Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21 / 299. szám

SZOMBAT, 1991. DEC. 21. BELPOLITIKA 3 Feltételes minimálbér-emelés A munkaadói és a munkavállaló oldalon élénk derültséggel fogadták az Érdekegyeztető Tanács tegnapi ülésén a kormány üzemanyagár-emeléssel kapcsolatos magyarázatát. A kormányoldal véleménye szerint a magyarországi benzinárak megfelelnek a nyugati mértékeknek, a gázolaj pedig olcsóbb, mint más országokban. Egyenesen inflációmérséklő a benzin és a gázolaj árának a jövő évre számított 14, illetve 18 százalékos emelése, a 20-25 százalékos általános áremeléshez képest. Az év elejére a benzinnél és a gázolajnál 8 és 14 százalékos áremelést terveztek, a fennmaradó részt pedig az év közepére irányozták elő - ez 3, illetve 2 százalékos arányú lesz. Kupa Mihály pénzügyminiszter rámutatott: a fogyasztási adóból jelentős tételre, 24 milliárd forintra számít a költségvetés. A miniszter csak arra vállalkozott, hogy figyelembe veszi a parlamenti vitánál a munkaadók és a munkavállalók véleményét. Szerinte az említett bizottság tisztázhatja, hogy miként alkalmazható Magyarországon is az üzemanyagoknál a fogyasztási adó helyett az általános forgalmi adó. Tovább folytatódott a minimálbér emeléséről a mólt héten megkezdett hosszas vita. A munkavállalói oldal bejelentette, hogy részükről sem jutottak egységes álláspontra: őt szakszervezeti konföderáció elfogadná, hogy jövő év január l-jétől 8 ezer forintra emeljék a jelenleg 7 ezer forintos minimális bért, de csak azzal a feltétellel, hogy az év során a munkavállalói oldal további emelést kezdeményezhessen. A munkaadók részéről Orbán István, a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke elmondta, hogy ők elfogadnák jövő év január l-jétől a 8 ezer forintra emelést, de újabb minimálbér-emelést csak a második félévtől tartanak indokoltnak. A kormány nevében Herczog László, a Munkaügyi Minisztérium államtitkár-helyettese rámutatott, a megállapodás hiányában 7 ezer forint marad a minimálbér, ez senkinek sem jó. Ezt követően a feltételes megállapodást írásban rögzítették. A HÉT KÉRDÉSE Csatlakozás Európához? Három kelet-európai ország - Cseh-Szlovákia, Lengyelország és Magyarország - hétfőn délután aláírta a társulási szerződést az Európai Közösséggel. Az egyezmeny az első lépéseket jelentheti a teljes jogú tagság felé, s a társulás gazdasági téren már most utat nyit a Visegrádi Hármak könnyű- és élelmiszeripari termékeinek a nyugati piacokra való bejutásához. Mit gondol az utca embere e diplumáciai sikerről? Dr. Nemes Attila, igazságügyi dolgozó: - Minden bizonnyal jelentős fejlődést hoz majd a társulási szerzőÁg dés. Talán javíthat is a gazdaság helyzetén. Politikai téren ^g is hozhat fejlődést, dc nehéz előre jósolni, hogy hosszú mUkT] távon hogyan alakul a politika Európában. Kelet-Európa problémás és veszélyes térség, elég, ha Jugoszláviára és a Szovjetunióra gondolunk. A teljes csatlakozásunkra véleményem szerint 5-6 éven belül kerülhet csak sor. Nem hiszem, hogy jelenlegi termelési színvonalunkkal versenyképesek lehetünk, dc bízom benne, hogy nálunk is fejlődik majd annyit a termelés, hogy nagyobb megrázkódtatások nélkül integrálódhatunk. Mezőgazdasági termékeink, a könnyű- és gyógyszeriparunk talán nem okoz majd csalódást. Budavári Attiláné, nyugdíjas: - Nem tudom, jó lesz-e nekünk a