Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-13 / 10. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1992. JAN. 15. Levél-féle Veress Miklóshoz Hej, Miklós! Megint január és megint Veronika nap. Születésnapod - így hát irodalomtörténet. Még: mert egyelőre még nincs teljesen szétverve a magyar irodalom. Csak többszörösen halálra ítélve... De hogy jön ez a születésnaphoz?! Bocsáss meg...! Létminimum meg verskárhozat meg kapreál helyett idéztessék inkább a létakarat szent pillanata a te „Bádogkirály"-odból: „onnan hol béke kéklett békétlen jött egy lélek s szállá alá havakra egy Veronika napra s nem tudván merre tartson megtelepedett Barcson" (Veronikának napján) Stílusosan - az Almás utca 13-ban, hogy a január 13-ra rímeljen. Hja, a műgond már korán megismerszik! Hadd lássa a Sors, ez a költőkkel packázó, K-vonalakkal körülbástyázott bürokrata: itt a pólyában egy „cnfant terriblc"-bimbó, ki máris sivalkodva követel, s az élcttervében megírt Nagy Játszmából engedni nem fog. - No, majd én megmutatom! - így Sors elvtárs (nyilván ő is dr.!), s kezdette rázni bölcsődet, otthonodat, küldött lázforróságot, hideglelést, hányt-vetett ide-oda. Dc te halálos kórból is fölépültél, mutattál fityiszt, dühítetted oroszlánkörmös versekkel. Vezényelt hát bosszúból Dögeszvárba, hol nagy hagyományú már az „irokézek" megskalpolása, az istenáldotta tehetségnek már a szagától is bevadulnak s musztángjaikra kapnak a miluwár törzs megyei és városi zordonbordonjai. Es neked még ez is bakfitty? Dehogy, hisz dühöngsz épp eleget! Világmegváltó dumapartikon... és Tisza-partykon... Mintha filmkockákon peregne a múlt: Béke-tanszéki békétlenkedések... istennők s nimfák a Kárászon, a Stefánián, a Ligetben... Robbanóan jó új versek! Az EGESS-est! - micsoda forró hangulat az Aud-Maxban! S váltván a kép, vagyunk már Délmagyar-házban, rovatod a várospol, ergo városképi jelentőségű fafewk elvárnák tőled... Bcintés. mi aztán városi díjadba kerül... (I., mint fent: Sors elvtárs) Csakazértiscikkek; csettinthet rájuk a t. Olvasó. S mellettük, mihelyt időd van: „gyere, mutatok egy...! „Versremekek. Szómágia. Kötetkész ciklusok Magvetőhöz!" Hajh. Miklós, ha megvolna az a lektori blődli. amivel visszavágták - az Erdő a vadaknak kötetet, a későbbi József Attila-díjast...! Ráadásul a betegség is! Vérzik a tüdőd, meg kell operálni. Dc Sors elvtárs mégiscsak öngólt lőtt! Egyrészt, mert Kulka Frédi oly mesteri „Kulka-kanyart" metszett a mellkasodra, másrészt, mert olyan nagyszerű versek születtek akkor, ott, a sebklinikán, mint az Oxigén, Köd és arcok. Megjelöltek, Haemoptoe. Kései frázisok, Óda a könyörtelenséghez és a Kulka professzornak ajánlott: „A kés dicsérete": „tiszteld a kést tiszteld meg hittel mert megöli benned mondom a halált" Meggyógyultál. Hogy aztán. Szegedről elrúgva magad, másutt keresd a létteljességet - költészetben. Mozgó Világ-szerkesztésben, irodalomszervezésben... És, immár: ez az 50. születésnapod! Próbálom hát - próbáljuk; szegedi barátaid, bajtársaid, kollégáid - túlkiáltani csikorgását Sors Úr régi s újdonatúj zúzdáinak: Isten éltessen, Miklós! Adjon neked további konok erőt, hitet, vasegészséget és sok-sok időt Elet és Mű kiteljesítéséhez! SIMÁI MIHÁLY Morbiditások A kórházba begyömöszöl a látogatói tömeg, által a cirádás kapun. Aztán a maradék jobbra. A szemészeten át igyekszünk a lifthez, amely majd a valahányadik emeletre visz minket betegünkhöz• Mikor fölérünk, megtorpanok a folyosón. - Te mondom feleségemnek -, nem láttad, milyen plakát volt kitéve odalenn! Bizisten, azt láttam a szemem sarkából a szemészeten, ahol a padon letapasztott arccal ültek, cigarettáztak, kotorásztak tálkájukban az emberek, hogy: „Látogassa, minél gyakrabban, könyvtárunkat." A felelet az volt, amit vártam: - „Ilyen morbidot nem is lehet kitalálni!" De a viszszaút igazolta a megfigyelést. „írd meg - mondta a kapun kikerülvén társam, a