Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám

6 MEZŐGAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. FEBR. 3. Bolond világ CZÉGÉNY JÓZSEF Mostanában néha szörnyű kényszerképzetem támad. Mintha elfelejtettem volna jól megtanult és igen szeretett anyanyelvemet, vagy nem is tudom pontosan, mi történik. Jól ismert helyeken jól ismert emberekkel találkozom. Beszélgetnék velük, mint hajdanán, de nem tudok. Nem mindig értem, mit beszélnek. Pedig épphogy nem így emlékszem rájuk. Többségükben olyanok ok. akik sosem figyeltek a világ globális dolgaira. A világot egy szűkebb környezet jelentette számukra: a munkahely, az oithon, a család, a szomszédok, a gyerekkor óta megszokott mikrovilág. Amit tökéletesen ismertek, írott és íratlan szabályaival, kimondatlan, de elvárt törvényeivel együtt. Nagyszerűen eligazodtak e kicsiny mindenségben, ahol az elvárt normák szerinti teljesítés - a munkában, az emberségben - jelölte ki helyüket. Tudták, mennyit érnek, eszerint nyújtottak, és eszerint voltak elvárásaik. Ügy számíthattak, hogy meglepetés csak ritkán érte őket. Szerettem hallgatni egyenes, egyszerű beszédüket, amit most hiába figyelek. Nem ágy, nem a megszokott rendben sorakoznak egymás után a szavak. A távolabbi, nagyot forduló világ esemenyei túl gyorsan, túl hangosan és túl durván rontottak be ebbe a zártabb, s így sokáig védettebb környezetbe. Nem volt idő, hogy kellőképp megemésszék azokat. A valóság valószínűtlen sebestel változó, felforduld egésze messze távolodott tőlük. A hétköznapok eddig követhető eseményei a mítoszok magasába szöktek. Megfoghatatlanná váltak, de mert valahogy meg kell érteni azokat, ezt parancsolja a megélhetés szükségességé, a létezés ösztöne, hát azt tették ezek az emberek, azt az egyetlent, amit lehetett: a képzettség, a rátermettség, az érzelmek vezérlete szerint megpróbálták kitalálni, mit jelenthetnek a meg nem értett történések. Nem igazi jelentésüket kutatták ki, magukat nyugtatandó, valami magyarázatfélét kreáltak. S mert egyforma ember nincs, azonos értelmezés sincs most ott, ahol a megőrzött egységes szabályok és viselkedésformák oly jól segítették eddig az eligazodást. így tűnt el a sokszínű értelmezési kísérletek során a mikrovilágokból a legfőbb összetartó, a Rend. Igy jött el az az idő. hogy az utcákon, piactéren, a presszóban összetalálkozó szomszédok, barátok, komák értetlen merednek egymásra, a beszéd szálai gyorsan szakadoznak, s elváláskor kölcsönösen legyintenek egymás háta mögött. Jó volna tudni, eltöorengenek-e néha azon: miért is tesznek így? S azt is: meddig erik be a napjában többször, a legyintések mellé elmortnolt felmondattal - bolond világ... Fotók a puccsról Hang-csend-játék idoországban A kínai versformában írt találós kérdésnek igen egyszerű a megfejtése: zene. Ez egyben célja és lényege annak a sorozatnak, melyet néhány hónappal ezelőtt indított útjára a Bálint Sándor Művelődési Ház; a játékos cím pedig azt szeretné sejtetni, hogy a Zene ezúttal gyermekeknek szól. Akik - érje őket bármilyen hatás a valódi, vagy hamis kazettákból, avagy a változó színvonalon harsogó televízió és rádió felől - sokáig fogékonyak maradnak az élő hangszeres és enekes zene iránt. A Hang-csend-játék nem öltöny ös-fehéringes-tükrösUnncpélyes hangversenysorozat. A nagyobbb ovisokat, kisiskolásokat - és természetesen a nagyobbakat - „félúton" az iskola és az otthon között várják a szegedi muzsikusok: s zenélü nk, énekelünk - Mozartot, Verdit, Beethovent, Vivaldit, Purcellt. Igyekszünk minél szebben zongorázni, hegedülni, fuvolázni, harsonázni, kürtölni, sót, egyszer már egzotikus ütőhangszereket is megszólaltattunk. S hogy ne csak a zenészek dolgozzanak, adunk feladatot az ifjú közönségnek is néhány, a fenti címhez hasonló találós kérdést: a jó válaszokért még nyeremények is kerülnek