Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-13 / 37. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. FEBR. 13. Hogyan látta Gorbacsov tolmácsa A volt szovjet elnök jobb személyes kapcsolatot alakított ki George Bush-sal, mint Ronald Reagannel. Ennek okai részben a történelmi helyzetben, részben Mihail Gorbacsov és a két amerikai elnök személyes tulajdonságaiban rejlenek. Erről a volt szovjet államfő angol tolmácsa nyilatkozott a Nyezaviszimaja Gazeta című lapnak. Pavel Palazscsenko, aki az első. genfi Gorbacsov-Reagan csúcstalálkozótól kezdve szemtanúja volt a szovjet-amerikai viszony normalizálásának és az elnökök közötti kapcsolatok alakulásának, úgy vélekedett, hogy Genfben kissé lassan zajlott az ismerkedés és a személyes kontaktus kialakítása. Ezt elsősorban az akkori washingtoni álláspontnak tudta be a tolmács. Reagan tulajdonságai közül a politikai intuíciót emelte ki, valamint azt, hogy a volt elnök kiváló csapatot formált maga körül. Vélhetőleg nem csak Palazscsenko, hanem a szovjet vezetés is igen nagyra értékelte George Shultz, a volt amerikai külügyminiszter felkészültségét és hozzáértését. A tolmács szerint Shultz kinevezése óriási hasznot hozott az amerikai kormányzatnak. Volt főnöke tulajdonságairól szólva mindenekelőtt őszinteségét emelte ki, noha elismerte, hogy a volt szovjet elnök színészi képességeknek sincs híján. Az elsődleges azonban mindig is őszintesége volt, a színészi képességek felszínre hozását, miként más politikusok esetében is, alapvetően az adott helyzet, a tárgyalási taktika szabta meg. Gorbacsov és Bush személyes kapcsolatait érintve elmondta: az még Bush alelnökségének idejéből datálódik. Kezdettől fogva jó viszonyban voltak, közel kerültek egymáshoz. A közeledést lehetővé tevő számos hasonló jellemvonás mellett mindkettő olyan kiváló politikusi kvalitásokkal rendelkezett, amelyek lehetővé tették a bensőségesebb kapcsolatokat. A Madridban lezajlott utolsó Gorbacsov-Bush államfői találkozón - mint az elnöki tolmács elmondta - nem esett szó a szovjet elnök röviddel később bekövetkezett lemondásról, a búcsúzásról, mivel akkortájt Gorbacsov még bízott abban, hogy együttműködése Jelcinnel és a szövetségi szerződés előkészületeifolytatódnak. DOROGI SÁNDOR Robbanás a VMDK-elnök otthonában Készül az orosz-japán békeszerződés Oroszország hallgatólagosan elismerte Japán jogát az északi területekre - közölte Tokióban a japán külügyminiszter-helyettes az orosz-japán területi vitával kapcsolatos tárgyalásai befejeztével. Szaito Kinihiko arról is beszámolt, hogy a moszkvai munkamegbeszéléseken az oroszok pozitívan foglaltak állást a japán-orosz határ rögzítésével kapcsolatban. E szerint elfogadják azt, hogy az 1855. évi kétoldalú megállapodás alapján a négy visszakövetelt szigettől északra húzódjék a két ország határa. - Az oroszok nem tettek ellenvetést, amikor az 1855. évi szerződésben rögzített határokról volt szó - mondta a külügyminiszter-helyettes. Az orosz-japán békeszerződést előreláthatólag szeptember közepén, Borisz Jelcin szigetországi látogatása alkalmával írják alá. A Jelcin tokiói útjáról szóló jelentést a békeszerződés előkészítésével foglalkozó orosz-japán munkacsoport is megerősítette, amely hétfőn és kedden tárgyalt Moszkvában. A közbeeső időben is több kétoldalú diplomáciai találkozóra kerül sor. Oroszország és Japán között 1855-ben létrejött első