kórházi helyzethez méltatlanul vihogván - ez ' egyszerűen morbid!" - Családban marad - mormogtam vissza -, de azért nem éreztem az igazat valótlannak: nem mintha szembeteget sértene az ilyesfajta felhívás, van, akinek csak az egyik szemét operálták, a másikkal meg végig tudja azért olvasni a Háború és békét, de tegyük fel: kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor látogató hozzátartozóink is furcsának vélik rámeredni egy ilyen feliratra, amrt, esetleg, nem látunk, ők meg nem szólnak, s ha az ember, bebugyolált fejjel, megkérdezi, miért a röpke vihoj, kitérő választ adnak. Hogy aztán szemem és agyam mégis visszatért abba a kórházba, amikorra már betegünk kikerült az orvosok gondoskodása alól, annak köszönhető, hogy beleolvastam kedvenc hetilapomba, éppen egy szociális riportba, ahol az újszegények megélhetéséről volt szó, s H. J. néni, nyugdíjas arról panaszkodott, miképpen kellene kijönnie 7614 forintjából, amikor minden száz százalékkal emelkedik, s hogy egy szappan, ami nemrégiben még három hatvan volt, most huszonhat forint. Szörnyülködésre azonban nem futotta erőmből, mert mindezzel tisztában vagyok, ráadásul azért sem, mert a kedves, idős hölgy képe alatt a következő hirdetést volt módomban elolvasni: „A BUDAI VÁR idegenforgalmilag legfrekventáltabb részén lévő ingatlan luxus színvonalú, légkondicionált, kb. 800 négyzetméter bruttó alapterületű földszinti része banki, kereskedelmi tevékenység vagy iroda céljára 10 évre bérbeadó." Ekkor már rá kellett ébrednem, hogy nem az abszurd a divat, hanem a morbid errefelé, minálunk. Amolyan népszokássá vált, hogy röhögjünk akkor is, ha ez a gyógymód arezsábónk kínjainak csillapítására, s ne írjuk meg, meg mért írnánk meg, hogy ez is legalább olyan nagy össznépi legyintés tárgya, mint amikor október 6-án, a tévé emlékműsorát követően (mit magyarázzunk Haynauról stb.) azonnal bemondták az osztrák lottó nyerőszámait. Az a furcsa ebben az egészben, hogy ettől a magyar honpolgár csak akkor lesz vidámabb, ha avatott humoristái adják elő rádióban és tévében mindazt, amire nincs ideje odafigyelnie. Különben, legföllebb, kesernyésen mosolyog. Még nem tart ott, hogy összecserélné Karinthy Frigyes kél macskáját, aki - így, mert álom - játszik egymással egy Örkény-féle groteszkben, netán színdarabban, vagy úgy járhat, mint jómagam, hogy arra figyelmez: dúdolgat. Mintha botondórát alakítana. Családom tagjai figyelmeztettek arra a minap, hogy valamit énekelgetek ebeinknek, kik közül az egyiket Fredinek, a másikat Dezsőnek hívjuk. Éppen egy Mágnás Miska-átiratot próbálgathattam, mely - a hangfelvételt megtették így hangzott: „Frédiből nem lesz szalonna, Dezsőből sem primadonna. Petrasovits nem lesz Spiiter, csak a Torgyán oktaéder." Szerencsés embernek mondhatom magam. Az az osztály, ahová ba akartak utalni, nem rendelkezik az általam kívánt könyvtárral. Influenzám idejére viszont itthon, mint ágyban fekvő betegnek, engedélyezték Gullivertől alias Jonathan Swift - a Nyihahák országát. Semmi morbiditás. Gyerekmese. Képes. VERESS MIKLÓS Hétfőtől péntekig Rivaldafényben Hétfőn, 1992. első „igazi" munkanapján Eperjes Károlyért 8-ra ment a kocsi, s a Keleti pályaudvarra vitte. Nem azért, hogy le ne késsé a Csaba-Exprcsszt. hanem azért, hogy időben ott legyen, amikor sminkelni kell. „A pályaudvar lovagjai" című tévéfilmben, melynek írója Gara János, az Európadíjra jelölt művész Spécit játssza, a jóravaló vasutast, akit mindenki palira vesz. Eperjes, aki válogathat a forgatókönyvek közül, azért fogadta cl a szerepet, mert Spéci egy újabb lehetőséget kínál, hogy megmutassa árnyalt jelleftiábrázoJó tehetségét. A művész 25 napig forgat, közben azonban nem függeszti fel a színházi munkát: 3 színházban is játszik. Sót, még arra is szakít időt, hogy Győr-Sopron-Moson megyébe látogasson, ahol filmjeiből vetítenek egy sorozatot, s meghívták egy közönségtalálkozóra. A találkozó