a láda fiából. Tudjuk, hogy nagyon sok a dolga manapság egy iskolásgyereknek, ezért csak havonta egyszer jelentkezünk hosszú nevű koncertünkkel, mégpedig minden hónap első keddjén délután háromkor. Legközelebb február 4-én, kedden délután 3-kor várjuk kedves közönségünket az újszegedi művelődési házba. A műsor első felében a szegedi Liszt Ferenc Zeneiskola sok tehetséges növendéke közül fog néhány ifjú művész pódiumra lépni, majd a felnőtt művészek következnek: Nyíri Ferenc harsonaművész, s nagy örömünkre ezúttal a Szegedi Nemzeti Színház nagyszerű szopránénekesnője, Szilágyi Erzsébet is vállalta a föllépést szerény műsorunkban. A szólisták kíséretét Demeterné Dányi Júlia, Barnáczné Vadász Ilona művésztanárok vállalták. A műsorban Benedetto Marcello, Clementi, Haydn, Mozart, Seitz, Verdi, Sosztakovics, Rózsa Pál műveit hallgathatjuk meg. Kiss ERNŐ. Az EST HÁZIGAZDÁJA Pályázati felhívások A Körösi Csorna Sándor Közművelődési Egyesület pályázatot hirdet olyan irodalmi, képzőművészeti, zenei művek alkotására, melyek kifejezik a nagy magyar tudós kitartását, jellemét, szellemi nagyságát. A pályázatot Körösi Csorna Sándor halálának április 11-i 150 eves évfordulójára írták ki. A képzőművészeti alkotásokból kiállítást rendeznek és gondoskodnak az irodalmi, zenei művek bemutatásáról is. A műveket a 2120 Dunakeszi, Garas u. 26. címre március 15-ig lehet elküldeni. Az évforduló alkalmából világszerte emléküléseket tartanak, kiadványokat jelentetnek meg a világhírű Ázsia-kutató munkásságáról. A hazai megemlékezéseket szolgáló programok lebonyolítására előkészítő bizottság alakult Kálmán Attila művelődésügyi államtitikár vezetésével, és hamarosan létrejön a bizottság munkáját segítő, jeles tudósokból és szakértőkből álló Országos Emlékbizottság is. * „Segítsünk a katasztrófák megelőzésében" címmel gyermekrajzversenyt hirdet a Vöröskereszt és a Vörös Félhold Nemzetközi Mozgalom a május 8-i vöröskeresztes világnap alkalmából. A versenyen a 15 éven aluli gyermekek indulhatnak. A rajzokat szabvány méretű rajzlapra vagy papírra kell elkészíteni, az oldalak azonban nem haladhatjak meg az egy métert. A művek bármilyen technikai eljárással elkészíthetők, a hátoldalukon fel kell tüntetni alkotója nevét, életkorát, lakcímét. A pályamunkákat február 28-ig kell eljuttatni a Magyar Vöröskereszt címére: 1051 Budapest, Arany János u. 31. A magyar szervezet a három legjobb alkotást a Vöröskereszt genfi központjába küldi, ahol a rajzok részt vesznek a nemzetközi versenyen. A beérkezett alkotásokból májusban Magyarországon kiállítás nyílik. a legjobb munkák jutalomban részesülnek. FOTÓ: CSEKE CSILLA Most nálunk, három fiatal magyar fotós, akik a puccs idején Moszkvában tartózkodtak, illetve a hír hallatán odarohantak, mutatja be felvételeit Puccskísérlet Moszkvában címmel a Legújabbkori Történeti Múzeumban, a Budavári Palota A épületében. Ezek a képek korábban is kiállításkészek voltak, csakhogy az alkotók azt szerették volna, nyissa meg a kiállítást a magyarországi látogatást tervező Borisz Jelcin. Mivel az orosz államférfi ideérkezése csúszott, úgy. döntöttek, megnyitják kiállításukat. Legfeljebb, ha február másodikáig megérkezik Jelcin, meghívják a bemutatóra. A három fotós nagyon is profi a szakmában. Ketten hírügynökségi munkatársak, a harmadikuk napilap-fotós. T. Balogh László a Reuter, Bánkuti András a Magyar Hírlap, Cseke Csilla pedig a Magyar Távirati Iroda munkatársa. Színes - de nemFél év sem múlt el, s könyvek, kiállítások sora foglalkozik szerte a világon 1991. legfontosabb politikai eseményével, a moszkvai puccskísérlettel. Moszkvában már szeptemberben bemutatták az augusztusi napok képekben, fotókben megörökített dokumentumait. csak a film anyagában színes - felvételeiken nem tüntették fel, melyik mű melyikük alkotása. Merthogy nem