Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-24 / 301. szám

10 DM MAGAZIN DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. DEC. 24. KOSZTI ANDREA. 8. OSZT. FALUDY GYÖRGY 1991 Az utcán olykor még megrezzenek, hogy itt mindenki magyarul beszél. Ami volt, újra jött. A; ablakom előtt decemberben a nyírlevél aranybarnája - semmi sem veres.' Ahogy a felhők árnya felszalad a Mátra dombsorán. A; esővíz nyoma vidéki ereszek alatt. A könnyű, ezüstszínű por Szeged bejáratánál. Vagy a hajnali napfény tojás-sárgája. A mezőn a zsálya puha, tátott ajkai. Mind más mint másutt. Tíz éves korom óta ismerem, hogy mi lesz a vég. Félek tőle. Most sokkal közelebb volnék hozzá, de nem jött közeléhh. Talán mert Voltairet, Lorcát vagy Adyt olvasni utoljára édesebb mint először. Talán, mert óriás ajándékomul otthon élhetek, ahol mindenki ismer és tegez, s együtt örül, együtt jajong velem s reménykedik. És talán, mert halott barátok arcvonását keresem fiaikon, mikor szemközt ülnek könyvtárszobámban, a kereveten. VASADI PÉTER VERSEI / Eji imádás Lassan lépked fölfelé a hegyen. Sötétedik az ég, a csillagok mind tüzesebbek. Hangja van az éj sűrűsödésének. A; atya csöndje a csöndeken áttör, a szívben szavakat mond. Az alázat érti meg őket. Minél mélyebbre borul, hogy a homloka már érinti a hűvös földet, annál jobban hallja. A találkozás völgye a csönd. Benne beszél a szeretet a Szeretetnek. Elkezd nőni a szív, kamrái kitágulnak. Ért és állít a könyörgés, kérdez és bizonyít ennél mélyebbre csak az azonosság ér le. Ott már a Lét létezése dobog. Ott teszi meg utolsó lépteit a Valóság. Alatta leírhatatlan a sötét. Befont, a jelek és mondatok szelíd örvényében minden bizonyos. Itt tud a bizalom. Engedelmesek a pontos ismeretek. Értelem van. Fény van. Hálaadás. A hit Ha a hitre gondolsz, felejtsd el a mennyiségeket. Ne beszélj kis hitről, és ne hidd nagynak se hitedet. Jó az. hogy megragadhatatlan. Túltesz rajtad, ki a hit Forrása: aprónak mondja a szükséges hitet, mely - a maga törvényei szerint, ébren vagy, netán alszol - fává terebélyesedik. Isten titka a hit. A hited. Nem a valóság ellentéte, hanem a: öble. Gyűszű, melyben a tenger reng. Mindaz, ami tengernyi: az életed, a szabadságod, a jóakarat, a félelmed és a bánat, a vágyakozás, a szeretet és a jövendő. És szó a hit, amely teremteni tud. És csönd, a legnagyobb beszéd bontakozik benne. Mélyen beépül a lélekbe. Rajta emelkedik s növekszik a ház, sőt a felhőkarcoló is, melyben angyalok lifteznek le s föl, szélsebesen. S kiütik a tetejét, hadd zúduljon be a világosság, a kardalok és az eső. Az ember bőrig is ázhat a hitben. Mindaz árad befelé, ami föntről jön. A szavak, a szerelem, az öröm. Vígadnak is a házban. Messze kihallatszik az ének az éji sötétbe. S mikor a gonosz gépeket indít ellene zakatolva, fölszáll a ház, kitárja ellentétes ablakait, átengedi magán az indulatot, a füstöt és a levegőt, csillagokat szippant át rajta a sokféle huzat, némelyek fölakadnak, mások kisurannak. Aztán leereszkedik a ház, mint hunyorgó csillagokkal az alkony vagy följön, mint a hajnal - ilyen mérhetetlen mérhetőség a hit, ilyen megfoghatatlan, de szilárd alakzat. Akár ez. akár az, egy biztos: nagyon sok nyitott ablaka van. Bennük titkos szélre bólogat ezer aranyág. Karácsonyi pillanatképek Történik 1991 Szenestéjén, egy tízkét esztendős, négyemeletes házban, amit úgy is neveznek: az elátkozott panel. 