Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám

4 DM MAGAZIN DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. JAN. 11. Régi szegedi látképek Egy mappa metszetei Több mint háromszáz esztendeje, 1686-ban készült az a rézmetszet, amely az írás fölött látható. A török kiűzését követően ábrázolta a várfallal körülvett Szeged, azaz Segedinum városképét a korabeli grafikus, s különös módon, a lap közepére vadászok és kutyák elől menekülő szarvast vésett. A felirat pedig így fordítható: Gyakran menekült, mert sokat üldöztetett. Lám, már háromszáz esztendeje is azt a dallamot fújták, amelyet most is sokan erősíteni igyekeznek. Ahelyett, hogy a városlakóknak ragaszkodását, hűségét, tenniakarását lovagolnák meg. Ezért is figyelmet érdemlő az az új grafikai mappa, amely egy. még a tanácsrendszerben megindult sorozat újabb, nagyszerű darabja. Az immár kilencedik mappa ezúttal nem a szegedi vagy a városhoz kötődő grafikusok válogatott lapjait szedi sorba, hanem Zombori István muzeológus előszavával és szerkesztésében régi szegedi látképeket ad az érdeklődők kezébe. A 20 ábrán egy 1552-ből való török miniatúrarészlettől, de Beaulaincourt hadmérnök 1686-os hitelesnek fölfogható ábrázolásától az 1800-as évek közepéig kíséri végig a város látképét térképek, röplapok, könyvbéli ábrázolások, céhlevélrészletek, tervrajzok segítségével. Érdekes a képek alatti megjegyzés, mely több helyen a következő mondattal egészíttetett ki: több-kevesebb fantáziaelemmel. S ezek a fantáziaelcmck mindenekelőtt a várkörnyéki tájábrázolásban lelhetők, hiszen a Szeged környéki dombok és hegyek nem az elmúlt háromszáz esztendőben pusztultak el. Zombori István történészi vénával megírt előszava a város históriájának jelentős összefoglalása, de a tudományos alaposság arra készteti, hogy így fogalmazzon: „Természetesen a gyönyörű várakhoz, hegyvidéki erődökhöz szokott hadmérnökök nehéz helyzetben voltak, hiszen ezek a kiadványok és rajzok egyrészt a császári udvar tábornokai, másrészt a nyugat-európai érdeklődő nagyközönség számára készültek. Ezért a hadmérnökök - már aki személyesen itt járt - igyekeztek, hogy a kialakult vár- és városábrázolás szabályai szerint kinéző városképet készítsenek, így magyarázható, hogy a szegedi vár rőzsepalánkból készült külső, gyenge kis erődítményei az egyes ábrázolások vaskos kőből készült falként jelennek meg. Nem csináltak problémát a rajzolák abból sem, hogy a falakkal közrezárt területen néhány toronnyal megszaporítsák az ottlévőépületek, templomok számát, továbbá a nyugatról készült látképek esetében a két folyó, a Tisza és a Maros másik oldalára habozás nélkül takaros hegyeket rajzoltak, a mór említett várábrázolás szabályai szerint. Igy valóban gondos forráselemzésre van szükség, hogy a Szeged fölirattal ellátott várábrázolások közül kiválasszuk azokat, amelyek értékes információt adnak, és elkülönítsük azokat, amelyek értékes, kedves emlékek, de nem hiteles ábrázolások." A múlt század utolsó harmadában jelenik meg a fotográfia, mint egy új, az élet mindennapjait dokumentáló lehetőség. Szeged törtenetében ez szinte egybeesik a nagy árvíz időszakával. E dátum nem csak a város történetének vízválasztója, de a várost ábrázoló látképek sorozatában is mérföldkő. Lezárul a rajzolt ábrázolás és később teret nyer a fotográfia. Éppen ezért rendkívül értékes forrásanyagot és művészi élményt jelentenek ezek a igényes megformálású városábrázolások, amelyeknek négynyelvű bevezetővel kísért válogatását kézbe vehetik a Szegedet szerető lokálpatrióták. Magazinunkat e mappából válogatott szegedi látképekkel illusztráltuk. T. L. Mint a kertben... A tervutasításos ántivilágban a nacsalnyikok úgy gondolkodtak a városról, mint valami gépről. Ki kell módolni, hogy mire való, el kell rendelni, hogy eszerint tervezzék meg és építsék fel. Kész! Ennyi? Ennyi se! Azért a gépet mégiscsak olajozni, gondozni kell. A városok esetében azonban erre már nem futotta... Itt tartunk most. A régi „rend" már új korában sem működött, az űj meg meg nemigen