Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-24 / 20. szám

SALÁDI MAGAZIN Keservek - télen Jótanács „Jobban kell emlékeznünk a jó tettekre, mint a rosszakra; a kapott javakra jobban, mint az adottakra." (Arisztotelész) Tészták - másképpen AZTARTASTAN A téli gondok legtöbbször már az induláskor jelentkeznek. Pontosabban a nem induláskor. A leggyakoribb ok: az akkumulátor kimerültségbe vagy gyengesége. Célszerű időnként megméretni az akku töltöttségét. Fontos a generátor, a feszültségszabályozó és a generátort hajtő ékszíj ellenőrzése is, mert bármelyikük hibája, lazasága az akku legyengüléséhez vezethet. Ha hosszabb ideig és hidegben áll majd a kocsi, tanácsos az akkut kivenni, és fűtött, száraz helyiségben tárolni az indulásig. Leállás után mindig ellenőrizni kell, hogy nem maradt-e valamilyen áramfogyasztó (belső világítás, ablakfűtés, lámpa) bekapcsolva. Hasznos megoldás, ha nem fűtött garázsban állunk, hogy a motorházat - lehetőleg körben földig érő - öreg pokrócokkal, kabátokkal betakargatjuk. Télen különösen fontos, hogy az akku-sarkokat miután kontakt spray-vel befújtuk, kenjük be vékonyan vazelinnel, és a kábelvégek csavarjait alaposan húzzuk meg. Ha mégsem indul a kocsi (mert valamilyen megelőző műveletről megfeledkeztünk), az indítási próbálkozás előtt törjük meg a motorban a váltó- és differenciálműben a dermedt olajat. Ha van a kocsin kurbli, üres fokozatba kapcsoltan a motor két-háromszori körbeforgatásával, ha nincs, előbb üresbe, majd egyesbe kapcsolva a kocsi előre-hátra tologatásával. A különféle, bespriccelhető indító segédfolyadékot, start-pilotoknak a befecskendezése semmiképpen sem árt. Ha nincs kéznél ilyen, kapcsoljunk ki mindenféle áramfogyasztót, húzzuk ki a szívatót, tegyük üresbe a váltót, fékezzük be kézifékkel a kocsit, s esetleg egyszer-kétszer határozottan lépjünk a gázra. Aztán nyomjuk be a kuplungot, hogy csak a motort kelljen az indítómotornak forgatnia, és indítózzunk. Aztán... fohász, és indítózás. Ha forgatja az akku a motort - van remény; ha egy-két nyekergés után lassul, halkul a forgatás - nem sok az esély. Ha tartósan forgatja a motort az önindító, de mégsem indul a kocsi, nem az akkuban van a hiba. S mielőtt a tartós, meddő forgatás AUTÓSOKNAK lemerítené az akkut, keressük meg a lehetséges hiba okát az egyszerű hármasszabály: benzin, kompreszszió, gyújtás alapján. Ha mindez megvan és az akku forgat, mennie kella motornak. Ha az akku gyenge, s van a közelben „vérátömlesztésre" hajlamos másik autós, és annak eros, nagy, minimum 50 amperórás akkumulátor van a kocsijában, s van erre a célra készített megfelelő átadó kábelpárja is, a másik kocsi akkujáról megindítható a makrancoskodó kocsi motorja is. Vigyázat, ez a művelet hozzáértést és figyelmet igényel! Ha így sikerült életet lehelni a motorba, célszerű több órán át tartó útra indulva alaposan feltölteni a saját generátorával az akkut. Még jobb elmenni az első szakműhelyig. A legegyszerűbb és leggyakoribb téli autóindítási művelet szlogenje: told meg a farát! Ám az eredményes tolásnak is megvannak a fortélyai. Például jeges-síkos úton csak akkor van esélye, ha az utat fel lehet szórni a kerekek tapadását fokozó anyaggal -, salakkal, érdes homokkal, apró kaviccsal, bazaltkaviccsal. Betoláskor