Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-30 / 304. szám

8 GYERMEKEKNEK DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. DEC. 30. - Te! - szólítom meg Pisti aput. - Miért kell kopogtatni, mielőtt az. ember benyit valahová? - Hát nehogy véletlenül olyasmit lásson, amit nem szabadna. - Hmm... És akkor az anyu miért nem kopogtat, ha benyit a Zsu szobájába amikor a hapsija éppen nala van? - Ja?! Hát hogy lássa, nem müvelnek-e véletlenül olyasmit, amit nem szabadna. - És te mi leszel, ha nagy leszel? - kérdem Pisti aput. - Oskolás - azt mondja. - Szép! - bólintok. - Aztán oszt milyen oskolába szeretnél járni? - Olyanba - azt mondja -, ahol minden butaságot elfelejtek, amit az életben tanultam. * Mondom apunak, te Pisti apu, abból az izéből ottan nem kémek jönnek kifelé, hanem füst, tehát az nem kémény, hanem füstöny. Pisti apu megütközve mered rám. - Ne beszélj marhaságokat! A füstönynek emberemlékezet óta kémény a neve, és passz! - Tanuld meg, édes fiam - oktat Pisti apu -, hogy a legélesebb fegyver az igazság, mindig az igazság! - Apád csak tudja! - fittyed le Juci anyu szája sarka. - Valahányszor vívni óhajt vele, az élét markolja meg, sose a nyelét. * Pisti aput a politika meg a sok tanügyi reform óvatossá tette. Nem tanít, még kevésbé oktat, hanem fölveti a problémát. * - Be akarok menni a vízbeee! toporzékol a kiscsaj a balatoni strandon. Mamácskája rádörren: - Sebes a lábad, megmondtam! Az hiányzik nekem, hogy valami fertőzést összeszedj itt! Juci anyu Imar az ágyban, lefekvés után): - Jaj, István, el ne felejtsük, hogy holnap délután vissza kell vinni a fúrógépet a Krecsmáréknak! Pisti apu: - Oké, reggel felírom egy cédulára, hogy fúrógép vissza, és akkor nem felejteni el. Juci anyu: - KI fogod felejteni felírni! Vagy olvan helyre rakod a céduládat, ahol nem fogod észrevenni. De van egv ötletem! Kelírom a fürdős/ohatükörre, hogy fúrógépcédula, és akkor ha borotválkozol, bekattan a dolog, rendben? Pisti apu: - Zseni vagy, Jucikám! És Juci anvu felkászálódik, kimegy a fürdőszobába és rúzzsal felírja a tükörre: FÚRÓGÉPCÉDULA!!! És eljő a reggel. És Pisti apu fölkel. És kimegy a fürdőszobába borotválkozni. És máris zeng a hangja: - Beteg vagy. Judit?! - Mi a francnyavalyának rúzsoztad össze a tükröt?! x - Mostanában nem látlak ezzel a Csillával lötyögni - hunyorog rám Pisti apu. - Mi történt köztetek? - Semmi - rántok egyet a vállamon. Erre zumm, egy akkora füles balról, hogy jobbról is cseng. - Ezt miért kaptam? - Taknyos kölyök vagy! - pattog Pisti apu. - Ráérsz még azért szakítani egy nővel, mert nem történt köztetek semmi! * - Tudja, szomszéd - duruzsol Pisti apu a szomszéd fülébe a televízió híradója azért sokkal szórakoztatóbb az én kedves nejemnél. A híradó mindennap más híreket mond, szemben az én Jucimmal, aki mindennap ugyanazt mondja. * Ülünk a tévé előtt. A képernyőn hasbeszélő villogtatja tálentumát. Juci anyu meredt tekintettel csügg a produkción, majd áhítattal felkiált: Hátborzongató! Nem jár a szája, oszt mégis pofázik! - Juci anyu szerint te nem szeretsz színházba járni, igaz? - nyaggatom Pisti aput. Széttárja a karját, behúzza a nyakát, ami nála kábé annyit tesz: van bene valami. - Akkor miért jársz mégis? - Muszáj elvinni az öreglányt - mondja. - Elemi férji kötelesség, nem gondolod? - Oké, de azért ciki, hogy ott ülsz órákig a legcsekélyebb élvezet nélkül. - Nana, öregem! Tudod, micsoda élvezet, ha a szünetben végre kimehetek rágyújtani?! - Itt a szemközti udvarban az a csaj nem normális - mondom Pisti apunak. - Képzeld, a múltkor kerek egy órát