látszik. Bizonyos, hogy a várost szerencsésebb kertnek, mintsem gépezetnek tekinteni. Kertnek, az ember alkotta környezetnek. Amit persze annyiban tényleg el kell tervezni, hogy hová kerüljön a diófa, hol legyenek a zöldséges ágyak. És hol ássuk majd meg a kutat, hol legyen a kertkapu. A többit azonban rá kell bízni a természetre. Amit ugyan meg kell segíteni: óvni és védeni kell azt, ami hasznos, ami szép és korlátozni mindazt, ami ellenére volna. Piacgazdasági körülmények közepette más felfogású városfejlesztés semmilyen sikerre nem számíthat. Magyarán szólva a városfejlesztés a távlatos, a stratégiai gondolkodás működési területe. A piac, a verseny ugyanis gyors döntéseket diktál. Erre azonban csak az a közösség, az önkormányzat képes, amelyik jövőbeli céljait körültekintő módon kicövekelte. A városfejlesztési munka eredményeit a polgárok csak nagy időeltolódással érzékelik. Igaz, a baklövések is csak nagy sokára válnak nyilvánvalóvá. A stratégiai döntések következményei ugyanis 5-10 - a szegedi második közúti híd esetében 100 - év múltán igazolódnak. Nagyon is valószínű tehát, hogy a most meghozott döntések súlya már egy következő választott testület vállát nyomja majd. De azét fogják nyomni a most meg nem hozottak, és az elpuskázottak is... Meglehet, ezért is akadnak sokan, akik a városfejlesztés fontosságát szavakban elismerik ugyan, ám mégis inkább csak afféle színes léggömbök eregetésének tekintik. „Holnapig is alig látni, minek bajmolódni azzal, hogy s mint lesz 20-30 év múltán?!" A hozzáértő számára azonban ez a kérdés másként szól. Szeged esetében viszonylag könnyen fölismerhetők azok a tendenciák és azok a szükségletek, amelyeket előre ki lehet számítani. A gond inkább az, hogy mikor és miként jutunk a megoldás közelébe? Az ilyenfajta észjárás persze nem számíthat nagy népszerűségre, végtére is munkára és felelősségvállalásra kötelez. Márpedig ehhez új szemlélet is szükségeltetik. Illetve szükségeltetne. A „tervutasításos" rendszer szerencsére már a múlté. Ám a fejekben makacsul tartja magát. "Még nincsen rá törvény. A Fennsőbbség még nem foglalt állást" - riadnak meg sokan mihelyst új (számukra új) gondolattal találkoznak. Törvénytelent persze nem szabad csinálni, ám a fejlődési tendenciák ismeretében saját érdekeinket megfogalmazni és annak ismeretében politizálni nem csak lehet. Kötelesség! Másra át nem hárítható! A szegedi közgyűlés városfejlesztési, városrendezési és városüzemeltetési bizottsága egyéves fönnállása alatt megtartott 25 ülésén vagy 150 ügyet tárgyalt meg. Ezek között akadt néhány csip-csup tyúkper, de előkerült számos, messzehordó elgondolás is. A bizottság a városi működés alapvető műszaki szolgáltatásait sorba véve megjelölte a legfontosabb tennivalókat. így - többek között - foglalkozott felszínivíz-elvezetéssel, a csatorna- és szennyvíztisztító rendszer fejlesztésével, illetve kiépítésével, a távfűtési rendszer és a melegvíz-ellátás korszerűsítésével, a termálvíz-hasznosítás előmozdításával, a tömegközlekedési hálózat ésszerűsítésével, a Belváros forgalmi és környezeti terhelésének csökkentésével, önkormányzati tulajdonban lévő lakások eladásával és néhány konkrét beépítési üggyel is beleértve a panelváros környezeti minőségének fejlesztési lehetőségeit. A címlista részletes bemutatásánál azonban sokkal fontosabbnak tűnik fölhívni a figyelmet a bizottság köréből kiindult néhány olyan kezdeményezésre, melyek megvalósítása hamarosan jelentős előnyünkre szolgálhatna. Ezek közé tartozik az az előzetes elgondolás, amely kapcsán indítványoztuk, hogy az önkormányzat sürgősen dolgozzon ki olyan lakáskoncepciót, amely a szociális szempontok és az ésszerű vagyongazdálkodás összehangolása révén vezet el a helyi adottságok szerinti legjobb kompromisszumhoz. Sem gazdálkodási, sem politikai okok miatt nem tartható fenn a jelenlegi bizonytalan állapot, a lakást vásárolni szándékozók homályban hagyása. Nem kevésbé fontos az a javaslat sem, amelyik olyan rendszer kiépítését indítványozza, amely lehetővé tenne, hogy az önkormányzat