Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-24 / 301. szám

KEDD, 1991. DEC. 24. DM MAGAZIN 13 Láttam egy tábori postai levelezőlapot 1943-ból. Nemeskürty István közölte „Rcquiem egy magyar hadseregert" című forrásértékű könyvében. Ahol normális körülmények között a szöveg helye van. ezen a lapon hatnyelvű felirat. Az első sorban magyarul: „Egészséges vagyok és jól érzem magam." S a figyelmeztetés: „Ezen a levelezőlapon mást nem szabad közölni." Hány ilyen lap érhetett haza a Don mellől negyvenhárom elején? Mire ideért az ellenőrzött üzenet, megtörtént a tragédia. A kétszázezres második magyar hadsereg vesztesége 141 971 ember volt. Halott, fogoly, sebesült, eltűnt. 1943 májusáig negyvenezren tértek haza csupán. Két hét alatt odaveszett százezer emberünk. Az amerikai hadsereg az egész második világháború során 292 ezer 100 katonát veszített. Az agyonhallgatott doni ütközetről, a második magyar hadsereg pusztulásáról Nemeskürty Istvánt kérdeztük. - A magyar katonai vezetésben nyílt titok volt, amit Szombathelyi vezérezredes 1942-ben papírra is vetett, hogy a náci Németország lényegében elveszítette a háborút. Mi volt a lázas tálbuzgalom magyarázata, hogy mégis kétszázezres hadsereget verbuváltak, és az orosz frontra küldték őket? - A magyar kormány 1941 júniusi hadbalépése után minket a németek egy erkölcstelen és szörnyű versenyfutásra késztettek a románokkal. Ok azonnal háborúba mentek a Szovjetunió ellen, a P"Ar>ccv-lrnrmánv habozott. Végül UUIUU„J „„. J ft mégis rászánták magukat, mert attól tartottak, hogy ha nem veszünk részt"a hadjáratban, amiről feltételezték, hogy ezúttal is legfeljebb néhány hétig tartó lerohanás lesz, elveszítjük a nemrég visszakapott Észak-Erdélyt. Hamar észrevette a magyar vezetés, hogy elszámította magát, de már nem volt visszaút. - így került arra sor, hogy a nyári egyenruhában, negyvenkettő nyarán az orosz frontra küldött hadsereg, mínusz harminc fokban két hét alatt összeroppanjon a szovjet hadsereg támadása alatt. - Ennek a hadseregnek nem volt megfelelő felszerelése és fegyvere. Halálos vétek volt kinntartani őket, 1500 kilométerre a hazájuktól. Horthy Miklós írja emlékirataiban: „A magyar különlegesen belső kapcsolatban áll hazája határaival... Ahhoz, hogy minden erejét belevesse a küzdelembe, országa földjén vagy annak közvetlen környékén kell harcba állnia." - Kikből állt ez a szerencsétlen, vesztesre lieli hadsereg.'' - Sajnos nem véletlen, hogy éppen a kiegészítő parancsnokságok vonatkozó iratai tűntek el. Ezért még mindig vitatják a szakkutatók is, amit én a Requiemben állítok. Nevezetesen, hogy a második magyar hadsereget tudatosan olyan emberekből állították össze, akikről az volt a hivatalos politika véleménye, hogy nem kár értük. Zsellér, napszámos, munkás, kommunistagyanús, szociáldemokrata. Közismert volt a fenyegetés, magam is hallottam: „ha nem vigyáz a szájára, könnyen a fronton találhatja magát." Sebességcsökkentő élő fal - Vonultassuk fel a seregeket, 1943 januárjában, a Don partján. - A mieink enyhén szólva hiányosan voltak felszerelve. A hadvezetés a németek ígéretérc számított, hogy majd ha kiérnek a frontra, a helyszínen a legkitűnőbb fegyverekkel látják el őket. Ez üres ígéret maradt. A magyar katonának nem volt géppisztolya. Puskája volt