Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-13 / 10. szám

4 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK 1992. JAN. 16. A véleményünkre kíváncsiak „Kedves szegcdi polgártárs! Az országos közvéleménykutatások megpróbálják kideríteni, hogyan is vélekednek az emberek a legfon­tosabb politikai és gazdasági kérdésekről, a pártokról, a kormány tevékenységéről, az egyes politikusokról stb. Talán már Ön is talál­kozott ilyen fölmérések adataival az országos sajtó hasábjain. Most induló kutatásainkban szűkebb környezetünk. Szeged politikai életét szeretnénk nagyító alá venni. Szeretnénk, ha a város, az itt lakók életét érintő döntések meghozatalában, mi szegediek, erőteljesebben hallat­tatnánk hangunkat. Az ilyen jellegű vizsgálatok egyben kontrollt és kritikát is jelenthetnek a választott testületek felé. Kérjük, támogassa törekvéseinket! Bízunk benne, hogy az Ön személyes véleménye is alakítója lehet a város életének." Az idézet egy közvélcmcnykutató kérdőív első oldalán olvasható, amellyel a közeljövőben kopogtatnak be néhány lakásba Szegeden a rcPresent Bt. munkatársai. A betéti társaság az elmúlt év decemberében alakult, közvélemény- és piackutatással foglalkozik. Tagjainak összetétele - statisztikus, szociológus, közgazdász és matematikus ­meg is felel ennek a követelménynek. Bemutatkozó kérdőívük három, nagyjából elkülöníthető témát ölel fel: érdeklődnek a helyi közéleti emberek ismertségéről, népszerű­ségéről, az emberek Önkormányzatról alkotott véleményéről, a helyi médiák megítéléséről. Rékasi János a SZOTE szociológusa, aki több hasonló felmérésben vett már részt, nem fél a versenytói, s úgy gon­dolja, hogy itt élve talán jobban ráéreznek a helyi problémákra, mint a nagynevű világcégek. A másik érv, ami mellettük szól, hogy kisebb infrastruktúrával és költséggel dolgozhatnak. Eljárásuk, a reprezentatív mintavétel alkalmazása megegyezik az ilyen esetekben használatos megfigyelésekkel, az olvasó - lapunk beszámol majd a közvéle­ménykutatás eredményeiről - pedig majd eldönti, mennyire fogadja el a megkérdezett néhány száz ember véleményét egy egész városénak. Ezzel, mármint a reprezentatív mintavétellel kapcsolatban a legfrap­pánsabb érvet egyébként a KSH megyei igazgatójától hallottam. Szerinte a háziasszony is csak megkóstolja a levest és abból az egy kanálból viszonylag jól következtet a többi ízére is. A teljeskörű megkérdezés - nem véletlen, hogy csak tíz évente tartanak népszámlálást - itt az egész fazék elfogyasztásával lenne egyenértékű. Az, hogy kit kérdezünk meg és azok mennyire reprezentálják az egész sokaságot - jelen esetben Szegedet -, az a mintavételen múlik, vagyis azon, milyen alaposan kavarta össze a levest a kóstolás előtt a háziasszony. K. A. A vállalatok 50 százaléka? Csődhullám Magyarországon Január elsejével életbe lépett az 1991-ben elfogadott csődtörvény, amely előírja, hogyha a gazdálkodó szervezet bármely tartozását az esedékességet kővető 90 napon belül nem tudja kiegyenlíteni, köteles csődöt jelenteni. Mivel a törvény szerint a gazdálkodó szervezetek vezetői a bejelentés elmulasztásáért a polgári jog általános szabályai szerint (vagyonukkal) felelnek, a csődöt be is fogják jelenteni. Vita folyik a jogászok között a bejelentés dátumáról. Egyesek azt állítják, hogy a törvény életbelé­pése utáni 90 napos kiegyenlítetlen tartozásra kell kimondani a csődöt, míg mások azt mondják, hogy a törvény hatálybalépésének pillana­tában, tehát korábban keletkezett, fizetetlen adósságokra is vonat­kozik a törvény. A jogi vita vagy eldől 3 hónapon belül, vagy nem. Az bizonyos, hogy 1992 a csődök éve lesz, s valószínűleg még 1993 is. A várható csődhullám méreteiről is megoszlanak a vélemények. Nem ritka az olyan, mely szerint ilyen vagy olyan okból, saját adósság vagy behajthatatlan