Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK 1992. JAN. 16. Nem győzelem - siker Egy siker, amely nem teszi a nemeteket környezetünkben szeretetreméltóbbakká: Bonn a második világháború után első ízben telt önálló külpolitikai lépést azzal, hogy szövetségeseivel nem nagyon törődve elismerte Horvátországot és Szlovéniát, szerdán pedig diplomáciai kapcsolatot létesített velük. A The New York Times szerint „az európaiaknak mostanában két nagy sokkot kell megemészteniük: a Szovjetunió elenyészett, Németország pedig újra itt van ". Németország Jugoszlávia-politikájának törtenete, a szövetségesekkel - franciákkal, britekkel, amerikaiakkal folytatott viták története is. S ha az Európai Közösség tagállamai, köztük a britek, a franciák, végül is elismerik Horvátországot és Szlovéniát, ezt inkább azért teszik, hogy Németország ne „garázdálkodjon szabadon", semmint mélységes mély meggyőződésből. Emellett a minszki megállapodás határozottan meggyengítette Milosevie-ék küzdelmét: ha már a Független Államok Közösségének alkotóelemeit elismerésben részesítik, miért ne tennék meg ezt Horvátországgal és Szlovéniával is. Az Európai Közösség amúgy közvetítőből jó és rossz osztályzatokat osztó tantestületté változott, döntő részben német segédlettel. Igaz, bármit is csináljanak a németek, az nem jó. Az elmúlt év kezdődött azzal, megdorgálták őket, mert az Öböl-háborúban pénzen kívül nem adtak egyebet - azt is csak később -, s a Szaddám Húszéin ellenében dörgő kórushoz is csak későn eszmélve csatlakoztak. Akkori amerikai vélemények szerint „a németek mögöttünk állnak, ám olyan hátul, hogy látni se lehet őket". A németeket lefoglalta az egészen friss újraegyesülés, alaptörvényük pedig nem engedi meg, hogy német katonát a NATOterületén kívül harcba küldjenek, úgy érezték, hogy Irak és Kuvait nem az ő asztaluk. A jugoszláv ügyben Bonn egy darabig az egységes Jugoszlávia tézisét képviselte, s Gcnscher még ebben a szellemben oktatta ki Budomir Loncar külügyminisztert: ha nem teremtenek rendet házuk táján, az Európai Közösség nem segít. Bonn azonban elsőként szakított a tétellel, s ha hosszú hetekig hangsúlyozta is, hogy „nem táncol ki a sorból", fokozatosan különútra lepett, erre próbálván csábítani az európai szövetségeseket is. Kialakultak a fél évszázad távlatából, vagy még korábbról ismert szerepek. Az, ami a franciák és a britek szemében szlovén és horvát szecessziós törekvés volt, a németek számára az önrendelkezési jog gyakorlása egy rossz politikai házasságban, amikor az együttélés már elviselhetetlenné vált. A vita inkább Horvátország, s nem Szlovénia körül folyt. A franciákban és britekben felébredtek a Belgrádhoz húzó Entente-reflexck, illetve, hogy Tito Jugoszláviájának talpra állítása körül is bábáskodtak, a németek ellenében. A régi reflexek a németekben is működtek. A sajtó - gyér kivételektől eltekintve - végig a horvátok pártján volt, csak nagy ritkán említve meg a szélsőséges nacionalista, félfasiszta szervezeteket, a sajtócenzúrát, a kaszárnyák blokádját. A Frankfurter Allgemein.e Zeitung társkiadója, Johann Georg Reissmüller lapjának hasábjain intellektuális uszítást folytatott „a nem európai szerb állam" ellen, a német televíziós csatornákon a szerbek állandó jelzője az volt, hogy „betonfejű". Megemlítették, hogy a katonai vezetés intelligenciahányadosa nem a legmagasabb. Néha Genscher is belement „a civilizált katolikus Horvátország" és „a szerb kommunizmus" harca típusú eszmefuttatásokba. A német külügyminisztert a szerbek különösen nem szerették. A belgrádi lapok gúnyrajzain vámpírként ábrázolták az elálló fülű külpolitikust. A szitokáradatban a szerbek elmentek addig a vádig, hogy Németország meg akarja teremteni a negyedik birodalmat és most akarja elérni azt, ami nem sikerült a második világháborúban. Tény, hogy a németek még jobban megvetik a lábukat a Balkánon, dc a katonai szerepvállalástól ódzkodnak, lásd: alkotmány és második világháború. Tullinntól Rijekáig németbarát államok láncolata alakult ki, bár a lengyelekben és a csehekben fel-feltörnek