Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-09 / 7. szám

4 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. JAN. 9. Szalonnás tégla Az elmúlt negyven év nemcsak gazdasági, hanem nyelvi zűrzavart is hagyott ránk (az eszmeit jobb nem is említeni). Ez a kifejezés: „népi demokrácia" például egy törpe kisebbség önkényuralmát jelentette, s ez aztán a „nép" szóval jelölt fogalom, illetve az e fogalom alá sorolhatók (gyakorlatilag: mindannyiunk) gyanússá válását eredményezte; azt, hogy a nemzet (idáig ez volt a gyanús) fogalmából kimarad a nép. az istenadta nép. A részt jelentő párt is elvesztette eredeti értelmét, amint Nagy Pével kezdték írni - a mai többpártokban ez a beidegződés él tovább, szinte mindegyik egy jó nagy Péről álmodik... A politikai tolvajnyelv (demokratikus centralizmus; a szocializmus alapjainak lerakása; kölcsönös baráti segítségnyújtás, azaz: a KB-nak mindig igaza van: elfáradtunk tartani; nyílt agresszió) mellett, vagy inkább alatt, kialakult egy köznapi tüléléstaktikai zsargon is. melynek elemzése és a felsőbb nyelvrétegekkel (a kommunista „tentebb stíllel") való összehasonlítása egy boldogabb, nyugodtabb kor nyelvészeinek feladata lészen. Én csak egy szó, illetve fogalom egy-egy szinonimájával, illetve az ezekkel kapcsolatos mulatságos félreértésekkel szeretnék foglalkozni rövid dolgozatomban. Az előző rendszer remélhetőleg felújíthatatlan intézményéről van szó: a hangulat-, illetve feljelentéseket szolgáltató spiclikéről. A spicli, azaz besúgó - ma még nem kell megmagyarázni, mire is gondolok - szót „lentebb stílünk" régóta a „tégla" szóval helyettesítette. Hogy ezt a jelentésváltozást a szocializmus építésének obligát emlegetése vagy a beépüléssel kapcsolatos asszociáció ihlette, nem tudom. Mindenesetre kora ifjúságomban is tudtam már. mit jelent az. ha valakire azt mondják: vigyázz vele, ez egy tégla. Én tudtam, mi tudtuk, de dicső vezéreink, az építés lázában élve és mindenütt új és új falakat emelve, a tégla szó kompromittálódásáról már nem vettek tudomást. így Szűcs Istvánné, országos úttörőelnök, majd V. kerületi első titkár, akit a nyolcvanas évek elején, az utolsó és drasztikusan letört, még a KISZ-en belüli megújulási mozgalom idején Szegedre küldtek, hogy megbékítse a forrongó egyetemistákat. 0 ugyanis valahogy így. kezdte beszédét: ..Kedves Elvtársak! Minden szó, ami itt elhangzik, és mi is mindannyian, akik jelen vagyunk. egy-egy tégla vagyunk a szocializmus falában.. " A hatás visszafojtott, de leírhatatlan volt. Ennyit arról, hogy a vezetők és vezetettek egy idő után az elemi nyelvi közlések szintjén se találkoztak már. De hogy jön ide a szalonna? Ez már az én nyelvi és fogalmi döccenőim közé tartozik. 1989 nyarán egy még Leningrádban élő és egy már tíz éve izraeli orosz zsidó család találkozásának voltam tanúja - néhány napig a házigazda szerepét is betöltöttem. Az izraeli férfi egyik első kérdése ez volt: - Aztán van-e Magyarországon jófajta spik? Lázasan kutattam emlékezetemben, míg rájöttem, hogy ezt a szót spicli, besúgó, azaz tégla jelentéssel többször is hallottam már orosz barátaimtól. Rávágtam: - Azelőtt nálunk is rengeteg spik volt, de most már nem kell tartani tőlük, mindenki azt beszél, amit akar. Válaszomat harsány nevetés fogadta. Ugyanis a spik az orosz köznyelvben szalonnát jelent császár-, vagy angolszalonnát, nem a szalo szóval jelölt közönséges zsírszalonnát, amivel a szovjet boltokban egyedül találkozhattam annak idején. Csak