társulás. Ez leginkább attól függ majd, hogy a mezőgazdasági termékcinket hogyan tudjuk eladni. Néhány évig ez mindenképpen nehéz lesz. Problémát jelent majd szerintem, hogy a külföldi árukkal nem leszünk versenyképesek sem külföldön, sem a hazai piacon. Az utóbbit a magyar ipar nagyon meg fogja sínyleni, félek, teljesen tönkremehet, ha belefullad saját áruiba, és azokat nem képes sehol sem értékesíteni. A társulás nemcsak gazdasági, hanem politikai probléma is. Magyarországnak fel kell nőnie egy európai színvonalra. Szakemberképzéssel, a felsőoktatás fejlesztésével, a kulturális színvonal növelésével. Most még mindez messze van. Kosztolányi József, tanár: - Valószínűleg előnyt jelent, hogy gazdaságilag bekerülünk az európai vérkeringésbe. Itthon viszont „összébb kell húzni a nadrágszíjat". Azt nehéz kiszámítani, hogy milyen politikai előnyöket jelent majd a társulás. Én azt hiszem, leginkább olyasféle előnyt, amellyel elnyerhetjük az európai gazdasági elitnek a támogatását, most már a politika területén is. NyugatEurópának, úgy vélem, egy kicsit fel kell hígulnia, be kell fogadnia a fejletlenebb keleti államokat is. Tudomásul kell venniük, hogy a keleteurópai országok most már hozzájuk fognak tartozni. Mindazok a konfliktusgócok, amelyek a térségben vannak, csak úgy kezelhetők, ha ezen országok valamiképp bekerülnek a gazdasági vérkeringésbe. Talán a társulás erre is megoldást adhat. P. T. P. Ezentúl adóznak a vállalkozók A helyi adókról szóló törvény felhatalmazza az önkormányzatok képviselő-testületét, hogy helyi adókat vezessen be. Az önkormányzatok alapvető feladata a helyi közszolgáltatások biztosítása, ez pedig elengedhetetlenné teszi önálló gazdálkodásuk feltételeinek megteremtését, melynek egyik eszköze a helyi adók rendszere. A szegedi önkormányzat közgyűlése csütörtökön megszavazta a helyi iparűzési, idegenforgalmi és a vállalkozói kommunális adók bevezetését. A helyi iparűzési adó alapja a vállalkozó éves nettó árbevétele. Az adó évi mértéke a 25 millió forint nettó árbevételt meg nem haladó árbevétel esetén az adóalap I ezreléke, ennél magasabb árbevétel esetén az adóalap 3 ezreléke. Idegenforgalmi adókötelezettség terheli azt a magánszemélyt, aki nem állandó lakosként, 48 órát meghaladóan tartózkodik az önkormányzat illetékességi területén. Az adó alapja a 48 órát meghaladóan megkezdett napok száma. Az adó mértéke személyenként és naponta 50 forint. A vállalkozók kommunális adójának alapja a vállalkozók által foglalkoztatott személyek átlagos statisztikai állományi létszáma. Az adó évi mértéke a 25 millió nettó árbevételt meg nem haladó árbevétel esetén 1000 forint/fő, ennél magasabb árbevétel esetén 2000 forint/fő. A helyi adókból befolyt bevételt az önkormányzat az infrastruktúra fejlesztésére, környezetvédelmi feladatok ellátására kívánja fordítani. K.G. Váltás a Sámson-Szeko élén A Sámson-Szeko Kft. tegnap, pénteki taggyűlésén megválasztották a január elején hivatalba lépő ügyvezető igazgatót, ugyanis Odry Károlynak az e posztra szóló megbízatása az év végén lejár. A négy pályázó közül Szögi Bélának szavaztak bizalmat a tulajdonosok. A szegedi konzervgyár élére szakmai gyakorlattal rendelkező ember került, hisz korábban a Kecskeméti Konzervgyárban, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál és a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál dolgozott. Az ülésen tárgyaltak a Sámson és a Sámson-Szeko közötti pénzügyi elszámolásról, illetve a jövő évi üzleti tervről. A közel egymilliárdos alaptőkéjű társaság kétharmados állami tulajdonhányadának birtokosa, a Vagyonügynökség igazgatója, Rácz Ernő elmondta, az AVÜ-rész megvásárlására 5 pályázótól kaptak szándéknyilatkozatot. A Sámson Kft. mellett négy külföldi érdeklődő jelentkezett. Egyetlenegy ajánlatban szerepelt ár, mégpedig 200 millió forint. A még decemberben meghirdetendő nyilvános pályázatban alapárként ez az összeg fog szerepelni. A beérkező ajánlatokat előreláthatólag február elején bírálják el. T. Sz. I. Szeged közgyűlése döntött folytatás az I. oldalról meg a közgyűlés). Ráadásul az alapítványi iskolában az önkormányzati iskola tanárai tanítanak. Koha Róbert a konzervatívok részéről támogatta a megbízást, míg Szabó Ferenc, a liberális frakció vezetője komolytalannak nevezte ezt a javaslatot, amely a Oktatási és Ifjúsági Bizottság véleményével is ellentétes. Nem ellenezte, hogy az alapítványi iskola támogatást kapjon, de alaposabb előterjesztést, több információt kért, ezért javasolta: vegyék le a napirendről a témát. Moldován Judit, a bizottság elnöke vissza is vonta az előterjesztést. Ekkor azonban Koha Róbert jelentkezett, és ismét előterjesztette a javaslatot, azzal a módosítással, hogy az önkormányzat a kérést támogassa. S ezt a közgyűlés meg is szavazta. „A parkolási tevékenység vállalkozási alapra helyezésének ügyében" viszont az előterjesztést teljes mértékig elutasították, és Vincze Tibor valamint Básthy Gábor módosító javaslatait fogadták el. Megállapították: a parkolókat üzemeltető Ipari Vásár és Piacigazgatóság tevékenységét nem látja el megfelelően. (Tavaly a parkolási díjakat duplájára emelték, a vállalat bevétele mégis csökkent....) Ezért bevételi kalkulációkat kell végezni, és ki kell dolgozni a változtatások irányelveit. Szeged közvilágítását korszerűsíteni kell. az energiatakarékos megoldásokat támogatják jelentették ki a városatyák. A városi csatorna és szennyvíztisztító mii létrehozását célzó gazdasági társaság alakításról tárgyalások kezdődnek. A polgármester ezzel kapcsolatos hatásköréről a két nagy frakció egyeztett álláspontját fogadta el a közgyűlés. A távhőszolgáltatást érinti a geotermikus energia hasznosítására elfogadott szándéknyilatkozat. Az önkormányzat vagyonával (ez belterületi földet jelent) részesedik gazdasági társaságokban. A képviselők áttekintettek az átalakuló vállalatok listáját, tudomásul vették az önkormányzatot megillető vagyonrészt. Többen - így például Básthy Gábor, Simor Ferenc, Békési Zoltán - nehezményezték, hogy e vállalatok többsége nem nyújt elegendő információt átalakulásáról. Kifogásolták, hogy abban az esetben, ha nincs földtulajdona, az önkormányzatnak nincs beleszólása az előprivatizációba. Például a Kárász utca üzleteit úgy privatizálták, hogy a közgyűlés még véleményt se nyilváníthatott. A testület ezután meghatalmazta Jenei Ferenc képviselőt a Sámson-Szeko Kft.