Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-03 / 2. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1991. JAN. 3. A Deák Gimnázium levele Genfbe Tiltakozás az emberi jogokért A Deák Ferenc Gimnázium diákönkormányzata december 10-én, az emberi jogok nemzetközi napjának alkalmából aláírásgyűjtést kezdeményezett tiltakozásul a jugoszláviában élő diáktársaik és az otthonuk elhagyására kényszerített polgárok méltatlan helyzete ellen. A diákönkormányzat ezzel kapcsolatban levelet fogalmazott, amelyet 2 521 aláírással tegnap postázott Genfbe, Jan Martenson úr­nak, az ENSZ főtitkárhelyettesének, az Emberi Jogok Bizottsága elnökének. A tiltakozó akciói a Deák Gimnázium tanári kara is támogatta, s aláírásukkal az alábbi szegedi gimnáziumok tanárai és tanulói csatlakoztak: a Csonka János Gimnázium és Szakközépiskola, a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium, a JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium, a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola, a Textilipari Szakközépiskola és Kollégium, a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola. Tisztelt Főtitkárhelyettes Úr! A XX. század végén, Európa szívében az értelmetlen öldöklés és rombolás, a hónapok óta szűnni nem akaró pusztítás hívta életre tiltakozó, aláírásgyűjtő akciónkat. Ma, az Emberi Jogok Napján együttérezve a hazánktól délre ostromlott, bombázott városok lakóival, az otthonaikat menekülve elhagyni kényszerülőkkel és korosztályunk diákjaival, a mielőbbi béke reményében kérjük az ENSZ Emberi Jogok Bizottságát, hogy nevünkben járjon közbe az emberi értékek és az évszázados kultúrkincs megmentése érdekében. Egy biztonságosabb, békésebb és szebb Európáért: a Deák Ferenc Gimnázium tanári kara és diákönkormányzata. Doró Tibor, diákelnök Dr. Kovács László, igazgató Szeged, 1991. december 10. Iskola a jövőnek Terhelhető tehetségek Akinek 155fölötti az IQ-ja A vidéki intelligencia hányadosa A Mensa International, a Szuperintelligensek asztaltársasága tavaly Budapesten rendezte világtalálkozóját. A Svédországban élő Zsigmond Gyula, a svéd Mensa elnöke több rádiónyilatkozatban népszerűsítette a zsenik klubját, amiről tudni illik, hogy egy tag intelliganciahányadosa („közismert" nevén IQ-ja) legalább 148... Miközben az átlagember esetében ez a hányados 100, egy szakemberé kb. 120. A „nagyon magas" és a „nagyon alacsony" IQ a kívülálló számára nem mond sokat; legfeljebb erősíti a betűjelek iránti ellenszenvét. Zsigmond Gyula, a „próféta" akadhat számtalan követőre - ennek azonban egy mindenki által tudomásul vett, ésszerű és fellebbezhetetlen követelménye azért van: az illetőnek az intelligenciahányadosa érje el a 148-at... Közéjük tartozik Mogyorósi Péter, aki e sorok megjelenésekor még a svédországi Uppsala egyetemén dolgozik kutató fizikusként, de haza készül... - Fölkerestem Zsigmond Gyulát, Mensa-tag lettem, (IQ-hányadosa egyébként 155 fölötti), s ötletként felvetettem: részt vennék a vidéki Magyarország klubrendszerének megteremtésében. Ehhez bírom Zsigmond Gyula elvi támogatását. - Mint a svéd Mensa asztaltár­saság tagja, aki tősgyökeres szege­di lakos, gondolom, tudja: a magyar vidék és Budapest lehetőségei kö­zön azért van némi különbség... - Ezért tavaszi visszatértem után Szegeden, hazai pályán szeretném kezdeni a szervezést. Régiókban gondolkodván, a már kialakított köztársasági megbízotti rendszert veszem figyelembe - így például Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megye alkotna egy magasabb szervezeti egységet. - Kinek lesz „jó" például a szegedi Mensa? - Önköltséges szervezet lévén, az első impressziót rögvest elosz­latom: nem öncélú módon ülünk asztal köré! A világszervezet eddigi tapasztalatai egyértelműek. A tesz­telés önmagában tehetségkutatás, ami kigyűrűzik a körön kívülre, sőt, ott erősödik föl igazán, aminek a társadalomra gyakorolt pozitív hatását nem mérjük, csak