államközi megállapodás Etorofu japán és Urup orosz sziget között rögzítette a határt. Etorofu a legészakabbra fekszik ama négy sziget közül, amelyet a szovjet hadsereg a második világháborúban foglalt el, s amelyet a japánok azóta is visszakövetelnek. Ugyanakkor a szerdai moszkvai Pravda szerint egyelőre kissé korai volna területi engedményeket látni az orosz kormányzat tárgyalási készségében a Kuril-szigetek kapcsán, ahogyan ezt Tokióban igyekeznek beállítani. A Pravda rámutat: a vita megoldásához kevés a törvényességre és az igazságosságra vonatkozó egyetértés. A lap úgy véli, hogy két sziget - Sikotan és Habomai - sorsáról az 1956-os szovjetjapán nyilatkozat alapján lehet tárgyalni. SZERDARA VIRRADÓRA kézigránátot dobtak a vajdasági Törökkanizsa VMDK elnökének udvarába. A robbanás következtében Tóth Károly és családtagjai nem sebesültek ugyan meg, de a detonáció jelentős anyagi kárt okozott. A VMDK kanizsai-törökkanizsai helyi elnöksége közleményben bélyegezte meg a vandál cselekedetet s rámutatott, hogy a szocialista párt és a radikális párt helyi szervezetének tagjai nyilván felsőbb utasításra - újból megkezdték uszító kampányukat. A JUGOSZLÁV SZÖVETSÉGI HADSEREG felgyorsítja kivonulását Macedóniából, s már február 15-ére kiüríti helyi bázisait - közölték Skopjéban. Minderről állítólag Milán Uzelac tábornok és a macedóniai belügyminisztérium vezetői között született megállapodás. Stojan Andov, a macedón Szobranje elnöke eközben bejelentette, hogy a küldöttek beszüntetik tevékenységüket a jugoszláv parlamentben, s a szövetségi elnökség macedón tagja sem gyakorolja funkcióját. Macedóniában minden jel szerint a hó közepére valamennyi szükséges feltétel adott lesz ahhoz, hogy az ország végre kiváljon a föderációból. AZ OPEC TAGÁLLAMOK olajipari miniszterei szerdán Genfben megkezdték tanácskozásukat arról, hogyan fogják vissza termelésüket az olajár csökkenése miatt. Értesülések szerint az OPEC titkársága napi 22,7 millió hordós kitermelési limit meghatározását javasolta. JAMES BAKER amerikai külügyminiszter szerint Azerbajdzsán amerikai elismerése az ország emberi-jogi „bizonyítványától" és a demokrácia ottani helyzetétől függ. Bakuban folytatott megbeszélései után Baker szerdán hangsúlyozta, hogy a tárgyalásokon elsősorban a két ország kapcsolatairól, valamint a Hegyi-Karabah körül kialakult helyzetről volt szó. Baker jelenleg a Független Államok Közösségének tagállamaiban tesz körutat. Nem hagyják elveszni... Erdélyben az ünnep hétköznapi Pezsgődurrogás, összeölelkezés, kitörő boldogság helyett - nem történt semmi. Csöngtek a telefonok, valaki a BBC-nek nyilatkozott, a párt városi vezetője a Magyar Rádiónak, én huszadmagammal vonalra vártam, hogy tudósítsam lapomat a várhatóan sorsfordító értesülésről. Csak a szemek fénylettek. Óra múltán előkerült néhány üveg bor, koccinthattunk a győzelemre, csöndesen, fegyelemmel. Nem hitték volna a hitükben is oly sokszor meggyalázott magyar párt vezetői a sikert? Dehogynem. Készültek rá. Ahogyan arra is, hogy a döntően magyarlakta településeken ezzel a választással valami egészen új kezdődik el. Az öröm látványos kifejezésétől azonban Romániában egyelőre tartózkodni kell. így helyes. Erdélyben különösen. Két nappal a választás előtt köztiszteletben álló magyar értelmiségitől hallottam Székelyföldön a következő mondatot: „Félek, ha mi győzünk, pogrom lesz megint." Nem lett pogrom. Pedig győztek, a vártnál nagyobb mértékben. Mert nemcsak az RMDSZ jelöltjei és helyhatósági listák jöttek be sok helyütt, hanem kiválóan szerepelt a hat ellenzéki szervezetet tömörítő Demokratikus Konvenció is. Győzni tudott Bukarestben, értékes helyeket szerzett Romániaszerte sok helyütt, s ahol két hét múlva második fordulóra kerül sor, talán épp a Konvenció menti meg a helyKirobbanó ünnepségre s/.