Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-13 / 10. szám

HÉTFŐ, 1992. JAN. 13. BELPOLITIKA 3 A kisgazdák farsangig várnak Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke a szombati nagyválasztmányi ülés után ismertette a február 29-éig lefolytatandó koalíciós tárgyalások feltételeit. A feltételek között szerepelni fog az a követelés, hogy a kisgazda minisztereket és politikai államtitkárokat csak a pártnak van joga kijelölni és visszahívni. Torgyán úgy fogalmazott: nem fordulhat elő, hogy Antall József ne a nagyválasztmány határozata értelmében járjon el, azaz ne ismerje el, hogy a pártnak csak egy frakciója van. A pártelnök úgy nyilatkozott, hogy a koalíciós tárgyalások miatt valószínűleg ki kell tolni a szintén február végére a Parlament elé meghirdetett esetleges tiltakozó nagygyűlés időpontját. A kisgazdapárt harminchármas képviselő-csoportjának vezetősége nevében Pásztor Gyula frakcióvezető úgy nyilatkozott, hogy megvizsgáltatják a nagy választmány legitimitását, és nem riadnak vissza az esetleges pereskedéstől sem. Ugyanakkor a frakcióvezető remélte, hogy a január 20-án összeülő Országgyűlés alkalmat ad arra, hogy az alkotmányügyi bizottság - a ház elnökével együtt - döntsön, illetve állást foglaljon, hogy melyik frakciót tekinti legitimnek a Parlamenten belül. Gyakorlatilag egyszemélyi vezetés következett be, mivel az elnökség tagjait az elnök személy szerint jelöli ki. Ez nyílt diktatúra - hangsúlyozta a harminchármas frakció vezetője. Az autójavító kisvállalkozókat Győrött készítik fel azokra a műszaki vizsgálatokra és mérésekre, amelyeket azt megelőzően kell elvégezni a gépkocsikon, hogy a jármüvek tulajdonosai megkapják a környezetvédelmi igazolólapot. A kártya kiadása ­mint ismeretes - az év tataszán indul. Az Országgyűlés képviseletében Papp Lehel György (MDF) tegnap Madridba utazott, ahol részt vesz az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet ülésén. A képviselő az ülésen megbeszéléseket folytat arról, hogy Budapesten kerüljön sor a parlamenti szintű EBEÉ első ülésére. Február végéig marad a koalíció Torgyán József pártelnök arra kérte a küldötteket, hogy a párt­alkotmány 19. paragrafusának megváltoztatásával, nyílt szava­zással döntsenek a koalíció fenn­maradása, illetve a kilépés kérdé­séről. Éles szavakkal bírálta az MDF-et. amely - mint fogalmazott: - beengedte a vezetésbe a kommu­nistákat és azok szekértolóit, sőt saját tagjai közül is üldözi mind­azokat, akik felhívják a figyelmet a kommunisták jelenlétére. Torgyán szerint az MDF-SZDSZ paktum célja a Kisgazdapárt „hátbaszúrá­sa" volt, s e megállapodással a vezető kormánypárt becsapta és meggyalázta a kisgazdákat. Az FKgP Antall Józseffel ellentétben úgy ítéli meg, hogy az országban nem történt sem politikai, sem gaz­dasági rendszerváltás, a kisgazdák azonban ezt végre fogják hajtani. A koalíció témájára térve kije­lentette: nem hisz a jelenlegi hata­lomnak. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy nemzetközi szempontból rendkívül nagy jelen­tősége van annak, hogy a Kisgazda­párt a koalíció tagjaként politizál. A javaslatok feletti vitában kezdetben nyilvánvaló volt, hogy a küldöttek túlnyomó többsége a koalícióból való azonnali kilé­péssel ért egyet: Ezt tükrözték a felszólalásokra reagáló érzelem­nyilvánítások. Amikor azonban FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN Torgyán József és népes makói hallgatósága a múlt hét végi emlékezetes kisgazda-gyűlésen Utolsó lehetőséget adott egy úgy mond valódi koalíció megteremtésére az MDF-nek és a KDNP-nek a Független Kisgazdapárt szombati nagyválasztmányi ülése, amikor a kormányzásban való részvétel azonnali megszakítása helyett február végéig halasztotta a koalícióból való kilépést. A hamarosan létrejövő tárgyaló delegációnak az lesz a feladata, hogy elfogadtassa a partnerekkel a legfőbb kisgazda követeléseket. Torgyán József és valamennyi ismert kisgazda politikus - Gerbo­vits Jenő exminiszter