Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-23 / 19. szám

6 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. JAN. 23. A magyar kultúra napján Megyei ünnepség Szentesen Muzsika köszöntötte a négy­esztendős ünnepet, a magyar kultúra napját Szentesen, a teg­nap délután megrendezett me­gyei ünnepségen. A Lajtha László Zeneiskola tanárai, nö­vendékei elevenítették fel az egyetemes zenei kultúra néhány darabját. Az ünnepség szónoka Vecsernyés János, a TESZ me­gyei elnöke volt, aki beszé­dében hangsúlyozta: nem nacio­nalista ünnepet akarunk, a kul­túrát egészen tág összefüg­gésben értelmezzük. Csendes, öntudatos magyarság vállalásról van szó, amely nem irányul más nemzetek ellen. Amikor Euró­pába igyekszünk, nem is lehet ez másként. Magyarnak lenni ma annyit jelent, mint tisztes­ségesnek lenni. Azt, hogy a történelem fo­lyamán magyarként fennma­radtunk, nyelvünk és kulturális kincseink megőrzésének kö­szönhetjük. Ápoljuk a minden­napok során is ezt az. örökséget, azzal, hogy minden közösség felkutatja a maga kiválóságait, akik a magyar és egyetemes kultúra fejlődéséhez hozzájá­rultak. Szentes nagy szülötteit említsük fel ezen a napon, Balázs Árpádot, Koszta Jó­zsefet, őze Lajost, Pollák An­talt, Tóth Józsefet, Sima Feren­cet, Bugyi István professzort... Tisztelegjünk munkásságuk előtt az évfordulón, nemzeti kultúránk napján, amely Köl­csey Himnuszának megszüle­tése okán ünnep, immár négy esztendeje, ii Ősbemutatók a magyar kultúra napján A magyar kultúra napjának előestéjén rendeztek bensőséges kamarakoncertet Újszegeden, a Bálint Sándor Művelődési Ház­ban. Tudjuk, a különféle világ­napok, a felülről elrendelt nem­zeti emléknapok sokakban in­kább viszolygást keltenek, hi­HIMNUSZ KÖLCSEY FERENC <ENU6 s/tPzcrií ERKEL FERENC NÉGYSZÓLAMÚ PÉPl'LKARRA LUMMDIKTITOMKFIM MINISTEBRMLWA'^OAMT OTAMETÉW ' WAWAA KI RÁM • MAGYAR-EGYETEMI • NYOMDA BUDAPEST. VIII,MUZEUM-KŐeuT6. 1940 A magyar kultúra napja alkalmából hininusztörténeti kiállítás nyílt tegnap a Somogyi-könyvtár előcsarnokában. A kiállításon szerepelnek kották, korabeli kéziratok, metszetek, érmék, könyvek és hanglemezek. Az. érdeklődők elolvashatják az észt avagy a horvát himnuszt, valamint megtekinthetik Gyöngyösi László nemzeti himnuszokkal kapcsolatos számítógépes programját. szen magasrendű eszméket nem lehet kampányokban népszerű­síteni, ám a jelen hangverseny szervezőinek sikerült egyetlen folyamattá ötvözni a meg­emlékezést a magyar zene né­hány gyöngyszemével. A kiindulópont természetesen a nemzeti imánk, Himnuszunk megalkotására való emlékezés volt; a rövid bevezető végén Kölcsey Zrínyi dala c. költe­ménye is elhangzott. Ezután a kiváló szegedi alkotó, Vántus István Erkel-díjas zeneszerző két remekbe szabott miniatűrje (Álom és Játék) hangzott el Dombiné Kemény Erzsébet zongoraművész tökéletesen adekvát tolmácsolásában, aki külön meglepetésben is része­sített bennünket: a darabokat kétszer játszotta el: egyszer a szerző instrukciói, egyszer pe­dig saját felfogásában. S ugyan­ő vállalkozott egy ritkán hall­ható Liszt-mű, a Magyar törté­nelmi arcképek Széchenyi emlé­kezete c. darabja értő inter­pretálására is, mely darabot ki­fejezetten az ünnep alkalmából tűzte műsorára. (A robusztus al­kotást Széchenyi A honszere­tetről szóló töredékének fel­olvasása vezette be.) Szerencsés elgondolás volt az, melynek következtében a magyar est műsorában egy ná­lunk nem annyira ismert skan­dináv szerző, Launy Gröndahl: F-moll harsonaversenye is szerepelhetett. Nyerges Attila konzervatóriumi hallgató min­den szempontból nagyszerű produkciót nyújtott; a ver­senymű „zenekara" L. Sontogy­vári Alice karakterisztikus, vir­tuóz zongorajátékával szóialt meg. Áz est minden szereplője igazi sztárnak bizonyult, ám mégis külön kiemelést igényel Szilágyi Erzsébet operaénekes Cabalcttája Erkel: Hunyadi Lászlójából. Szinte hihetetlen