hát Izraelben ilyesmit fogyasztani egy zsidónak, még ha vallástalan is. nagy illetlenség lenne, újdonsült ismerősöm, aki orosz korában nagy kedvelője volt ennek a ritka csemegének, ezért fordult hozzám. Ki is próbálhatta az összes, nálunk kapható fajtát - az abálttól a kolozsvári szalonnáig, a finom füstölt és pácolt, a zsírt csak tiaraként viselő sonkákról nem is beszélve. Hogy aztán egyéb spikekkel, azaz téglákkal, besúgókkal, spiclikkel találkozott-e kies hazánkban. nem tudom. Mint ahogy azt sem. nem jelentették-e otthon az izraeli titkosszolgálat emberei vendégem hazaárulásszámba menő viselkedését - ahogy az a szalonnát falta! Szinte sajnáltam, hogy nem tartozom a felekezetéhez - milyen édes. illetve sós és fűszeres lett volna átlépni az egyetlen vagy legalábbis legnagyobb korlátot, amit egy szabad állam a polgárai elé emelt. Jó étvágyat mindannyiunknak, de kerüljük a nehéz ételeket! A „szalonnás téglát" senkinek sem ajánlom. BAKA ISTVÁN Tévéjegyzet Olcsó só Tévedés ne essék (vagy essék?), itt nem boltok névsora következik, ahol 47 százalékkal kevesebb zsetonért lehet megkaparintani a finom, jódozott sót. Hanem: elnéztem én a tévében a Volt egyszer egy fesztivál címmel megáldott műsort, melynek audiovizuális élvezése közben két régről ránk maradt mondat jutott eszembe: 1. Olcsó húsnak híg a leve; 2. Vén kecske is megnyalja a sót. E két mondat tömörítve: Olcsó só. Mindamellett teljesen szellemtelen megjegyzés: valóban olcsó show. Mitöbb. a gesztus- és gusztűstalanság határát súrolta, és súrolja a mai napig is, lévén a nézők meg nem érdemelt büntetése. Kár lenne észrevétlen hagyni. Persze, itt jegyzem meg. hogy biztosan volt olyan, aki elragadtatva figyelte ezt, beleérzés-ifjúság, satöbbi. Mégis a mérték, azt mondom, dominál, merthogy mostan jót nevettek azon a szereplők is. a volt-van-idótlen zenészek, hogy akkoriban a KISZ szegfűszeggel ékesített, átfúrható aranylemezbe ágyazott vasbetonoszlopát nyerték el szép hangjukkal, s mesteri hangszerelésükkel. Ez. szerintem, uncsi, szóval, hogy ebből műsor, nevetés, mitöbb. kacaj legyen. Sőt. inkább szorulna össze a szívük, a zenészeknek, hogy istenem, mondanák. mekkora barmok voltunk. Talán vállalják. De nem mondják ki. Aztán meg itt van az a tény. kicsi tény, tényke. amiről évekkel ezelőtt több tonnában hallottunk, hogy ez a fesztivált nyert és befutott. s mára kiöregedett élcsapat ráteszi a tönkre a fiatal zenészeket, és nem tudnak befutni a kicsik, mert ott van a zsűriben bcnkőlaci, frenrejszkarcsi a bőrdzsekiben, na, hagyjuk a névsorolvasást. És akkor, kérem szépen, itt még „nosztalgiát ébresztve" megint betöltik egy műsor idejét. Új bekezdés: Mindig is azt tartották, hogy a magyar zene magyar nyelven soha nem fog befutni; egy ok. De azért ha jól megnézzük a nemzetközi mezőnyt, akkor szinte kitűnik, hogy ott is csak azok az öregek maradtak meg. akik igazán profik, akik. úgymond, jók. Nálunk meg aki megöregszik, belecsontosodik a műfajba. Szerintem a műfaj unja legjobban. Szóval hál, olcsó ez a só. Lemegyek a közértbe, addig kikapcsolom a tévét. PODMANICZKY SZILÁRD Emléksorok Zombory Lajosról Huszárverseny Szefeden (1910) Ma 125 éve, 1867. január 9-én született Szegeden Zombory Lajos, aki festőként és építészként egyaránt beírta nevét a honi képző- és építőművészet történetébe. Apja ügyes kezű lakatosmester, nagybátyja pedig a Mikszáthtál, Móricz Pálról és Sz. Szigetin Vilmostál megörökített híres Zombory Lajos (1840-1930) szenátor