Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-10 / 34. szám

HÉTFŐ, 1992. FEBR. 10. Papíron SC: érik a második hely! SPORT 9 Ragyogó küzdelem után újabb Papíron SC-s sikert könyvelhettünk el tegnap este. A nyári legénység ellenfele a Fabulon Vasas gárdája volt. Az első játszmában 13:6-ra megugrott a fővárosi csapat, de a hazaiaknak sikerült 13:13-ra alakítani az eredményt. A végjátékban azonban két jó vendégsánc döntött. A folytatásban U:6-ra, majd 13:10-re vezettek a hazaiak, de a sokszoros válogatott Szabó Károly minRÖPLABDA NB I. dent vállalt, s minden sikerült is neki. A két elvesztett játszma után Nyári edző „vészriadót fújt", s a folytatásban mintha kicserélték volna a Tiszapartiakat: Lapsin és Voronkov csillogott, a fiatal Csíkos korát meghazudtoló szigorral bombázta a vendégek térfelét. Végülis a szépszámú közönség fergeteges biztatása mellett újabb értékes győzelmet szerzett a Papíron SC. Az ellenlábasok vereségei következtében a szegediek eséllyel pályáznak a rájátszás előtt a csoport második helyére. Papíron SC-Fabulon Vasas 3:2 (-13, -13,2,6,9) Lila iskola, 600 néző. Vezette: Horváth, Szabó F. (hibátlanul). Papíron SC: LAPSIN, Vámos, Hulmann, VORONKOV, CSÍKOS, Petheő. Csere: Rácz, Polgár. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. A kézilabdázás ünnepe Soha rosszabb propagandát a sportágnak! Óriási várakozás előzte meg a pénteki Volán-Bramac öszszecsapást, hiszen Európa egyik legjobb klubcsapata látogatott Szegedre. Érthető volt az elképesztő érdeklődés azért is, mert a közlekedésiek Kővári Árpád által irányított, nagyrahivatott, zömmel tehetséges fiatalokból álló együttese rohamléptekkel indult egy olyan úton, amely nagyon sok széppel és jóval kecsegteti a sportág helyi csodálóit. A közönség ráérzett, megint egy nagyszerű csatának lehet részese, nem véletlen, hogy már jóval a kezdés előtt megteltek a lelátók az újszegedi Sportcsarnokban. Az öltözők hangulata is jól érzékeltette, rangadó lesz az a mérkőzés, mégpedig a javából. A vendégíátók mestere valósággal szuggerálta fiait, fogadják el, most egyértelműen ők az esélyesei a mérkőzésnek, s ha elhiszik, amit mond, képesek megverni a Veszprémet! Felhívta figyelmüket a tavalyi találkozóra, amit azért buktak el, mert hitetlenek voltak. Azóta viszont a mesterségbeli fogásokban többek é.s jobbak lettek, tehát - függetlenül attól, hogy nincsenek csúcsformában övék lehet, kell, hogy legyen most a pálma. Hangsúlyozottan kérte, fokozottan ügyeljenek a védekezésre és a helyzetek maximális kihasználására, „becsüljék" a labdát, mert nagyon sok, ha nem minden, ezen múlik... A másik „térfélen" ioósz Attila, a veszprémiek szakvezetője azt fejtegette játékosainak, nehogy lebecsüljék a volánosokat, mert egy egységes, jó csapattal találják szembe magukat. Úgy vélekedett, a szegediek jobbak az Elektromosnál is, így a csoportban ők lesznek a másodikok. Elmondta, roppant szoros mérkőzésre számít, amiben benne van a győzelem és a minimális különbségű vereség is. Nem rejtette véka alá azt sem, hogy azt tartaná igazán nagy fegyverténynek, ha győztesként távozhatnának... Ahogyan várható volt, már az első percekben hatalmas iram és küzdelem alakult ki, s ami egyáltalán nem mellékes, a színvonalra sem lehetett panasz, mi több, a mérkőzés folyamán olyat produkáltak a csapatok, amelyre csak azt lehet mondani: soha rosszabb propagandát a sportágnak! A szoros első félidőben a veszprémiek voltak valamivel határozottabbak, ám a szegediek, szerencsére, egymást hajtva-űzve egy pillanatra sem torpantak meg. Nem így a második játékrész elején, amikor is 3 góllal elhúztak a vendégek. Már-már veszni látszott minden, mígnem a hazaiak a posztok váltogatásával, a sűrűn végrehajtott cserékkel megtalálták a leginkább megfelelő felállási formát, és a 45. perc meghozta a várva várt fordulatot. Ettől kezdve fenomenális dolgokat láthattunk az egymást felülmúló volánosoktól, minden megmozdulásukon látszott, most igazán „megfogták" a meccset. Fekete szenzációsan védett, sorozatban hárította a nagyobbnál nagyobb lövéseket és a 7 métereseket. Oszlánczy villámként cikázva hol az egyik, hol a másik oldalon felbukkanva szórta a gólokat. Mezei és Tenke főként védekezésben jeleskedett. Bartók viszont mesteri góljaival hívta fel magára a figyelmet bizonyára a másik kispadon ülő szövetségi kapitányét is. Szóval - nem túlzás! - tüneményesen játszott, s méltán aratott hatalmas sikert a Volán. Érdemes felidézni pár gondolat erejéig, hogyan is látták mindezt az edzők. Régen véget ért már az összecsapás, Kővári Árpádot mégis nehezen lehetett kihámozni a gratulálok gyűrűjéből. - Sorsdöntő volt a második félidő közepe, voltaképpen akkor tudtunk fordítani - mondta remegő hangon, a még mindig az izgalmak hatása alatt levő f edző. - A félidőben csak egyet kérhettem kézilabdásaimtól, mégpedig azt, próbálják tartani az eredményt, ne kelljen mindig a veszprémiek után menni. Pont az ellenkezője történt, elhúztak három góllal... Ekkor villant belém: lehet, hogy• mindennek vége! Nem így lett, mert utána a mi perceink következtek, öt gólt dobtunk zsinórban, s ettől megroggyant ellenfelünk. Részünkről mindenki képes volt azt a plusz apróságot hozzátenni az általam kértekhez, ami ezt a felejthetetlen sikert hozta. Joósz Attila így kommentálta a történteket: - Hál' Istennek a kézilabda ünnepe volt ez a nagyon jó mérkőzés, sok ilyenre lenne szüksége a sportágnak. Sajnos, mi sok helyzetet és öt hétméterest kihagytunk, ráadásul kapusaink sem remekeltek. A szegediek második félidei teljesítményükkel érdemelték ki ezt a szép sikert. Kívánom nekik és lelkes közönségüknek, máskor is játsszanak ilyen jó és élvezetes mérkőzéseket. Nincs miért szégyenkeznünk, mert egy nagyon jó csapattól szenvedtünk vereséget! Valójában egy igazán jó mérkőzést láttunk, szinte vég nélkül lehetne sorolni, mi minden tetszett. Ami azonban a találkozó végén történt, az nagyon nem tetszett, s nemcsak nekünk, hanem a magukat valóban szurkolóknak érző nézőknek sem! Az ifjú szurkolók (?) — akiknek a Volán jóvoltából belépőt soha nem kell váltaniuk! - megütötték (!) az egyik idős rendezőt, verték a rendőrt, a fölszinti illemhelyen pedig összetörték a tükröt, a mosdókagylót... Az ilyen vandál „búzáitokra", féktelen „ünneplésükre" - ezt a Volán vezetői mondták! - sem nekik, sem a Sportcsarnoknak nincs szüksége! GYÜRKI ERNŐ Tempó-győzelem - Focifarsang Szombaton a Deák Ferenc Gimnázium tornatermében csaptak össze Szeged labdarúgásban is jeleskedő taxitársaságai. Az öt csapat részvételével megrendezett, immár hagyományosnak számító, Tempó Kupá ezúttal is sok érdeklődőt vonzott, s nem csak a győztesnek, a helyezetteknek is nagyon meg kellett küzdeniük a pontokért. Érdekes, hogy a Tempó taxisok mennyire értik ezt a játékot, hiszen két csapatuk is a dobogóra került... Végeredmény: 1. Tempó I. csapat, 2. Gábriel, 3. Tempó II. csapat, 4. Alfa, 5. Sport * A városi sportigazgatóság február 15-én, szombaton pénzdíjas farsangi labdarúgótornát rendez az újszegedi Sportcsarnokban. Jelentkezni (3000 Ft/csapat) a Sportcsarnokban Tamás Sándornál, illetve a Kisbojtár vendéglőben Barna Lajosnál lehet. ElóTiészületi labdarúgó-mérkőzések Egy félidővel már elégedett volt Szalai edző Hiába, egyre közeledik a labdarúgó-bajnokság tavaszi rajtja: szinte futószalagon játsszák a csapatok az előkészületi mérkőzéseiket. A Szeged SC NB II.-es gárdája szombaton a megyei I. osztály éllovasát, az SZVSE-t fogadta - mintegy 400 néző volt kíváncsi a találkozóra a Felső Tisza-parti stadion salakos pályáján: Szeged SC-SZVSE 4-1 (2-1) Vezette: Bánóczki. Szeged SC: Nagy - Hurguly (Bóka), Bogdán, Mihalache (Lévai), Wágner - Újvári (Maczkó), Kun (Sallai), Takács - Miklós, Kiss (Radulescu). SZVSE: Schachinger (Demeter) - Paksi, dr. Tóth, Nagy, Csányi - Illyés (Tóth), Pikó, Kun T., Simon - Szűcs, Puskás T. A 2. percben Újvárit futtatták a társak, aki a kapus mellett a hálóba pöccintette a labdát. Kiegyenlítettebb lett a játék, azonban a 29. percben ismét az NB Il.-esek szereztek gólt: jobb oldali szögletből Miklós fejelt az ötösről a vasutasok kapujába. A 43. percben a felezővonalnál szereztek labdát a vendégek, a jobb oldalon Puskás futott fel, beadását pedig Csányi kotorta közelről a kapuba. A második játékrészben a Szeged SC irányított, s előbb az 50. percben Kun labdáját Radulescu juttatta a hálóba, majd a 90. percben Lévai használta ki a vasutas védelem hibáját. Szalai István edző a következőképpen értékelte a mérkőzést: - Az első félidőben elképzelés nélkül és vontatottan játszott a csapat. A második 45 percben a küzdés mellett néhány szép támadást is láthattam. Egyébként a meghatározó játékosok közül Takó, Puskás, Vancea, Kemenes sérült, hiányukkal kell nézni a csapat teljesítményét. Vasárnap délelőtt a Szeged SC jobbára fiatalokból összeállított gárdája (Bálint Hurguly (Szalai), Bóka, Mihalache (Csonka), Lévai - Buchholcz (Antal), Zámbori, Szécsényi - Maczkó, Miklós, Mádi) Miklós (4), Szécsényi és Mádi góljaival 6-0-ra verte a Tápé együttesét A Szeged SC kedden a román Glória Beszterce ellen játszik. Másnap - szintén 14.30-tól - az NB III.-as Dorozsmával méri össze erejét a Felső Tisza-parti stadion külső pályáján a második ligás vendégcsapat. Á két szegedi NB III.-as együttes a Textil-pályán játszott: Szegedi Dózsa-Dorozsma 2-0 (0-0) Vezette:Csóti. Dózsa: Tóth (Dobó) - Nagy (Cziráki), Várszegi N„ Horváth (Kubát Á.) Martonosi, Mahler (Dézsi), Kubát B., Sahin, Bugyinszky - Korpa, Várszegi R. Dorozsraa: Mihálffy B. - Gábor (Kiss), Petrov, Farkas (Gaál), Gárdián - Róka, Horváth (Vasas), Szabó Zs., Nagy - Katona (Nyerges), Mihálffy Zs. Végig a Dózsa irányította a találkozót. Góllövő: Bugyinszki, Várszegi R. Ma 15 órakor a Textil-pályán a Dózsa a Szőreg együttesével mérkőzik. A Dimag Rt. nyerte a KÉSZ Kupát Egy millió forint. Ennyi pénz sorsáról döntöttek a hét végén az újszegedi Sportcsarnokban a KÉSZ Kupa országos teremlabdarúgó torna résztvevői. Már a szombati csoportmérkőzések is kemény és színvonalas csatákat hoztak, ami a „nevek" (pályára lépett többek között az egykori diósgyőri válogatott, Oláh, valamint napjaink „vándormadara", Bücs is) ismeretében teljesen érthető is voJt. Az A csoportból egyébként a Dimag Rt. és a Budapest Bank, a B-ből pedig a Lőrinc és az Állami Biztosító gárdája jutott az elődöntőbe. Vasárnap előbb a Dimag Rt. 2-1-re verte a Lőrincet, majd az ÁB 4—0-ra leiskolázta a Budapest Bankot, így kora délután már „csak" az érmekért kellet megvívniuk a csapatoknak. A harmadik helyért lejátszott összecsapáson a Lőrinc büntetőkkel gyűrte le a BB-t, míg a döntőben a miskolci Dimag 3-0-ra diadalmaskodott az orosházi ÁB ellen, és ezzel 500 ezer forintot kasszírozott! (Az ÁB-nek 250, a Lőrincnek 150, a B B-nek 100 ezer forint jutott.) A KÉSZ Kft. vezetője, Varga Mihály, valamint a főszervező Toókos György előrelátásának köszönhetően a több száz nézőt a tétmeccseken kívül a Szeged SC serdülőinek edzésbemutatója, valamint