érzékeljük. - Gyakorlati elképzeléseiről vallatnám... - Az asztaltársaság egyik szol­gálata a tanácsadás. A másik az intclligcncia-tesztck szervezése. Az intézményekre, a vállalatokra jel­lemző a „házi vakság", ami a rutin, a megállapodás velejárója. Magya­rán szólva: sokszor megtörténik, hogy a döntéshozók nem látják a fától az erdőt. Tagjaink képesek szorult helyzetben lévő gazdasági egységeknek varázslatos ötletekkel szolgálni. Ez viszont megfizet­hetetlen... - A tesztekről szólván: mit tart legfőbb jellemzőjüknek? - Tesztrendszerünk nem a lexi­kális tudást méri. Nyelvektől és kultúráktól független.A jelentkező gyakorlatilag két teszt megoldásán dolgozhat. Mindkettőt meg lehet oldani, a jobbik eredményt vesszük figyelembe. Időre megy a játék ­játékot mondtam, mivel én például szellemi élvezettel töltöttem ki a válaszokat. A szervezet ügyel arra, hogy az útmutatások, az instruk­ciók biztosítsák az esélyegyenlő­séget. Ezen túlmenően Zsigmond Gyula például mestere az érdek­lődésfclkeltó tesztek készítésének. Ezekhez a napilapok is hozzájut­hatnak, csekély díjszabás ellenében. - Összefoglalva: a Mensa asz­ta/társaság tagja 148 IQ-pont fölött rendelkezik - ez mit jelent? - Agyműködését konstruktivitás és asszociativitás jellemzi. Gyorsa ságot a döntéshozatalban. Magyar­ország szellemi tartalékai jelentőek. Különösen Szegeden érezhető az intelligencia koncentrációja. - Mikor várható Szegeden a teszt bemutatása? - A tavasz folyamán, amit idő­ben jelzek a sajtó útján. PATAKI SÁNDOR - A Talento Alapítvány, melyet Polgár László és az eszperantó szö­vetség közgazdász csoportja tett, s amihez aztán sokan csatlakoztak, kettős céllal jött létre. Egyrészt környezetvédelmi céllal - ez a ré­sze nagyon jól működik , másrészt pedig a Polgár-módszer gyakorlati kipróbálására. (Ennek lényege, hogy már kisgyerekkorban meg kell találni egy területet - amely majdnem mindegy, hogy micsoda s a gyereket teljesen rá kell állí­tani erre az adott célra.) Ez utóbbi­ból végül is nem az lett, amit elkép­zeltek, de született belőle egy nyel­vi és matematikai oktatást preferáló iskola. Ez jelenleg még csak egy osztállyal működik, de talán nem­sokára kibővíthetjük. Távolabbi tervünk, hogy a munkát egy saját iskolaépületben folytassuk. Elképzeléseink szerint már kis­gyerekkortól nyelveket tanítanánk: lehetőleg 12 évfolyamos iskola len­ne, s 18 éves korra három felsőfokú nyelvvizsgát, valamint nagyon ma­gas szintű matematikai és számítás­technikai tudást garantálna. Emel­lett a többi tantárgyból a minden­kor kötelező tantervi alapkövetel­mény-rendszert adná. Az eszpe­rantóval kezdenénk, már első osztályban, természetesen olyan tanárokkal, akik nem tudnak más nyelven kommunikálni a gyere­kekkel, csak eszperantóul. Ez így történt egyébként Budaörsön is, ahol a gyerekek, akik most harma­dikba járnak, a második osztály végére a középfokú nyelvvizsga szintjén voltak eszperantóból. így annak tanítása be is fejeződött ­persze vannak szinten tartó foglal­kozások, mindenkinek kötelező Európában valakivel leveleznie eszperantóul és most már inten­zíven tanulnak franciául, szintén olyan tanártól, aki nem tud velük a francián kívül más nyelven érint­kezni. - Mint régen, a francia nevelő­nők idejében... - Igen, ahhoz hasonlóan. A nyelvtanulást egyébként azért jó elkezdeni már kisgyerekkorban, mert akkor még működik a nyelv­tanulási mechanizmus, hiszen a gyerek nemrég tanult meg egy nyelvet. Ezt a mechanizmust kell A merev magyar iskolarendszert megújítani próbáló törekvések közül az egyik legizgalmasabb próbálkozás a Talento Alapítvány budaörsi kísérleti osztálya, ahol kiemelten foglalkoznak a tehetséggondozással. Milyen továbblépési terveik és lehetőségeik vannak a jövőben? Erről kérdeztük Paksy Sándort, az alapítvány ösztöndíjasát, aki az iskola továbbfejlesztésén is dolgozik. ébren tartani, s a lehető legtöbb nyelvet megtanítani, persze játé­kosan, úgy, hogy