volt, aki nevezetes fogadalma szerint addig nem vett új kalapot, amíg a Fogadalmi templomot föl nem szentelték. A nagy Víz (1879) elragadta a család vagyonát, a gimnazista Zombory Lajosnak abba kellett hagynia tanulmányait. Munkába állt: 1881-ben építészeti rajzoló lett Halmai Andor aradi irodájában, majd 1886-ban Lechner Ödön tervezőirodájába lépett át. Itt dolgozott 1898-ig. Bár Zombory a Mintarajztanodában tanult, úgy elleste az építészet tudományát, hogy munkáival jelentós pályázatokon vett részt. A szegedi gőzfürdőre és a Közművelődési Palotára kiírt tervpályázaton egyaránt második díjat nyert. Viszont az ó tervei alapján épült a Szegedi Ügyvédi Kamara székháza (1896), mely jelenleg a rádió körzeti stúdiójának ad helyt... Már 31 éves volt. amikor a festészet kedvéért hátat fordított az építészetnek. 1898-ban beiratkozott a mű ncheni képzőművészeti akadémiára, ahol a neves állatfestő. Heinrich von Zügel tanítványa lett. Annyira megragadta a lovak és az ökrök anatómiája, az igavonó állat és a parasztember sokszor azonos élete, hogy ő is állatfestő lett. Három évig volt Münchenben, majd 1903 és 1907 között Benczúr Gyula fővárosi mesteriskolájában képezte magát tovább. Szorgalmas és termékeny festő volt. Első kiállítását 1905 februárjában pesti műtermében, a másodikat 1908 januárjában a Könyves Kálmán Rt. szalonjában rendezte meg. A szolnoki művésztelep létrejöttét 1902. június 29-től számítjuk, a 12 műterem ünnepélyes átadásától. Zombory Lajos az alapító tagok között volt. Eleinte SS9SS csak nyáron dolgozott a városban. 1907-tól a telep állandó lakója lett. 1911 és 1914 között nyaranta állatfestésre oktatta a Képzőművészeti Főiskola szolnoki ösztöndíjas növendékeit. Tevékenyen részt vett a Szolnok közéletében. A városfejlesztési munkákat nem egyszer hasznos tanácsokkal segítette. Az ő indítványára létesítették 1903-ban a két helyiségből álló kiállítási termet. 1909-ben őt kérték föl. hogy belátása szerint legjobb helyen állítsa föl a Mária-, a Szt. János- és a Szabadság-szobrot. O készítette el 1925-ben a Tisza-part rendezési tervét, melynek java részét föl is használta a város. 1928-ban ő rendezte Szolnok megye ipari és mezőgazdasági kiállítását. Szülővárosáról sem feledkezett meg: 1926-ban Szegednek ajándékozta 25 festményét. Maga Móra Ferenc múzeumigazgató utazott Szolnokra, hogy a művésszel együtt kiválassza az ajándéktárgyait. 1917-ben az Ernst Múzeumban. 1922-ben a Belvedere kiállítóhelyiségében, 1930-ban a Műcsarnokban rendezett kiállítást. Képein a hideg és meleg színek összhangját, a kiegészítő színek finom árnyalatait igyekezett megvalósítani. Témavilága akár szűkösnek is mondható: a szeretett Alföldet festette, embereivel és állataival, miközben a szolnoki tájban egy kicsit mindig ott látta a szegedi földet is. Kétségtelen, hogy művei a ma emberének már kevesebb élményt nyújtanak, mint adtak 60-70 évvel ezelőtt. Ám van néhány olyan munkája, mint például a Damjanich Múzeumban őrzött Jéghordás, melyet az élmény heve, a kezelés frissessége, az ecsetjárás nagyvonalúsága a magyar életképfestészet java munkái közé emel. Szolnokon hunyt el 1933. november 18-án. Fogadott városában alussza örök álmát. F. I. Bevezetés az utcanévtanba 4. Utcaneveink helyesírása A jó. a célszerű utcanév róvid. Eszményi az egy (Ág utca. Ölyv utca) vagy két (Ady tér. Bartók tér) szótagos. A gyakorlati tapsztalat szerint legföljebb öt szótagnyi legyen. Cs. Sebestyén Károly javasolta, hogy a Petőfi Sándor