öt lőszerrel táronként, s ez is a legkisebb fagynál felmondta a szolgálatot. A páncéltörő ágyú át sem ütötte a T34-esek páncélzatát. - Mekkora volt a túlerő? - Háromszoros túlerő támadott a mélységben nem tagolt hadseregre, amely kétszáz kilométer hosszan ásta be magát a Donnál. A német hadvezetés azzal áltatta szövetségeseit, hogy a szovjet hadsereg Sztálingrádnál a haláltusáját vívja, képtelen arra, hogy másutt támadjon. A magyar felderítés cáfolta ezt. Friss, kiképzett. kiválóan felszerelt had támadt ránk. Minden katonának géppisztolya volt. Harckocsik támogatták őket, melyek bírták a hideget. És jöttek előre, abban az irdatlan télben. Gondolja el. Napóleon kiváló seregét is tönkreverték. - Hadtörténészek szerint az orosz szerepe volt a tavasszal hazakerült töredék hadseregnek. A háború után, a kommunista hatalom nálunk azért titkolta a Donnál történteket, mert azt a képet festették, mintha egy gyáva csürhe szenvedett volna vereséget. Ez nem igaz. Jelentések, naplórészletek, korabeli beszámolók tanúsítják, hogy a katonáink igenis küzdöttek. - Tanár úr, mikor s miért határozta el, hogy kideríti, mi az igazság a doni magyar sereg pusztulása körül? - Én tízéves korom óta katonának készültem. Nagykorúságomtól foglalkoztat, hogy a Donnál történteket nem hagyom feledésbe merülni. Váratlan impulzus ért 1960-ban, mikor a Budapest Filmstúdiót vezettem. Kaptam egy forgatókönyvet Olaszországból, az akkor i még ismeretlen Ermanno Olmitól. O abban reménykedett, hogy együtt készíthetünk filmet a doni ütközetről, mely mindkét nép életerős fiait tizedelte. Sajnos, szó sem lehetett róla. Olmi más munkába kezdett, és világhírű lett a filmszakmában. Bennem pedig forrt a düh. Az olaszoknál és másutt is sorra jelentek meg művek a doni csatáról, s ezekben hellyel-közzel az állt. hogy azért voltak a nagy veszteségek, mert a magyarok szétszaladtak. Ez a hiedelem egyébként ma is tartja magát! - Hogyan sikerült összegyűjtenie a könyvében közölt döbbenetes dokumentumokat? - Szerencsém volt. Annak idején a Honvédelmi Minisztérium egyik ezredese elrejtette a második magyar hadsereg ;-..t.>n„Qoának iórészét. A hatvanas llaiuuju£„ j években ezeket átadta az akkor már magyarabb gondolkodású levéltárnak, és erről értesített engem. Évekig tanulmányoztam a forrásokat. Csak az események után azonnal leírt dokumentumokat vettem figyelembe, mert meggyőződésem, hogy később a jóhiszemű emlékezet is torzul. A kézirattal 1968 őszén készültem el, de csak 1972-ben látott napvilágot. Négy kiadó visszaadta, a szépirodalmi lektora azonnal följelentett érte, hogy bújtatott propagandát akarok kelteni a Horthy-hadsereg mellett. Végül is nem panaszkodhatom. Bár a könyvem hivatalos és főként alapos bírálata a mai napig nem történt meg, a közönség szereti. Eddig öt kiadást ért meg. Mártély volt az első... - Mikor elmondtam, hogy a Délmagyarország és a Délvilág karácsonyi számába kérek interjút Öntől a halálba küldött hadseregről, azt válaszolta, hogy örül és csodálkozik a kérésemen. Miért? - Örültem, hogy Csongrád megyében ez a kérdés a jelek szerint élénken foglalkoztatja az embereket. Az országban elsők között Mártély emelt emlékművet a II. világháború magyar hősi halottainak. Engem kértek fel az avatásra. Az emlékhelyet a katolikus pap megszentelte, ami 1989 decemberében még nem volt túl gyakori. Hazafelé az úton szembetalálkoztunk egy robogó vöröskeresztes autóoszloppal. Romániába tartottak, ahol kitört a forradalom. Az idő s a történelem átviharzott a mártélyi kezdeményezésen. Ezért is örülök annak, ho?v most hes2É!!