kivételével továbbá több vidéki vezető amellett érvelt, hogy próbálják meg a tárgyalással erősíteni a végső döntés meghozatala előtt a kisgaz­da-pozíciókat. lassan megváltozott a küldöttek hangulata. Rövid technikai zűrzavar után Torgyán József vezette le a szava­zást, s mindjárt az első aktus sikeres volt: több mint kétharmados többséggel fogadták el a küldöttek az A-váitozatként előterjesztett javaslatot. A határozat szerint a nagyválasztmány megállapítja, hogy a kormánykoalíció jelenlegi formájában az FKgP tagsága számára elfogadhatatlan. Ezért az MDF-fel és a KDNP-vel létesített kormánykoalíciót február 29-ével felmondja, amennyiben a Függet­len Kisgazdapárt tárgyaló küldött­sége „új koalíciós megállapodást a partnereinek felróható okok miatt megkötni nem tudna". A tárgya­lások előkészítését, ellenőrzését, a küldöttség kijelölését a megyei elnökök és az országos elnökség tagjai végzik majd el. Ezt követően a nagyválasztmá­nyi ülés résztvevői döntő többség­gel megerősítették az országos vezetőség által korábbiakban meg­hozott kizáró döntést öt FKgP parlamenti képviselő ellen. Ezek Omolnár Miklós, Oláh Sándor, Prepeliczay István, Zsíros Géza és Rajkai Zsolt. Újjáválasztották a párt országos fegyelmi bizottságának elnökét, elnökhelyettesét és öt tagját, vala­mint kijelöltek néhány új országos vezetőségi és egy elnökségi tagot. Torgyán József pártelnök a kora esti órákban lezárta a nagyvá­lasztmány ülését, arról biztosítva a küldötteket, hogy folyamatosan informálják őket a nagyválaszt­mányi ülésen hozott határozatok végrehajtásáról. Az árutőzsde tavalyi éve Mintegy kétmilliárd forintos forgalmat bonyolított le tavaly a Budapesti Árutőzsde. Ez csaknem háromszorosa az előző évinek. Az árutőzsdén működő két szekció - a gabona és a hús - egyre komolyabb szerepet játszik a hazai agrárszféra kereskedelmében. A szakértők tavaly nagy forga­lomnövekedésre számítottak az árutőzsdén és ez - bár a Földmű­velésügyi Minisztérium által kiala­kított minimál-árrendszer sokáig „megbénította" a gabonaforgalmat - be is következett. A kereskedés döntő hányadát a kukorica adta. mivel a minimálár miatt alig került kalászos gabona a tőzsdére. Tavaly júliusban a forgalom még nem érte el a 100 millió forintot, ugyanakkor a kukorica betakarítása idején novemberben már meghaladta a 600 milliót. Az élőállat és a hússzekció a múlt év közepén kezdte meg a működését az áru­tőzsdén. A tőzsde fejlődését akadályozó szervezeti prohlémák a múlt év végére rendeződtek. Világossá vált, hogy a tőzsde igazi gazdáinak - a brókereknek - kell megszerezni a tulajdonosi pozíciókat. Erre ösztö­nözte a brókereket a „szponzori kör" kifulladása is. Ezért az idei évtől a régi kereteket az Árutőzsde Kft. működésében érdekelt 100 tőzsde-tag tölti fel a korábbi üzlet­részek megvásárlásával. A jövőben létrehozandó új társaság - melynek szervezeti keretei már körvonala­zódtak - az eddiginél jóval na­gyobb vagyonnal rendelkezik majd. Ebből várhatóan megoldható lesz az önálló infrastrukturális háttér. MA DR. KOVÁCS BEÁTA, a 6. számú választókerület önkormányzati képviselője fogadóórát tart 17 órától az Odessza II. Herke utcai Általános Iskolában. CSILLAG JÁNOS, a 8. számú választókerület önkormányzati képviselője fogadóórát tart 17 órától a Eő fasori (Csikós) Általános Iskolában. HOLNAP DOBÓ JÁNOS, HORPÁCSY 'ANDRÁS és GALIBA FERENC önkormányzati képviselők 17 órától a Kodály téri Általános Iskolában lakossági fórumot tartanak. A fórum témája: változzék-e az „Északi sárosrész" elnevezése „Agyagvölgy"-re? Elnökünk a demokráciáról folytatás az 1.oldalról a régió országai nem elsősorban versenytársai, hanem olyan part­nerei hazánknak, amelyek erőt adnak. A demokrácia helyzetének ellentétes megítélésével foglalkoz­va annak a nézetének adott hangot, hogy annak az állításnak is van igazságtartalma, miszerint a de­mokrácia ma veszélyben van Ma­gyarországon, akár csak annak, hogy 1945 óta soha nem volt még ilyen jó pozíciója. Magyarország