kintlevőségek miatt a hazai vállalatok 50 száza­léka is csődbe mehet a következő két évben... Könnyebben kiszámíthatók a lakosságra háruló következmények. A munkaképes, nyugdíj előtt álló nők és férfiak körében (beleértve a pályakezdőket is) közel i millió munkanélküli lesz a felszámolások után. Ez áttételesen 4 millió em­bert, közte 2-2,5 millió szavazó­polgárt érint. A jövedelemkiesés miatt arra is számítani, hogy egyelőre tovább nőnek a társadalmi feszültségek, növekszik a bűnözés, emelkedik az alultáplált gyerekek száma, ugyanakkor csökken a szórakozásra, kultúrára, tanulásra fordítható pénz mennyisége. A fokozódó családi feszültségek miatt valószínűleg tovább romlik a válási és az öngyilkossági statisztika is. A felszökött munkanélküliséget -Ami a belgazdaságot illeti; az inflációval kapcsolatos ígéretek az ideihez hasonló, szigorú pénzügyi politika mellett valóra válhatnak; ha a 20 százalékot nem is érjük el, harmincnál mindenképpen alacso­nyabb lehet a pénzromlás. Ennek természetesen ára van; a munka­nélküliség vélhetően nagyobb lesz, mint amennyit a kormányzati kö­rökben várnak. Optimális feltételek mellett az ipari termelés csökke­nése az év végére megállhat, de nem hiszem, hogy már az év köze­pén fellendülés kezdődne. - Mit ért optimális feltételeken? - Elsősorban azt, hogy az alap­vető cél, a piacgazdaság megte­remtése határozza meg az egyes gazdasági döntéseket. A privatizá­ciót például nem volna szabad alárendelni a költségvetés érdekei­nek, a tulajdonviszonyok átrende­zésének célja nem a bevételszerzés, a folyó költségvetés, az állam­tartozás finanszírozása. A személyi jövedelemadózás rendszerének átalakítása pedig azt mutatja, hogy az új, idegen vagy hazai tőkével rendelkező gazdálkodó szervezetek nem tudják gyorsan felszívni. Ezeknél ugyanis az oly áhított technika nagyon kis létszámot követel meg. Eközben a megállít­hatatlanul beáramló menekültek olcsó munkája leszorítja a fekete­piaci munkabéreket, tehát a munkanélküli lakosság ott is egyre kevesebb jövedelmet szerezhet. Mit jelenthet a várható csőd- (és felszámolási) hullám a költségvetésnek? Első közelítésben a következők eshetnek ki a bevételi oldalon: a felszámolandó vállalatok, szövet­kezetek adója (ha volt ilyen); a munkanélkülivé váló tömegek személyi jövedelemadója; a csődel­járásoknál született kényszer­megállapodás (a névérték alatti követeléskiegyenlítés) miatti jöve­dclemkiesés - a „jól működő" vállalatoknál, szövetkezeteknél, és ami a legfontosabb, a bankoknál; a kintlevőségüket elvesztő, ,jól gaz­dálkodó", dc mások hibája miatt csődbe menő szervezetek adója. Es most nézzük, milyen többlet­veszteségek várhatók a kiadási oldalon: a munkanélkülivé vált tömegek munkanélküli segélye; a bűnözés visszaszorítására irányuló többletköltségek; a várható sztrájk­és elégedetlenségi akciók leküz­désének költségei. Mi lesz két év múlva? Nehéz megjósolni. Vérátömlesztés után a beteg vagy meggyógyul, vagy meghal. Gazdasági jóslatok A középrétegek terhei nőnek Az 1992-es évben várható gazdasági folyamatokat illetően számos előrejelzés látott napvilágot. Ezek az értékelések néhány kérdésben jelentősen eltérnek egymástól, hiszen a gazdasági átalakítás folyamatban van, kedvező és kevésbé biztató jelek együttesen vannak jelen. Égető Emesét, a József Attila Tudományegyetem Közgazdasági Tanszékének oktatóját arra kértük, foglalja össze, véleménye szerint mi várható az 1992-es évtől. továbbra is a középrétegeket szán­dékoznak terhelni, pedig éppen belőlük kellene kialakulnia annak az erős vállalkozói csoportnak, amely kilendíti a gazdaságot a jelenlegi holtpontról. Régi hiba gazdaságon kívüli szempontokat, vagy rövidtávú erdekeket érvénye­síteni a gazdasági döntések megho­zatalakor, és tudjuk, milyen súlyos következményei vannak. - Mi várható a mezőgazdaság