15 óra 32 perc Tóth Sámuelné, Valika, a hatvanhét esztendős özvegyasszony, aki a másodikon lakik, becsönget Kaltbauer Géza özvegyemberhez - 4. em. 12. - és disznótoros kóstolót dug a meglepett öregember elé. Hurka, kolbász, húsos, barna bőrű tepertő és párolt káposzta gőzölög a zománcos tálkában. Disznót vágott a fiam, mondja halkan Tóthné. Kaltbauer bár bizalmatlan, elfogadja a váratlan ajándékot. Az öregasszony azonban szeretne beljebb jutni, ám Géza úr csak a küszöbön hajlandó társalogni. Egy-két fölösleges szó időjárásról, derékfájdalmakról, nyugdíjkiegészítésekről, majd Tóthné búcsúzik. Csalódott. 15 óra 48 perc Kovács T. Endre háromgyermekes családapa dermedten áll meg a ház bejáratánál, mert eszébe jut, hogy a feleségének elfelejtett ajándékot venni. Ököllel veri a fejét, aztán futásnak ered a közeli taxiállomás felé. A taxis mosolyog, és ötven forintról indul. Marika a földszinten éppen kilép a fürdőkádból, majd lOegállapítja, hogy még mindig szép és kívánatos a teste. Hosszan, finoman törülgeti magát. Magányos nő. néhány finom szarkalábbal, és viharos életkezdéssel. Csalódásai arányban állnak megcsaiatásaival. Asszisztens. 15 óra 56 perc Kovács kilép a taxiból, fizet. Marika a kistükör elé ül, és kikészíti a sminkkészletet. Úgy dönt, ma a mályvaszín fog dominálni. Különben gondterhelt. Sejti már, hogy a szeretője családos ember, S hogy ezen az estén minden kiderül. Halászék a harmadikon laknak. Az asszonyka terhes. Most odamegy a fenyőt díszítő férjéhez, és megkérdi, vajon észrevennék-e, ha egy angyal figyelné őket. Halász Péter gépészhiérnök a kisszéken áll, és a sztaniolangyalkát kötözgeti egy rosszalkodó fenyőágra - éppen tíz perce. Csöndesen, reményvesztetten szitkozódik. EÜcor ránéz a felesége hasára. Jól vagy, drágám?kérdi. 16 óra 3 perc Kaltbauer ül a konyhában és a disznótorost bámulja, mígnem egyszercsak eszébe jut, hogy Tóthnénak nincs is fia. Csak egy vízfejű lánya volt, de évekkel ezelőtt meghalt az intézetben. Katlbauer ekkor nagyot harap az egyik kolbászból. Szerte fröccsen az aranysárga zsír. Kovácsné idegesen bámulja a faliórát, mert a férjének már régen haza kellett volna érkeznie. A gyerekek indiánosdit játszanak a kisszobában, a legkisebbet skalpolják éppen. Elviselhetetlen a visítás. Valikának, mert sírhatnékja van a dögérzelmes műsoroktól, kikapcsolja a televíziót. Ül a sötétben, és a férjére gondol, aki tavalyelőtt halt meg gutaütésben. A közeli villamosmegállóban esett össze, dobálta magát, a közelben álló iskolás gyerekek pedig azt hitték, hogy részeg. A mentő későn jött. Valika mégiscsak Sír. Aztán felbontja a szilveszterre eltett kávélikőrt és alaposan meghúzza a hasas üveget. Végül kimegy a fenyőért, amit még sose díszített egyedül. 