az a szuggesztivitás, ami ebből a nagyszerű énekesnőből árad: a ritka csodát halljuk, amikor énekel: drámai erő párosul hangjában óriási virtuozitással. Kár, hogy ezúttal csak rövidebb műben hallhattuk. Az ária érzékeny és precíz kíséretét Pál Anikó látta el. Vántus Két zongoradarab­jának premierje mellett Rózsa Pál: Valsette című harsonára és zongorára írott „szatirikus" ze­neműve volt a másik ősbemu­tató ezen az estén. Rózsa Pál egyre inkább „hazai" szerzővé kezd válni környékünkön, jól szerkesztett, színvonalas és igazán játszható darabjai egyre több szegedi művész kottatá­rában tűnnek föl. Egy év alatt a mostani már a harmadik be­mutatója; népszerűsítésében el­sősorban a mostani koncertet is szerkesztő fiatal harsona­művész, Nyíri Ferenc jeles­kedik. Hadd jelezzük máris: május végén kerül megrende­zésre Rózsa első szegedi szer­zői estje, nagyobb részt ősbe­mutatókat prezentálva az ér­deklődőknek. Bízvást mondhatjuk: a kí­sérlet sikerült. Nyíri Ferenc átszellemülten és hibátlanul muzsikált, a formai játékokat és a mű mélyebb rétegeit egyaránt figyelve. A darab furfangos zongorakíséretét Dombiné Kemény Erzsébet játszotta a tőle megszokott biztonsággal és lendítőerővel. Kiss ERNÓ Alapítványi iskolák Tanulópénz A Művelődési és Közoktatási Minisztérium felvilágosítása szerint jelenleg 47 alapítványi is­kola működik az országban, az egyházi iskolákon kívül. Ezek a fogalmak - alapítványi iskola, is­kolaalapítvány - Magyarországon az utóbbi időben jelentek csak meg. Ma már talán egyetlen olyan középiskola sincs, ahol ne lenne vala­milyen iskolai alapítvány, ha nem is amerikai ér­telemben. Ezek az iskolai alapítványok több­nyire egy-két kiváló diák alkalmi megjutalma­zására, néhány hetes tanulmányújának finanszí­rozására szorítkoznak. A fejlett nyugati országokban, bár nem egysé­ges az oktatási rendszer, alapvetően az különböz­teti meg az iskolákat, hogy állami tulajdonban vannak, vagy magántulajdonban. A polgár pedig többnyire abban látja a fő különbséget, hogy az állami iskolában egyáltalán nincsen, vagy csak minimális a tandíj, a magániskolák ezzel szem­ben igen drágák. A magániskolák legismertebb példái az. angol fiúnevelő kollégiumok és a nagy amerikai ma­gánegyetemek: Princeton, Yalc és társaik. Ezek­ben az iskolákban leginkább a tehetős diákok ta­nulhatnak, továbbá azok, akik nagyon tehetsége­sek. Az ó tandíjukat ugyanis különféle alapítvá­nyok fizetik mindaddig, amíg kiváló tanulmányi eredményt mutatnak fel. A magyarországi alapítványi iskolák közül a budapesti Belvárosi Tanoda Alapítvány talán az egyetlen, mely minden állami segítség nélkül működik, s lényegében magánerőből tartják fenn a Genius Tehetséggondozó Alapítványt is. A Ta­lentum Kulturális Alapítvány iskoláját a Rajkó zenekar támogatja. A Taverna Oktatási Alapít­vány vcndéglátóipari szakközépiskolaként mű­ködik. Az „alapítványi hozzájárulás" ma többnyire a tandíj finom megnevezése, bár van különbség. Kifejezetten tandíjas iskolát ugyanis a magyar szülők ma még nehezen fogadnának el, elte­kintve néhány felsőfokú „business school"-tól, amely nyugat-európai színvonalú képzést és a világon mindenütt elfogadtatható, tekintélyes ok­levelet. diplomát ígér. Az alapítványi hozzá­járulás afféle köztes forma. Természetesen nem fedezi a tanítás összes költségeit. A különbözetet a hozzájárulás és a tényleges költség között az eredeti alapítványtevő állja. Arra viszont alkal­mas a hozzájárulás, hogy az alapítványba befize­tett összeget a.szülők levonják az adóalapjukból. (Vigyázat: az idei évtől kezdődően az APEH megvizsgálja az alapítványokat, és külön papírt ad azoknak, amelyekhez a hozzájárulást adóalap­csökkentő tételként elismeri. Célszerű tehát meg­érdeklődni. megvan-e az APEH-cngedély az adó­alap csökkentésére.) Akad olyan iskola is, ahol a felvehető létszám egy részét zárolják az isko­lalapító cégek