tollasozott egyedül. - Te nem vagy normális, gyermekem. ha képes vagy kerek egy órán át bámulni egy egyedül tollasozó csajt - pirít rám Pisti apu. - Nono! - mondom. - Csakhogy én közben sakkoztam a Zsoltival. - Mondom, hogy nem vagy normális, gyermekem - húzza a száját Pisti apu. - Képes vagy sakkozni, miközben tőled 20 méterre egy csaj egyedül tollasozik... Sírogatom otthon, hogy az osztályfőnökünknek megint sikerült az osztály igazságérzetébe gázolnia, mindenki ki van akadva, el van keskenyedve és a többi, és a többi. Pisti apu figyelmesen hallgat, majd hirtelen kifakad: - Te panaszkodsz, édes fiam?! Te maximum két év múlva menetrendszerűen megszabadulsz az osztályfőnöködtől. Én viszont még hosszú évekig kénytelen leszek elviselni az én főnököm hülyeségeit. Hacsak közben ki nem hal fölülem. Vagy én alóla... Felnőttbuli. Nők egy kupacban, jerfiak emitt. A nőknél a drágulás, a férfiaknál a tévéműsor a műsor. - Mit szóltok a tegnapi hírháttérhez? Fantasztikusan érdekes volt, nem? dobja be Aposi apuka. Pisti apu felsóhajt: - Én, kérlek, a tegnapi Hírhátteret olyan pokoli feleségzajban voltam kénytelen nézni, hogy egy szót se fogtam fel belőle. - Vegyél magadra pulóvert, kisfiam! - szól utánam Juci anyu. - De anya! - tiltakozom. - Nyár van, és a meteorológia egész hétre kánikulát jósolt. - Azonnal vedd fel azt a koszvadt pulóvert! - dörren rám Pisti apu az újságja mögül. Anyád úgy döntött, hogy fázni fogsz! Végre megint cirkuszba! A porondon tíz oroszlánt terrorizál a korbácsos idomár. A közönség élveteg vigyorral, lélegzetvisszafojtva figyeli a produkciót. - Pisti apu meg hasonlóképpen a közönséget. Aztán, hogy lemegy a szám elbölcselkedi magát: - Jegyezzétek meg, gyermekeim, egy ilyen attrakció csak addig és csak azért attrakció, amíg és amiért élnek szabad oroszlánok, amelyek minden különösebb, kecmec nélkül fölfalják a közelükbe merészkedőket. - Csodálatos hang! - mondja Pisti apu egy operaénekesre. Remekül lehet aludni tőle. Avagy: - Rémes hang! Le sem tudtam hányni a szemem! - Megőrülök attól, amit anyád csinál! - avat be gondjaiba Pisti apu. - Ellentétben vele, aki viszont attól őrül meg, amit én nem csinálok. Családi sétán szokványos eset tanúi vagyunk. Szemben velünk mama gyermekével. A gyerek futkos majd eltaknyol a nyedves füvön. A mama „nem tudsz vigyázni?!" felkiáltással jól megpakolja a bömbölő gyereket. - Szörnyű igazságtalanság az ilyen - szörnyülködik Juci anyu. - Cö-cö! - nyámmog Pisti apu. Edződjön csak az a gyerek! - Hogy mondhatsz ilyet? képed el Juci anyu. - Miért, felnőttként tán nem ugyanezt csinálják az emberrel? hadonászik Pisti apu. - Nem elég, hogy elszúr valamit, és a szíve majd meghasad a fájdalomtól, mindig akad a közelében egy anyu, aki még jó le is hordja a sárgaföldig... Pisti apunak hagyományosan randa a kézírása. Vagyis hát úgy pofára még kinéz valahogy, ámde elolvasni az atyaúristen se tudja. Olyannyira, hogy az ismerősök meg a családtagok már akkor is olvashatatlannak bélyegzik, ha történetesen ki tudnák silabizálni. Történt egyszer, hogy Pisti apu - Juci anyu háztartási megszorultsága miatt, Juci anyu rábeszélésére („Mégiscsak te vagy a férfi!") - erőt vett magán, és terjedelmes magyarázkodó levélben kölcsönért folyamodott vidéken élő, tehetős nagynénikéjéhez. Postafordultával jött a válasz: „Drágáim! Mivel kódot nem mellékeltetek az István leveléhez, nem tudtam kiolvasni, hogy mire és meddig és mennyi pénz kell, milyen kamatra, ezért, fájdalom, egy huncut vasat sem tudok küldeni. Csók, Lujzi." Az OLDALT BERKES PÉTER IRTA, RAJZOLTA: SAJDIK FERENC