16 óra 09 perc Kovács T. éppen fizet egy sálért és egy doboz díszzsebkendőért, és nem jut eszébe, hogy tavaly is sálat és díszzsebkendőket ajándékozott. Ám a sors igazságos: feleségétől ő is inget és mandzsettagombot kap - mint tavaly és tavalyelőtt. Kaltbauer a lépcsőházban toporog, ahol összefut Vizi Ferenc vallástörténésszel. Vizi, aki Halászék szomszédja a harmadikon, a szemetet viszi le éppen. 0 sem fiatal már. Á két öregember hosszas beszélgetésbe kezd, majd megegyeznek, ami ritka esemény kettejük között, hogy az emberek mégiscsak inkább Júdásra hasonlítanak, erre a szerencsétlen és nyomorult fiótásra, hát persze, mert az egész életünk, - miközben természetesen szomjúhozzuk a jót - árulások, önbecsapások, kis és nagy hazugságok sorozata, és amikor gyűlöljük és megvetjük az áruló iskariótait, akkor a bennünk lévő rosszat gyűlöljük. Végül Vizi váratlanul megkérdezi Kaltbauert. miért van nála az a kolbászillatú kislábas. Géza úr zavarba jön, dadogni kezd, és máris utálja Vizit, és nem sejti, hogy Tóth Sámuelné, ajtaját résnyire nyitva, végig hallgatózott. Géza úr zavarában visszamegy a negyedikre. Halászt legyőzi a sztaniolangyal és a fenyőágacska virgonc kettőse. Felesége ekkor, mondván, hogy angyalka nélkül nincs karácsonyfa, férje helyére áll. Halász sápadtan fogja át az asszonyka derekát, s félarcával a domborodó hashoz simul. Egy parányi lábacska éppen orrba rúgta volna. Halász mosolyog. Feleségének tejszaga van, és, no lám csak, már végzett is. Halász hirtelen belepirul a szentségtörő gondolatba, hogy épp most, így, ebben a pillanatban kívánja meg az asszonyt. Halászék fiatal házasok. Vizi Ferenc felesége, a szép és telt Júlia unott képpel bámulja a televíziót, közben zselés szaloncukrot majszolgat és arra gondol, hogy unalmas karácsonyuk lesz. !6 óra 21 perc Kovács elindul hazafelé, az újabb taxira rámegy a maradék dugipénze. Marika áll a kistükör előtt, aztán hirtelen dührohamot kap. és szétdörzsöli arcán a festéket. Zokogva borul a sminkes asztalra, csörömpölve gurulnak szerte a színes üvegcsék. Aztán tárcsáz, felhívja az anyját, aki Diósgyőrött lakik. Az anya újra végighallgatja, hogy a lánya elrontotta az életét, hogy boldogtalan, és tudja, másnap megérkezik majd, jön haza, és nem hoz ajándékot, csak fekszik majd, bámulja a plafont és szívja azokat a büdös cigarettákat. 16 óra 39 perc Kovács T. most már minden mindegy alapon betér a közeli kiskocsmába és lehúz egy fél unicumot. Kaltbauer Géza újra elindul lefelé, kezében meg-megremeg a zománcos lábaska. Nincs ideje csengetni. Az ajtó, ahogy eléje ér, nyomban kinyílik. Tóth Sámuelné tettetett zavartsággal magyaráz, hogy na de ilyet, Géza úr, mert épp magához indultam, hogy segítene már megfaragni a fa tövét, mert vastag, nem fér bele az állványkába, ez mindig az én megboldogult uram reszortja volt...Milyen volt?