németellenes érzelmek. Zágráb és Ljubljana máris nyújtja kezét Németország segítségéért - gazdaságiért, dc a katonait sem utasítanák vissza. Németországnak nincsen Észak-Trországa és Korzikája, a Balkán-konfliktus viszont a német ház ajtaja előtt lángol. Él Németországban 700 ezer horvát, egynémclyikük befolyásos barátokkal rendelkezik, rájuk is tekintettel kellett lenni. Zágrábba küldték Christian Tomuschat bonni professzort, akinek oroszlánrésze volt a kisebbségi törvény elkészítésében. A németek meggyőződése, hogy Zágráb és Ljubljana elismerésével a szerbeket jobb belátásra késztették, dc a bonni külpolitika van annyira széles látókörű, hogy nem akarja elszigetelni Szerbiát, vagy „maradék Jugoszláviát": Belgrádnak is megígérték, hogy az Európai Közösség vele is kész ugyanolyan társulási szerződést kötni, mint Zágrábbal és Ljubljanával. A küzdelem azonban több szempontból nem ért véget. Az elismeréshez kötött nemet — később össznyugat-európaivá vált — feltételek egyik alappontja volt, a nemzetiségi jogok biztosításán kívül, hogy a határok erőszakos megváltoztatását nent fogadják el. Hiába hangsúlyozta Belgrád, hogy ezek a határok önkényesen meghúzott adminisztratív határok, Bonn területszerzési akciónak tekinti a központi hadsereg és a szabadcsapatok benyomulását Horvátország, zömében szerbeklakta területeire. A következő szakasz: e csapatok visszaszorítása diplomáciai úton - vagy katonailag. Ez a jövő egyik zenéje, most még Bonn a vállát veregeti. A Tlie New York Times azt írta. hogy német vezető szájából 1945 óta saját külpolitikai akció kapcsán először hangzott el a minősítés: „Sieg" (győzelem). Valójában nem tudni, hogy a háború befejezése után hányszor is hangzott el ez a szó vezető és nem vezető német szájból, de egy biztos: ez. alkalommal az amerikai lap csúsztatott. Kolil kancellár Drezdában nem a „Sieg" szót használta, hanem az „Etfolg"-ot, ami „siker"-tjeliül. Van két új nagykövetségünk A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG tegnap ez Európai Közösségek döntése nyomán elismerte a Szlovén Köztársaság és a Horvát Köztársaság függetlenségét, s hivatalos nyilatkozatban szögezte le, hogv kapcsolatot létesített a két új délszláv állammal. Á MAGYAR DÖNTÉS ELŐTT Antall József miniszterelnök szerdán telefonbeszélgetést folytatott előbb Kranz Vranitzky osztrák kancellárral, majd pedig Helmut Kohl német szövetségi kancellárral. Koráhhi megállapodásuknak megfelelően az-osztrák kancellár tájékoztatást adott az Osztrák Köztársaság kormánya határozatáról Horvátország és Szlovénia önállóságának elismerése kérdésében. Kohl kancellár tájékoztatta Antall József miniszterelnököt a Tizenkettek döntéséről, és a német kormány politikájáról. Antall József a magyar álláspontot ismertette. A HORVÁT KÜLÜGYMINISZTER a béke helyreállítása utan lehetségesnek tart kisebb határkiigazításokat Szerbiával, de ezek nem lehetnek „egyoldalúak". Separovic a Le Monde című francia lapnak nyilatkozva kifejtette: ilyen rendezésre csak akkor kerülhet sor, ha az ország területéről kivonják a szövetségi hadsereg és a szerb szabadcsapatok erőit. A külügy miniszter szerint Horvátország kész elismerni „egy új Jugoszláviát, vagy Nagy-Szerbiát", de ehhez, az új államnak „tiszteletben kell tartania a határokat és minden nemzetiség jogait - a koszovói albánokét, a vajdasági magyarokét, és természetesen a horvátokét." A SZLOVÉN ELNÖK a Corriera della Sera című olasz, napilapnak adott interjújában azt hangoztatta, hogy a köztársaságokat elismerő nemzetközi aktussal a régi Jugoszlávia végleg megszűnt, és országa számára a fő feladat a jövőben, hogy integrálódni tudjon Európába. MAGYARORSZÁG HATÁRAIN az elismerés percétől kezdve elfogadják a horvát és a szlovén útleveleket, de továbbra is érvényesnek tekintik a jugoszláv útiokmányokat. A határőrség szóvivője szerint a diplomáciai lépés a határforgalomra nem lesz érezhető hatással. Az EK és tagállamai elismerték Horvátországot és Szlovéniát Ez Európai Közösségekben elnöklő Portugália szerda délután közleményben jelentette be, hogy a közösség és