munkatársai, pontosabban azok gyermekei számára. Az alapítványi iskolák tanrendje eltér az állami iskolákétól. Az érettségihez vagy az oklevélhez szükséges alaptantervet ezekben is megtanítják, de kiegészítik speciális tudniva­lókkal is. Nem ritka az úgynevezett „alternatív" tanítási módszerek alkalmazása. Már világosan látszik: nincs messze az idő, amikor megalakulnak a kifejezetten tandíjjal működő, méregdrága magániskolák, bár ehhez meg hiányzik a megfelelő törvényi háttér. Sok új lehetőség áll még előttünk. Az Egyesült Álla­mokban például a bankok hosszú lejáratú hitelt adnak oktatási célra, s annak folyósítását a jó ta­nulmányi eredményhez kötik. Nyilvánvalóan ar­ra számítanak, hogy az ekként támogatott diák nagy karriert fut majd be, s később is igénybe veszi a bank szolgáltatásait. S. P. J. Új negyedikes történelemkönyv Hosszas vajúdás után a na­pokban elkészült a középfokú iskolák negyedik osztályának második félévi történelem­anyagát tartalmazó tankönyv. A hazai múltat 1944-től 1990-ig tárgyaló kötetet a Tankönyv­kiadó Vállalat vezetői kedden, az ELTE Bölcsészettudományi Karán tartott tájékoztatón mu­tatták be a szakma, valamint a sajtó képviselőinek. A tankönyv létrejöttéről el­hangzott: a kötet rekord idő alatt készült el, hiszen - mint ismeretes - a Tankönyvkiadó Vállalat pályázata e témában sem hozott sikert. A Magyar Lajos Alapítvány kuratóriuma ­a sajtóból értesülve a pályázat eredménytelenségéről - hatá­rozott egy kísérleti, alternatív tankönyv megírásának támoga­tásáról. Az alapítvány egyebek között feltételül szabta, hogy az anyagot olyan szakemberek ál­lítsák össze, akik a korszak­váltást valóban érzékelték, és ezt írásaikkal bizonyították. Ugyancsak kikötötték, hogy a kéziratot - több fázisban - diá­kok és gyakorló történelemta­nárok vitassák meg - hangzott el a tankönyv bemutatásakor. Előremenekülnek Adatok és emberek kezelői Dr. Disnya László, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem szegedi élelmiszeripari főiskola karának főigazgatója nem kertel és köntörfalaz, amikor kifejti: a tárcák közötti vitát az agrár felsőoktatás sínylette meg leginkább, mivel a 400 millió forintos elvonás (avagy: az állami támogatás hiánya) elsősorban az intézményi működtetés béroldalát érinti. A lecke föl van adva - állapíttatott meg, s az előre­menekülés mellett döntöttek. Kün volna a fölhalmozott szellemi és anyagi értékeket kisöpörni az ajtón - teszem hozzá, miközben a főigazgató a forrásbővítés módozatait taglalja. A menedzserképzés tavalyi bevezetése niár az új szellemű vezetés javára írható; a tanintézeten belüli egységek fölzárkózása a költségek kigazdálkodásához viszont . a megtartott és óvott értékek rugalmasságát jelzi. Gubán Sándorné a főiskolai könyvtár, mint korlátozottan nyilvános szolgáltató egység le­hetőségeit szeretné közkinccsé tenni. Elsőrendű feladatuk, az intézményen belüli oktató- és kutatótevékenység szolgálata és támogatása mellett közhasz­núvá válható addathalmazzal és ismeretanyaggal (tudással...) láthatják el az érdeklődőket. Hogyan? A legkecsegtetőbb ajánlattal kezdi bemutatóját: - A világ legnagyobb élelmi­szeri-pari adatbázisa áll rendel­kezésünkre: az IFIS nevezetű adatsor CD-ROM-lemezeken 380 ezer konkrétumot tartal­maz. 1969-től indulva, 1991-el bezárólag. A dél-alföldi régió kiszolgálásának programunkba iktatását ezennel közhírré tesz­szük. Az adatbázis megvásár­lását a CAB nemzetközi infor­matikai társaság tette lehetővé. Tudtommal a Budapesti Kerté­szeti Egyetem és a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola szak­könyvtára rendelkezik hasonló ellátmánnyal. - Szolgáltatásuk mikéntjére kérünk példát! - Az országos hálózathoz kö­tött számítógépünk kisvállalko­zókat éppúgy, mint vállalati kutató mérnököket kiszolgálhat. Aki eladni szeretne, avagy az Agroinform célinformációs adatbázist óhajtja igénybe ven­ni, hozzáférhető