-ben az önkormányzat képviseletére. Szeged képviselő-testülete úgy határozott, hogy a jelentős számú jugoszláviai menekültet támogatandó a Délvidéki Magyarok Köre részére egy esztendőre néhány üresen álló vagy megüresedő lakást ad át, hogy ott a menekülteket átmenetileg elhelyezhessék. A képviselők abban is egyetértettek, hogy 22 személy részére továbbra is biztosítson a város közhasznú munkát. Az interpellációk között Juhász Antal elmondta, hogy a Széchenyi téri „karácsonyi árusok" nem tartják be ígéretüket, így például akadályozzák a gyalogos forgalmat, járművel parkolnak a gyepen, balesetveszélyes táblákat helyeznek el, ráadásul semmivel se olcsóbb a bazár, mint a környező üzletek. A konzervatív frakció vezetője bejelentette, "hogy az előző közgyűlésen föltett hét kérdésükre megkapták dr. Lippai Pál írásbeli válaszát, s ezzel kapcsolatos véleményüket írásba foglalva átadták a polgármesternek. Az esztendő utolsó közgyűlésének utolsó perceiben a rendszerváltás végigviteléről hozott rendeletet a testület. Némi vita után 27 igen, 1 nem és 6 tartózkodás mellett elhatározták: legkésőbb 1992. március 31-ig valamennyi olyan önkormányzati intézmény és vállalat vezetésére pályázatot írnak ki, ahol az igazgató kinevezése 1990. október 23. előtt kelt. A Délvilág név a tulajdonosé - a miénk! Olvasóink egészen biztosan értesültek arról, hogy lap- és könyvkiadó vállalkozásunk belekeveredett egy már a háborús jelzővel illetett sajtóvitába a „lila" néven ismert Reggeli Délvilág című napilappal. Nekünk van elegendő, a több tízezer olvasónkat érdekelhető információnk, sokrétű szolgáltatásunk, s nézetünk szerint a két lap közti vita szakmai: gazdasági és jogi jellegű, teljesen fölösleges törvényes működésünket, igazunkat bizonygatnunk minduntalan a lapok hasábjain. Ami a vitás kérdéseket illeti, ezekről úgy véljük, hogy a döntés joga a pártatlan és független bíróságé. Az ott, eddig meghozott döntéseket tényszerűen ismertettük már olvasóinkkal, megvalljuk, muszájból. Lila laptársunk indulatos publikációi a mi stílusunktól messze távol esnek, de félre is vezethetnek. Járjuk a bíróságot. Legutóbb azért, mert a lila Délvilág munkatársa. Orfi Ferenc pert indított ellenünk. Keresetében azt kérte, hogy tiltsanak el bennünket a Délvilág név használatától. A Szeged Városi Bíróság a napokban, első fokon hozott, nem jogerős ítéletében a javunkra döntött. A lap neve a tulajdonosé, a Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft.-é. De hisz, ki másé is lenne? A Délvilág kifejezés nem minősül önálló szellemi alkotásnak, nem illeti szerzői jogvédelem. M. T.- U. I. A múltat be kellene vallani... Hol vagyon a szakszervezeti vagyon? Messze még az 1994. évi parlamenti választás, de máris folyik a gyomrozás a politikában. Ezekben a napokban lehetett először tetten érni a pártokat és a hatalom felé kacsingató más politikai szervezeteket. Helyenként már a választóknak üzennek: minket szeressetek. Ám a polgároknak elég volt ez a másfél év, hogy eltávolodjanak a pártoktól, melyek a történelmi váltás kapkodásában rossz törésvonalak mentén szerveződtek. Nyilvánvaló, hogy a többpártrendszer mostanra kialakult szerkezete nem végleges. Nem kizárt, hogy már 1994-ben újjászerveződnek bizonyos pártok, mások letűnnek, sőt az sem, hogy olyan tömörülés kerül hatalomközelbe, mely ma még meg sem hirdette programját, vagy vár a pártosodással. Ez utóbbi bizonyosan elmondható a SZOT-utód Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségéről. Az érdekvédelem egyelőre a béka hátsó fertálya alatt liften jár, de a régi-új szövetség legutóbbi kongresszusán nyíltan megfogalmazták: nem kellene-e választási pártként