minden lehetőséget megteremtett a demokrácia építésére. Kialakította annak politikai intézményrend­szerét is, amely nem ad lehetőséget a nyílt diktatúrára. Ilyen nem is jelentkezik, bár türelmetlen hangok is hallatszanak. De Magyarorszá­gon a polgárosodás elért egy olyan szintet, amely miatt már nem lehet megváltoztatni a folyamatokat. Hallatlanul megnőtt az autonóm személyek és testületek száma. Ennek ellenére természetes, ha a jelenlegi helyzetben egy felelőssé­get érző kormány törekszik a fontos posztok elfoglalására, ahonnan a vezérlésre lehetősége van. Ezzel szemben az autonómiákat kell erősíteni és elsőrendű feladat az állam államtalanítása. A nemzeti intézmények tekintetében ugyan jelentkeznek a centralizációs törek­vések, de ezzel szemben léteznek ellensúlyok is. A köztársasági elnök asztalán aláírásra váró törvényekkel és kér­vényekkel összefüggésben Göncz Árpád előrevetítette, hogy a török­bálinti zendülő katonák ügyében benyújtott kegyelmi kérvényt, amint az megérkezik hozzá, azon­nal aláírja. A még aláírásra váró úgynevezett elévülési törvénnyel összefüggésben ismételten meg­erősítette: akkor fordul az Alkot­mánybírósághoz, ha egy-egy tör­vénnyel kapcsolatban a társadalmi konszenzus hiányát érzékeli. Göncz Árpád egy a Magyar­ország eredményeit elismerő vé­lekedésre kitérve úgy foglalt állást: a hazai eredmények a 16 éven felü­li, sőt még az annál fiatalabb emberek együttes sikere. Köszön­hető önfegyelmüknek, bátorságuk­nak. vállalkozókészségüknek, kitartásuknak. A sikereket kivívok közé tartoznak a kormányzati tiszt­ségviselők, azok, akik miniszter­ként, államtitkárként vagy a köz­igazgatásban dolgoznak, s termé­szetesen azok az ellenzékiek is, akik a maguk eszközével javítani szándékoznak. Egy országot több­féleképpen lehet szeretni, a lényeg, hogy szeressék, és kötelességének érezze az ember, hogy kimondja véleményét - szögezte le. A köztár­sasági elnök annak a szívből jövő reményének adott hangot, hogy az ország hamarosan eljut odáig: mindenki acsarkodások nélkül, örömmel osztozik az eredmények­ben és a kudarcokban is. Egy kérdés kapcsán ismételten megerő­sítette: csak akkor mond le, ha valami olyat kell tennie, ami nem fér össze lelkiismeretével. Öböl r OVABB! A; utolsókat rúgta a szocializmusnak nevezett agyon­központosított, újraelosztó rendszer, amikor a hazai könyvter­jesztést - és ezáltal az egész magyar könyvpiacot, a szerzőkkel, a kiadókkal és az olvasóval együtt - maga alá temette az a félelmetes erejű kiadványlavina, ami szükségszerűen gerjedt a lektorinak mondott, ám lényegében cenzori jelentések ritka levegőjében. 1989-et írtunk, egyszerre figyeltük a Münnicli Ferenc Társaság fenyegetéseit és Orbán Viktor kockázatos beszédét a Nagy Temetésen. Ekkor jött elő minden, amit tiszta áradásnak vagy leülepedett szennynek gondolhattunk, mint amikor rozsdásodó zsilipről verik le a tolózárat: ömöljön minden! Ekkortájt olvashattuk Szilágyi Akos megrendítő kötetét, a „Tovább... Tovább... Tovább!" című szöveggyűjteményt a szovjet típusú önkényuralomról. Nekem nagyon sokszor jut eszembe ez az optimista cím, mivel erről kell, hogy szóljon a mi nagy átalakítási programunk is: nagyon mélyről indultunk, fölkapaszkodtunk vala­meddig és most már csak azt követelhetjük saját magunktól, hogy tovább, tovább, tovább. Nincs mese, sikerre vagyunk ítélve. A módszerekben, persze, nem lehetünk biztosak, hiszen egy tanu­lásifolyamat elején járunk. Itt van például a társadalmi önsegélyezés tömegesen hódító formája, az alapítvány, amiről bátran állíthatjuk ­mivel elesettek, szegények, gyöngék és hátrányt szenvedők részére hozzák létre -, hogy az adakozók lelkiismeretadójával azonos. Éppen ezért öröm hallani, ha egy közösség - a továbbjutás szellemében ­nem a hiányosságok pótlására, a hátrány fölszámolására vagy a profitátmentés érdekében hoz létre alapíhányt. hanem a folytonosság jegyében, a megszerzett értékek megőrzéséért. * A Ságvári gimnáziumról beszélek, amelyről nemrég