Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-14 / 38. szám

GAMTÍNUS) BÁTORSÁG, BARÁTOM! 16. RAJZOLTA: VARGA ZOLTÁN MAGAZIN u 11nun 1992. FEBRUÁR 14. CSALÁD, ELETMÓD, SZÓRAKOZÁS, TÉVÉMŰSOR Vadasparki utakon Irány: Dél-Amerika Nem csak az állatvédők tiltakoznak Legutóbbi magazinunkban Egyházi István igazgató a Szegedi Vadaspark új jövevényeire, a gyarapodó állatállományra hívta fel olvasóink figyelmét. Ezúttal egy tavaszi előrejelzés következik. Terveikről, elképzeléseikről beszélt a park vezetője. - Elöljárójában hadd mondjam el, az a célunk, hogy földrészenkénti csoportosításban helyezzük el az állatokat. Első lépésként a dél-amerikai kontinenst „hozzuk" létre, ugyanis állataink jórésze innen származik. Senki se gondoljon azonban nagy kőmonstrumokra, hatalmas állatházak építésére. Ez szándékainkkal ellentétes lenne, és nincs is rá szükség. Nem múzeumot akarunk kialakítani, ahol mutogatni lehet a gyűjteményünket, hanem élet- és mozgásteret, minél nagyobb szabadságot szeretnénk biztosítani a „gondozottjainknak". A legszívesebben minden ketrectől, rácstól, kerítéstől megszabadulnánk. De természetesen ez lehetetlen. Az viszont lépésről épésre megoldható, hogy az állatok eredeti természeti környezetét, megjelenési helyük jellegzetes arculatát megteremtsük. Legalábbis elérjük, hogy az őshonos tájhoz hasonlítson az a helyszín, ahol a végleges otthonukat kijelöljük. Ehhez az alapvető feltéleleink szerencsére adottak, hiszen ötven hektáron nyújtózkodhatunk és a környezet is alkalmas arra, hogy viszonylag kis beruházásokkal érdemi változtatásokat érjünk el. Legelőször a sörényes farkasok költöznek a mi Dél-Amerikánkba. - Meséljen valamit róluk. - Egy kipusztulóban levő faj, állatkertekben is ritkán látható. Fogságban tartott állománya 300 példány a világon. Magányt kedvelő állat. Füves, bokros puszták, erdőszélek kedvenc tartózkodási helyei. Megmentésükre európai tenyészprogramot dolgoztak ki, amelyhez csatlakoztunk. így kapott egy hím társat a két nőstényünk az elmúlt évben. Rendkívül nagy mozgásigényű ez a farkas fajta, egy-egy példány saját területe néhány ezer négyzetkilométer is lehet a természetben. Ezt alapul véve, megengedhetetlen, hogy pár négyzetméteren tartsuk őket. - Milyen lesz az új otthonuk? - Igazi élőhelyet kapnak. Lesz egy nagy kifutójuk és „lakásként" a mélykúti Univerexpo Ipari Szövetkezettől ajándékba kapott faházak egyikét használhatják. A terepen, úgymond csaknem mindent a maga valóságában hagytunk. És ez valamennyi változtatás esetében így lesz. A környezetet kímélni, védeni akarjuk, durva beavatkozásnak itt nincs helye, tudniillik a park csak a maga teljességében, növény- és állatvilágával együtt szolgálhatja az embereket. - Kaptak-e támogatást a farkasok új helyre telepítéséhez? - A város kulturális bizottsága tavaly saját keretéből -50 ezer forintot adott a sörényesek költöztetésére. A terület készen áll a farkasok áthelyezésére, de a járdák kiépítéséhez szakemberek kellenének, és ez a munka természetesen újabb kiadással is jár. Ezt már nem tudjuk megoldani saját erőből. A város, remélem, nem kiabálom el, kezdi magáénak érezni a parkot, de nyilván szűkös költségvetéséből csak szerény összegű támogatásra számíthatunk. Ezért az adománynak, a segítségnek minden formáját szívesen vennénk. A Szegedi Vadaspark Alapítvány folyószámláját a Dunabank Rt. szegedi fióküzlete kezeli, a 9602-0389-OOOO-as számon. Itt ez a járdaügy például... Úgynevezett közérdekű kötelezettségvállalás formájában is besegíthetnek nekünk. Vagy mondhatom egyszerűbben. Akinek