pontos időpontja még nem ismeretes. Básti Juli sem unatkozik ezekben a napokban. Közel 300 próba után szilveszterkor mutatkozott be, mint a Kabaré Sally Bowles-a, s néhány nap múlva ismét anyaszínházában. a Katona Józsefben lépett színpadra. A színházzal most Hongkongba készül, hogy a távolkeleti kritikusokat is meghódítsa, ahogy a briteket, a spanyolokat, a dél-amerikaiakat és a franciákat. * Janisch Attila /34 éves), elsőfilmes rendező „Árnyék a havon" című filmjét választotta a 23. Magyar Filmszemle a február 7-i megnyitó gála előadásra a szemlen résztvevő közel 25 ősbemutató közül. Janisch, akinek filmjét már méltatták a mannheimi és a New York-i filmfesztivál kritikusai, jelenleg kisebb lábsérüléssel ágyhoz kötött, ezért telefoninterjú tormájában nyilatkozott az Atlantic Sajtószolgálatnak: „Borzasztóan örülök annak, hogy egy elsőfilmcs kapta ezt a lehetőséget! Hogyan foglalnám össze egy mondatban a film tartalmát? Egy történet a bűnről, amely első pillanatban véletlen botlásnak tűnik, de valójában megmásíthatatlan halálos lépés." * Január 22-én. szerdán este előadásban közvetíti a Magyar Televízió a Dorian Gray című musicalt az Arizona Rock Színházból. Oscar Wildc regényéhez Várkonyi Mátyás komponált zenét, s a főszerepeket Csengeri Attila, Sasvári Sándor és Malek Andrea énekli. Az előadásról a Washington Times tirádákat zengett, kritikusa azt írta, hogy Sasvári rendkívül figyelemreméltó tehetség. Várkonyi Mátyás azonban elsősorban azért izgatott, mert a Doriar Gray-t Oscar Wilde hazájában. Angliában is bemutatják az ősszel. Ráadásul nem is akárhol, hanem a West End-en. ahonnan Webber musicaljei indultak a világhír felé... FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ A szép ágyas lerészegül - tanulják a szegedi táncosok; a pekingi opera is az életből merített... Az istennő virágot szór, avagy a pekingi opera követei Buddha égi környezetéből leküldenek a földre egy szépséges ifjú istennőt, hogy szórja szét az emberek között a halhatatlanság virágait. A virágokból szivárvány ível fel, és az istennő a szivárvány útján hazatér a Nyugati Égbe. Ez a kétmondatos tartalma Az istennő virágot szór című operának; mely a világ egyik legkülönösebb, vagy számunkra legalábbis különös művészetének, a pekingi operának egyik darabja, Mei Lanfang alkotása. Az alkotó egyik legtehetségesebb tanítványa, Szun Ping művésznő Budapest után Szegedre is eljött, s a hét végén két bemutatót tartott: a JATE-klubban a fönti, egyszemélyes opera mellett előadta a Lian Jin-feng című darabot is, amely arról szól, hogy egy gyönyörű halászleány alámerül a tengerbe, mert csak onnan hozhat gyógyszert beteg édesanyjának: a víz alatt látott varázslatos dolgokat „szívhezszóló" dalokban énekli meg és csodálatos táncot lejt, amikor megtalálja az orvosságot. A színes szalagokkal, tollakkal és a keleti harci művészetek „szerszámaival" produkált táncművészeti unicumokat a Szegedi Balett táncosainak is bemutatta szombaton Szun Ping és kollégája, Je Csinszen. A kurzus, amelyen a kétszázéves múltú pekingi operák néhány „könnyebb" részletének megtanulásával is kísérleteztek balettművészeink, része a kínai művésznő oktatási programjának. Mint mesterei közül többeknek, neki is ambíciója, hogy Európában népszerűsítse hazájának ősi művészetét. Voltak már tanítványai Párizsból, az alaszkai és a hawaii egyetemről, most pedig a magyar színházművészekkel szeretne együttműködni, abban a reményben, hogy a két kultúra kölcsönösen gazdagíthatja egymást. „Jó, jó, jó" - bíztatta ékes magyar nyelven a szegedi táncosokat. miközben a lányoknak erősen kellett koncentrálni, mi a viszonya a középső ujjuknak a gyűrűshöz, mialatt a fejük háromszor mozdul a tengelye körül, a lábuk pedig a jó ég tudja, mit csinál, tény, hogy veszedelmes sebességgel fordulnak... Juronics Tamás a néptáncos gyakorlottság fölényével vette kézbe a harci botot, csak akkor bizonytalonott