átalakításában? -A magyar agrárszektor csak akkor lehet versenyképes a nyugati piacokon, ha nem az iparral azonos elbírálásban részesítik, ha nem bízzák kizárólag a piac törvényeire a sorsát. A mezőgazda­ságnak támogatásra van szüksége, mert sokkal inkább ki van szol­gáltatva a természeti tényezőknek, mint más szektorok. Fontos lenne, hogy a nagy egységek, a szövetke­zetek helyett most ne csak törpe­gazdaságok jöjjenek létre, mert a középüzemekre is nagy szükség van egy arányos mezőgazdasági szerkezetben. Az amerikai farmer­gazdaság, mint modell nem másol­ható, mert ott föld- és tőkebőség van, valamint munkaerőhiány, nálunk pedig ennek épp az ellenkezője. - Hogyan értékeli a kül­gazdasági irányváltást? - Nem szabad a keleti piacokat leírni, mert a nyugatot mi csak mint tranzitország érdekeljük, a közelséget, az információkat, és a korábban kialakult kapcsolatokat vihetjük be „apportként" a közös vállalkozásba. Megoldás lehetne, hogy Nyugat-Európa a tőlünk való vásárlásokkal segélyezze a keleti országokat. Ettől függetlenül rend­kívül fontosak a nyugati piacok; a speciális, munkaigényes, minél inkább feldolgozott termékekkel kellene itt jelentkeznünk. Politikai érdemekből a jövőben nem fogunk megélni Európában; gazdaságilag kell alkupozícióba kerülnünk. Ennek persze a belgazdaság átalakítása a feltétele. KECZER SÜVEGES KÁROLY Utak ...amelyek még nem Európába vezetnek. A nem éppen szívderítő „úthelyzetet" fotóriporterünk megyénkben örökítette meg. A vállalatfelújítás építőkockái v/ Önálló lett a szegedi téglagyár A tröszti rendszerben dolgozó téglaipar kilenc vállalatéhoz több mint száz egység tartozott eddig. A szegedi téglagyár az utóbbi húsz évben a Dél-Alföldi Tégla és Cserépipari Vállalat kebelében működött, egészen január elsejéig. A tröszt megszűntével önállóvá váló vállalatok száma azonmód bővült eggyel, az országban elsőként kivált a szegedi gyár, melyet Tisza Téglaipari Vállalat néven jegyeztek be. A makói és a szentesi, valamint három békési gyár továbbra is egy céghez tartozik. Fejes Ernő igazgatói az átalakulás indítékairól kérdeztük. Szavaiból kitűnt, hogy még tavaly, „engedély nélkül" láttak neki a felújításnak, melyet a nagyvállalat számtalan eszközzel próbált meghiúsítani. Vállalati szinten keményen behatárolták a profilokat, itt csak egy terméket, a blokktéglát volt szabad gyártani. Még a kísérletezést sem nézték jó szemmel. Az építkezések megcsappanása kikényszerítette a gyáriakból a keményebb fellépést, hisz, ha nem szélesítették volna termekeik palettáját, akkor jórészt munka nélkül maradtak volna. A blokktégláért betérő vevők morgolódását is hallották, hogy a többi téglafajtáért miért kell nekik sok-sok kilométerrel távolabb elmenniük. Az utóbbi félévben csekély befektetéssel elkészültek a szükséges fejlesztésekkel, s így ma már a tetőfedő cserép kivételével minden téglaféleség megvásárolható náluk, sőt hamarosan elkezdik a vályogtégla gyártását is. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium felkarolta kezdeményezésüket, s a vállalati vezetők ellenállása dacára 3 hónap alatt kiléphettek a terhessé vált kötelékből. A száz fős kollektíva biztatására, támogatására is nagy szükség volt, hogy a rendszeres „ ráijesztések" se ingassák meg a gyár vezetőinek eltökéltségét. Az évek alatt visszafogott saját gondolatok, ötletek most végre valóra válhatnak. A piacépítés számomra meglepő formájaként pár hete 13, Szeged környéki település polgármesterével írtak alá együttműködési megállapodást. Az önkormányzatok területet adnak lerakatok létesítéhez. A gyár termékeihez így helyben olcsóbban juthatnak az építkezők. A módszer Zsombón már kipróbált. Ha lesz megfelelő kereslet, a kapacitás szűk keresztmetszete viszonylag könnyen kiiktatható, és az évenkénti 20 milliós darabszám 30 millióra növelhető. Az