a vezető tegye kettesbe a váltót, kapcsolja be a gyújtást, és nyomja tövig a kuplungot. Ha aztán a segédszemélyzet már úgy 10 km/óra sebességre felgyorsította a járművet, hirtelen engedje fel a kuplungot. Ha megindul a motor, óvatosan adjon több gázt, tegye üresbe a váltót, és fékezze le a kocsit. Behúzáskor a 4-8 méteres kötelet csak a vonóhorgokra akasztva, a behúzott kocsi gyújtását bekapcsolva, váltóját kettesbe téve, de a kuplungot benyomva induljon a művelet. A vontató is egyessel húzza feszesre a kötelet, majd kettesben kezdje meg a húzást, lehetőleg egyenes, sima, forgalomés akadálymentes úton. Beszéljék meg, hogy - mondjuk: három kürtszóra engedje fel a húzott kocsi vezetője a kuplungot, és sok kis kürtszóra lépjen rá, és fékezze be a kocsiját, nehogy a másikra fusson. Szűcs József Tésztából kis mennyiséggel megtöltheti a gyomrát az ember és éhségérzete is megszűnik. Talán ez az oka - no meg a táplálkozásra jutó mind kevesebb pénz, - hogy kezdünk „tésztafalóvá" válni. Az üzemi konyhákon, a menzákon napra-nap tesztás fogásokat adnak, és nagyon sok csafádban este is tészta kerül az asztalra. S nem mindenütt jó tészta. Az ügyetlenebb háziasszonyok konyháiban összeragad, nem fő meg rendesen, vagy túífő. A tésztafőzésnek fortélyai vannak. Alapvető betartandó szabályai a következők: A főzővíz legyen tízszeres űrtartalmú (50 deka tésztát 5 liter vízben főzzünk). Minden liter vízhez adjunk egy-egy mokkáskanálnyi olajat, zsírt, vagy diónyi vajai, margarint, amikor forrni kezd a víz, hogy a zsiradék megakadályozza a tésztadarabok összeragadását. A vízbe literenként egy kávéskanálnyi só is kell. A tésztát csak lobogva forró vízbe szabad beletenni és csak apránként adagolva, nehogy lehűtse. A főzést akkor kell abbahagyni, amikor a kettévágott tészta közepe már nem fehér, nem lisztszerű. A leszűrt tésztát ha szükséges meleg vízzel öblítsük le, akkor nem dermed meg. Az unásig evett krumplis, káposztás, grízes, tojásos tésztamenü kiegészítésére íme néhány recept: Találd ki! Lába van, de keze nincs, háta van, de feje nincs. Találd ki, mi az!? Széles metélt gombával: Hozzávalók (4 személyre): 3 deka szárított vargánya gomba, 40 deka széles metélt tészta, egy gerezd fokhagyma, egy nagy fej vöröshagyma, 2 deka vaj vagy margarin, egy pohár tejszín, só, petrezselyem, fehér bors, egy-két kávéskanál citromlé. Elkészítése: a gombát körülbelül fél óráig áztatjuk negyedlitemyi vízben, a tésztát pedig 10-12 percig főzzük. Meghámozzuk a hagymákat és apró kockákra vágjuk. majd a felforrósított zsiradékban megpároljuk a gombával együtt. A gomba vizével és a tejszínnel fejengedjük és egyet forralunk rajta. Ízesítjük a sóval, a borssal és a citromlével. Ráöntjük a tésztára és megszórjuk az apróra vágott petrezselyemmel. Tepertős makaróni: Hozzávalók: 20 deka tepertő, 50 deka makaróni, két kanál sűrített paradicsom, 5 deka reszelt sajt, két evőkanál margarin vagy vaj, piros paprika és fehér bor. Á tepertőt a vajon vagy a margarinon egy kissé megpirítjuk, majd meglocsoljuk borral és addig pároljuk, míg a leve el nem fő. Megszórjuk a piros paprikával, hozzákeverjük a paradicsomot (amit ízlés szerint egy kicsit fel lehet hígítani). Megfőzzük a tésztát, leszűrjük, ráöntjük a mártást, végül meghintjük a reszelt sajttal. Lehet mellé salátát adni. Miben? Miben hasonlít: a házasság és egy utazás? Megfejtések A legutóbbi Családi magazinunkban megjelent rejtvények megfejtései: Miben? Abban különböznek, hogy a tehetség eget kér, a koldus kéreget. Találós: a hideg. Tudod-e?: a hordó. Betűrejtvény: Január. 