Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 8. szám

„A szigorlathoz kevesebb könyv kellett" Optimista beszélgetés a gabonaforgalmi új igazgatójával - Tavaly sorra a hús-, a tej-, majd legvégül a gabonaipar válla­latainak élén „csinált rendet" a fel­ügyeleti szerv, a Földművelésügyi Minisztérium. Akkoriban először a pletyka szintjén terjedt el a me­gyében a hír, hogy a Csongrád Megyei Gabonforgalmi és Ma­lomipari Vállalat korábbi igaz­gatója, Prohászka Ottó fennakadt a szűrőn, s nyugdíjazták? A további fejleményekről azonban egészen november 15-ig nemigen szivárgott ki információ. Mi is történt? - Augusztus 5-től megbízott igazgatóként álltam a vállalat élén - a minisztérium a pályázatot csak a hónap végén írta ki. Összesen hatan pályáztunk, négyen belülről, ketten pedig kívülről adták be koncepciójukat a vállalat jövőjével kapcsolatban. Ezt követően további három lépcsőben „vizsgáztunk". Először az FM által fölkért füg­getlen szakértői apparátus előtt, négyórás írásbelin estünk át. Ezen a vizsgán - mivel külső pályázók is voltak - nem kifejezetten szak mai kérdésekre kellett vála­szolnunk. Utána, két hét múlva, szakmai elbeszélgetésre hívtak a minisztériumba. Majd az FM-től még egy bizottság külön leutazott Szegedre, hogy a vállalatnál az akkor már csak háromesélyes vezetőjelöltről informálódjon. Az ő előterjesztésük alapján a közigaz­gatási államtitkár döntötte el, ki legyen az igazgató. Akárcsak a katonaságnál eltöltött évek. utólag megszépült ez az időszak is, de mit mondjak, nehéz hónapok voltak. Amikor legvégül szortíroztam a vizsgákhoz összegyűjtött könyve­ket, észrevettem, hogy a boldog békeidőkben egy szigorlathoz nem tellett ennyi. - Bizonyos távlatból hogy látja, mi volt az FM-nél a fő szempont a kiválasztásban ? - A vizsga közgazdasági in­díttatású volt - szerencsémre. Ma tudniillik egy vállalatnál nem a műszaki fejlesztés, a szakirányú képzettség a döntő, hanem a gaz,­Iistl November 15-e óta új igazgató áll a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat élén, a korábbi gazdasági helyettes, dr. Tráser Ferenc személyében. Hogy pályázat útján kerúlt az első számú vezető székébe, talán felesleges is említeni, hisz manapság már a középvezetők se igen ússzák meg a megmérettetés valamilyen formáját. A gabonaiparban, mint államigazgatási felügyelet alatt álló ágazatban, azonban soha nem ismert követelményrendszer lépett életbe az elmúlt évben. Amikor tehát dr. Tráser Ferencet fölkerestem, azzal a céllal, hogy saját magáról beszéltessem, első kérdéseim egyike is a pályázattal volt kapcsolatos. dálkodási. elsősorban a likviditási, számviteli feladatokban kell tisztán látnia a vezetőnek. - Miért mondta, hogy szeren­cséjére? - Mert a közgazdaságtan a hobbim. 1984 óta vagyok óraadó a JATE Jogi Karán, aminek anyagi vonzata szinte nincs is. Jó dolog azonban azokhoz beszélni, akikhez képest egy kicsivel többet értek a szakmához. - Majdnem a végénél kezdtük. most kanyarodjunk vissza az ele­jére! Mikor végzett az egyetemen ? - Első diplomámat a Közle­kedési, Műszaki és Távközlési Főiskolán szereztem 1973-ban, Szegeden, mielőtt az még Győrbe költözött volna. Aztán a vasútnál helyezkedtem el, s munka mellett, levelezőn végeztem el a közgazda­ság-tudományi egyetemet, 1982­ben, félig Budapesten, félig Szege­den, a kihelyezett tagozaton. A JATE-n doktoráltam, 1984-ben. - Mióta dolgozik a gabona­iparnál? - 1987 januárja óta. Előtte még öt évig a kenderiparnál, a szegedi, Londoni körúti kendergyárban volt a munkakönyvem, a közgazdasági osztályvezetőségig jutottam el. Jó iskolaként tartom számon a kendergyárat. nagyon jó kapcso­lataim vannak máig is az ottani kollégákkal, de úgy éreztem, hogy rutinná vált, amit csinálok, s hogy több bennem az ambíció. - Nem áll túl messze egymástól a kender- és a gabonaipar? - Csak első látásra nincs egy­máshoz semmi közük. Nagyon sok a megegyező vonás a két ipar­ágban: a kender is, a gabona is egy év alatt érik be, majd egy évig készletezni kell, mindeközben folyamatosan dolgozzák föl. A gazdálkodást tekintve tehát ren­gete g a párhuzam, de a technika persze más, dőreség lenne össze­vetni egymással. - Az ön neve a köztudatban szorosan összefonódott a Magyar Közgazdasági Társaság Csongrád megyei szervezetével, s mióta tudom, hogy kedvtelése a köz­gazdaságtan, már nem is vagyok meglepve. - Amióta dr. Égető Emesénél 1984-ben ledoktoráltam, szoros kapcsolatban állok a szervezettel. Nemrégiben megújult az elnökség, a régi vezetési rend fölborult. Ma már nem elnök, s nem titkár áll a megyei szervezet élén, hanem elnökség, aminek az alelnöki posztját én töltöm be. Nehéz ma­napság egy társadalmi szervezetnek tagokat toborozni, megélni a tagdíjakból, no meg színvonalas előadásokat rendezni. Ma csak akkor telik meg egy előadóterem, ha nagy neveket hívunk. - A gabonaipari vállalat is változás előtt áll, készül a privatizációra, a részvénytár­sasággá alakulás tervei, a va­gyonértékelés az AVÜ jóváhagyá­sára vár - írtuk egy korábbi cik­künkben. Hogyan látja a cég jövőjét? - Csak optimistán láthatom, kü­lönben nem pályáztam volna meg az igazgatói széket. Termelési ka­pacitásunkat lekötötték a megren­delők, szerintem az állattartás élénkülésével beindul a fellendülés az ágazatban. Bízom benne, hogy egy prosperáló térségben megha­tározó nagyvállalatként tudunk működni. FEKETE KLÁRA IHMBMMM HALMAZATI BUNTETFSKENT hat év, fegyházban letölten­dő szabadságvesztésre ítélte a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság tegnap délután azt az algériai férfit, aki tavaly augusztusban Debre­cenben elrabolt egy négyéves kisfiút, és a megölésével fenyegetőzött. Büntetése letöltése után, mint nem kívánatos személynek, el kell hagynia a Magyar Köztársaság területét. Az ítélet nem jogerős. HÁROM AUTOKLÁV ROBBANT FEL - egyelőre ismeretlen " okból - tegnap reggel a Budapesti Vegyi Műveknél. Az MTI információ i szerint az autoklávokban gyógyszer- és növényvédőszer­intermediereket gyártottak, a levegőbe nem került számottevő mennyiségű, egészségre káros anyag. >m\ A CARL ZEISS CÉG megvásárolta a MOM mátészalkai szemüveglencse-gyártó üzemét - jelentették be a Magyar Optikai Művek és a német cég tegnapi sajtótájékoztatóján. ~\ EGY KILENC ÉVE LESZÁZALÉKOLT, veleszületett szív­^^ rendellenességgel küzdő 28 éves fiatalember kapta meg a 23 éves, agysérülést szenvedett donor szívét az első magyarországi szívátültetés során. A hírzárlat csütörtöki feloldása után Szabó Zultán professzor elmondta: a beteg - majdnem egy héttel a műtét után - jól van, de csak egy hónap múltán