Délmagyarország, 1992. január (82. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 8. szám

8 TÉNYEK DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. JAN. 10. Igazolatlan napok, avagy minta a kirúgatásra Magyarázatok, kommentárok a történet szereplőitől. Nevezett: - Több mint húsz éve tanítok, az egyik kezemen meg tudom számolni, hányszor voltam táppénzen. Az utóbbi másfél évben egyre nehezedtek a megélhetési gondjaim. Mindenáron tartani akartam az elért szintet, eljártam takarítani. Hónapokig bírtam, aztán kidőltem. Nyárra aztán bc kellett látnom, képtelen vagyok kettőnk eltartására. A lányom a volt férjemhez került. A fizctetlen számlák egyre gyűltek, a munkahelyemen is megváltozott minden, de az egy másik történet... Augusztusban úgy éreztem, összecsapnak fejem fölött a hullámok. Az idegeim fölmondták a szolgálatot. - Ekkor ment orvoshoz? - Augusztus 26-án telefonon beszéltem az igazgatónővel, mondtam neki, orvoshoz kell mennem. Másnap elmentem a Hunyadi János sugárúti rendelőbe. Azt a pszichiáternőt kerestem, aki már 1988-ban kezelt, anyám halálakor. Ott azt mondták, már a rókusi kórházban van a szakrendelés, de beutaló kell a körzeti orvostól. Jelentkeztem a körzetben, vissza a beutalóval a rókusiba... A doktornő szabadságát töltötte, azt mondták, menjek szeptember harmadikán. Ugyan már másodikán is dolgozik, ám akkor családlátogatáson van, csak harmadikán találom a rendelőjében. - Nyilvántartásba vették-e a pszichiátriai gondozóban ? - Nem. Én ragaszkodtam a doktornőhöz, még kérdeztem is, ilyenkor mi van. Menjek haza nyugodtan. mondták. 3-án jelentkezzem. Megint telefonáltam a niunkaFénymásolt példány, 1: „ Igazolom, hogv nevezett 1991. aug. 27-től szepl. 3-ig orvosi vizsgálatra várt, ezért munkahelyére nem tudott bemenni. Igazoltan tátol! Szept. 4-től keresőképtelen. 1991. 09. 10." Kénymásolt példány, 2: „ Igazolom, hogy nevezett 1991. aug. 27-én rendelőnkben megjelent és szakvizsgálatra kért beutalót. A vizsgálatra azonban nem ment el, és az eredményt csak szeptember 3-án kapta vissza. Szeptember 4-től keresőképtelen állományba került. Az aug. 27-től szept. 3-ig történő várakozás orvosilag nem volt indokolt, mivel a beteggel közöltük aug. 27-én, hogv leletét következő nap hozza vissza. Emiatt nem került keresőképtelen állományba csak szept. 4-én. Az aug. 27 és szept. 3 közötti időt munkahelyén saját maga igazolja. 1991. 09. 2(?)4. " Nevezett munkakönyvében kilépett bejegyzés került 1991. aug. 26-án. helyemre, hogy várom az orvosomat. Örültem, hogy hazáig eljutottam valahogy. Nőgyógyászati panaszaim is gyötörtek. Eszembe se jutott a körzetibe visszamenni. Harmadikán jelentkeztem a pszichiátrián, meg a körzetiben is, ahol táppénzre vettek. - Miért készíttetett fénymásolatot az első igazolásról? - Volt egy munkaügyi perem a munkahelyemmel, azóta egész más szemmel néznek rám. Több konfliktusom is akadt, nam kívántam ujabb támadási felületet. S milyen jól tettem! Ahogy megkaptam az igazolást, a táppénzes papírt, rögtön elküldtem a munkahelyemre, persze ajánlott levélben. Azt is megírtam, hogy műtét miatt berendeltek a női klinikára. A; igazgatónő: - Kcrem, a kolléga sem velem, sem mással nem beszélt egyszer sem telefonon. Egyszerűen nem tudtam, mi van vele egy egész hónapon át. Augusztus 26. és szeptember 23. között semmiféle papírt nem