- kérdezi Géza úr. 16 óra 51 perc Marika zokogva pakol a bőröndbe, aztán felhívja a tudakozót, ahol közlik vele, hogy ma már Diósgyőrbe nem juthat el. Kovács T. belép a házba, végül három unicumot ivott, de majd csak egyet vall be. Vizi Ferenc az ezüstszalagot tekeri körül a fán és azt magyarázza tizenhat évvel fiatalabb feleségének, hogy ez a szalag valójában magát a gonosz kígyót jelképezi, fenn a fa csúcsán az aranygömb pedig az almát. Viziné öt éve hallgatja ezt. Kovácsné nem szól a férjéhez, kimegy a konyhába, hogy ne is lássa a részeg disznót. Kovácsnak bűntudata van. hát gyorsan hozzákezd a fa díszítéséhez. A gyerekek ott lábatlankodnak körülötte, mígnem Kovács megunja, és nyakon legyinti az egyiket. A gyerek ordít, a feleség berohan, földhöz vágja a mákos bejglit, sikoltozni ke'zd ő is, kész a botrány. 17 óra 18 perc Halászéknál már ajándékoznak. Halászná úgy tesz, mintha nem tudná, mi van abban a kis aranyszalaggal átkötött dobozkában, amit a férje ebben a pillanatban nyújt át neki. Halásznak három rejtekhelye van, s az aszonyka módszeres kutatással már mindhármat felderítette. Az ezüstfülbevalókat tartalmazó dobozka a ruhás szekrény fölső-belső lapjához volt erősítve. Most a meglepetéstől összecsapja két szép kezét, felkiált, és a férje nyakába borul. Odalenn újra rugdos egy pici lábacska. Halász azon tűnődik, megmondja-e feleségének, hogy fél éve, egy gyenge pillanatában természetesen, megcsalta, flárom hétig tartott ez a gyenge pillanat. Majd szilveszterkor, gondolja. Halászná arra gondol, jobb, hogy nem jött el az anyósa. 17 óra 22 perc Kaltbauer Géza felmegy Karády Katalin lemezéért, s amikor visszaér, újra koccint a drága Valikával. Vészesen megcsappant a kávélikőr. Majd lassan, finoman táncolni kezdenek, de azzal az eleganciával, ahogy már csak ők tudnak ebben a betonházban. Tóth Sámuelné ekkor észreveszi, hogy öreg partnere ingje csupa kolbászzsír. Elmosolyodik és közelebb húzódik. Géza úrnak ég a gyomra. A kolbász. 17 óra 46 perc Kovácséknál helyre állt a családi béke. A feleség meghatódva próbálgatja a sálat. Kovács pedig a mandzsettagombot csillogtatja a csillagszóró sziporkázó fényénél. A ház előtt hirtelen megáll egy alacsony, erősen kopaszodó ember és keservesen ordítani kezd. Viziné elmagyarázza férjének, hogy ez a férfi tornatanár a Lila iskolából, és a földszinti Marika szeretője volt, s minden áldott karácsonykor idejön és ordít fél óráig, nem tovább, pontosan fél óráig, ez a megcsalatás és a soha el nem feledett szerelem ára, igen ezzel a szívszorító ordítással mintha bele akarna halni a reménytelen szerelembe, és már öt éve csinálja, érted, Ferenc, öt!, azért a nyomorult cafkáért, mondja még Viziné, és már tele van irigységgel és keserűséggel. Vizi gyanúsan méregeti a feleségét. Mi ez az érzelgős románc? Hallja Valika, itt van a tornatanárunk, mondja Géza úr, aztán elhűlve látja, hogy az öregasszony sört tesz az asztalra. Igazi dollárelszámolású cseh sört. Pilsner Urquelt! Valika közelebb hajol: vagy a Staroprament jobban szereti, Géza? 17 óra 59 perc Marika kihajol az ablakon, és lekiált: Hagyja abba, jöjjön föl. János! A férfi megdermed, aztán a házhoz vánszorog és bemegy Marikához. Csak nézik egymást a lépcsőházban, szótlanul. Végül János egy gyűrött papírzsebkendőt halász ki a zsebéből, és törülgetni kezdi Marika arcát. A nő újra sírva fakad. 