el kicsinyég, amikor kiderült, hogy legalább harmincszor kéne a fogást változtatni egy jelképes harci cselekmény során... Az ének, a zene, a tánc és a harci művészetek e sajátos együttese, a speciálisan, meghatározott szabályok szerint kifestett arc, a tradicionális ruházat, a pekingi opera úgy, ahogy van, valószínűleg az egész életben tartó tanulási folyamatot igényli. A századok óta változatlan, a mi szemünkben őrületesen bonyolult mozdulatsorokat nyilvánvalóan csakis valódi elhivatottsággal, sokoldalú tehetségek örökös tréningjével lehet őrizni. S amit lehet, azt meg is kell csinálni - jutottam a közhelyigazsághoz, amint bámultam a filigrán kínai művésznő bemutatóját. A megőrzött, létező értéknek lehet csak hatása; a hazájától oly távoli országokban megmutathatja művészetét a kínai színész, „Az istennő virágot szór", mert van neki... s~E! A filmszemle visszatér (ATLANTIC) A 23. Magyar Filmszemle csak egy dologban hasonlít majd az előzőekhez: magyar filmeket lehet látni. Ez persze nem jelentéktelen körülmény, hisz magyar filmekei manapság alig tartanak műsoron a mozik, különösen keveset a budapesti nagykörúton, melynek három mozijában ezt az eseménysorozatot megrendezik. Miben nem hasonlít ez a filmszemle a többihez? kérdeztük Illés Györgyöt, a filmszemle igazgtóját és Kőhalmi Ferencet, a Magyar Filmalapítvány kuratóriumának titkárát. Először is aboan, hogy nincs filmverseny, zsűri, nem osztanak díjakat és okleveleket, viszont ellentétben a legutóbbi, két évvel ezelőtti filmszemlével, vannak magyar filmek és bőven. Az idén két év termése kerül piacra, mégis meglepő még a szakemberek számára is. hogy ebben a két évben közel száz új magyar játékfilm, dokumentumfilm és gyermekfilm hagyta vagy hagyja el a stúdiókat. A filmszemle egyik feladata is ez: együtt mutatni meg a nagyon is jelentékeny filmtermést. A filmszemle programjában több mint 20 ősbemutató szerepel. Február 7 és 12 között tehát magyar filmünnep lesz. igazi játékfilm-csemegékkel. A megnyitó gálán Janisch Attila, az alig harmincéves elsőfilmes rendező nagyjátékfilmjét, az Árnyék a havon-t vetítik. Kőhalmi Ferenc szerint ennek a megtisztelő választásnak jelkép-értéke van. Azt hivatott sugallni, s mivel kimagasló tehetségű fiatal rendezőről van szó, bizonyítani is, hogy a magyar filmművészet, amelyet annyiszor „leírtak" az utóbbi időben, igen jelentékeny tartalékokkal és friss erőkkel rendelkezik. Hasonlóképpen figyelemre méltó, hogy a szemle utolsó bemutatója viszont Oscar-díjas magyar rendező új munkája lesz. Szabó István Édes Emma, drága Böbe című filmjét „különlegesen szép, érzékeny alkotásként" jellemezték a szemle vezetői. További magyar játékfilmek a filmszemle ősbemutatói közül: Sára Sándor új filmje, a Könyörtelen Idők második világháborús történet magyar katonaszökevények nem éppen szívderítő sorsáról, parádés szereposztással (Andorai Péter, Ráczkevei Anna stb.) Nemzetközi értelemben is1 igazi filmszenzáció lehet Zsigmond Vilmos Tékozló Apa című műve, mely Budapesten és Jeruzsálemben játszódik. A két főszereplő - világsztár: Liv Ullman és Michael York. Ha igaz, februárban mindketten itt lesznek az ősbemutatón. A szemle-mozik, hallottuk Illés Györgytől, ezúttal bizonyosan tele lesznek. Az ősbemutatók esetében ez magától értetődő. Az elmúlt két év filmtermését pedig azok fogják megtekinteni, akik a forgalmazók más irányú érdeklődése folytán eddig „nem jutottak hozzá". És hogy a szemle semmiképp se válhasson a szakma kizárólagos tulajdonává, az összes közönségjegv mérsékelt áru lesz, mi több, a jegyek 10-15 százalékát nyugdíjasok számára tartják fenn - ingyen. A rendezők, igyekezvén megfelelni az új idők új követelményeinek, azt szeretnék, ha ez a filmszemle a vállalkozók érdeklődését is felkeltené. A sajtóközpontként is szolgáló Béke-Radisson szállóban Filmesek és Producerek klubja működik majd a 23. Magyar Filmszemle napjaiban. SÓTÉR ERIKA