kaptam. Jelentenünk kell minden hónapban a Tákisznak (területi államháztartási és közigazgatási információs szolgálatnak) a létszámhelyzetet. Várták a papírt. Úgy tudtam, bőrgyógyógyászatra jár a kollega, aztán nagy nehezen kinyomoztam, melyik körzetbe tartozik. Huszadikán telefonon megkérdeztem az orvostól, milyen időközönként, hány nap után adnak igazolást, úgy általában. Szóba került a kolléga neve. Az orvos úgy vélte, nem ment el a szakrendelésre. Persze, hogy meglepődtem, amikor megkaptam a más értelmű igazolást. Újra fölhívtam, rákérdeztem, most mi az igazság. Erre megkért, küldjem vissza az igazolást, át akarja tanulmányozni. Elküldtem. Az orvos: - A második igazolás felel meg a valóságnak, az elsőt a jóindulatomnak köszönhette a beteg. A vitatott idő egy részében helyettesítettek, de ez nem is fontos, legfeljebb annyiban, hogy igazolást kapott. A második azután íródott, ahogy az igazgató megkeresett, s megkért, írjam le, mi történt pontosan. Kiderült, ezt a beteget elég sokszor menteni kellett. Szerintem nem ment el a szakrendelésre. - Ön meggyőződött erről? - Az a lényeg, hogy a beteg követte el az alapvető hibát, mert nem jött vissza a körzetbe. Az igazolás egyébkent táppénzre nem jogosít, munkabér nem jár rá. A pszichiáter: - A beteg neve nem szerepel a forgalmi naplóban augusztus 27-i napon. Persze nem kizárt, hogy itt járt, akkor én valóban szabadságon voltam, másodikán pedig tényleg családlátogatáson, harmadikán megjelent a rendelésen. - Gondolom, nem szegi meg az orvosi titoktartás kötelmét, ha elmondja, bekövetkezhetett-e nagy változás a beteg állapotában, míg Önre várt? - Megjegyzem, a mi szakmánk elég szubjektív, szerintem nem valószínű. hogy gyökeresen változott a beteg állapota pár nap alatt. - Akkor viszont már augusztus 27-től járna neki a táppénz. Csakhát Ön szabadságon volt..., a beteg is hibázott..., A körzeti orvos konzultált-e Önnel a beteg állapotáról? - Nem kérdezett rá. Egyébként sem szokás. Táppénzrevételi joguk nekik van. nálunk még a kartonokon sem szerepelnek följegyzések a betegek munkaképességéről. Az igazgatónő: - A második igazolás a perdöntő, az van a birtokunkban, az alapján voltam kénytelen október elején rögzíteni a kilépett megjegyzést a munkakönyvbe. MAG EDIT A biztonságra áldozni kell! A városi sportbázisok karbantartásért esedeznek... Aki - a szó legegyenesebb értelmében - nyilvános házba jár rendszeresen. tudja, milyen bosszantó tud lenni, ha rossz a szellőzés, a világítás, ha hiányos a padlóburkoló csempe, nem öblíthetók az ilyenolyan tartályok. Hajlamosak vagyunk ilyenkor szidni az épület gazdáját, mert hogy a csudába nem javíttatja meg az elromlott szerkentyűket, zavartalan működésükkor oly észrevétlen berendezéseket... Nos, mostanában, amikor krétahiányra panaszkodnak a pedagógusok és a tantermek festését az élelmesebb szülői munkaközösségek vállalják fel, alighanem az eltört mosdókagylók, eldugult szennyvízelvezetők, berepedt tetőüvegek miatt nem a közintézmények üzemeltetőit kellene kárhoztatnunk. Hanem például a rendre elmaradt karbantartásokat. (Emlékeznek még a méltatlanul mellőzött rövidítésre, a téemkára?) A pillanatnyi „olcsítas" miatt hosszú távon drágának bizonyuló megoldásokat. a kispórolt tartozékokat - ez utóbbiakról a tervezők, épületgépészek tudnának mesélni! S vegyük még hozzá az anyagok elöregedésének teljesen természetes folyamatához az energiatakarékosan, a környezetet kímélően működtethető akármik piaci megjelenését - máris seregnyi okra leltünk, melyek hátterében pénzkérdések sora. s nem kezelői hanyagság, felelőtlenség rejtezik. Efféle okfejtést volt alkalmunk hallani a minap a városüzemeltetés önkormányzati szakbizottságában, amelynek pártoló támogatását kérte a városi sportintézmények igazgatósága a hozzá tartozó négy sportbázis, a sportcsarnok és -uszoda, a kisstadion, meg a műjégpálya időszerű műszaki munkálatainak ügyében. Olyan beavatkozások váltak ugyanis esedékessé. melyek minimális költség ráfordításával is csak a működtetés biztonságát eredményezik, ám ha ezek a város idei költségvetésébe netán nem illeszthetők bc. akár veszélyhelyzetet is teremthetnek. Az igazgatóság tételes listájáról a bizottságnak az volt a véleménye, hogy az egyes elemek műszaki indokait nem vitatva a közgyűlésnek majd jóváhagyásra ajánlja, kivéve a műjégpályával kapcsolatos tételeket. Azokat ugyanis - lévén esetlegesen vállalkozásba adásról, s lefedésről is szó most nem érezte igazán aktuálisnak és megfontoltnak a szakmai testület. Azt is megfogalmazták a bizottság tagjai, hogy a sportintézmények s ezek közé a sportszekház is besorol - a polgármesteri hivatal végleges ügyrendjének hiányában kallódónak, gazdátlannak tűnnek. Sorsukról beleértve üzemeltetésüket, karbantartásukat, felújításukat - mielőbb dönteni kellene, s gazdájukat meg kéne találni. Mert ha így megy tovább vélte egy szaktanácsadó, többek egyetértésével - az is városrendezési, -fejlesztési, üzemeltetési bizottsági téma lesz idővel, hogy beázik egy művelődési ház, vagy nincs hypóra pénze a városi rendelőintézetnek... P. K. Közgazdaság-tudományi kar Szegeden? Alapítvány születik A Magyar Közgazdasági Társa- bi. a Marx Károly Közgazdaságság Csongrád Megyei Szervezete tudományi Egyelem szegedi kihealapítvánvt hoz létre annak erde- lyezctt tagozatát - amelyen levelekében, hogy a JATE-n, egyelőre a ző oktatás zajlott - kívánja fölclcjogi karon belül minél előbb elkez- veníteni. hanem nappali tagozatos dődhessen a közgazdász hallgatók képzést szeretne. Az induláskora jogi képzése. Az Economics névre hall- egyetemen belül, később azonban gató alapítvány jelenleg bejegyzés már a többiekkel egyenjogú karon alatt áll. A szervezet nem a koráb- szerezhetnének diplomát a hallgatók. Közelítés, feltűnés nélkül Az átalakulásban lévő magyar mezőgazdaság előtt számtalan út áll, s ebből bármelyik kipróbálható. Az eddig használtakról kiderült, hogy elkátyűsodtak, s míg rendbe nem hozzák őket nyaktörő mutatvány végighaladni rajtuk. Lehet új csapásokat is vágni, de előtte érdemes elgondolkodni, a határainkon túl kapcsolódnak-e valamelyik hálózathoz. Ha nem. akkor könnyű elképzelni, hogy kizárólag a mi kedvünkért nem látnak hozzá a bővítéséhez. Az induláskor nekünk kell megválasztani a helyes irányt, hogy minél kevesebb vargabetűvel jussunk ki a „nemzetközi útra". Ha szerencsénk, van addigra a sorompó előtti várakozási idők is csökkennek, s idővel talán le is szerelik őket. Mielőtt még eladandó termékekkel felmálházott kamionjainkat csapatostul küldenénk, célszerű felderíteni az ottani fogadtatást, a szokásokat, s azt a magatartásformát, amivel nem keltünk felesleges és a megszólásra okot adó feltűnést. A Csongrád Megyei Agrárkamara támogatásával nemrégiben Dániában járt tanulmányúton egy mezőgazdasági szakemberekből álló csoport. Korom Sándor, a kamara főtanácsosa szerint a fejlett piacgazdasággal és több éves közös piaci tagsággal rendelkező országban tapasztaltak példaértékűek lehetnek számunkra. Úgymond, az okos ember mástól, és nem a saját kárán tanul. - Egy hét alatt tanulmányozhattuk a szarvasmarha-tenyésztő, a sertéstartó és a zöldségtermelő farmerek életét, és láthattunk sertés vágóhidat, tejfeldolgozót is. Részletes tájékoztatást kaptunk az érdekképviseleti rendszerükről, és a kiterjedt, jól szervezett szaktanácsadói hálózatukról. - Kérem, szóljon a benyomásairól. - Számomra az a legfeltűnőbb, ami ott természetes: a középpontban a farmergazda van, s mindenki, a minisztérium, az érdekképviselet, a szaktanácsadás, a feldolgozó az ő hatékony munkáját igyekszik elősegíteni. A magas szintű mezőgazdasági termelést a szervezettség és a piacorientáltság fémjelzi. - A tavalyi sertéstúlkínálatra, gabonaválságra gondolva, van min változtatnunk. Az hiszem, az információnak legalább annyira szűkében vagyunk, mint a pénznek. - Saját szemünkkel láthattuk, tudományosan mennyire megalapozott, naprakész és gyakorlatban használható piaci információkat kapnak ott rendszeresen a gazdák, az érdekképviselettől éppúgy, mint a feldolgozóktól. Ugyanis a piacért ott is harcolni kell, minőséggel, feldolgozottsági szinttel, reklámmal, megfizethető árakkal. - A környezet segítőkészsége teljesen önkéntes? - A farmerek tudatában vannak: semmi sincs ingyen, s amire érdemes áldozni, arra áldozni is kell. Az érdekvédelmi és szaktanácsadó szervezetekben tagdíjat fizetnek, s ott aktívan tevékenykednek. Szükség esetén politizálnak, képviselőket készítenek fel. egészséges agrárlobbit folytatnak. - A; EGK-ba sírna volt az útjuk ? - Még 1988-ban is szükségét érezték annak, hogy a szakminisztérium innovációs igazgatóságot hozzon létre. Milliárdokat áldoztak közpénzből a felzárkózásra, többek között a csomagolás fejlesztésére, mert rájöttek, enélküi visszaeshet a forgalmuk. A példa élő. A szemlélődést, tetteknek is kell követnie. A magyar gazdaságot eddig elkényelmesítő védettség végérvényesen a múlté. A piacváltás sikeréhez jó hátteret teremthet a tulajdonviszonyok átalakulása. de az optimális üzemméretek kialakításánál szakmánként, termékenként kell megtalálni a legmegfelelőbbet. A nemzetközi példákat ebben a kérdésben is célszerű figyelembe venni. T. Sz. I Lezárult egy aszálykorszak Az 1980-as évtizedre úgy tekintünk vissza, mint a legaszályosabb 10 évre, ami a hazai csapadékmcrések megindulása óta valaha is előfordult. Budapesten 1841 óta mérik rendszeresen a csapadékot, a 150 éves (1841-1990) sorozat szerint az átlagos évi összeg 607 mm. Az 1981-90 közötti tíz évben az évi átlag 504 mm volt mindössze, ezt megelőzően 1871 -80-ban volt a legszárazabb éviized 534 mm-rel. Szegeden 1854-ben kezdték mérni a csapadékot. de az első évtizedekben többször megszakadt a mérés, így folyamatos adatsor Szegedről csak 1871-től áll rendelkezésünkre. A 120 éves (1871-1990) sorozat alapján az évi átlagos csapadékösszeg Szegeden 540 mm. Budapesthez hasonlóan itt is az 1981-90 közötti évtized volt a legszárazabb, az évi átlag 462 mm volt. Ezen belül a legaszályosabb év Szegeden 1983 volt. amikor mindössze 347 mm-t mértek. míg 1988-ban 