£tc!c t5!u. - Mi okozta a meglepődését? - Azon csodálkoztam, hogy engem tisztelnek meg az érdeklődésükkel. Manapság nem vagyok divatban. Talán azért sem, mert felfigyeltem egy veszélyes jelenségre. Nevezetesen, hogy a második magyar hadsereg kapcsán nem annyira a vértanúk elsiratásáról és a tanulságok kendőzetlen elemzéséről van szó. Hanem a még élő főkatonák önigazolásáról. Érdekes, hogy fiatalabb kutatók is csatlakoztak ehhez. Lassan oda lyukadunk ki. hogy az oroszországi hadjárat hősi cselekmény volt, mert vitézül harcoltunk a bolsevizmus ellen. A százezer áldozatról alig esik szó. Életveszélyes ázt hirdetni, hogy mi mindig a mások áldozatai vagyunk, a sors játékszerei. Hovatovább azt is elhitetik velünk, hogy az oroszok támadtak meg minket, s nem fordítva történt. Gondolja meg, qlig több mint másfél év alatt a Bárdossy-kormány két olyan hatalomnak iizent hadat - a Szovjetunónak és az Amerikai Egyesült Államoknak - melyek nem ismerték cl a trianoni békediktátum érvényességét! És cz.eket a döntéshozókat védik még ina is némely áltudósok. Ijesztő öncsalás tanúi vagyunk, amit nem hagyhatunk válasz, nélkül. Ezért örülök ennek a tisztázó beszélgetésnek. Hová tűnt százezer emberünk? Nemeskürty Istvánnal beszélget Gazsó L. Ferenc „Hol nyugszunk, nem tudja barát, feleség, gyerek. Elszórt Testünk nyomtalanul nyelte magába a föld. Szívetek őrizzen: milliók eleven milliókat. Áldozatunk nem a gaz jogcíme. Jóra parancs." Keresztury Dezső: „Sírvers" „r„w.Ar /,„„•,>/ ... ,'.'/ I ,,„,,>.>. /..í,"'";•„/„" , .,.,„.. ,/ .,ui...L.">„,lt rl/tflU részleges visszavonulással és megfelelő tartalékok bevetésével. - A tartalék elvileg rendelkezésre állt, egy német páncélos hadosztály képében. Hitler azonban személyesen tiltotta meg, hogy a magyarok oldalán bevessék őket. Ebből is látható, hogy a magyar hadseregnek egyetlen feladatot szántak. Sebességcsökkentő élő falként fogják fel a támadást addig, míg a németek rendezetten visszavonulnak. - Drámai eseményekről tanúskodnak a könyvében idézett dokumentumok. A második nagy roham napján várták például a honvédek a váltást. Helyette vérfürdő kezdődött. Volt-e realitása annak, hogy pihent erőkkel felváltsák őket? - Ez az a pont, ahol a hadsereg vezetését bűnök terhelik. Megérkezett Magyarországról a váltás, fegyvertelenül. Azzal a nevetséges ígérettel, hogy majd a fronton a leváltott katona átadja a fegyverét. Már ez is őrület. De be sem következett. a szovjet támadás miatt. így az a képtelen helyzet állt elő. hogy a rosszul felfegyverzett katonák igyekeztek védekezni, mert hazugság, hogy fejvesztetten menekültek volna a lövészárkokból. Feléjük pedig a hátországból áramlott a fegyvertelen váltás. Közben parancs érkezett, hogy a fegyverét eldobáló katonát helyben agyon kell lőni. Ez háborúban minden hadseregre érvényes parancs. Feltéve, hogy valakinek van fegyvere. De hogyan lehet megállapítani arról a szerencsétlen katonáról, aki félig megfagyva fekszik a lövészárokban, hogy eldobta-e a puskáját vagy nem is volt