áinítottani. Reggelig tartó fies/.tára, hiszen győztünk. így, többes szám első személyben. Magyar ember nem élhette át másként a romániai helyhatósági választás feszült huszonnégy óráját, s aztán, amíg az eredményre vártunk, Marosvásárhelyen, az RMDSZ székházában ért a nem hivatalos hír, amit azóta megerősítettek: a frontvárosban, ahol 1990 márciusában lincseltek a szélsőséges románok, Pokorny László személyében magyar polgármester futott be elsőnek, s meglesz a csekély, de megnyugtató magyar többség a helyi hatalomban is. zetet az eldurvulástól. Ez a laza tömörülés, amely végre román és magyar haladó erőket egyesít, sokra hivatott. Az emberek Erdélyben, de az ország más vidékein is, rég nem használják a forradalom szót, a Ceausescu diktatúra óta eltelt időre. Átalakulásról beszélnek, ha valaki népi forradalmat említ, keserű legyintés a válasz: hogyan nevezhetnénk revolúciónak a Nemzeti Megmentési Front hajdanvolt kommunista vezetőinek országlását? Erdélyben még ma is elemi a félelem, elemiek az ellátási gondok, elemi az elnyomás is. Szemforgató módon, mert beszélni szabad. Csak a politikai tettekért vihetik el az embert, vagy éppenséggel tenni sem kell érte. Az 1990-es márciusi vérengzésért eddig tizenegy magyart zártak börtönbe, javarészüket koholt vádak alapján. A hodáki vasrudas verőlegények közül mindenki büntetlennek nyilváníttatott. Ezért van. hogy az öröm is aggodalommal teli. A győzelem estéjén minden újságíró Pokorny Lászlóval akart találkozni. A marosvásárhelyi gyógyszerésszel, aki függetlenként az RMDSZ támogatásával indult a választáson. Egyetlen magyar polgármester-jelöltként azok után, hogy Káli-Király Istvánt törvénytelenül visszaléptették a hatóságok a jelöltségtől. Jellemző a körülményekre: pár nappal a választások előtt megérkezett a levél Bukarestből, hogy viszszahelyezik jogaiba őt, csak már elmúlt az idő ahhoz, hogy újra jelölhessék. Pokornyt a föld nyelte el. Nem találtuk sehol. Nem tetszett, hogy elbujdokol, éppen most, mikor nemzetközi sajtótájékoztatót kellene tartania, ahol a kamerákba mosolyog, s kifejti, hogyan fogja a helyhatóság az ő vezetésével feloldani a város fölött még ma is uralkodó rendőrterrort. Mit kezdenek a velejéig korrupt és elfogult törvényszékkel - törvényes úton. Hogyan szervezik meg a város demokratikus önigazgatását. S hogyan ül majd össze, dönt közösen a vatrás román a magyarral azok után, ami történt közöttük. Ám Pokorny László meg sem jelent a nyilvánosság előtt. Egy barátjával beszélgettem azon az éjjelen. Megsúgta, hogy ő találkozott az új polgármesterrel, aki ennyit mondott: „Hazamegyek, bezárkózom, párnát teszek a telefonra, s gondolkozni kezdek, mert holnap munkanap." Farizeus ez az ember? - kérdeztem. S a válaszból sok mindent megsejtettem. Dehogy farizeus Pokorny László! Csak tudja, hogy önként, teljes szívvel kutyaszorítóba lépett. Ha a győzelem estéjén megjelenik az RMDSZ székházában - mert hova mehetett volna még - úgy könyveli