szívügye, hogy itt egy európai hírű vadaspark legyen, kérdezze meg tőlünk: hogyan, miben segíthet? Előre is köszönjük. Gombos Erzsébet A környezetvédelmi mozgalmak felerősödésével világszerte előtérbe kerülnek az állatvédelem kérdései is. Egyre többen és szakmailag egyre megalapozottabban tiltakoznak az állatokon végzett kísérletek ellen, nem csak állatvédő szervezetek, állatbarátok, hanem orvosok, kutatók, szakemberek is. Mesterséges megbetegítés . A kísérletek során az állatokat mesterségesen betegítik meg. s ezek a természetes emberi megbetegedés folyamatát képtelenek szimulálni, s az egyidejűleg ható sokféle betegségkiváltó tényezőt egy vagy néhány okra redukálják. Ennélfogva az eredetileg egészséges állat szervezetének gyógyulása nem hasonlítható össze a beteg emberével - állítja Werner Haringer német sebészprofesszor. A föld legfejlettebb élő szervezete az ember, ezért előfordulhat, hogy meghatározott körülmények között tapasztalt bizonyos elemi funkciók vagy kémiai reakciók az állatok körében is fölfedezhetők, de a szervezet összműködését és egyes funkcióit tekintve legtöbbször jelentős eltérések tapasztalhatók. Ezenkívül a lelki és szellemi hatások, valamint további bizonytalan tényezők nagy részét tudományosan eddig még nemigen tudták megmagyarázni. A legfőbb nehézséget az jelenti, hogy egy állati szervezet elszigetelten vizsgált reakciójából még nem lehet arra következtetni, hogy az ember is hasonlóképpen reagálna. A citromlé, mint macskaméreg A hatásmechanizmusokban és az alkalmazkodóképességben néha olyan nagyok a különbségek, hogy az állatkísérletek eredményeit emberre értelmezni veszélyes is lehet. Ilyen közismert példák: az emberi étrendben teljesen általánosan használt citromlé a macska számára erős méreg; az ember számára ízletes és könnyen emészthető petrezselyem bizonyos papagájfajokra halálos; a ciánsav az emberre annyira mérgező, hogy már gőzének belégzése is halálos lehet, ugyanakkor a birka, a béka, a sündisznó és néhány más állatfaj ebből nagyobb mennyiséget is elfogyaszthat különösebb reakció nélkül; az ember számára halálos mérget jelentő gyilkos galócát a mezei nyúl, a házi nyúl és más rágcsálók minden további nélkül elfogyasztják, és semmilyen mérgezési tünetet nem mutatnak... A sort még hosszan folytathatnánk, de ezek a példák is elég meggyőzően érzékeltetik az emberi és állati szervezetek különbségeit. A tudomány áldozatai Egyetlen olyan állatfajt sem sikerült találni, amelyiknél a legtöbb, emberre jellemző betegséget meg lehetne figyelni, mert ők az emberi betegségekkel szemben megfelelő ellenállóképességgel rendelkeznek. Hogyan lehetne tehát valamilyen gyógyszer bizonyos emberi betegséggel szembeni hatékonyságát megítélni? Az állatok reakciói még a fertőző betegségekkel szemben is néha egészen eltérnek az emberétől. Mindezt tudva nem csoda, hogy „az ember javára" végzett sok millió állat szenvedését okozó és életét követelő kísérletek ellenére az emberek egyre betegebbek, a rosszindulatú daganatok, a szív- és érrendszeri betegségek mind gyakoribbá válnak. A messzebbre menő, emberre vonatkoztatott következtetések leggyakrabban azért nem állják meg a helyüket, mert a kémiai anyagokra gyakran egész másként, nem ritkán ellentétesen reagál az ember, mint az állat. Részben, mert a kétféle szervezet lebontási folyamatai, méregtelenítési és ürítési mechanizmusai oly erősen különböznek egymástól, hogy egy-egy szer rákkeltő, embriókárosító, allergiát előidéző vagy genetikai tulajdonságokat megváltoztató hatása nem ítélhető meg az „állatmodellen".