lesz tul a kritikus időszakon. Az operáció percig tartott. KILENCVENRE!' ESZTENDŐS KORÁBAN egészséges fiú­gyermeknek adott életet egy asszony Bulgáriában. A 47 centiméteres testhosszal és 2,7 kilogramm súllyal született kisfiú édesapja egy 87 esztendős férfi. A házaspár hosszú évek óta gyógynövények termesztésével és gyűjtésével foglalkozik. A forradalom nem veszett el, mi voltunk a győztesei Göncz Árpád emléktáblát avatott Szentesen Ünnepi díszben állt a város, mire délután három óra előtt begördültek a fekete Mercedesek a szentesi Horváth Mihály Gimnázium elé. A főtéren kitűzték a város lobogóját, a trikolórt is, és kis zászlócskák jelezték a közjogi méltóság jöttét. Január 9-én azért érkezett Szentesre Göncz Árpád köztársasági elnök, hogy felavassa a gimnázium falán a dr. Brusznyai Árpádnak állított emléktáblát. (Részlete s tudósításunk a 3. oldalon.) FOTÓ: ENYEDI ZO LTÁN MAI, 24 OLDALAS SZÁMUN K JÖVŐ HETI TV- ÉS RÁDIÓ­MŰSORRAL JELENT MEG TARTALOM Eszék segítséget kér Szegedtől 2 Cáfol a rádió elnöke....3 Balettnaptár 4 Hogyan lehet valaki Nobel-díjas? 5 Igazolatlan napok, avagy minta, kirúgásra 8 Pataki Sándor tárcája 16 Télen terveznek? A falusiak, a földjükből megélők télen idejük jó részét a termelésre készüléssel, tervezgetéssel töltötték régen. A néphagyomány máig sokat módosult: a Magyar Gallup Intézet legújabb közvélemény-kutatási adatai szerint a falun élők azok közé tartoznak, akik nemigen lát­ják értelmét a tervezésnek. Jövő­képük az átlagosnál is borúlátóbb: a felmérés azt mutatta, hogy a községekben élők 62 százaléka aggódik sorsának, megélhetésének alakulása miatt. Hogy erre többségüknek alapos oka van, azt aligha kell bizony­gatni. Elég, ha a tej, a hús, a zöldség, a bor válságokat felidéz­zük. ha eszünkbe jutnak a föld­törvénnyel és a kárpótlással kapcsolatos parlamenti kötélhúzá­sok, ha fülünkbe csengenek az agrárszövetségek és fórumok vészharangkondításai a szövetke­zetek. az egész agrárgazdaság felett. Ha tudjuk az adatot, mi­szerint a mezőgazdaságban dol­gozók jövedelme havonta négyezer forinttal kevesebb, mint az or­szágos kereseti átlag; ha elhisszük az előrejelzést, miszerint a szövet­kezetek százai zárják katasztrofális hiányokkal az elmúlt évet, s tagjaik máris ezerszámra válnak munka­nélküliekké. Gyarapítva azoknak a számát, akiket a városi nagyüzemek tettek, tesznek vissza a falusi utcákra, s akik egyelőre nemigen látják, s nem tervezik jövőjüket. A falvakban élőknek mindössze egynegyede reménykedik abban, hogy sorsa ebben az esztendőben jobbra fordul majd. Persze az, 'hogy lesz-e munkája, annak ér­telme, piaca, haszna - vagyis az, hogy miből él meg, természetesen valamennyiüket foglalkoztatja. Konkrét terveket szőni azonban a többségük nem tud. Mert a meg­valósításukhoz szükséges feltéte­leket nem érzi biztosítottnak. Inkább az egyre halmozódó és mind erősebben szorongató nehézségeket látja, érzi: a termelés költségeinek folyamatos emelke­dését, E az ígéretek ellenére sem lé­tezőtermékpiacot, az adóterheket. Ezekkel kalkulálva semmi kedve nincs ama bizonyos „télen terve­zünk" alapú néphagyomány gya­korlásához. Én megértem. SZABÓ MAGDOLNA PÉNTEK, 1992. JAN. 10., 82. ÉVF. 8. SZÁM HAV I ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT

Next

/
Thumbnails
Contents