Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám

HÉTFŐ, 1992. FEBR. 3. RIPORT 5 AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS SZERZŐI: ENYEDI ZOLTÁN, PÁLFY KATALIN, SOMOGYI KÁROLYNÉ beruházási összegből kell fenntartásra átcsoportosítani. „Szó szerint értse: tudni kell, hol a kockáztathatóság határa. Inkább a belvízvédekezésnél lehet 'engedékenyebbnek' lenni, s az árvízinél nem, hiszen itt, a Körös-toroktól lefelé olyan érték menne veszendőbe - az errtberélet, a társadalmi vagyon, gondoljon csak Algyóre - olyan nemzetközi következményei volnának egy katasztrófának, hogy azt mindenáron el kell kerülni. Tudta egyébként, hogy még nem volt Jugoszláviával diplomáciai kapcsolatunk, amikor vízügyi egyezmények már léteztek, a találkozók rendszeresek voltak? Jó sztori, nem? Valaha kávéház volt kultúrteremként funkcionál most. Azt gondolták az igazgatóság vezetői: visszaállítanák, legyen az, ami eredetileg. Bérbe, vállalkozásba adnák, de a dolog rém bonyolult. Négy minisztériummal kell egyeztetni, utána - nem tévedés! - a kormány elé vinni a kérelmet, ha hat hónapnál hosszabb időre szólna a bérleti szerződés. Hát ki az a bolond, aki fél évre kötelezi el magát? Sereg a jelentkező a Matyérre is - a sportszövetségek tudtával, beleegyezésével, az anyagiak tisztázása után az idén valószínűleg már nagyobb lehet a közönségforgalma - például a szörfösökkel. „ Vállalkozásellenesnek nehezen tarthatnak bennünket - de a mozgásterünk oly szűk, hogy a látszat néha tényleg az lehet: játsszuk a hatóságot..." ügyben tettre kész - igazgatósági osztályt. A másik, fontossá vált feladat: alkalmazkodni a mezőgazdaságban bekövetkezett változásokhoz. Gondolja csak el: egy tízezer hektáron gazdálkodó nagyüzem egy csomó vízgazdálkodási feladatot önállóan meg tudott oldani. Volt gépe, embere. Ha' most ez a nagyüzem farmergazdaságokká alakul át, műszakilag is másként, feltételeit tekintve is eltérően kell vízgazdálkodásukban partnerükké válnunk!" Senki nem tud semmit! Azt a buta kérdést téve föl Török Imre Gyögynek, hogy egy „senki nem tud semmit" helyzetben miképp tud a főmérnök hosszú távlatban gondolkodni, meglepően egyszerű válasz adatott: a rutin... És ezt most kérem, senki ne értse el és félre: a tervszerű gazdálkodás, a gondolkodás tervezése talán nem is annyira elvetendő, mint amennyire ez most sikk...! De csak nálunk. Mert mint hallom, ,jobb helyeken, bizony, készülnek rövid, közép és hosszú távú vízgazdálkodási tervek" - cseppet sem szégyenlősen! Ami az idén halaszthatatlan: a makói szivattyútelep nyomócsövének, s a hattyasi szivattyútelepnek a rendbe tétele - ez utóbbi elhibázottan épült, sürgető a nagyjavítása. A Kurca-toroki zsilip - megvan vagy százéves! - ugyancsak rekonstrukcióra érett, s persze az elöregedett töltésszakaszok, az avitt műtárgyak mind-mind zabálják a pénzt. Az idén a Vízjelek Meddig lehet kockáztatni? Képzeljék el, általában mi történik egy munkahelyen, ahol nyugdíjba vonul az igazgató, helyének betöltésére pályázatot írnak ki, önmagát ajánló van házon belülről, s kívülről is, és szoros a „befutó": a kívülről jött győz. Másutt általában az az első dolga, hogy vetélytársát „kinyírja". Ám esetünkben fölkéri helyettesének, főmérnökének. Sőt - mint utóbb összekacsintva bevallják - még a pályázatukat is egyeztették, tudván: egyikük a másikkal, akármilyen pozícióvariációban együtt kíván dolgozni. Ilyesmire alighanem kevés példa akad ebben a státushiénás világban. 