el a világ, hogy nem pártoktól független személy győzött, hanem a magyar párt embere. S ez nemcsak torzít, de káros is. Mert Pokorny ül majd középen, mikor a felek a tanácstestüjetben farkasszemet néznek. O csak akkor teljesíti hivatását, ha elfogulatlanul magyar. Ha legalább megpróbál az első perctől fogva híd maradni az örvénylő folyó felett, zsámbékos talajon. Átkozottul nehéz. Ismeretlenül is kezdtem tisztelni ezt az embert. Most lépett elő esélyessé, hogy békét teremtsen. O is, és a többi magyar, akik ezekben a napokban foglalják el méltó helyüket az erdélyi helyi hatalomban. Pokorny történetén felbuzdulva hihetjük, hogy javarészük tudja, mire vállalkozott, nem a mocsáron átgázolni, de haladni akar Európa felé, lélekben s földrajzilag felénk is, román szövetségeseivel együtt. GAZSÓ L. FERENC Gát a Rotte folyón 3. Kockázat: igen. Véletlen: nem! Fennállása óta Rotterdam folyamatosan építkezik. Növekedése, fejlődése különösen a múlt század hatvanas évei óta vált szinte robbanásszerűvé. Persze volt is miből. Például a tekintélyes gyarmatbirodalmon szerzett haszonból, de mindenképpen a hajózás és a kereskedelem révén. Ahogy az utóbbiak változtak, úgy változott a város is. A kávéval, teával és más gyarmatáruval meg» rakott vitorlások még könnyedén fölhajóztak a város közepéig. A nagy gőzhajók miatt azonban már fölnyitható, vagy fölhúzható hidakat kellett építeni. Csakhogy egyre több hajó jött, egyre többet kellett várjon vonat, villamos. És a temérdek kerékpáros is. Nem volt más hátra: víz alatti alagúttal kellett összekötni a város északi és déli felét. A hajók azonban csak nőttek - ekkor már persze kiváltképp olajat szállítottak - és ekkor már a víz mélysége nem volt elég. Új kikötőket kellett hűt létesíteni 40 kilométerrel lejjebb, a folyódeltában. Amihez viszont fői kellett tölteni a mocsaras területet. Jókora területre volt szükség, mivel ide kéredzkedett az olaj- és a vegyipar is. A lélekszám is meglódult fölfelé. Kellett a munkáskéz, akárha a világ végéről jött is. Hatalmas lakótelepek épültek hat igen jól fölszerelve, csodálatosan parkosítva. Meg iroda, iroda, iroda. A borzalmas háborús pusztulásnak semmi nyoma. Emlékét már csak Zadkin, az ötvenes évek végén fölállított, ma is döbbenetes szobra őrzi a Tengerészeti Múzeum előtt. Talán csak az föltűnő, hogy Hollandia más városaival szemben, itt a belvárosban hiányoznak a régi. patinás épületek. Ámde ez a városrész is kinőtte azt a szerkezetet, amit az ötvenes-hatvanas évek városrendezői mértek ki számára. Az akkor épült tíz-tizenkét emeletes házak közül most már sorban bújnak elő a felhőkarcolók. Lenyűgöző, de nem szívet melengető látvány. A mai városfejlesztés már a következő évezred igényeihez és lehetőségeihez méri céljait. A közelmúltig a Kikötő Igazgatóság volt a fejlesztés motorja. (A kikötőtérség csakúgy, mint a város területének nagy része önkormányzati tulajdon, ami most már évről-évre több hasznot hoz.) A Kikötő Igazgatóság most komoly versenytársat kapott a Fejlesztési Vállalatban. Ezt a 300 főt foglalkoztató, profitorientált vállalatot azért hozta létre a Tanács, hogy érdekelt és felelős gazdája legyen a „városmarketingnek", a beruházás-szervezésnek és előkészítésnek, a városi rendezvényeknek és az idegenforgalomnak. Lettinga igazgató úr a felhőkarcoló 15. emeletén fogadja a vendégeket. A földig érő ablakokon át a párában fürdő városra