Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám

SZOMBAT, 1992. JAN. 11 DM MAGAZIN 5 4i, f/nrXif*-— * V'H fdfr^*e. . ryf*-S I T^-FF^U^-J F"-f yvl^A*^. j /• ff^-r*-' r Tisza-parti szabadidőközpont Szeged páratlan fekvése a folyóparton hatalmas érték. A vendég szemének feltűnik az állandó mozgás, a kontúrok itt élesebbek, az architektúra tisztábban rajzolódik ki az erős napfény jóvoltából. Hiszen köztudott, hogy a város mélyebben fekszik, mint környéke és a tükröződés, a megsokszorozott sugárzás, reggel és a délutáni aranyos világításban teszi különösen érzékelhetővé az erős színeket. Nem véletlen, hogy itt barnábbak az emberek, közel a víz és akik tudnak, élnek is vele. Nem véletlen, hogy az épületek színesek és a sétálók is tarkábbak mint másutt. A lechneri egységes terv alapján felépült város lényegében ma is őrzi a zseniális koncepció száz éve kialakított együttesét. Az előrelátó tervezés ma is korszerű sugár- és körútjai által határolt Belváros emberi léptékű és jó közérzetet sugároz. Ha nem nézünk be a kapuk alá, ha lehunyjuk szemünket a kukák, a nemtörődömséget bizonyító lépcsőházak és sehogy vagy rosszul karbantartott épületek előtt, akkor még elmondhatjuk, hogy voltak, akik az élet minőségét tartották fontosnak és így is gondolkoztak, alkottak, építettek. Mai szemmel az árvíz által sújtott Szeged rendkívül rövid idő alatt talpraállt, mindazok a jelentős építészeti értékek, amit elődeink létrehoztak gazdag örökséget képeznek, dc még fontosabb a genius locy, a hely szelleme. A falak közötti tevékenység, a múzeum, a színház, az egyetem, a könyvtár, a szegedi ipar és kereskedelem. Az olaj jelenléte a környéken és a mezőgazdaság jóvoltából mindig is fontos piac. Ezek az értékek a mai várospolitika számára kell. hogy példamutatóak legyenek. Hiszen a jövendő generáció életét és ítéletét a jelenről a mai tettek és cselekedetek határozzák meg. Aki dolgozik, az igényli az esztétikus és célszerű munkahelyet. De a munka után látni, pihenni, szórakozni akar. Szüksége van a felfrissülésre és ebben a köznek és a város felelős gazdáinak van felelősségteljes szerepe. Hogy a feszültségek ne az elhanyagolt kocsmákban csapódjanak le, a fiatalok ne csak a diszkókban topogjanak, s a gyerekkocsit tologató anyák poros játszóterek helyett színes napernyő alatt üldögélhessenek. Egy város képét és műveltségét nemcsak a tisztaság, az ápolt utcák és terek képe határozza meg, de a kirakatok, a betű kultúrája is. Nézzük meg a cégtáblákat, a primitív és dilettáns feliratokat, betűtípusokat. Nem Csoszogi, az öreg suszter kézzel festett szövegéről van szó. hanem a profi ízlésrontásról! Ezért is nagy a felelősség, de még nagyobb öröm gazdálkodni egy város képével és lehetőségeivel. A Tisza és a Tisza-part tengelyére fűzött párhuzamos utcák és terek, parkok együttese az egyetemtől az új Hungária szállóig és az új hídig számtalan lehetőséget kínálnak. Szeged rendkívül érdekes és vonzó városképét az egykori vásárok színes és mozgalmas hagyományának mai adaptálásával, cégéreinek, boltjainak, csárdáinak újraélesztésével viszonylag kis költséggel sokat lehetne elérni. Ma itt-ott ötletszerűen az álbutik világ foglalja el a legjobb helyeket. Az egyetemtől a szabadtéri színpadon át a Móra Ferenc Múzeum, a színház, az újraépülő régitől az új Hungária szállóig, mennyi lehetőség egy második sétálóutca kialakítására. A múzeum, a színház, a régi szálloda által képzett háromszög megérdemelné, hogy elzárják a forgalomtól és megnyitva a Tisza-part felé a teret, be lehetne kapcsolni a régi vár maradványait az épület és a tér együttesébe. Ezzel nemcsak a folyópart kapcsolódna össze szervesen az igazán szépen helyreállított, újjáépített három fontos épülettel, de a Széchenyi tér eddigi párhuzamos sétáló forgalma keresztirányban is organikussá válna. Jó kezdeményezések már történtek, dc a Virág cukrászda mai