8 ^ _ Mi az? Régi kosár, új fedél. Mi az? A CSALÁDI MAGAZINT SZERKESZTETTE: SZABÓ MAGDOLNA .TÖRTENELEM Parabolha Égi halak 1859. február 11-én több mint 40 méternyire egy tó partjától Mountain Ash községben. Írország Glamorganshire megyéjében halak hulltak az égből egy bizonyos Mr. Nixon birtokán. Egy erős vihar után a halak egy nyolcvan méter hosszú és mintegy 12 méter széles sávban ficánkoltak a fűben, a szolgálók nagy megdöbbenésére. Egyes pikkelyesek életben voltak, mások hamarosan kimúltak. Mr. Aaron Róbert, a St. Peters székesegyház kurátora, a London Timeshoz írott levelében elmondja, hogy tíz perc múlva a jelenség megismétlődött. A lehullott halak nagysága úgy 8 centiméter körüli volt (London Times, 1859. márc. 2.). Egyes tanúk, úgy vélve, hogy ezek tengeri halak, sós vízbe dugták az életben maradt példányokat, ahol tüstént kimúltak. Mások édesvízbe dobták a felszedett példányokat s ezek életben maradtak, Griffith vikárius úr levele szeint (London Times, 1859. márc. 10.). A gyakorlatias gondolkodásúak a fazekaikba dugták az égi küldeményt, ám voltak a tudományszeretettől vezérelt egyének is, kik a Regent 's Park állatkertjébe vitték el az általuk gyűjtött példányokat. Itt megállapították, hogy „gasterustus leirus"okról, vagyis fürge csellékről van szó (Rep. of Assoc. Brit, 1859. 158. 1; Zoologist, vol 2, 677 sz., 1859, 6493 1.). Az esetet vizsgálva dr. Gray, a British Museum kiküldöttje úgy találta, hogy az egész történet egy buta vicc, mely úgy keletkezett, hogy Nixon úr egyik alkalmazottja tgy dézsa vízzel önötte nyakon kollégáját, s abban voltak véletlenül a halak. De, hogy kerültek az esővizes dézsába? (Annual Register 1859, 14. 1.) Ha valóban tekintélyes, kapitális példányokról lenne szó a történetben, magunk is halászmesének vélhetnénk az egészet, de mi célja lehet ilyen apró halakról kiagyalni egy mesét valakinek? Az orkán emelte volna őket a magasba? De akkor, hogy maradtak életben? Csak csodálkozik és hümmög a megoldásra váró. Különös fotográfusi munka? Egyiptológiai olvasmányaim között bukkantam rá a következő meghökkentő történetre, melyet hossza miatt, kissé kivonatosan ismertetek. „A londoni British Museum birtokában van egy múmia, amelyik a 67. leltári számot kapta, s amelynek odakerülési, adományozási körülményeiről semmit sem tudunk. A múmia, a szakértők szerint, egy egyiptomi táncosnő bebalzsamozott teste. Szarkofágjában edényeket találtak, különféle szépítőszerekkel, nyilván abból a célból, hogy a fáraó számára a túlvilágon is minél kívánatosabbra készítse ki arcát. ...Nemrégiben a múzeum őre arra figyelt fel, hogy a múmiát őrző üvegszekrény teteje különös lett. Alapos vizsgálatra kitűnt, hogy a füstszerű réteg, amelyik az üvegszekrény fedelén képződött, nem véletlenszerű, hanem pontosan követi a múmia körvonalait, amely mögé a szekrény fenekére erős tükröt helyeztek a látvány fokozása céljából. A felügyelő először valamilyen optikai illúzióra gyanakodott. de a gondos vizsgálat