18 óra 21 perc Kaltbauer Géza és Tóth Sámuelné gyertyafénynél sakkoznak, és az öregember meglepetten veszi észre, hogy vesztésre áll. Vizi gondterhelten járkál dolgozószobájában, cigarettáról cigarettára gyújt. Felesége a másik szobában sápadtan, csalódottan nézi a tévét és szaloncukrot majszolgat. Szép, ápolt, festett körmű lábait maga alá húzza, és arra gondol, hogy boldogtalan és unalmas az élete. Kovácsék társasjátékoznak, a Ki nevet a végén? című játékot a középső gyerek kapta. Kovács természetesen csal, de a gyerekek lebuktatják. Marika vacsorát főz Jánosnak és mézes borral itatja, mert a férfi nem tud megszólalni. János hozott egy fenyőágat, az a karácsonyfájuk. 18 óra 47 perc Vizi magára kapja kis felöltőjét, sálát körbetekeri erős nyakán, és mit sem törődve a Hova mész Ferenc? kérdéssel, kicsörtet a lakásból, megáll a ház előtt, és ordítani kezd: Szeretlek Júlia! Felesége rohan az ablakhoz. Kitárja és kacag, mint aki angyalt lát. Halászék is integetnek, a feleség pedig, ütögeti a mérnök hátát, ugye mondtam, hogy itt az angyal. Sorban kinyílnak az ablakok, tapsol az egész ház. Vizi teátrálisan hajlong. Megmondjam mégis?, morfondírozik Halász, miközben felesége szőke pihés tarkóját bámulja. Kaltbauer Gézát ebben a pillanatban bemattolják. Valika bocsánatkérően néz az bosszús öregemberre: Tudja, Géza úr, korosztályos kolozsvári bajnok voltam. Halászék A kis éji zenét hallgatják, aztán majdnem összevesznek a gyerekágy helyén. Marika és János vacsoráznak, miközben megbeszélik, hogy holnap Diósgyőrbe utaznak. A társasjátékban Kovács lesz az utolsó, büntetésből nyihogva kell lovacskázni a gyerekkel. Vizi Ferenc már újra fenn van, forralt bort iszik, és alig hallhatóan arról magyaráz a feleségének, hogy Jézus nem szenvedélyes, még kevésbé indulatos volt a jeruzsálemi templomban, amikor az árusok padjait borogatta. Pusztán következetes volt, mert a hitben nincs üzlet, alkudozás avagy számító mérlegelés. Előbb a hit alázata, minden más csak eztán következhet...itt tart éppen, amikor a szaloncukorillatú Júlia nagy kényes macska módjára hozzábújik és cirógatni kezdi a hátát: Dugulj el, Ferencem! Hirtelen kialszik a kislámpa. 19 óra 21 perc Jánosnak fogadásból száz fekvőtámaszt kell megcsinálnia. Marika az ötvenkilencediket számolja éppen. Egy csók a tét. Géza úr és Valika remiznek, Kovács narancsot bontogat a gyerekeknek. Halászék nézik a tévét, Viziék ágybabújtak, s a ház majd csak néhány perc múlva veszi észre, hogy kinn már percek óta hull a hó, lassan, nagy pelyhekben, mintha Szent Péter rázogatná az óriás égi dunyhákat, hull a mennyei fehér, hogy befedje a földi feketét, befedjen mindent, ami múlandó, s ahonnan napra nap mégiscsak szálldogálnak fölfelé, kanyarognak a hókristályok lassú útján a kicsinyes vágyak és kérelmek és utolsó kívánságok Isten világnagy asztalára, melyekért jóságot és békés szíveket ígérünk, s amiket aztán mégse tartunk be soha, nem, mert az igazi békét legföljebb ha szeretni lehet, megcsinálni nem ezen az elátkozott panelekkel teli földön. DARVASI LÁSZLÓ