűrös Mátyás, Tamás Gáspár Miklós, Bratinka József, Nyers Rezső, Király Zoltán, és a szeged városi önkormányzat kulturális bizottsága is, amely részletesen kidolgozott programot kért. A kidolgozás szakmai részére Lengyel András irodalomtörténész, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa vállalkozott. - Szóba került a Bokor utcai ház is, mint emlékhely... - Igen, úgy gondoltuk, kellene egy állandó hely, ahol nem csak a kollégium, hanem Bibó Istvánig a szegedi haladó szellemiség emlékei lennének kiállítva. A Bokor utcai ház viszont magántulajdonban van, egy idős házaspár lakik benne, akik emberileg érthetően elzárkóznak az épület alapítványi hasznosításától. Természetesen az áll legmesszebb tőlünk, hogy valakit zaklassunk, ez méltatlan lenne az egész gondolathoz. Most a lényeg az, hogy akár egy ideiglenes megoldást találva ezeket az értékeket feltétlenül Szegedre hozzuk, hiszen annyira a városhoz kötődnek. PANEK JÓZSEF A természet kizsákmányolása - Brazil92 Ökológiai gyarmatosítás? A zöld virág szirmai ••••••••••HHH^BHHMHnHHHMMHH A vonatindulásig hátra lévő utolsó perceket is kihasználták vasárnap délelőtt a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola nagytermében összegyűlt zöldek, természetvédők: a három napos országos találkozó záróeseményén a megbeszélések eredményeként született állásfoglalásokat fogadták el. Az emeleti folyosón kiállított gyermekrajzok a pusztuló természeti környezetről szólnak. A legemlékezetesebb: ásító, üres tekintetű halál-koponya torkában eltűnő földgolyó. így látják a világot azok, akik örökölni fogják. Ha lesz mit... S hogy lehet-e még valamit tenni annak érdekében, hogy legalább a földet-növényt-állatot-levegőt gátlástalanul kizsákmányoló „ember" által (egyelőre) maradékul hagyott életet megmentsük? Erről tanácskoztak péntektől vasárnapig a találkozó résztvevői. A Magyar Természetvédők Szövetsége kezdeményezésére létrejött megbeszélésen az első nap előadásai után szombaton tucatnyi szekcióban gondolkodtak, vitatkoztak az ország minden tájáról - sőt még a határon túlról is - összesereglett szakemberek. Az esti fórumon felelős miniszetereket lehetett volna a kérdések össztüzébe ültetni - ha eljönnek... Az alábbiakban a szekcióülések állásfogaüsaiból adunk válogatást. Környezet és erőszak A „békeszekció" szerint a környezetvédő és erőszakellenes mozgalmak rokonságban állnak egymással A környzetvédelem elutasítja a természet elleni erőszakot - azt már szinte fölösleges kimondani, hogy az erőszakmentesség az emberi minőséget is óvja. A mozgalom résztvevői tagadják a fogyasztói erőszakon alapuló értékekel és életvitelt. A konkrét politikai-társadalmi változásokra is utaltak: a Nyugat felé fordulás magával hozza a fogyasztói világ tárgyainak, levetett technológiáinak, értékrendjének, kultuszainak kritikátlan importját is (példának elég a gátlástalan üzleti szemlélet és az erőszakkultusz). Az erőszakmentes polgári engedetlenségi mozgalmak viszont hatásosan léphetnek fel ezek ellen - vélik a béke-szekcióban részt vevők. Fizessen a szennyező! A tőkeimport ne legyen az ökológiai gyarmatosítás eszköze! — ezt már a gazdasági rendszerváltás és a környzetvédelem kapcsolatát vizsgáló szekció dekralálta. Csak olyan feltételekkel szabad országunkba engedni a külföldi beruházókat, ha cégeik az anyaország környezetvédelmi előírásait külföldön - azaz nálunk - is betartják. Az átalakulás-privatizáció eddig úgy zajlott, hogy abból kihagyták a környezeti érdekeket. El kell émi, hogy jogutód nélküli átalakulással ne lehessen kibújni a környezeti kötelezettségek, s főként a felelősségrevonás alól. Érvényesíteni kell a „fizessen a szenynyező!" elvet. Az