kiderítette, hogy a kép az üvegen van és a testet fényképszerű pontossággal követi. Kiemelték a különös üveglapot és Memmery úrnak, egy ismert kémikusnak küldték eí, elemzésre. A kémikus elemzése kimutatta, hogy ismeretlen okokból, az üveglapon egy olyan vékony bevonat képződött, mely erős fényre érzékeny volt. Mivel a múmiás szekrény pontosan az ablak előtt állt a beeső napfény a vitrin belsejében lévő tükör segítségével valósággal lefényképezte a múmiát a fényérzékeny üveglapra. Más vélemények szerint, a múmiában erős radioaktív anyagok vannak, s ezek sugárzása végezte el a különös fotográfusi munkát." A La Bourse égypteenne, 1930. október 2. számában megjelent cikket a neves egyiptológiai folyóirat, a Chroniqze d'Égypte 1931. januári számának 166-167. lapjain reprodukálták teljes egészében egyetlen sor kommentár nélkül. Mit higgyünk róla? Kitaláció? Hírlapi kacsa? Vagy pedig a véletlenek olyan furcsa összjátéka, mint amilyenről szóltunk már a villám okozta árnyfotókkal kapcsolatban? Ott nagyobb fényerő hatott rövidebb ideig, itt viszont hosszú expozíció, ismételt expozíció, ám kisebb fényerővel. A radioaktivitás sem teljesen kizárható, ha az eset valós, hiszen a mumifikáláshoz használt aszfaltanyagok, cserzőanyagok közé könnyen keveredhetett radioaktív szurokérc is, ám mindez könnyedén ellenőrizhető lett volna és nem hiszem, hogy a kémikus erre ne gondolt volna 1930-ban. így hát maradt a rejtély és a kétely: miért nem tért vissza senki soha erre az esetre? Jégmeteorit 1979. májusa. Forked River, New Jersey. ,Jlobert Cloupe és fia, Robbie, a Forked River partján levő kertjükben dolgoztak, palántákat ültettek egy felhős Megemlékezési Ünnep délutánján, amikor egy fütyülő, sivító hangot hallottak az égből. A zaj hasonló volt ahhoz, amelyet a tűzijátéknál használatos rakéták adnak a robbanás előtt, mondotta Cloupe úr. Pontosan 15.45 óra volt. Robbie mutatta meg atyjának az égben azt a valamit, ami látszólag sebesen szelte át a légkört, s a szomszéd házától néhány száz lábnyira ért földet... Mikor a becsapódás helyéhez értek, észrevették, hogy az égi jövevény egy jégtömb volt. Hat hüvelyk mély nyomot hagyott a talajban, majd a jégtömb szétrobbant és 25 láb átmérőjű körzetben szétszóródott. A 6-8 hüvelyk nagyságú „grapefruit nagyságú" töredékek, úgy tűnik, hogy jégből és tömörített hóból álltak." Az esetet a Pursuit nevű természeti furcsaságokkal foglalkozó folyóirat közölte (13. évf., 1980 Tél, 42. I.). Az eset tipikus, egy furcsa jelenségre, amit jobb híjján jégmeteoritoknak neveznek. A szakirodalom mintegy félszáz esetet tart nyilván, ám a jelenség értelmezése ma még rendkívül vitatott. A szakértők egy része szerint itt valójában nem kozmikus jövevényekről van szó, melyek túlsúlyuk révén kiszakadnak a felhőkből, áttörik az alsó, melegebb rétegeket és egyedülálló jéggolyóbisként zuhannak a földre. Egy másik elmélet szerint a jégmeteoritok az űrből érkeznek, s az üstökösök jegének szilánkjai, amelyek áttörnek a légkörön. A harmadik és az utolsó elmélet szerint ezek a jégdarabok nagy magasban szálló repülők higiéniai melléktermékei. A három elmélet egyelőre a maga igazáért harcol. De ehhez az kellene, hogy minél több égből jövő vendég kerüljön a laboratóriumokba. Ha ilyen jeget látnak, szóljanak!