tarifarendszer (bármikor tájékoztatjuk ügy­feleinket erről...) alkalmazásá­val megteheti. - Milyen címen ? - Lehetséges ügyfeleink a főiskolai kar címén kereshetik a könyvtárat. - Továbbhaladva: a tema­tikai változatosság mennyire jellemzi e műhelyt? - Szolgáltatásaink szintjét az alábbiakkal bátorkodom tudato­sítani: az adott témához szak­irodalmat keresvén, adatbázi­sunkból percek alatt a világ összes élelmiszer-ipari folyóira­tának vonatkozó cikkanyagát, az e témában megjelent köny­veket, kongresszusi anyagokat, szabványokat, szabadalmakat feldolgözva kínáljuk. Ebből a kínálatból percek alatt kike­reshető a vonatkozó irodalom. Gyakorlatilag „tálalni" tudjuk, hogy az ország avagy a világ melyik könyvtára birtokolja a kiszemelt anyagot - Nagy­Britanniából például három óra alatt, faxon keresztül, besze­rezhetjük a kívánt többletin­formációt. . - Szabványokat, szabadalma­kat említett... - Naprakész élelmiszer-ipari szabványtárral rendelkezünk. A vállalkozók tudják: új termék nincs szabvány nélkül. Miért utazgatnának fölöslegesen? Amennyiben a mi tárunk kíná­latát meghaladó igényről van szó, beszerezzük a konkrét le­írást. - A kapcsolatteremtés a föl­tételezett ügyfelekkel egyéb lé­péseket is föltételez... - A Magyar Vállalkozói Ka­mara Csongrád megyei tagoza­tával. annak vezetőjével. Farkas Tiborral nyílt nap megtartását tervezzük; ez alkalommal szol­gáitatásaink minősége és gyor­sasága ellenőrizhető lesz, ami reményeink szerint fölér majd a leghangosabb hírveréssel. Végzős diákjaink, a mened­zserképző hallgatói, valamint másik kezdeményezésünk: a hostcssképző diákjai is hírét viszik szolgáltatásainknak. - Mire oktatják a hostess­képző hallgatóit? - Főigazgatónk elképzelése szerint a „minimenedzserek" olyat fognak produkálni az életben, amit más pénzzel elis­mer. Gondolkodásmód, szemlé­letformálás, életmenedzselés: mindez azt kell szolgálja, hogy végzősünk és főnöke között nem alakulhat ki diszharmónia. - Az igények mit jeleznek ? - Két alkalommal hirdettünk a Délmagyarországban, a lét­szám gyorsan feltöltődött. Két fiú kivételével érettségizett lányok alkotják a mezőnyt. Sze­gediek és Csongrád megyeiek a fiatalok. Októberben szélesítjük a lehetőséget; a Magyar Vál­lalkozói Kamara javaslata alap­ján. március hónap folyamán, valószínűleg heti egy alka­lommal egész napos képzésnek biztosítunk helyet. - Mit tart a fiatalok jellemző tulajdonságának ? - Sikerorientáltak. Kitűnő kiegészítői lesznek az üzlet­embereknek. Ismereteiket belső kényszer alapján bővítik. Min­ket is arra köteleznek, hogy jól végezzük a munkánkat. Kü­lönben: a könyvtáros olyan tí­pusú ember, aki, ha nincs elég munkája, csinál, kreál magának feladatot! PATAKI SÁNDOR Madách-hét „Kis-" és „nagyszínészek" találkozója Színészfórumot tartottak tegnap délután a Madách-hét keretében. Az esemény érdekessége, hogy a Madách Imre Álta­lános Iskolában két „korosztály" találkozott: a Szegedi Nemzeti Színház művészei és az iskola kis színészpalántái (a 7/c. osztály tanulói), akik részletet adtak elő az Olivér című zenés darabból (amelyet különben a felnőttek is játszottak). A rövid előadást követő beszélgetés tulajdonképpen ismerkedés volt a színját­szással, az „igazi" kuliszatitkokkal. A gyerekek szűnni nem akaró kérdéseire alig győztele-válaszolgatni a művészek. A hagyományos Madách-hét színes rendezvénysorozatának csak egyik állomása volt a tegnapi. A névadóra való emlékezés keretében ugyanis játékos vetélkedőket, kiállításokat, sportver­senyeket rendeztek a lelkes szervezők. Pénteken este hat órakor a Madách-kör összejövetelével zárul az idei Madách-hét. Ezen az iskola egykori diákjai, tanárai vesznek részt, s az Orvos-show cí­mű műsorban a többi között arra próbálnak feleletet adni. hogy ér­demes-e (jól) tanulni?... Ekkor fogják kiosztani a Madách Ala­pítvány díjait is. K. F.

Next

/
Thumbnails
Contents