a gyerek ne sérül­jön. Borzasztóan el vagyunk ma­radva Európától ezen a területen. - Mekkora osztályokat képzelnek el? - Maximum 16 fős csoportokat, de ezeket is bontásban. A magyar­országi iskolák 30-40 fős osztályai nem működőképesek, ezért is gon­dolkodunk mi kisebb csoportokban, így minden gyerekből a maximu­mot hozhatjuk ki. - Milyen az anyagi hátterük? - Sajnos, azt kell tapasztalnunk, hogy Magyarországon nem nagyon támogatják az iskolaügyet. Keres­tünk szponzorokat - bankokat, pénzintézeteket - itthon is, kül­földön is, és úgy érzékeltük, hogy odakint nagyobb az érdeklődés, mint idehaza. Ott talán többet látnak benne. Jártak már nálunk vendégségben romániai, csehszlo­vákiai magyarok, de voltak itt Kanadából nem magyarok is. A hazánkban megforduló eszperan­tisták közül sokan felkeresik az iskolát, mert a világon nagyon ritka, hogy ilyen kis gyerekek ilyen jól beszéljenek eszperantóul. Egyszóval tudnak rólunk a világ­ban. Most éppen a francia kapcso­latok építése folyik, pontosan a nyelvtanulás kapcsán, s már jártak is itt a francia intézettől. Igen jó eséllyel pályáztunk egy japán szervezetnél, amely önkénteseket toboroz, hogy japánul tanítsanak külföldön. Ok is voltak már nálunk, csak még nem írták alá a két állam közötti egyezményt, amely lehető­vé tenné, hogy jöjjenek a japán tanárok. - Hát igen, az államok általában nehezebben mozdulnak, a szemé­lyes kapcsolatok hamarabb kiépül­nek. Említette az önálló iskolát. Mikor valósulhat ez meg? - Ez egy távlati terv. Nemrég ugyan szóba került, hogy egy újon­nan építendő lakótelep iskoláját szeretnénk megkapni, de ez a lakó­telep egyelőre nem épül meg. Úgy tervezzük, hogy amíg nem lesz saját épületünk, addig egy lakást bérlünk. Az idén egyébként már szándékunkban áll egy új első osztályt indítani, s így, felmenő rendszerben kiépíteni az iskolát. - Milyen lesz a felvételi rendszer? - Budaörsön sem volt ilyen: csak a terhelhetőség szempontjából vizsgáltuk a gyerekeket. Az az alapgondolat, abból indulunk ki, hogy minden gyerek tehetséges, nem kell válogatni. Aki ki tudja fizetni a jelenleg havi 2000 forintos tandíjat, annak a gyerekét föl­vesszük. - Nem tartanak-e attól, hogy így csak a tehetősebb szülők gyerekei kerülhetnek be? - Én magam sem szeretném azt, hogy ez a fajta nevelés csak a pénz­hez legyen kötve, s ezt fel is vetet­tem. Nagyon jó lenne, ha ez az iskola nyitottabbá, bárki számára elérhetővé válna. - Visszatérve a tehetség kérdé­séhez: ahogy említette, a gyereke­ket csak a terhelhetőség szem­pontjából vizsgálják. Lehet-e ez fokmérője a tehetségnek? - Igen, azt hiszem, lehet. A kettő között összefüggést látok. Itt reggel nyolctól délután négyig iskolában vannak a gyerekek, és ez egy na­gyon komoíy terhelés. Bár vannak testnevelési óráik, tehát a levegőn is lehetnek, elég keményen le van­nak kötve. Aki ezt a terhelést nem bírja, vagy látszik rajta, hogy sérü­léseket fog neki okozni, azt fel kell menteni. - A nyelveken és a matematikán kívül milyen más területen lát még lehetőségeket ebben a képzési formában ? - Nagyon tág a lehetőségek köre. Épp most találkoztam egy hölggyel, aki a Barcsay Képzőmű­vészeti Kört működteti, s aki szintén anyagi gondokkal küzd, de akinek fantasztikus energiája és elszántsága van. Vele szeretnék be­szélni az együttműködésről. Véle­ményem szerint ugyanis meg kell adni a lehetőséget a gyerekeknek, hogy több dolog közül választ­hassanak. POZSIK LÁSZLÓ „Nincs csődben az MTV" Van fedezete a kiugró gázsinak... Minden ellenkező híreszteléssel szemben nincs csődben a Magyar Televízió, sőt adósság nélkül zárta az 1991-es esztendőt ­hangoztatta Hankiss Elemér csütörtökön a sajtó képviselői előtt. Hozzátette: nem mint a televízió elnöke, hanem mint állampolgár érzi úgy: a Parlament hibásan döntött akkor, amikor a televízió idei költségvetéséből 1 milliárd forint zárolására szavazott. A műsorkészítésre fordítható összeg