1991. kora nyarán vagyunk tehát: előbb a kívülről, de nem „vízidegen" pályáról jött igazgató, dr. Kováts Gábor, majd pár hét múltán helyettese, a korábbi árvízvédelmi és folyamszabályozási osztályvezető, Török Imre György foglalja el helyét az Ativizig-titkárság két oldalán. Most arra kértük őket, legyenek kalauzaink a „felségterületen", a Kelebia-Kiskunhalas-Kecskemét-Csongrád-Kunszentmárto n-Orosháza-Battonya-MakóSzeged sokszög 8455 négyzetkilométerén. A „névjegykártya" adatai Négy megye 108 településének 830 ezer lakóját szolgálják. Tisza-szakaszuk 94 kilométeres, a Marostól 50, a Hármas-Köröstől 42,1 kilométer hosszban védik, ami rájuk bízatott. Az úgynevezett fővédvonal hossza 322 kilométer, a másodrendű védtöltésé 120. A belvíztározók befogadóképessége 32,2 millió köbméter, a belvízvédelmet szolgáló csatornahálózat hossza 6844 kilométer. Az öntözésre berendezett terület nagysága 40 ezer 718 hektár, a halastavaké 3997 hektár. Gyümölcstea = két deci víz Becsszóra: egyetlen kérdést nem akartam föltenni, amikor leültem a gyümölcsteámat meginni. (Ehhez a két deci vízhez is köze van az Ativizignek, noha a szegedi vízműveknek fizetjük az árát...) Azt, hogy amikor se belvíz, se árvíz, vajh mit csinálnak a vízügyesek. Nem is kellett visszaMit írsz? - nézett rá a szövegszerkesztő képernyőjére a vállam fölött szerkesztőségi szobatársam, s mikor megmondtam, laza iróniával megjegyezte: kapkodni fogják az írásodért a lapot! Ezen eltűnődtem: tényleg, érdekes-e, hogy két - szakemberként nem, de kinevezésük dátumát tekintve új ember irányítja az Alsó-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóságot a a múlt év nyara óta, s hogy ennek is, meg főként a tőlük függetlenül változó körülményeknek köszönhetően változóban a Dél-Alföld Köröse, Marosa és Tiszája környékének vízgazdálkodása? Érdekes-e az olvasónak, ami az újságírónak az? Tegyünk próbát! fognom magam, mert beszélgetőtársaim maguk hozták elő. „Ez a védelmi rendszer olyan, amilyen, ez a folyószabályozás adott. Ezt nem lehet átalakítani, a töltéseket nem lehet elbontani, a víz mellé települt városok nem költöztethetők messzebbre a folyóktól. Csak egyet tehetünk: erősítjük e rendszer gyenge pontjait. Télen sem iszunk és kártyázunk tehát egy gátőrháznál, kis vizes nyarakon sem motorcsónakázunk a Tiszán, hanem tíz-húsz éven át istápoljuk a védműveket, hogyha egyszer bekövetkezik egy katasztrófa - mert a társadalom szempontjából az árvízveszélyt annak kell tekinteni! -, akkor se kelljen gátszakadástól tartani. Tudja-e, hogy egy-egy árvízi védekezés ára nagyságrendekkel haladja meg az évtizedes csöndes időszakok fenntartásra, jó karban tartásra fordított költségeit? Az a vízügyes műszaki gárda tehát, amely oly látványosan demonstrálja szakértelmét, ha baj van, s amelyről egyébként hajlamosak a kívülállók tétlenséget feltételezni, az a csapat ugyanazt a szaktudást kamatoztatja egy majdani, esetleges veszély csökkentéséért." södhet, ha lesz mihez hozzáigazodni. Azért ne higgye, hogy tétlenül ülünk: az igazgatóság szervezeti átalakulása megkezdődött. Idomulunk a megváltozott körülményekhez... - Ahhoz, hogy az önkormányzatok átveszik tulajdonukba a vízellátást, csatornázást, szennyvíztisztítást szolgáló műveket? - Hát persze! Eddig mi egy megyei vállalattal voltunk partnerkapcsolatban, mostantól sok-sok kis önkormányzattal! Egy sereg szakmailag - nem elmarasztalóan mondom felkészületlen testülettel, szűkös anyagiak közepette létező településsel kell kapcsolatot tartanunk, újra is szerveztük a korábban megszüntetett - ez ... ••••• Itt most minden átalakul... ...csak „egy valami" nem: vízre, szennyvízelvezetésre, csatornára, öntözésre, árvizek, belvizek elleni védekezésre szükség van. „A vízügyi igazgatóság alapfeladata tehát nem változott - és ez úgy értendő, hogy a törvények, a piaci, a tulajdonlási viszonyok, a finanszírozás átalakulhatnak, a mi dolgunk mégis ugyanaz, ami 5-10 éve. Persze, nagyon hiányzik a vízügyi törvény, a környezetvédelmi törvény, amelyekben elhatárolódnak az állami feladatok, és a piaci alapon finanszírozandók - a mi szervezetünk majd akkor korszerű-