neki?! Mire eldadogta, hogy nem kapott fegyvert, már parancsra főbe lőtte a bajtársa. Á bcCSíiicícS büíiGS - Arra kérem, beszéljünk a második magyar hadsereg vezetőjéről, Jány Gusztáv tábornokról. Ki volt ő? Mi a szerepe a Mohácshoz vethető vereségben? - Jány Gusztáv klasszikus görög tragédiahős. Már gyermekfejjel megismertem, mert apám harcászatot tanított a Ludovikán, mikor Jány állt az intézmény élén. Jány, apám elöljárója és barátja volt. Erkölcsös, becsületes, kiválóan képzett katona. Olyan indulatosan követelte a rábízott hadjpreg hiányosságainak felszámolását, hogy itthon már-már elintézett volt Jíry lecserélése. A németek egyébként is utálták őt. Jány azonban kinn a fronton, a váratlan csapás hatása alatt összeroppant. Nem szánta rá magát radikális intézkedésre, mert attól tartott, ha visszavonja és ezzel megmenti a hadseregét, a németek ránk sütik majd. hogy miattunk veszítették el a háborút. - Végül is Jány nemcsak hibázott, bűnöket követett el. - Két bűn bizonyára a lelkén szárad. Nem akadályozta meg a fegyvertelen katonák bevetését. És nem kellett volna kiadnia azt a szégyenletes hadparancsot, mely azzal a mondattal kezdődött, hogy a magyar hadsereg elvesztette becsületét... Mikor visszatért, Horthy megalázó módon azonnal nyugdíjazta, ő lett a bűnbak. Feleségével Németországba emigrált. Megözvegyülve, önként hazajött, feladta magát. Az öngyilkosság sajátos módja volt ez. Az akkori vérbírók kötél általi halálra ítélték, azonban a szovjet parancsnok tiltakozott, mondván, hogy egy ilyen kiváló katonával ezt nem tehetik. Főbelövésre módosították az ítéletet. - .4 kétszázezres hadseregre emlékezve ne feledkezzünk el a munkaszolgálatosokról sem. Több tízezret hajtottak a Donhoz, ágyútölteléknek, elsősorban zsidókat. - Minden katona tudta, hogy az első világháborúban a magyar zsidóság kiválóan harcolt. Ha már mindenáron a háborúba akarták küldeni Horthyék a zsidó férfiakat, megtehették volna szabályos behívóval. De nem, saját ruhájukban, fegyver nélkül odadobták őket gonoszul, hogy elpusztuljanak. A sors iróniája, hogy a német hadvezetés ezt az. aljas lépést ellene irányuló provokációnak fogta fel. Hiszen egyetlen más hadviselő fél se küldött zsidókat az orosz frontra. A németek úgy ítélték, hogy fegyvertelenek bár, de mégiscsak szervezeti őiükúíaiók, raadasui a hátsó vonalban. Ezért a németek ezt ellenük irányuló zsidómentó akciónak minősítették. Torzít az emlékezet - Miért hallgatták el a doni csatavesztés körülményeit évtizedeken át idehaza? Hisz a háború utáni pro'paganda úgy is tálalhatta volna, mint a dicsőséges szovjet hadsereg győzelmét, kollektíván bűnös nemzetünk katonái fölött. - A vert sereg hazakerülő töredékét 1943-ban eldugták a közvélemény elől. A katonákat majdhogynem internálták. Tilos volt a Donnál történtekről beszélni, hiszen a hadsereg csalódott a németekben. Ügyanez történt a mienkkel egyidőben vereséget szenvedő olaszokkal is. Mikor végre hazakeveredtek a Dontól, azzal fogadták őket, hogy a határnál lezárták a vagonokat. Mussolini megtiltotta, hogy lássák az. emberek, milyen állapotban tértek vissza a frontról. Mindkét hatalmi elit félt a forradalomtól. Féltek, hogy a szélnek eresztett katonák fellázítják az országot. Abban, hogy Mussolinit 1943 nyarán elkergették. FOTÓ: VÁLI MIKLÓS