írtuk meg, hogy a legutóbbi évek teljesítménye alapján az ország hetedik legjobb líceuma, s amely továbbra is az elsők között akar lenni. Az alapítvány keretében a Tisza Volánnak köszönhetően egy kisbuszhoz jutottak, amellyel rendszeresen utaztathatják diákjaikat az Országos Középis­kolai Tanulmányi Versenyre, ahol hagyományosan kiválóan szerepel­nek a ságváristák. (Személyes kitérő: e sorok írója is abba a gimnázumba járt, s na­gyon örül, hogy egykori iskolájáról egy országos rangsor közlése után írhat. így az élmények és a jogosan ébredő halaérzet nem keve­redhet össze a „cégreklámmal", vagyis arról beszélhetünk, ami objektív, mérhető.) Az alapítványt a gimnázium gálaműsorával indították útjára még az ősszel, a szokásos Ságvári-napok keretében. Tudjuk, hogy a rendszerváltás egyetlen közösséget sem hagyott érintetlen, de a legjobb választ ott adták, ahol a továbblépésre figyeltek, nem a visszatekintők fátyolos szemére. Ha Szilágyi fontos könyvét az alapítvány dokumentuma mellé tesszük, csak azt mondhatjuk, ami a közös tennivalóink lényege: tovább, csak így tovább. ,Közterek Európában " Szegedre jön a vándorkiállítás Pénteken délután nyílt meg a budapesti Vigadó Galériában az Európai Közösség 12 tagországának köztereit bemutató kiállítás, amelyet február elején a szegedi érdeklődők is láthatnak. A bejáratnál a Hősök teréről készült fotó fogad bennünket. Ez jó jel: bár hazánk még nem része az EK-nak, a rendezők máris a nagy család tagjának tekintenek minket. Hans Beck úr, az EK budapesti képviseletének vezetője is erről beszélt megnyitójában, amelyet kellemes kamaramuzsika előzött meg (a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói játszottak hege­dűn, brácsán és csellón). „Az új generáció feladata, hogy ötven év művi szétválasztása után helyre állítsa Európa kulturális egységét, amely nélkül a földrész sohasem válhat igazán eggyé." De miért éppen a közterek be­mutatását választották c folyamat egyik eszközéül? „Az európaiak szeretik a tereiket" - írja H. Brugmanns, a brugesi Európa­kollégium tiszteletbeli rektora. „Az európaiak közösségben érzik jól magukat, így igencsak vonzódnak tereikhez. A tér középpontjában kutat ástak, vagy kiemelkedő személyiség szobrát helyezték el. Ezen a színpadon játszódik le az életük. Itt vásárolnak, itt található a polgármesteri hivatal és a bíróság épülete, a templom. Itt, a szabad ég alatt rendeznek találkozókat és a kávézókban megbeszélik az esemé­nyeket. Köztér nélkül egy falu csak névtelen település lenne, a város csupán házak összessége." A Vigadó Galéria földszinti kiál­lítótermében felállított paraváno­kon színes fotók, angol és magyar nyelvű felirattal. A képeken közép­iskolás művészettörténet könyvek­ből is jól ismert épületegyüttesektől övezett terek, és kevésbé világ­(vagy itthon maradva: Európa­hírűek). Itáliából a turisták köte­lező zarándokhelyein, a hírneves piazzák: a San Marco. San Pietro, Navona és Del Campidoglio, a Forum és történelmi elődje, a görög agóra. Látható a londoni Covent Garden. a Midsummer Square Milton Keynesból (Egyesült Kiráyság), a Place de La Concorde és a Place de L'Etoile Charles de Gaulle Párizsból. De betekinthetünk Alkmaar sajtpiacára, s szemünk vé­gigfuthat a Plaza de Esana kőbe­rakásain, amely Sevillában talál­ható. ahol Makovecz Imre mosta­nában megmutatja a világnak, hogy ötven év ide vagy oda, a magyar művészet szellem élt, él és élni fog. Budapesttel egyidőben Buenos Airesben nyílt hasonló kiállítás, amely korszakokra bontva az ókori kezdetektől a huszadik századi modemizmus megszületéséig kíséri végig a közterek történetét. Szegeden a Móra Ferenc Múze­um épületében 1992. február 7-től 13-áig nézhetjük meg az európai terek fotóit, s a kiállítást más rendezvények is kiegészítik majd: szakmai tanácskozás és nyilvános fórum ad lehetőséget a vélemé­nyek, gondolatok cseréjére, sőt még egy hangverseny is hozzájárul majd az élmény maradandóvá válásához. NY. P

Next

/
Thumbnails
Contents