tagállamai elismerik Horvátországot és Szlovéniát: - Az államok elismerésére vonatkozó 1991. decemberi nyilatkozatnak és Jugoszláviára történő alkalmazásának megfelelően, továbbá a döntőbíráskodást bizottság tanácsának fényében a közösség és tagállamai most elhatározták, hogy ezekkel az ajánlásokkal összhangban eljárnak Szlovénia és Horvátország elismerésére. Azzal a másik két köztársasággal kapcsolatban, amelyek kifejezték azt az óhajukat, hogy függetlenné váljanak, még fontos kérdéseket kell megoldani, mielőtt a közösség és tagállamai ilyen lépéseket tesznek. Az EK-államok közül Németország elsőként létesített diplomáciai kapcsolatokat Horvátországgal és Szlovéniával. Klaus-Peter Klaiber, különleges feladatokkal megbízott nagykövet Ljubljanában és Zágrábban jegyzőkönyvet írt alá a diplomáciai viszony felvételéről, egyúttal mindkét helyen rögzítették, hogy kölcsönösen eltekintenek a vízumkényszertől, ami a fennálló állapotoknak felel meg. A ljubljanai és a zágrábi német főkonzulátusokat átminősítették nagykövetségekké, falaikon lecserélték a táblákat. Franciaország szintén önálló államként ismeri cl Szlovéniát és Horvátországot, Zágrábba azonban csak akkor küld nagykövetet, ha bebizonyosodik, hogy Horvátország eleget tesz a korábban meghatározott feltételeknek a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása terén. A döntést, amely hosszas vajúdás után született meg, Roland Dumas külügyi államminiszter ismertette a minisztertanács szerdai ülésén. Belgium és Nagy-Britannia ugyancsak bejelentette az elismerést. Az osztrák kormány szerdai ülésén elismerte Horvátországot, Szlovéniát és a Független Államok Közösségének tizenegy államát. A kormány ülése után Franz Vranitzky kancellár kijelentette: - A döntés feltétele a mai napon teljesült, és Ausztria a diplomáciai lépést tekintélyes európai államok csoportjával együtt tehette meg. A szerb irányítás alatt álló jugoszláv kormány elítélte az Európai Közösséget, amiért elismerte Szlovéniát és Horvátországot. Egyben azzal vádolták meg az EK-t. hogy a lépéssel a Tizenkettek megsértik a nemzetközi jogot. Az EKdöntéssel kapcsolatban a jugoszláv kormány ülését követően adtak ki közleményt Belgrádban, amely szerint a kormány addig folytatja tevékenységét, ameddig megállapodás nem születik a hat jugoszláv köztársaság további egymás közötti kapcsolatairól. A magyar külügy nyilatkozata 1992. január 15-én a Magyar Köztársaság diplomáciai kapcsolatot létesít a Szlovén Köztársasággal és a Horvát Köztársasággal. A Zágrábi Főkonzulátust nagyköveti szintre emeli és Ljubljanában nagykövetséget hoz létre. A Magyar Köztársaság Kormánya figyelembe vette, hogy Szlovénia és Horvátország lakossága demokratikus módon, népszavazáson, illetve parlamenti döntéssel kinyilvánította az önrendelkezéshez való jogát, a köztársaságok szuverenitását. A többi, önállóságukat kinyilvánító és a feltételeknek megfelelő köztársaság esetében a diplomáciai kapcsolat felvételének lehetőségét megvizsgálja. A magyar kormány döntésénél mérlegelte azt a körülményt, hogy az elismerésüket kérő köztársaságok teljesítik az Európai Közösség által 1991. december 16-án meghatározott feltételeket, köztük az emberi jogok és a kisebbségi jogok tiszteletben tartását és garantálását. A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a jugoszláviai válság kirobbanása óta annak békés, tárgyalásos politikai megoldását szorgalmazta. Többször is egyértelműen kinyilvánította, hogy elfogad bármilyen politikai megoldást, amelyben az érintett népek és nemzetiségek meg tudnak egyezni. Az elmúlt időszak eseményei azt bizonyították, hogy ennek lehetősége már nem áll fenn. A Magyar Köztársaság abban érdekelt, hogy valamennyi délszláv köztársasággal, köztük az újonnan létrejött államokkal és a Szerb Köztársasággal egyaránt kiegyensúlyozott, kölcsönösen előnyös és jószomszédi kapcsolatokat ápoljon és tartson fenn. Ennek feltétele, hogy a Magyarországon élő horvát, szlovén és szerb, valamint a délszláv köztársaságokban élő magyar nemzetiségiek emberi és kisebbségi jogai érvényesülhessenek