egyharmadáról van szó. Ilyen körül­mények között lényegesen ke­vesebb pénz jut a költségesebb, magas művészi értéket hordozó, magyar tv-műsorok elkészítésére. A pénzszűke az olcsó, kommersz, külföldi szórakoztató filmek nagyobb számú bemutatására kényszerítheti majd a televíziót ­magyarázta az elnök. A kevés pénz ellenére is megkísérlik azonban a magyar és az európai értékek közvetítését - jelentette ki az elnök. Újságírói kérdésre vá­laszolva Hankiss kitért rá, hogy a létszám csökkentésével nem lehetne jelentősen javítani a televízió gazdálkodásán, hiszen a tv évi bértömege 1 milliárd forint. Az elnök elismerte, hogy a Magyar Televízióban néhány tucat ember valóban kiemelkedően magas jövedelmet élvez, de - tette hozzá ­„a tévés sztárok a világ összes televíziójában kiugró gázsit kapnak." Az elnök hangsúlyozta: a Hírszerkesztőség létrehozásakor nem a megosztás szándéka ve­zérelte. Ellenkezőleg: célja a híradózás színvonalának emelése, a híradós stábok munkájának össze­hangolása, a köztük lévő konzul­tációs lehetőségek megteremtése. Hozzátette ugyanakkor: hírigaz­gatói státus létrehozását nem tervezi, mivel mint megfogalmazta: meglátása szerint jelenleg nincs olyan személy, aki az ország kialakulatlan pluralizmusában és „reményteli zűrzavarában" ezt a feladatot el tudná látni - vélte Hankiss Elemér. TV-jegyzet Boldog ünnepeink Lassan leszoktam a tévénézésről, pontosabban leszoktattak róla a műsorok. Ám így ünnepek idején, mikor van egy kis időm, odaülök a készülék elé. Most karácsonykor is kíváncsian böngésztem a tévé­újságot, de a reklámok miatt nemsokára még a műsor is kiszorul belőle. Egy-egy filmcím, kétszavas utalások, vagy netán semmit­mondó kommentárok. így a megérzéseim (és a jó emlékezetem) segítségével akadtam rá a december 29-i, vasárnap esti, Boldog ünne­pek című tévéfilmre. Mert a főszereplő és rendező neve rejtvény­feladvány volt: az 199l-es monte-carlo-i nemzetközi tévefesztiválon a zsűri különdíjával kitüntetett Édes Anna címszereplőjének és rendezőjének filmje. Én ugyan emlékszem az Édes Annára, de Nagy-Kálózy Eszter és Esztergályos Károly neve sem ismeretlen a nagyközönség előtt. Miért kell hát rébuszokban beszélni? Á filmet '90 februárjában forgatták, a rendszerváltás előtti utolsó karácsonyról és szilveszterről szól. Mialatt néztem a tragikomédiát, egyfolytában azon töprengtem, hogy ki írhatta. A végén aztán kellemes meglepetésként ért, hogy a szerző is Esztergályos Károly. A történet nagyrészt egy balatonszemesi SZOT(?) üdülőben játszódik, ahol mindenki megjelenik. A megfáradt proli, aki végre pihenés címén 200 üveg sört gurít le a torkán - fogadásból. A bukásra kárhoztatott elvtárs, ki még „Gorbi-mercijével" és sofőrjével érkezik, s aki egyfolytában pacalt és cseresznyepaprikát zabál - a szegedi Mentes József alakítja, igen hitelesen. Á milliomos butikos igazi­mercijével (mely bárpulttal, tévével és videóval van felszerelve) vadászik a nőkre - az öreg Don Juan-t az öregedő Balázsovits Lajos játssza, pocakosan és alaposan megkopaszodva. A szereposztásból kiemelkedik még a házasember szerető, Hirtling István. Magát a történetet nem mesélném el, csak egyetlen jellemző ötletet emelnék ki: A Magyar Feltámadást. A koporsóvivők leesnek a lépcsőn, s a halott kipottyan deszkakoporsójából. Szomorú, hogy már én is csak így tudom elképzelni a feltámadást. De nem is a sztoriért érdemes megnézni a filmet, hanem a jellemekért, a korrajzért. Már egy év távlatából is történelem, s remélhetőleg gyermekeim csak nevetni fognak azon, hogy létezett ilyen szolgalelkűség, ekkora hivatásos talpnyalói alázat, s a káder bukása okát is csak abban látta, hogy az ő nyelve tiszta, nem szaros. Egyébként minden bizonnyal megismétli a produkciót a televízió, így a filmet nyugodt lelkiismerettel ajánlhatom, hiszen egyszerűen kellenek az ilyen filmek a műsorba, s nem a kontraszt miatt. TAKÁCS VIKTOR

Next

/
Thumbnails
Contents