környéke is parkolóhely és a szénmonoxid vidáman lepi a fagylaltot, s a háttal álló szobor vidáman integet a másik irányba, háttal a Tiszának. Egy séta meggyőz arról, hogy nézni, nézegetni hol és mit lehet, s mennyi oda nem illő bolt, iroda, lehúzott redőnyű helyiség, vagy poros és rendetlen kirakat meredez unalmat és közönyt ébresztve. Az arab bazársorok izgatott nyüzsgése Szegedre nent jellemző, de a komótos, ráérő nézelődés, vagy a fiatalok verébcsapatainak röpte, vagy szervezetlen forgalommai való közvetlen kapcsolat annál inkább. A kereskedelem várható egészséges élénkülése, de a meginduló bankok is új színt hozhatnak a városképbe és ezt okosan koordinálni, távlatban gondolkodva még pénzt is hozhatnak újabb beruházásokra. Versenytárgyalást hirdetni, a napilapókban közzétenni hol. milyen lehetőség, üzlethelyiség akad. A szalámigyár miért nincs jelen a városképben. az ü/emmonstrum ugyan meghatározza a Tisza-part képet. Mégis a világhírű kolbász, vagy paprikaszakbolt nem található. A szegedi kenyér, paprika. papucs, hódmezővásárhelyi kerámia, fazekasok, cigány vaskovácsok, teknővájók, tápéi gyékényfonók, a kendergyár termékei, a papucsosok, vaskovácsok, szíjgyártók - folytathatnám a sort. Tiszatáj-galéria, nyomdai szolgáltatás, báli meghívók, névjegyek, Art-kino, Fórum könyvesbolt bekapcsolva a vajdasági magyar irodalom és jugoszláv művészet, kultúra bemutatása. Az idegenforgalom gyors növekedése is vákuumot teremt. Itt is volna mit tenni, hiszen a Budapest felől érkezők első impressziója a betongyár, a rendezetlen városkapu, ami egy elhanyagolt forgalmi csomópont. Az információ teljes hiánya és némi éktelen autópályát igéző zöld forgalmi tábla. Érdemes egyszer kívülálló szemével végigmenni ezen az útvonalon a Széchenyi tér érintésével. Ki a gazda itt Szegeden! Mindannyian. A mi jó közérzetünk a fontos. Ezek a dolgok szinte el sem magyarázhatók. A jót sokszor tudomásul vesszük. A rosszat csak a rossz közérzet szokta jelezni nekünk. Egy üzlet elhanyagolt, piszkos, elkerüljük, egy elhanyagolt környezetben sem szeretünk élni! Ez sokszor nem tudatosul bennünk. Milyen gyönyörűen bontakozik ki gúnyájából a megújult színház, Szeged ékessége, ékszerdoboza. Az öreg szálloda műemlékké nyilvánítva várja a vendégeket. Évekig omladozva várta új gazdáit. Volt olyan terv, hogy oktatási központ, volt olyan, hogy kis Pompidou központként a művelődés otthona legyen. Végül a meginduló bankárok felfedezték, a befektetés megtérül. Legyen újra szálloda. Jöjjenek a hévizeket gyógyulni keresők. Szeged mediterrán napsütéses nyara felbecsülhetetlen érték lehet az északi, a skandináv országok lakói számára, a gyógyvizek s az újonnan feltárandó egyéb klimatikus hatások mind vonzerőt képviselnek. Az átmenő forgalom Jugoszlávia, a Vajdaság felé s viszont, lüktetést, új színt hozott a hosszú évtizedekig mellőzött város képébe. A megnyitott határ gyorsuló vérkeringése ma még föl sem mért változásokat indukál. Ahhoz, hogy a porlódi provincializmusból kimozdult Szeged nemzetközi mércével mérhető város, kulturális központ legyen, még sok a tennivaló. Igen sok jó kezdeményezés megvalósult, de még több várat magára. Szeged megújulásának számtalan példája egy hasonlattal jellemezhető: meglepő új világos színei, az eddig megújult épületek és műemlékek hasonlatosak egy bozóttól megtisztított kert kivirágzásához. Az értő kertész keze által ollójával nyesegetett növények nagy lendülettel virágba borulnak. Reméljük, a nehéz gazdasági helyzet nem töri meg ezt a lendületet. Ezért is fontos, hogy az idegenforgalom, a kereskedelem is mozgásba jöjjön. A helyi önkormányzt mosl már kezdeményezzen és vonzó körülményeket teremtsen a turizmusnak, s a befektetésnek. A várost körülölelő új kerületek számára látványos és vonzó központ mindenütt fontos felüdülést és változatosságot kell hogy nyújtson. Hiszen az új lakótelepek