művészkedő, nem szépelgő, hanem ízig-vérig riportképek, aktuálfotók sorakoznak a falakon. S azért sem nevesítettek, mondta T. Balogh László, mert ő néhány nappal többet töltött kint kollégáinál, s ezzel óhatatlanul előnyhöz jutott. Több felvételt készített, többet állított ki. De mindhárman megjegyezték, itt most nem a fotós személye volt a fontos, hanem csakis a hír, az esemény, a helyszín, az emberek. A puccsisták és a moszkvaiak. A tankok és a katonák, a barikádok, s az utcára virággal érkező emberek. Az asszony, aki rózsacsokrot nyújt a katonáknak. A fiatal férfi, vállán gyerekkel. Az idős házaspár, aki csodálkozással figyeli a történéseket. A tömeg és a kisebb csoportok. Meg a nap hőse, Jelcin. És hogy mindez hogy kerül a múzeumba? Mindenekelőtt a képek dokumentum-ereje folytán. Meg azért is, mert a Legújabbkori Történeti Múzeum különösen érzékeny a történelmi, aktuálpolitikai (napi-történelmi) témák és a fotó műfaja iránt. S ez alkajommal mindhárom kritérium jelen van. Érdekes, izgalmas, színvonalas, profi munkák által. KÁDÁR A könyv találja meg emberét Hevesi K. Katalin, a Fekete sas utcai magánkereskedő tizenöt esztendeje jegyezte el magát e szakmával. Két éve a saját útját járja. Most újabb csapást keres az olvasó irányába. Miként? - Az állami kereskedelem megszüntette a könyvcsekk intézményét. Ezt az űrt töltjük be már élő kezdeményezésünkkel. - A módszer lényege? - Vállaljuk a kialakítandó törzsvásárlói kör folyamatos ellátását, ötvenszázalékos állandó tartozás fejében. A könyv árának felét helyben fizeti a kedves vásárló, a többit törleszti. - Melyek a másik fél kötelezettségei? - Kétoldalú megállapodást kötünk: az egyszeri betérő két hónapos moratóriumot kap. Reméljük, mind kevesebb lesz az „egykönyves" vásárló. Napjaink kétértelmű példázatai között sűrűn előfordul egy, a romolhatóság és szavatosság szempontjából könnyen kezelhető áru: a könyv. A szellemi termék útja az asztalfióktól az elárusító asztaláig ma már nincs ideológiai kacskaringókhoz kötve; a mindenkori kiadó közgazdasági szempontokat mérlegelve dönt a kiadás mellett vagy mellőzi a műveket. Természetesen e tény és holdudvara nem magyarázat a hazai könyvkiadás és -kereskedelem mai helyzetére. Ez utóbbiról lévén szó, a magánkereskedők ötletgazdagságától és céltudatosságától sokat remélhetünk. Mi, örökös olvasók, „elkötelezett" böngészők. - Emellett milyen előnyökkel számolhat a könyvbarát? - Nem számítunk föl kezelési költséget, valamint kamatot. - A kínálat kapcsán: nincs jobb önreklám a frissességnél... - A Babits Kiadó kínálatát mi forgalmazzuk Szegeden; a kartográfiai kiadványok széles körét is megtalálhatják boltunkban, de az igényes Akadémiai Kiadó szótárai és a lexikonok is polcunkra kerülnek. Nem nélkülözhetjük a napi kommersz irodalom kínálatát sem. - Föltételezem: éves tervet készítettek más vonatkozásban is... - Szegedi szerzőket szeretnénk meghívni rendhagyó irodalomórákra. Vállaljuk műveik azonnali terjesztését. Megállapodást kötöttünk az Olymposz nevű magyar-görög utazási irodával történelmiirodalmi vetélkedő szervezésére. Mi könyvekkel, az iroda kirándulással jutalmazza majd a legjobbakat. Kezdetnek ez is elég, az ötletek forrása azonban nincs lefojtva. - Összefoglalva... - Jól megfogalmazható cél vezérel bennünket: minden könyv találja meg a maga emberét! Az egyetemistát és a nyugdíjast egyaránt. Az áru (a mi kezünkből) pontosan annak az asztalára kerüljön, akinek íródott. Mindennapjainkat meghatározza a könyv. Sokan vagyunk. Találkozzunk! PATAKI SÁNDOR Az ordító fordító Bernhard: A menthetetlen Mielőtt szavamon fognám magam, előrebocsátom, hogy eredetileg egyáltalán nem állt szándékomban írni a nemrégiben elhunyt, remek „osztrák" író, Thomas Bernhard legújabban magyarra fordított könyvéről, A menthetetlenről. De most se erről lesz szó. Hanem