föllépniük? Alighanem taktikai jellegű volt a javaslat elnapolása. Jött viszont a kétórás figyelmeztető sztrájk, kétszázezer résztvevővel, és sok-sok kétkedővel: erre van most szükség a szociális érzékenységéről valóban vajmi keveset eláruló kormánnyal szemben, miközben, ha körbenézünk, nem túlzés, hogy veszélyben a haza?! A Nagy Sándor-féle szakszervezetek több mint másfél millió tagról beszélnek, és biztosító társaságról, melynek szerintük már induláskor legalább 4 milliárdos vagyona lehet. Mindez ígéretes. Hagyjuk a moralizálást damaszkuszi úton oda-visszaszaladgáló egykori pártemberekről, az MSZOSZ ügyesen átmentett helyzeti előnyéről. A történelemben sehol sem vált be, mikor az erkölcsöt a politikával kutyulták. A pártállamból demokratikussá „átlényegült" szövetség súlyos terhe azonban, hogy a „múltat be kell vallani". Méghozzá nem cirkalmas szózatok, hanem főkönyvek alapján. Az Állami Számvevőszék friss jelentése szerint a szakszervezetek vagyonelszámolásáról szóló törvény kötelezettségének az érintettek hellyel-közzel eleget tettek. „A jogilag is rendezetlen helyzet veszélyezteti a szervek működését, és gátolja a szervezkedési szabadság alkotmányos jogának érvényesülését" olvasható a törvény indoklásában. A megadott határidőre egyetlen szövetség sem nyújtott be elszámolást tagszervezeteinek teljes köréről, gazdálkodói felelősséggel. Vagyis megszegték a törvényt. Ismeretes, hogy Nagy Sándor még a nyáron elzárkózott attól, hogy az MSZOSfc tagszervezeteiről az egyébként publikus listát a számvevőszéknek hivatalosan elküldje. A beérkezett 1907 darab elszámolás vélhetően fele-kétharmada annak, amit a törvény alapján teljesíteni kellett volna. A számvevőszék hozott anyagból dolgozik, így megvizsgálta azt, amit beküldtek hozzá. Sajnos, további 139 elszámolást azért kellett kizárniuk, mert hitelességét benyújtói nem szavatolták. Az 1907 vagyonelszámoló 6948 milliós bruttó értékről adott számot, amiből következtetni lehet arra az irdatlan értékre még, amit felhalmoztak, pártállami intézkedésre a Kádár-érában. Erre elég egy jellemző adatot idézni. A SZOT utolsó kongresszusán, 1990-ben bizonyos - sosem ellenőrzött adatokat a küldöttek elé tártak. (Ha tudják, hogy ennyire nyakukon a rendszerváltás, talán nem teszik.) Akkor 2,4 milliárd forint értékű nettó vagyonról adtak számot a szotosok. Vigyázat: ez csak a központé volt, az ágazatok vagyona külön számítandó! Megyénkre térve nem érdektelen, hogy a vagyonáról számot adó 63 Csongrád megyei szakszervezeti egység közül a következő jelentéseket nem fogadta el az Állami Számvevőszék, hiteltelenség miatt: Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazatóság önálló szakszervezeti elnöksége; Üllés Nagyközség Közös Tanácsa SZB.; Ópusztaszeri Községi Tanács SZB., Szegedi Vízművek és Fürdők SZB.; Óvodai Pedagógus Szakszervezet, Mórahalom; Kiszombori Nagyközségi Tanács SZB.; Baks Községi Tanács SZB.; Apátfalvi Polgármesteri Hivatal SZB.; Németh László Városi Könyvtár SZB.: Közalkalmazottak Szakszervezete SZB., Csongrád; ADSZ Autójavító és Fémipari Vállalat SZB. A listát természetesen nem azért hoztuk nyilvánosságra, hogy bárkit kipellengérezzünk. Mert lehet, hogy az érintettek sem tudják még, milyen dokumentumokat kell pótlólagosan beszerezniük a hitelt érdemlő igazolás érdekében. Amire pedig még módjuk van. GAZSÓ L. FERENC