sugárutat, Kossuth Lajos sugárutat is rövidítsük le Petőfi sugárűtra, Kossuth sugárútra. K praktikus indítványnak ma már akadálya a hagyomány: ígv szoktuk meg, s nehéz - no meg költséges lenne megváltoztatása. De naponta tapasztaljuk, hogy postautalványon, apróhirdetésben többnyire erre kényszerülünk (Kossuth L. sgt.l. A fővárosban a Rosenberg házaspár utcából * így lett Rosenberg hp. utca. A túlzott rövidítési hajlam még az egyébként rövid neveket sem kíméli. A trolibuszokon a Hont Ferenc utca is Hont F. utca alakban látható, pedig ezt igazán ki lehetne fmi egész terjedelmében. A tarjáni Hüvelyk Matyi utca nevéből is lespórolták a keresztnevet, s ezzel meghamisították értelmét. Hiszen ez nem testrész vagy mértékegység, hanem a Piroska térrel. Csongor térrel. Erős János utcával a közeli óvodára is utalva mesehősök bokrát alkotja. Címek, rangok Ez a nagy takarékosság annál visszatetszőbb, ha máskor a szükségtelen terjedelemnek meg bőven helyet adnak. így fölöslegesen írják ki a Bartók tér nevében a zeneköltő keresztnevét. Közismert vagy ritka nevű személyiségeknek elég a vezetéknevét föltüntetni (Ady, Bartók. Kodály, Tömörkény stb.). A városi kórház hajdani igazgatójának nevében szükségtelen a doktori címet kiírni, ráadásul vezetéknevében hibásan megkettőzve az s betűt (Dr. Boross József utca - helyesen: Boros József utca). Elv. hogy a címeket, rangokat (báró, doktor, gróf, király, tábornok s hasonlók) elhagyjuk az utcanevekből. Hiteles neveket Egy időben a Vidor Hugó utca tábláin ez állt: V. Hugó utca. Azaz: ötödik Hugó utca! Ez egyébként másra is szemléletes példa. Idegen nevek, kivált ha az átlagos magyar ember számára nehezen olvashatók, ejthetők, nem valók az utcatáblákra. Victor Hugó (1802-1885) emberi és írói nagyságában senki sem kételkedik. Tiszteletének fő formája remekműveinek kiadása, olvasása, de semmi okunk, hogy éppen Szegeden utca neve is legyen. Félreértés ne essék: ez nem nacionalizmus, nem sovinizmus. A nyelvi eszmény szolgálata, a jó magyarság védelme. Ügyelnünk kell a nevek hiteles formájának megőrzésére is. Osztróvszky József (1818-1899), Szeged szülötte. 1848-ban követe az első népképviseleti országgyűlésben, a szabadságharc hőse megérdemli, hogy nevét pontosan, hosszú ó-val írjuk a táblákon, igazolványokban, postai címzésekben is. Mintha közszók volnának Fontos tudni, hogy a közszóból alkotott utcaneveket úgy írjuk, mint közszóként is. Régebben volt szokás, hogy a két szóból, többnyire jelzős kifejezésből álló utcaneveket egybeírták (Felsőtiszapart. Hétvezér utca, Ötház utca. Szabadsajtó utca. Veresács utca. Zöldkert utca stb.). Helyesen ezeket így írjuk: Felső Tisza-part, Hét vezér utca. Öt ház utca, Szabad sajtó utca, Veres ács utca. Zöld kert utca. Helytelen volna a Felső-Tisza-part írása is, hiszen a Felső-Tisza a Tiszának a felső, szabolcs-szatmári szakaszát jelenti, ám itt a szegedi Tisza-part felső (északi) darabjáról van szó. Különleges eset a Fekete Sas utca írásmódja. Második elemét azért írjuk nagy kezdőbetűvel, mert az utca nem valamely fekete sasról, madárról, hanem a benne álló hajdani Fekete Sas vendégfogadóról kapta nevét. Eltér az utcanevek helyesírása a kétértelmű földrajzi nevekből keletkezett utcanevek esetében. A földrajzi nevek írásmódjára a kötőjelezés az alapforma. (Pl. Fehér-tó, Két-ér-köz, Makkos-erdő, Vér-tó). Ám ha utcanévvé válik, elhagyjuk a kötőjelet. s a szavakat egybeírjuk: Fehértó utca, Kéttérköz utca, Makkoserdó sor. Vértói út. PF.TER LÁSZLÓ