alapanyag még 25-30 évre elegendő. A választék bővítése érdekében várhatóan egy francia vállalattal is együttműködnek majd. A környékbeliek örömére, újra megnyitják a vegyesboltot, az emeletre szállodát álmodtak. T. Sz í. Adóspóroló (1.) Mégis kinek a jövedelme? Március 20-ig kell elkészítenünk az adóbevallást. Jobb, ha már most barátkozunk a gondolattal és meg­próbálunk legalább rendet csinálni jövedelmeink és a levonható tételek között. A legfontosabb, hogy legyünk tisztában azzal: melyik összeget mi­kor, miért és ki kapta és kifizette be? El kell különítenünk a különféle címen fölvett pénzeket is. A „nor­mál" fizetés másképpen adózik, mint a mezőgazdasági tevékeny­ségből származó jövedelem - és ismét másképpen adózik az az összeg, amit találmányokból, vagy más szellemi tevékenységből kaptunk. Adómentesnek számít sok olyan kifizetés, amit költségtérí­tésként kaptunk: például az étkezési hozzájárulás, vagy havi 500 kilo­méterig a gépkocsiátalány. (Más kérdés, hogy az étkezési hozzá­járulást elvben fel kell ími az adó­bevallásra, de nem kell utána adóz­ni. Ugyanez a helyzet a munkáltató által fizetett albérlettel, munkaru­hával, pénzben nyújtott szociális segéllyel és az üdülési költségek átvállalt részével is.) Az ország háza az 1992-es adótörvényektől volt hangos - pedig még előttünk áll a lavalyi SzJA kiszámítása és befizetése is. Gondolom, senkinek sem kedvenc időtöltése az adózás - mégis, ha rászánunk egy kis időt és figyelmet, nagyon sok pénzt takaríthatunk meg. Persze, legálisan. Az idei évben már vajmi kevés lehetőség nyílik arra, hogy szépítsünk a tavalyi jövedelmünkön. Már nem tudjuk „elbújtatni" a pénzünket nagymamák és unokahúgok neve alatt; már nem vehe­tünk részvényt és nem tehetjük be pénzünket kft.-be. Mindez már az idei évre marad, bár váltakoztak a játékszabályok itt is. Amit még megtehetünk, az az, hogy megpróbálunk rendet csinálni a jövedelmeink között - hátha maradt még valami apró lehetőség a legcélszerűbb adózási formákra. Ha év közben voltak kétezer forintnál kisebb jövedelemtételeink és azok után levonták a húsz száza­lék adót, nyugodtan meg is feled­kezhetünk a dologról. Ugyanez a helyzet a különféle nyeremények­kel és kamatokkal is: a betétek után a bankok, a nyeremények után pe­dig a totó-lottó kifizetők már levonták a húsz százalékot (ha ép­pen olyan malacunk volt, hogy nyertünk). Miért fontos a különböző jöve­delemtételek szigorú elkülönítése? Amint megkapjuk az adóbevallási ívet, rá fogunk jönni. Az összjö­vedelem számításánál külön rub­rikában szerepelnek az egyes téte­lek, de némelyiknél csak annyit kell hozzászámítani a végösszeg­hez, amennyit az adóalap szem­pontjából igényel. A mezőgazda­sági termelésnél értelemszerűen az 500 ezer forint fölötti rész, a szelle­mi tevékenységnél 200 ezer forin-, tig 70 ezer forint, afölött pedig a bruttó összeg 60 százaléka - és így tovább. Nagyon fontos, hogy a nyugdí­jasok tisztában legyenek a nyug­díjlevonás szabályaival. Az elv szerint a nyugdíj is beszámít a jö­vedelmek közé, csak éppen a nyug­díj összegéig nem kell adót fizetni. Úgy kell elképzelni, mint egy piramist: itt az évi nyugdíj a jöve­delem alapja és erre épülnek a többi jövedelmek. Vagyis: ki kell számítani, hogy mennyi lenne az évi adó - nyugdíjjal, mindennel együtt. Majd ezután ki kell számítani a nyugdíj után járó adó összegét - és azt is le kell vonni a teljes adóból. Azért kell ez a kör­mönfont játék, hogy ezzel a többi pénzt, amit kaptunk, a megfelelő „magasságban" adóztassák meg. Végezetül egy „apróság". Ha valaki év közben eladta a lakását vagy más ingatlanát, adót kell fizemie utána. Kivéve, ha a kapott összeget újra lakás vásárlásába fekteti. Ebben az esetben az eladott lakás ára adómentes. (Folytatjuk) SÓS PÉTER JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents