Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-07 / 287. szám

BAKA ISTVÁN Az Apokalipszis szakácskönyvéből Megyünk az olvadás fegyverzajában, mini harctérre vezényelt katonák, magába harapó zsíroskenyéren hóolvadásos rétkaréjon át. Az égre kúszó alkony-nyelv ledér ízlelóbimbóin a dér porcukrát, délután ködtejfelét átjárja szurdik-ínyfalból a vér szivárgó, édes nedve. Homorún borul fölénk, mint szájpadlás, a menny ? begyulladt boltozat, nyálgleccserek, nazális szél szipákol odafenn Az Isten téli szájában megyünk, nyúlós latyakban, körbe-körbe, és fogyunk - kenyér-szalonna katonák -, menetelésünk: veszteglő veszés. De csak megyünk előre, körbe, bátran - világ-kígyónk farkába harapott -, megyünk, megyünk, egy óriási szájban lágyan forogva - ínyencfalatok; amíg fogy egyre, elfogy már alólunk a föld, akós a benne rejtező érc s kőolaj - a hús, a zsír, a só: mind, miből a Semmi lakomája fő. VADKERTI LÁSZLÓ VERSEI - » Ébredés Dermedt szárnyak az utca jegén tétova léplek a légben csillogó csontok a ló fenekén felderengsz hajnali fényben A város megfoghatatlan könnyű ragyogás... Titok Amyék virraszt, mintha élne száz bogár a messzeségben várok most is a pillanat már ha elmúlt is mégse késő száz bogár ott lenn a mélyben árnyék virraszt, mintha élne... Patak köve Kőpalakban patak köve hullámpatakban patakhullám kőtitokban titok köve felbukkan s a mélybe száll Előttem ködök Most jöttem és máris elmegyek előttem ködök mögöttem fellegek Előttem ködök mögöttem fellegek ma jöttem s holnap elmegyek Előttem ködök, mögöttem fellegek mintha ismernélek: rémest és édeset ma jöttem s máris elmegyek „ mint aki a sínek közé eseti" voltál és nem voltál sose „mert messze mese lett" MAGAZINUNKBAN BUDAI GYÖRGY METSZETEI Erzsébet királyné szegedi szobra A vármúzeum udvarán hatalmas fa árnyékában húzódik meg csöndesen Erzsébet királyné márványszobra. A bajor származású Erzsébetnek -1. Ferenc József császár és király hitvesének meggyilkolása, 1898 után valóságos kultusza alakult ki Magyarországon. 1902-ben óriási hírveréssel és költséggel országos pályázatot hirdettek a királyné budai emlékének megalkotására. Ma már művészettörténeti kuriózum az Erzsébetszoborpályázat látványos kudarca. A lelkesedés hulláma az ország több nagyvárosába is eljutott. Szeged az elsők között csatlakozott a királyné emlékét megörökítő városok táborához, aki 1857. május 24-25-én járt itt. A Szegedi Képzőművészeti Egyesületben Erdélyi Béla elnök terjesztette elő 1901. február 16-án a szoborállítás ötletét. Egyszerű mellszobrot javasolt, az anyagiakat közadakozásból kívánták fedezni. Szegedi Híradó szervezte a gyűjtést, elsőként a város honleányai csatlakoztak a fölhíváshoz, Back Bernát és a városi tanács is nagyobb összeggel segítette az emlékszobor ügyét. A következő évben már annyit gyarapodott a tőke, hogy megalakulhatott a szoborbizottság, elnöke Erdélyi Béla lett. Tárgyaltak ifi. Vastagh Györggyel, Teles Edével és Ligeti Miklóssal is. Közben a szegedi nőegylet javasolta, hogy egész alakos szoborral örökítsék meg a magyarbarát királyné emlékét. Ligeti Miklósra esett a választás, és ő a királynét ülve ábrázoló szobor mintáját 1903 júniusában mutatta be a szegedieknek és az Országos Képzőművészeti Tanács bíráló bizottságának. A bizottság „igaz műalkotásnak" minősítette a mintát, „amely a felséges asszonyt márványpadon ülve ábrázolná, amint a körülötte fölfutó virágok között elmereng és kezében nyitott könyvet tart". 1905 áprilisában már készen volt a szobor eredeti léptékű modellje. Kitörő lelkesedéssel fogadták a szegediek, és irigykedtek a pestiek. A Pesti Hírlap tudósításából idézünk: „ennél gyönyörűbb szoboralakot még ez ideig nem mintázott magyar szobrász. Amennyi előkelő finomság, szűziesség és mélyen érző lélek csak beleönthető egy agyagból gyúrt alkotásba, azt együtt látjuk Ligeti Miklós Erzsébet királyné szobrán, sírhat a szívünk, hogy nincs itt Budapesten. Fokozni fogja e szobormű szépségét, hogy fehér márványból fogják kifaragni." Két évvel később, 1907. szeptember 29-én végre elérkezett az avatás várva várt napja. Akkoriban megadták a módját a szoboravatásnak. íme a látvány és az avatás krónikája: „A szobor talapzatára helyezve a színház épületének tenelyében a Stefánián állt, kék-fehér és nemzetiszínű lepel borította, körülöttel tíz kék-fehér oszlop, zöld lombfüzesekkel és zászlókkal díszítve. Közelében bordó plüssel borított királyi sátor állt, József főherceg és kísérete számára. A szobor közvetlen közelében is két kék-fehérre színezett sudár fenyőoszlop szökött a magasba, derekuk táján a magyar címerrel, hegyükben zöld koszorú alatt a magyar zászló lengett. Az egész Stefániát lezárták, belépni csak meghívottaknak lehetett különbözőszínűbelépőkkel. " Előző este a katonai zenekar dísztakarodót fújt. majd másnap a délelőtt a császári család képviseletében érkezett József főherceg fogadásával telt. Színpompás látványt nyújtott az avatásra gyülekezők helyszínre érkezése is. Pontban fél tizenkettőkor fölcsendült a szegedi dalárda tagjainak ajkán a Himnusz, majd a szoborbizottság elnöke mondott szónoklatot, s fölkérte József főherceget az emlékmű fölavatására. Rövid, pár mondatos szónoklatot tartott, majd a körben elhelyezett oszlopokon csigarendszer segítségével föllibbcntek a leplek, s zászlókként a magasba szálltak, elővillant a valóban remekbe sikeredett hófehér márványszobor. Eközben fehér ruhás lánykák virágesőt szórtak Erzsébet márványlábai elé, majd Lázár György polgármester átvette a város nevében az emlékművet. Koszorúzás következett, a főherceg a szobrászművész társaságában körbejárta az emlékművet, elismerően bólintott, végül fölcsendült a Szózat, és véget ért a színpompás ünnep. A lelkesültséget illusztrálja Kisteleki Ede ez alkalomra írt versének részlete: „A ki évek során, fekete mély gyászban kerested a napfényt, árnyak elől futva, Fehérbe öltözve, ott a más világban, Hű magyarjaid közt megjelentél újra. Zöld lomboknak hűvös homálya magábazár, S trónusra ültetünk a szabad ég alatt, S fölébed borítjuk rajongásunk szárnyát, Védő mennyezetnek, mely égnél magasabb..." Amilyen zajos külsőségekkel történt az avatás, olyan csöndes lírával, természetes szépséggel lett fölruházva Ligeti vésője nyomán a szobor. Kevés külsőséggel jellemzi ezt az akaratán kívül történelmi jelentőségűvé lett királynét. Mentes az emlékmű mindattól a teatralitástól, amely romantikus bőbeszédűséggel rakódott rá szinte minden korabeli emlékműre. Finom mívesség, arisztokratikus nyugalom, merengő, kissé zárkózott kedély, természetes szépség jellemzi a szobrot. Nem eszményítette földöntúli lénnyé, nem hódolt túlbuzgón az európai hírű szépség kultuszának, csak a lényegeset mutatja meg, „tartását, méltóságát, finom eleganciáját a maradi szellemű uralkodóház emancipálódni akaró, modem asszonyát. Erzsébet merengve ül, fejét kissé előrebiccenti, tiszta, nemes homlokát hármas hajfonat koronázza, fölötte a királyi jelvény csillogó díszekkel. Keze ölében nyugszik, legyezővel matat. Egy darabka boldog békeidőt őrzött meg a szobor, amikor még „minden nagyon szép és minden nagyon jó" volt. A márvány finom mívű csipkézett részletei erről mesélnek. Korabeli méltatója így jellemezte: „A királyné szobra lelkének szarkofágja." Bő négy évtizedig a híd felé tekintett. A Lenin-Sztálin-emlékmű elhelyezése ürügyén az egykori Stefánia valamennyi szoborművét elmozdították helyéről. Erzsébet emlékműve évekig a városháza udvarán várt sorsa jobbra fordulására. Végül a 60-as évek elején a rendbe hozott vármaradvány udvarára került, ma is ott látható. Elhelyezése nagyon rossz, alig látható, sokan nem is tudják, hogy ott van. Várható tehát, hogy a jövő évben rendeződik a királyné szobrának sorsa és 85 évvel felállítása után újra eredeti pompájában szemlélhetik a szegediek talán legszebb köztéri szobrokat. TÓTH ATTIEA Tartalmas összeállítást olvashattak a Délmagyarország olvasói Erzsébet királynő szegedi kapcsolatairól. Hábermann Gusztáv írásából értesülhettek az olvasók a királynő szobrának hányatott sorsáról is. Ez az írás azért született, hogy a szobor történetének bővebb megismertetése mellett jó hírt is közreadjon. Végre konkrét tervek vannak készülőben az Erzsébet-szobor újbóli köztéri elhelyezését illetően. A városi magisztrátus december 9-én többek között a királynő szobrának sorsáról is véleményt formál. A Bauplan építésziroda két vezető építésze, Nóvák István és Mező Mihály tanulmánytervet készít a szobor újbóli felállítására. Vagy a Stefánián kapna helyet, a vármaradvány közelében és a Tiszára tekintve, vagy szellemes és talán kivételes látványt ígérő megoldással a múzeum előtti medence közepén a közművelődési palotára tájolva. íme a híresen szép carrarai márványból vésett szobor története.