ma befagyasztottnak tekinthető vagyona jövedelmező módon legyen a jövőben Imsznosítható. Közismert a szegedi parkok, ligetek és általában a zöldterületek siralmas állapota, igaz, hogy ez pénzkérdés. De szemlélet kérdése is. Jellemzőnek is mondható, hogy ennek a városnak még csak rendelete sincs arról, hogy e természeti értékeket miként kell védeni és fejleszteni. A bizottság javaslatára remélhető, hogy az idén talán legalább addig eljutunk, hogy az önkormányzat ezt az első, ámbár elhatározó lépést megteszi. A legfontosabb dolog azonban mégiscsak az, hogy a bizottság kidolgozta és a közgyűlés elé terjesztette a városfejlesztés átfogó előzetes tervezetét. Kimunkálását és elfogadását nem csupán az a sajnálatos tény sürgette, hogy ilyennel a város évtizedeken keresztül nem rendelkezett, de az is, hogy világossá vált: a jövőre vonatkozó szabatos célkitűzések nélkül komoly befektetőkkel tárgyalóasztal mellé ülni nem lehet. Alig fél év elteltével elmondható, hogy a külföldi érdeklődők ezt ugyanígy látják. Miközben a rövid távra spekulálók a balkáni bizonytalanság láttán azonnal bevonták a vitorláikat, nemhogy csökkenne, de inkább növekszik az érdeklődés a hosszú távú. a környezet védelmét is szolgáló beruházások iránt. Megalapozott ajánlatot kapott a város a szennyvízcsatorna-rendszer kiépítésére és szennyvíztisztító telep létesítésére, a távfűtési rendszer modernizációjára és a hőenergiatermelés ésszerűsítésére, a termálvíz kommunális hasznosításának környezetbarát megoldására és - nem utolsó sorban - a városi szemét hasznosítására. A magyarázat? Legyen bármennyi a kérdőjel a közeljövő lapjain, az említett szolgáltatásokra egy ekkora városnak feltétlenül szüksége van és még inkább szüksége lesz, ha talpon akar maradni a nemzetközi versenyben. És e külföldi cégek, meg a mögöttük álló bankárok nem választási ciklusokban gondolkodnak... Az önkormányzat felelőssége, hogy okosan kihasználja az infrastruktúra fejlesztésének ilyen és ehhez hasonló lehetőségeit. Saját erőnkre hagyatkozva, siralmas szegénységünkből sohasem tudnánk kikecmeregni. Az önkormányzat maga nemigen képes munkahelyeket teremteni. De korszerű műszaki szolgáltatások nélkül hiába reménykednénk abban, hogy komoly vállalkozók itt fektessék be a pénzüket. A városfejlesztési, várostervezési és városüzemeltetési bizottság erőfeszítései remélhetőleg néhány éven belül meghozzák első gyümölcseiket. A bizottsági munka maga azonban már alkalmas bizonyos megszívlelendő tapasztalatok lepárlására. Az egyik az, hogy az öncélú pártpolitikai vagy éppen személyi huzakodás veszélye mindig akkor lép föl, ha nincsen világos elképzelés az elvégzendőkről és hiányzik a megoldási lehetőségek számbavételéhez szükséges szakértelem. A másik fölismerés az, hogy a városfejlesztési munka népszerűtlen és sokak számára kényelmetlen is. Miért az? Azért, mert nem csak állít, de kérdez is. Tennivalókat, sürgősségeket jelöl meg, cs nem viseli el az ötletszerű rögtönzéseket. Végül, de nem utolsó sorban a városfejlesztés, a város működtetése valakinek vagy valakiknek az érdekeit elkerülhetetlenül sérti. Hogy kiét és milyen mértékben, az persze csakúgy politikai kérdés, mint az, hogy kinek és kiknek a javát nézi. Ezért is sürgető, hogy az önkormányzat vezetése előálljon végre azzal a várospolitikai koncepcióval, amiből kitűnne, hogy merre tart, hová szeretne eljutni. Amire vélhetően a választópolgárok is joggal lennének kíváncsiak. A bizottság eddigi munkája során távol tudta tartani a tízperces érvényű politikai huzakodások begyűrűzését és az úgynevezett „botrányokat". Nyilván erre fog törekedni a jövőben is még azon az áron is, hogy így kevesebb publicitásra számíthat. Az előny viszont fontosabb: az 1992 évi munkaterv összeállítása semmilyen gondot nem okozott. Hogy mi a teendő, az a már elindított folyamatokból következik. Mint a kertben. Tavasztájt... BORVENDÉG BÉLA, A VÁROSFEJLESZTÉSI, VÁROSTERVEZÉSI És VÁROSÜZEMELTETÉSI BIZOTTSÁG ELNÖKE -ÜVcfVíi ül t f \ytn n úmecai ./ffrr.y ' wtid dtrri curtfVtnut^ Jcdasfy fjő.jeb'.n