aerobic-, küzdősportés BMX-show is szórakoztatta. Az „igazi ráadásban" a magyar teremlabdarúgó-válogatott a Szeged SC-vel (Nagy Zs. - Kiss, Takács J., Sallai, Radulescu, Bogdán, Csányi, Takács Z., Kun, Újvári, Wágner, Buchholcz) csapott össze, és egy izgalmas mérkőzésen 4—3-ra nyerni tudott. A gólokat Czakó (2), Gyórfi, Horváth, illetve Bogdán, Radulescu és Sallai szerezte. Az a fergeteges második harmad... Közel hétszázan gondoltuk úgy szombaton késő délután, hogy a családi fészek melegét érdemes bő két órára felcserélni a Horgosi úti műjégpálya „hidegével". Az OB II.-es jégkorongbajnokság rangadójának, a Szegedi JSC-FTC II. összecsapásnak egyébként már az érmek, illetve a rájátszás (ha egyáltalán lesz...) szempontjából is jelentősége és tétje volt... Másodpercekkel a kezdés előtt Bánáti Antal, az SZJSC szakosztályvezetője (aki ezúttal nem a pályán, hanem csak a palánk mellett nyugtatgatta Pápaiékat) a szokottnál is feszültebbnek tűnt: - Budapesten egy góllal vertük a „kis Fradit", de ez a mai mérkőzés minden korábbinál keményebbnek és nehezebbnek ígérkezik. Nyernünk kell! Az első néhány perc a szegedi kapus és a ferencvárosi csatárok párviadalát hozta. A zöld-fehérek mumusának tartott és kétségtelenül jó reflexekkel megáldott Bóna szerencsére valamennyi vendégakciót hatástalanította, míg a másik oldalon Pál és Pápai „tesztelgette" a fővárosiak hálóőrét. A lüktető játék és a tucatnyi gólhelyzet ellenére azonban ez a harmad 0-0-ás eredménnyel végződött. Azt nem lehet tudni, hogy mit mondott Rigó Lehel tanítványainak a szünetben, de JÉG KORONG OB II Miki Tavaly néhányszor már az egekig magasztalluk... Persze nem érdemtelenül. Hiszen Pápai Miklós nélkül soha nem lehetett volna Szegednek (OB II.-es) bajnokcsapata. Ez az „osztályon felüli" képességekkel rendelkező, zseniális megoldásokat is gyakran alkalmazó fiú nagyon „kilóg" ebből a mezőnyből... Tudom, hogy lelkendeznem kellene (elvégre ebben a városban él egy hazai viszonylatban extraklasszisnak számító jégkorongozó!), mégsem teszem. Inkább szomorkodom. Bánt. hogy egy ilyen kaliberű hokisnak csak az OB II.-ben öröm a játék. „Magasabb szinten" ugyanis már (majdnem) megutáltatták vele... tény, hogy a második játékrészben egy rendkívül harcos és látványosan kombináló SZJSC lépett a jégre. Az 5. percben Papai átadását Bauda értékesítette (1-0), majd Redler korongját Kalocsa vágta a vendégek kapujába (2-0). Még javában tomboltak a nézők, amikor a „Fradika" szépített (2-1), ám innentől kezdve az történt a pályán, amit - Pápai akart! Az SZJSC 16-osa előbb előnyből talált a hálóba (3-1), majd átengedte a gólszerzés örömét csatártársának, Baudának (4-1). Aztán „beledöfött" egyet Pál lövésszerű beadásába (5-1), végül két remek szólóval „alázta meg" a zöld-fehéreket (7-1). Azt talán nem is kell ecsetelni, hogy Pápai Miki „one man show"-ja a legcsendesebb szurkolókat is örömujjongásra késztette... A harmadik harmad legemlékezetesebb eseménye: Bóna a botjával akasztotta az egyik ziccerben kilépő Fradi-játékost, a megítélt büntetőt pedig Orbán a jobb felső sarokba emelte (7-2). A kisebb (és „tűréshatáron belül lévő") csetepatéktól eltekintve sportszerű és helyenként igazán színvonalas meccs után Rigó Lehel csak ennyit mondott: - Köszönet a fiúknak ezért a remek játékért és az akarásért! Bóna és Pápai kiemelkedett a csapatból, de szívem szerint mindenkit „csuE

a nagybetűvel" írnék az újságán... A mérkőzés jegyzőkönyve: SZJSC-FTC II. 7-2 (0-0, 7-1, 0-1) Szeged, 700 néző. V: Lugosi, André. SZJSC: BÓNA - PAL, PALLÓS, KALOCSA 1, BAUDA 2, PAPAI 4, Bojtos, Forgács, Hajdú, Redler, Szeles, Szalai, Vörös. Edző: Rigó Lehel. RÉTHI