állam jelenlegi rendkívül alacsony (0,5 százalékos), környzetvédelmi célokra fordítható támogatását legalább 2 százalékra kell emelni. Világkonferencia előtt Júniusban Rio de Janeiróban rendezik a „Környezet és fejlődés" világtalálkozót, amelyre mintegy 160 ország kormányfőjét várják. Húsz éve, 1972-ben Stockholmban volt az első ilyen témájú nemzetközi megbeszélés, amelyet az ENSZ kezdeményezett. A konferenciát megmozdulások sora készíti majd elő hazánkban is. Ilyen lesz az idén is megrendezett „Föld napja", a májusra tervezett közlekedési akciónap, és a Göncöl Alapítvány nevéhez fűződő gyermeknap. Márciusban Brnóban is találkoznak a természetvédők, ahol a nemzeti és regionális követeléseket fogalmazzák meg, és juttatják el a New York-i előkészítő megbeszélésen részt vevő delegáció tagjaihoz. * Természetesen sok más témát is érintettek a szegedi konferencián: a nők részvételét a temészetvédők munkájában, az egészségmegőrzés lehetőségeit - mindegyikről most nem számolhattunk be egyforma részletességgel. És azokra is gondoltak, akik éppen a szennyezet környezet okozta betegségekben haltak meg: a találkozó végén néma felállással adóztak emléküknek. NY. P Mórahalmi morzsák Képeslap készül Mórahalomról. A város néhány jellemző helyét, épületét bemutató fotókból összeállított képet színes lapon jelentetik meg hamarosan. Még az idén megváltozik azonban kicsit a városkép főleg esti fényben. Korszerűsítik ugyanis a közvilágítást: olyan energiatakarékos lámpákat fognak felszerelni, melyekkel évente mintegy 600 ezer forintos áramdíjat spórolhatnak meg. A beruházásra hitelt vesznek fel, ami azonban a megtakarításból 4-5 év alatt visszafizethető. A városképen változtat az is, hogy új autóbuszvárókat akarnak felállítani. A környezetük höz jobban illeszkedő, szebb, célszerűbb - azaz eső, hó, nap szél ellen védő - „házikók" remélhetőleg jól, s hosszú ideig szolgálják majd a mórahalmi utasokat (ha vigyáznak is rájuk!). Egy különleges „városkép" is készül az idén a településről. Úgynevezett szociális térképet „rajzolnak": azaz felmérik a lakosság helyzetét, hogy bizton ságosabban tudják kezelni a problémáikat. Erre a térképre rákerül minden fontosabb adat a mórahalmiakról. Néhány nap Erdélyben (1.) Udvarhelyi vállalkozók Nos, tehát bátran forduljunk csak le a főútról, kerüljük a mindenfelé honos mélységesen mély gödröket, és akkor megtaláljuk azt a többszintes épületet, amelyet a Hecser International Company vett meg és amelyben első lépésként a negyvennégyezer lelket számláló kisvárosban éj- •••••••• szakai bárt nyitottak. Nézzünk szét ott bátran, akad látnivaló. Az utcán még a leszegényedett Romániában tudhatjuk magunkat, hanem az ajtó mögött már tisztesebb világ vár bennünket. A bútorok, a világítás, a bárpult, a poharak és a kínálat ez nem a mai román valóság. Ez egy másik világ. Elegáns urak, kitűnően öltözött hölgyek álldogálnak whiskyspoharakkal a kezükben. A nagy pillanatra várunk. A nagy pillanatra, hogy Székelyudvarhely polgármestere átvágja a klub tánctermének bejáratán keresztben feszülő szalagot. Lehet, akad az olvasók között, aki elmosolyodik: polgármester, szalag és bár. De csak tessenek visszagondolni a nagyon is közeli múltunkra! Vajon könnyen nyithatott volna-e honi magyar itt éjszakai bárt? A saját pénzén! Bizony, Erdélyben is elkezdődtek a vállalkozások. És ugyanúgy óriási a tőkehiány, mint errefelé. Az Andy's Night Club persze kivétel. Ebben ugyanis kanadai tőke van és nem is kevés. így már érthető a fürdőszoba pazar, német berendezése, a számítógéppel vezérelt világítás, a sok Samsung színes televízió, a kitűnően megszólaló Hi-Fi berendezés. Ha körbenézünk, bizony