417 mm-t. 1982-ben 418 mm-t. 1990-ben 436 mm-t. A legnedvesebb év ebben az évtizedben 1981 volt 558 mm évi összeggel. Hogy mit jelent a száraz évek ilyetén sorozata. azt azok tudnák leginkább megmondani, akiknek kertjét vagy rétjeit, szántóföldjeit gyakori öntözéssel, permetezéssel lehetett valahogy „életben tartani". A hosszú csapadéksorozatok elemzése azonban sok tanulságot szolgáltat a nedves és száraz évek váltakozásáról, illetve halmozódásáról. Ezek a tanulságok esetleg a jövő szempontjából is használhatók lesznek. A budapesti és részben a szegedi csapadéksorozatok alapján az elmúlt 150 évet három korszakra lehet felosztani, amelyeknek csapadékviszonyai más-más módon jellemezhetők. Az első 50 cv, 1841-90 között, szélsőségeivel tűnt ki. Minden idők legszárazabb éve is erre az időszakra esik: 1857-ben Budapesten 326, Szegeden 267 mm csapadékot mértek. Korabeli följegyzések szerint ekkor teljesen kiszáradt a Fertő tó, és Magyarország állatállományának fele elpusztult. De ugyanebben az időszakban rendkívül nedves évek is előfordultak, pl. 1881-ben Budapesten 864. Szegeden 677 mm csapadék hullott. A nagyon száraz és nagyon nedves évek többé-kevésbé kiegyenlítettek egymást, ezért az 1841-90 közötti átlag Budapesten 617 mm volt. ami jól megközelíti a 150 éves átlagot (607). Szegeden az 1854-90 közötti „csonka" sorozat cvi átlaga 525. illetve 547 mm (1871-90) volt. ez szintén közel van a 120 éves átlaghoz (540 mm). Az 1891-1940 közötti 50 év legfőbb jellemzője az igen nedves évek halmozódása volt. Ez meglátszik az 50 éves átlagokon is. ami Budapesten 639, Szegeden 577 mm volt. Még feltűnőbb ennek az időszaknak utolsó évtizedében a kiugróan sok csapadék: 1931^10 között az évi átlag Budapesten 693. Szegeden 637 mm volt. ezen belül: 1937-ben Budapesten 989, Szegeden 774 mm-t mertek, az utóbbi helyen 1940-ben 867 mm-t! 1940 után azonban éles változás következett be: az 1931^10 közötti évtizedekről az 1941-50 közötti évtizedre a csapadék évi átlaga Budapesten 693-ról 563 mm-re, Szegeden 637-ről 519 mm-re csökkent, mindkét helyen tehát mintegy 120-130 mm-rel kevesebb lett az átlagos évi csapadékösszeg. A száraz évtizedek pedig folytatódtak egészen 1990-ig, és amint azt már említettük, a legszárazabb évtized cppen a legutolsó volt (1981-90). Ezzel ismét egy 50 éves időszaknak értünk a végere. Az ezt megelőző 50 év nedves voit. és az utolsó (1931-40) évtizedben tetőzött a csapadékos jelleg, a következő 50 év száraz jellege pedig szintén a legutolsó 10 évben (1981-90) érte el mélypontját. Az 199l-es esztendő igazolni látszik azt a sejtésünket, hogy az előzőeknél nedvesebb évek, évtizedek sora kezdődik. Szegeden 199l-ben 623 mm csapadékot mértek, ami 80 mm-rel több a 120 éves átlagnál. Különösen sok eső esett májusban. 111 mm, júliusban 98 mm és októberben 113 mm. de meglehetősen nedves volt még az április (64 mm) és az augusztus is (67). Az előző évvel összehasonlítva I99()-ben Szegeden mindössze 434 mm csapadékot mértek. 1991 -re tehát mintegy 190 mm-re! növekedett az évi összeg. Természetesen semmilyen garancia nincs arra. hogy a következő évtizedek során egy-egy évben átmenetileg vissza ne térjen a csapadékszegény időjárás. A: évek többsége azonban valószínűleg nedvesebb lesz az átlagosnál, és az előző évtizedekhez képest kevesebb lesz az aszály. DR. KOPPÁNY GYÖRGY