látni és a regi kikötőre. „Bár a vállalat egészen fiatal, eredménycink azért már vannak. Igaz, hogy a munkát már a vállalat elődszervezetei megkezdték" halljuk. A több nagy fejlesztési program közül talán az ún. „Kop van Zuid" (talán Délfoknak lehetne fordítani) a leglátványosabb, lényegében egy, a város szívében fekvő fölhagyott kikötő igényes belvárossá történő átépítéséről van szó. A jelenlegi elképzelések szerint 377 ezer négyzetméter iroda, 112 ezer négyzetméter egyéb rendeltetésű helyiség és több mint 5000 lakás épülne itt. Az előzetes számítások igazolták a terv realitását és a mindenképpen megépítendő Maas híd szervesen beilleszti majd az új városrészt a belváros szerkezetébe. A becslések szerint Rotterdamnak 2000-ig 40 ezer új lakásra és félmillió négyzetméter új irodatérre lesz szüksége. A tervezett tucatnyi felhőkarcoló valószínűleg eladható lesz. Hacsak... Nos itt lép be a városmarketing. Az előzetes tervek birtokában kezdetét veszi a befektetői piac megdolgozása. Közben mérik és szondázzák a felmerülő igények teljes listáját. Tapasztalataikat folyamatosan visszavezetik a tervbe. Az éles versenyben maga az irodaház már nem eladható. Az egész városi környezet az áru, azt kell piacképessé tenni. Csak egy példa. „Megfigyeltük, hogy a japánok akkor mennek szívesen külföldre dolgozni, ha magukkal vihetik a családot is. Gyermekeiket azonban japán iskolába kívánják járatni. Ilyen iskolára is gondolni kell tehát. De kell a japán étterem és a szabad idő az ő szokásaiknak megfelelő eltöltésére. Meg kell vizsgálni eléggé vonzó-e a város ilyen tekintetben? Hozza-e saját karakterét, másságát? Úgy találtuk, hogy amit ma nyújtani tud, nem elég! A projekt sikere tehát azon is múlik, hogy magával a várossal mennyire tudunk előrejutni és gazdasági fejlettségéhez képest kissé visszamaradt kulturális és művészeti életét mennyire leszünk képesek magasabb lángra csavarni." „Kockázat? Természetesen van. A munkát nem is indítjuk el mindaddig, míg a beruházás felére nem kapunk elkötelező szándéknyilatkozatot. Annál tovább viszont nem lehet várni, mert ez elriasztaná azokat, akik már elszánták magukat." Á tervezést - beleértve az építészeti tervezést is - a vállalat szilárdan kézben tartja. Később természetesen már nem lesz akadálya annak, hogy magántervezők is belépjenek - a nagyvállalatok rendszerint ragaszkodnak a saját tervezőikhez - de a részletes terv már nem térhet el az elfogadott előterv elgondolásától." Kockázat van, de a véletlenre semmit sem bíznak. A vállalat néha maga is közvetlenül részt vesz vállalkozásokban. Ezt már abban a vízparti étteremben tudtuk meg, ahol az ízletes munkaebédet elköltöttük. A vendéglő tulajdonosa ugyanis a vállalat. Azért építette, hogy ide csalogassa az addig vonakodó vállalkozókat. A bérlő megtalálta a számítását. Ennek persze híre ment és most már gyorsan nő az érdeklődés. Kávézás közben még szóba kerül az új repülőtér, melynek iratanyaga immár másfél méternyi. Az ügy mégsem lezárt. Az érintett lakosság még egyelőre protestál, mert fél az éjszakai járatok zajától. Az első tervezet nyolc éve készült... Szépen fejlődik viszont a technikai park és jól halad egy nagy ipari övezet előkészítése. „Kockázat nélkül nincsen komoly üzlet. A kockázatot azonban a minden tekintetben bizalomkeltő környezettel és célratörő piaci munkával jócskán csökkenteni lehet. (Folytatjuk) BORVENDÉG BÉLA