hagyomány nélküliek (a szóban sajnos benne van: telep) nincs tradíciójuk és még hosszú idő kell, hogy a napi lét fenntartásán túl, az otthon igazi funkcióját is betöltse. Szeged nagy nyeresége, hogy fiatal város. Az egyetemek és iskolák akár Bolognában, vagy Cambridge-ben meghatározzák a város képét. A harmincas években épült egyetemi központ a tudományos élet jelentós bázisa. Reménykedünk, hogy a felismert tény, a művelt és képzett jövő nemzedéke megtalálja mindazt Szegeden, ami ide köti, és a megszerzett tudását itt is kamatoztatja. S ehhez egy vonzó városkép, kulturált környezet, változatos művelődést, szórakozást, sportolást biztosító intézmények átfogó hálózata szü kséges. Bizarrnak tűnik, de egy város játékos is lehet. Az a jókedv és humor, ami a szegedi irodalomból és népművészetből is árad, a játékosság, az alkotás öröme, ami spontán tör elő olyan erő, amit kamatoztatni lehet és kell. A parasztházak oromdíszci, vagy egy szecessziós épületen végigfutó, látszólag cél nélküli girland mégis jó érzést kelt bennünk. Ezekkel az energiákkal is számolni kell és bekapcsolni a városképbe. Kell a jó reklám is! Fellóbogózni a hidakat a fesztivál idején, a Tisza-parton is árbocra tűzfti a jó kereskedő cégérét. Ezért még fizetnének is. Vasarelly meghirdette a színes város eszményét, nem őt kell másolni, de élni a helyi lehetőségekkel. A szabadidő növekedése, ugyanakkor a világviszonylatban is kialakult takarékosság igénye is diktálja, hogv a meglévő értékeket őrizni, időben menteni kell és úgy sáfárkodni velük, hogy gazdagodjunk általuk. Fel kell kutatni mindazt, ami nem igényel nagyobb befektetést, átcsoportosítással oda nem illő üzleteket, hivatalokat átadni értéküknek megfelelő célra. Ösztönözni a vállalkozó kedvet, ügyes üzletpolitikával versenyeztetni a vállalkozókat. Jó menedzserként a nagyvállalatok érdekeltté tételével, egyéni kezdeményezések támogatásával pazarlás nélkül sokat lehetne tenni. Sokszor nehezebb körülmények között a megszigorodott gazdasági helyzet még csak fokozza a nagyobb erőkifejtést. Ahogy a nagy árvíz utáni katasztrofális helyzetből Szeged kiverekedte magát az ország második nagyvárosává, ágy ma sem maradhat porlódi provincia. Hiszen elődeink példája is kötelez, a lechneri és a Klebelsberg Kuno-féle széles látóköró tervezés kihívás a jelennek, a 2000 év felé tekintő új generációnak. Egy nyitott, rugalmas, kezdeményező társadalom képes humánus véleményét egy város képében is megvalósítani. Ahol a hivatal szolgálatot jelent és összefogja azokat az erőket, akik képesek alkotni a közjóért, ha kell, önzetlenül. A cél az a jó közérzet, amit a gazdaság föllendülése okozhat, száműzve a pazarlás közgazdaságtanát, s a fogyasztói magatartás helyett a kreativitást tűzi ki célul. Az igazi erő a műveltség és a szellemi erők kibontakozásában jelentkezik. Világosan látjuk, bár szükség van a tömegtermelésre, a válság mégis az egyedi, az egyéni teljesítmények felé fordítja a figyelmet. Egy gépkocsi -tömegprodukció értéke (egészséges gazdasági körülmények között) néhány év alatt is rohamosan csökken. Elhasználódik. viszont az egyedi kiemelkedő teljesítmény, legyen az épület vagy műalkotás fordított arányban emelkedő belső értéket képvisel. A hagyomány, az egymásra épülő tradíció erkölcsi alap. A felhalmozott nemzeti vagyon, a generációk szorgos munkájának eredménye a jövőé. Kötelességünk megőrizni, továbbfejleszteni úgy, ahogy ránk bízták. Ugyanakkor a változó, fejlődő feladatok fogadására alakítható legyen. Egy példa: amikor a múlt században kijelölték a tágas főutakat, még nem számolhattak a megnövekedő forgalommal, sőt sebességgel. De a biztos tervezői felelősség, a józan, átgondolt koncepció ma is érvényes és funkcionális. Ez a példa int bennünket, ne a napi gondok, de a nagy léptékű, nagyvonalú gondolkodás hassa át tudatunkat és az eredmény nem marad el. KASS JÁNOS