itt van Udvarhely színe-java. Orvosok, ügyvédek, újságírók, vállalkozók, sőt, Incze Béla úr is, a város országgyűlési képviselője! Szóval fontos, rangja szerint fontos esemény ez. Nem árt tudni hozzá, hogy a pénzt előteremtő - a jövendő szállodával együtt kétszázezer kanadai dollár! Hecser Endre itt született. Hazatért tehát az esztendőkkel ezelőtt kivándorolt fiatalember, hogy kinti vállalkozásaiban Ha a főtéri templomnál nem balra, a Hargita felé kanyarodik az ember, hanem ismeretlenül is nekivág a jobbra ívelő utcának, nem tévesztheti el. Hogy mit? Hát az Andy's Night Club elnevezésű helyet. A környék már a blokkoké. Errefelé így mondják a szörnyű kalickákat, a betonelemekből épített bérházakat. Sem falu, sem város - így Székelyudvarhely sem - kerülhette el Ceausescu elvtárs nagyra törő terveit. Az Elvtársnak elege volt a földszintes házakból, helyükre bérmonstrumokat álmodtatott az éjszaka igencsak hánykolódó udvari építészekkel. Mára ennek vége, szerte a Székelyföldön és Erdélyben szinte szent program: egyetlen régi épületet sem szabad többé lebontani! szerzett tapasztalatait fölhasználja. íme, egy éjszakai bár is lehet a haladás fokmérője. - Építési vállalkozás az enyém - hajlandó végre nyilatkozni az igazán elegánsan öltözött közönségből is kitűnő Hecser Endre. - Ezt itt a jövőnek építettük, mert azt gondoljuk, hogy a fejlődés nem áll meg az ország határánál. Elébe megyünk az időnek. Én bízom ebben az országban, higgye el. - Lehet sikere a drága mulatónak a sok szegény ember között? - Szerintem igény van rá, hogy legyen Udvarhelynek is olyan reprezentatív helye, ahová az idegenből érkezett vendégek is jószívvel leültethetők. Egyébként az életemben voltak már hegyek és völgyek, a kudarcot is elviselem, mert tanulok belőle. Szerettem volna a családomnak adni valamit, amivel nekiindulhatnak egy kicsit jobb életríek. Most még minden olyan ingoványos, bizonytalan itt, de bízom abban, hogy jóra fordulnak a dolgok. - Ahogy hallom, hamarosan visszamegy Kanadába. Miért? - Nekem ott az életem már, ott vannak a vállalkozásaim. De azért jövögetek majd. - Mivel, uram? Ezek az utak csak helikopternek valók! - Ebben az országban éltem, elfogadom, hogy ilyen. Aki nem élt közöttünk, velünk, az persze azt látja, hogy romos utakon vergődik az autó. Én megszoktam. Tudom, min kell változtatni. El kellett innen mennem, sajnos, hogy megmutathassam, mit is-tudok valójában. Kanadában sikerült. Talán itthon is sikerül. Jöjjön erre néhány hónap múlva, akkorra minden kiderül, választ kapunk a kérdésre, megérte-e. De azidőre már állni fog a szállodánk is, és ebben az épületben is befejezzük a még hátralévő munkákat. Szerintem lassan, de biztosan kiteljesedik a demokrácia - na, most politizálok, pedig utálom a politikát -, szóval kiteljesedik a demokrácia, üzletemberek jönnek sorba. Szükség lesz igazán a szállodánkra, a klubunkra, a jövendő sportpályánkra, az uszodánkra. Érzem, hogy jó lesz. Incze képviselő úr, de a jelenlévők is nagyon elégedettek voltak a látottakkal, a kiszolgálással, az eredeti skót whisky ízével, a hangulatos zenével. Egytől egyig fontosnak érezték, hogy ezen az eseményen részt vegyenek. Nem gesztus volt, hanem a valóság fölmérése, hogy a szalag átvágását megelőző pillanatokban románul is elhangzott a köszönet mindazoknak, akik létrehozták a bárt, a játéktermet. Mert magyar és román hatósági emberek voltak azok, akik végre nem akadályozták, hanem segítették a munkákat. A környék még a régi szocializmust, annak is a keservesebbik felét mutatja. De ebben a bárban már jó fizetésért dolgoznak a fölszolgálók, nyáron jéghidegek lesznek az italok és a vendég lesz a legfontosabb. A