a fiatal fordító, Révai Gábor és Benrhard viszonyáról, ami nyilván nem felhőtlen. Kezdődött azzal, hogy a fordító a januári Könyvvilágban (tudom, már elmúlt, de hol van a témához képest az aktualitás!) közre adta Fordítás közben című valószínűleg a fordítás után született jegyzetét. Akkor megint: Kezdődött azzal, hogy a fordítónak fogalma sem volt arról, hogy ki a csuda ez a Thomas Bernhard, pedig megjelent már A fagy, Mészégető, Az erdőhatáron című könyve honi nyomtatásban is, de ha már az Európa Könyvkiadó adta neki a munkát, hát akkor már megbecsülve érzheti magát az ordító fordító. Ekkor kezdtem berágni: egy olyan ember kezébe adni Bernhardot (szívem szerint Beckettel együtt emlegetem az asztalnál, de állva is), akinek halovány lila zsömléje sincs a szerzőről. Persze, utánanézhet, tanulmányozgat/gethet, lesütheti a szemét, stb. Botrányszagú. Olvasom tovább a jegyzetét, szag elszáll, gőz kifúj, eltévedtem, bevittek az erdőbe: Bernhard volt annyira botrányos figura, író, hegyi lakó, hogy a fordító érezte, ezt a hülyítő cselvetést, akár igaz, akár nem, megengedheti magának, mitöbb, megengedve kisajátítsa a bernhardi szövegelést, hiszen béásta magát ebbe, már úgy ír, él és gondolkodik, akár az „osztrák" szerző. Egy dolog azonban hibádzik: a cím: A menthetetlen. Németül: Der Untergeher. Fordító szerint Bernhard már csak ilyen: menthetetlen. Csak hát a cím nem ez, illetve ennyi erővel Bernhard minden művét A menthetetlen címen fordíthatnánk, mondom, gondoltam. 176 oldal. 98 forint. PODMANICZKY SZILÁRD Az elnök: Makovecz Imre Megalakult a Magyar Művészeti Akadémia A magyar művészeti élet 18 képviselője 1991. december 2-án összejött, hogy az alkotómunka lehetőségeiről és a rendszerváltás következtében előállt új helyzetről tanácskozzon. Az összegyűltek megválasztották a Magyar Művészeti Akadémia szervezőbizottságát, amely 1992. január 31-re alakuló ülést hívott össze. „A Magyar Művészeti Akadémia fórumot biztosít azoknak a jeles alkotóművészeknek, akik különös felelősséget éreznek a magyar kultúra folyamatosságáért, történelmi hagyományainak újrateremtéséért. Fórumot az eszmék, gondolatok, vélemények, gondok megvitatására. Fórumot a magyar szellemi élet legjelentősebb értékeinek védelmére, értékrendjének helyreállítására, társadalmi és nemzetközi tekintélyének emelésére. Fórumot, amelynek erkölcsi súlya hozzájárulhat ahhoz a szerephez, amit a művészeteknek a nemzeti tudat formálásában be kell tölteniük. Az alapítók különösen fontosnak tartják ezt a demokratikus átalakulás időszakában, amikor a politikai és a jogi keretek szélesre tárták az önmegvalósítás lehetőségeit. Az elmúlt évtizedekben igyekeztek a tanulóifjúság tudataban csökkenteni a magyar szellemi élet múltbeli és születő értékeinek jelentőségét. Nemzedékek nőttek fel a magyar történelem hiteles ismerete nélkül, jórészt kirekesztve abból a sokrétű hatásból, amit az irodalom, a zene, a művészetek gyakorolhatnak a gondolkodás és önkifejezés kifejlődésére. A Magyar Művészeti Akadémia az alkotó szellem képviselője kíván lenni - függetlenül irányzatoktól, politikai nézetektől, egyéni, vagy csoportos törekvésektől - a magyarság és emberi egyetemesség eszmei hagyományának megfelelően. Azokat fogadja tagjai közé, akik a maguk alkotóművészi életművében általánosan elismert értékeket hoztak létre. Az alakulás évében kívánja meghatározni azokat az alapelveket, szervezeti kereteket, amelyek eredményes működését biztosíthatják. Céljának tekinti, hogy az előbbiek keretében később a magyar szellemi élet további kiemelkedő személyiségeit is meghívja tagjai közé. A Magyar Művészeti Akadémia elnökévé Makovecz Imrét, a nyolctagú elnökség tagjaivá Bak Imrét, Balassa Sándort, Bodonyi Csabát, Gyurkovics Tibort, Páskándi Gézát, Schrammel Imrét, Somogyi Józsefet és Soproni Józsefet választották.