abban a szellemben, miként azt az Európai Közösség Jugoszlávia-konferenciáján beterjesztett válságmegoldási terv előirányozza. A Magyar Köztársaság érdekelt továbbá abban, hogy a délszláv államok mielőbb rendezzék egymás közötti viszonyukat, beleértve a jogutódlás problémáit, és helyreálljon közöttük a normális együttműködés. Ez minden bizonnyal hozzá fog járulni térségünk békéjének és stabilitásának megszilárdításához. Ehhez a Magyar Köztársaság kormánya kész minden segítséget megadni. Tudjman az usztasák ellen Franjo Tudjman horvát elnök elítélte a nácibarát usztasarendszer emberiség elleni és háborús bűntetteit a második világháború idején. Az AFP jelentése szerint az állásfoglalást a Zsidó Világkongresszus elnökéhez, Edgár Bronfmanhoz küldött keddi levél tartalmazta. Ebben Tudjman arról is biztosította a zsidó vezetőt, hogy Horvátországban tiszteletben fogják tartani a zsidó közösség vallási és nemzetiségi jogait. Az elnök egyben segítséget és támogatást kért függetlenné váló országának, amely - mint írta szeretne sokoldalú kapcsolatokat létesíteni Izrael állammal is. A francia hírügynökség megjegyzi, hogy a horvát elnök hatalomra kerülése, azaz 1990 májusa óta most először határolta el magát ilyen egyértelműen u Hitler által létrehozott kérészéletű usztasa államtól. SARKADI KOVÁCS FERENC Gamszahurdia elhagyta Örményországot Elhagyta szerdán este Örményországot Zviad Gamszahurdia elűzött grúz elnök. Gamszahurdia családjával és kíséretével egy TU-134-es repülőgép fedélzetén repült el az örmény fővárosból. Úticélja ismeretlen. Az örmény belügyminisztérium szóvivője mindazonáltal a Reuter jelentése szerint valószínűsítette, hogy Gamszahurdia Groznijba, a Csecsen-lnguS autonóm terület fővárosába ment, ahol az Oroszország ellenében a csecsen függetlenségért síkra szálló, Gamszahurdia által támogatott Dzsohar Dudajev van hatalmon. Gamszahurdia az örményországi Idzsevánban töltötte a menekülése után eltelt kilenc napot, miután Jereván ideiglenesen menedékjogot adott neki. A Vatra szerint ezreket importáltak A Vatra Romaneasca nevű román szervezet politikai alakulata szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetésével a magyarok számos visszaélést követtek el a romániai népszámlálás során. A Rompres hírügynökség teljes terjedelemben közölte a Román Nemzeti Egységpártnak a népszámlálással kapcsolatos közleményét. A Vatra Romaneasca politikai alakulatának küldöttségét a tegnapi nap folyamán fogadta Ion Iliescu államfő és Theodor Stolojan miniszterelnök is. A pártküldöttség mindkét politikussal ismertette a közleményben megfogalmazott kifogásait a kedden befejeződött romániai népszámlálással kapcsolatosan. A közlemény szerint a megszervezés fogyatékosságai lehetővé tették hamis adatok bejegyzését. A dokumentum visszaéléssel vádolja az RMDS/.-t. amely a közlemény állítása szerint a romániai magyar egyházak, a magyar nyelvű sajtó, a rádió és a tv magyar nyelvű műsorai útján „utasította a magyar kisebbséget, hogy hamisítsa meg a népszámlálás adatait". Ilyen visszaélésnek minősíti a közlemény például a székelyek és a csángók magyarokként való bejegyzését, a vegyes házasságban élő románok magyar nemzetiségűvé nyilvánítását, a magyar nemzetiségű román állampolgárok többszörös nyilvántartásba vételét. A legképtelenebb vádak egyike, hogy Magyarországról ezreket „importáltak", főleg kiskorúakat, magyar családoknál elhelyezve őket. akiket utána nyilvántartásba vetlek. Ezeknek a hamisításoknak az eredményeként a magyar etnikai kisebbség létszáma nem egymillió személyt tesz majd ki, hanem 2-től 4 millióig terjedő létszámot - áll a közleményben. Ezeket az állítólagos hamisításokat a Román Nemzeti Egységpárt összefüggésbe hozza a magyar kormánynak azzal a szándékával, hogy „megadja a magyar állampolgárságot a romániai magyar etnikai kisebbséghez tartozó román állampolgárok számára". Végül a közleményben a párt felkéri a román kormányt, hogy az ország egész területén, ahol az állampolgárok magyar nemzetiségűnek vallották magukat, vizsgálják felül a felvett adatok hitelességét.