precíz munkát három megye szakemberei végezték kiválóan. Igaz, Hecser Endre nem garasoskodott. A jó munkát messze a szokásos fizetségen fölül honorálta. Követelt érte. Sütő András mondta nem is olyan régen: a gazdaság fogja legyőzni talán a nemzetiségi előítéleteket. A román magánkereskedőnek érdek, hogy kiírja magyarul is a szolgáltatásait, hiszen így azok sem kerülik el a boltját. Amint a magyar is kibiggyeszti majd tábláira a román szöveget. Bár már ott tartanánk. Székelyudvarhelyen ebből egyelőre az Andy's Night Club látható. Az sem kevés. (Folytatjuk) HORTOBÁGYI ZOLTÁN Önmagunk felé... „Gyökér, lomb és száraz ág Háromféle valóság Ki háromból csak egyet lát Nem látja a fát magát" Bródy János: Vásárhely fölött az ég „Ezek a kommunisták már igen megszelídültek a beadási rendszerhez képest. Akár hatalmon is maradhatnának, de hát ahogy a gazdálkodás folyik - mondotta volt 80 éves nagyapám a 60-as évek vége táján. Semminek nincs tulajdonosa, senki nem érez magáénak semmit, csak amit hazacipel. Én már nem, de ti még biztos megéritek, hogy megbukik ez a rendszer." Igen, már több mint két éve megbukott az általános tulajdonnélküliség, a gazdátlanság, az intézményes pazarlás rendszere. Már két éve halott, és mi még mindig csak kóválygunk. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy a világ többé nem ér véget a küszöbünknél. Behúzott nyakkal figyelünk a kerítésen túli vadkeleti kapitalizmus süvöltő szeleire - néha szinte visszavágyunk az utóbbi két évtized langyos pocsolyájába. Egymásra mutogatunk. Tele előítéletekkel, sérelmekkel, hisztériákkal méregetjük embertársainkat. Nem akarjuk megérteni, tudomásul venni a Másik Ember igazságát, vagy éppen érdekét. Szidjuk az éppen létező rendszert. Sőt rendszert sem látunk benne, csak káoszé. Válságba dühülten öklünket rázzuk a kormányra, a pártokra, az önkormányzatra, ezzel együtt követeljük tőlük a megváltást. Pedig csak magunkra számíthatunk. Ha már megleltük önnön lelki nyugalmunkat, rátalálunk embertársainkra is. Észre sem fogjuk venni, egyszer csak ott lesz körülöttünk az élet új minősége. Ilyesmivel kísérleteztünk mi, dorozsmaiak pénteken este kicsiny kis fogadásunkon. Néhány óra erejéig megmutatkozott, milyen is lesz majd az a bizonyos helyi társadalom. Nem létezik még, de jeleit elküldte hozzánk a jövőből. Iparosok, kereskedők, pedagógusok, orvosok, jogászok, védőnők és még sokan mások ezen az estén Dorozsma polgáraként szerepeltek önmaguk és régi ismerőseik, haragosaik és barátaik, őslakók és beköltözők előtt. Kínos, keserves még az út, de rá fogunk találni önmagunkra. Visszamegyünk érte a múltba, hogy előre mehessünk. Gazdakörök, iparosegyletek, értelmiségiklubok, munkásdalárdák, cserkészszervezetek lesznek és egyre többen lesznek. Megfürdünk a múltban, hogy meghalljuk dédapáink üzenetét, ám nem ragadunk bele. A demokrácia és a modernizáció receptje már csak igen hiányosan vagyon benne a régi emlékkönyvekben. Sok ilyen este és még több tett kell még, mire a községek, a városok, az ország polgárai egybeszerveződnek, önbecsülést szereznek és erőt mutatnak. Am ha ez egyszer mégis bekövetkezik, az önkormányzatoknak, a Parlamentnek és a pártoknak sem lesz választásuk, mint hogy elkezdjenek hasonlítani az önkormányzatokra, a pártokra, valamint a Parlamentre. GÉCZI JÓZSEF * Több mint 200 ezer forint jött össze a Kiskundorozsmáért Alapítvány javára azon a péntek esti műsoros fogadáson, amelyet a helyi nyugdíjasklub és az alapítvány szervezett. Lippai Pál polgármester, Király Zoltán és Géczi József országgyűlési képviselők, Thurzó Ferenc városatyá és Mádi György esperes úr további lépésekre bátorította Dorozsma polgárait.