Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21 / 299. szám

2 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. DEC. 19. r Allamalkotás, avagy amit szabad Jupiternek... A Dalmáciához közel eső szerbek lakta karsztvidéken kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot. A gyönyörű tájon lassan elül(t) a csatazaj, a szerb területvédelmi egységek a jugoszláv hadsereggel vállvetve harcoltak a ..népirtó usztasa rezsim" ellen. S győztek. Igy most eljöhetett az államalkotás ideje. A 12 ezer négyzetkilométer kitérjedéfű „ország" 300 ezer lakosával megválasztotta köztársasági elnökét. A jövőben Milán Hahic lesz az ország első embere. A Krajinai Szerb Köztársaság azonnal kérte Szerbiát, Crna Gorát, Macedóniát, Bosznia-Hercegovinát, valamint az ENSZ tagországait, hogy ismerjék el államiságát. A csonka jugoszláv államelnökség a deklaráció után azonnal sietett nyomatékosítani, hogy az említett területen a szerb nép él több­ségben, Jugoszlávia államalkotó nemzete, így joga van az önren­delkezésre, tehát a köztársaság kikiáltására, úgyszintén a kiválásra is. Ez értelemszerűen azt bizonyítja, hogy az új köztársaság számára is adott a jog a kiválásra és a Szerbiához való csatlakozásra is! Kicsit furcsa az államelnökség hozzáállása, hiszen az ötször nagyobb területen lévő, és a mintegy 3 millió albán nemzetiségű polgár lakta Koszovó köztársasággá való kikiáltását Jugoszlávia elleni agressziónak nevezi, és azt vallja, hogy ez az ország szétzúzását eredményezi. Hja, amit szabiul Jupiternek... K. F. Alma-Ata: Miről kell dönteni? Tíz volt szovjet köztársaság jelezte, hogy elküldi képviselőjét Alma-Atába, ahol valószínűleg feladják az utolsó kenetet a hal­dokló Szovjetuniónak. Alma-Ata ugyanakkor aligha lesz puszta demonstráció az új államközösség mellett. Ehhez azonban a követ­kezőkről feltétlenül egyezségre kell jutni: 1. Tagság: Milyen minőségben csatlakoz­nak az új tagok? A közép-ázsiai köztársaságok feltétlenül alapítók szeretnének lenni, nem pedig „kistestvérek". 2. Hadsereg: Hol lesznek az atomfegyverek, kinek az ellenőrzése alatt, milyen mechanizmus alapján? Lehet-e saját fegyveres erejük a tagoknak, s ha igen, akkor a volt szövetségi hadsereg állománya hova kerül? Ki lesz a főparancsnok? (Jevgenyij Saposnyikov jelenlegi szövetségi védelmi minisztert tartják a legesé­lyesebbnek.) 3. Koordinációs szervek: Megmarad-e a köztársaságközi gazdasági bizottság (ideiglenes szövetségi kormány) vagy új jogosítványokkal rendelkező szer­vet hoznak létre. Hol lesz az admi­nisztratív központ (főváros)? 4. (íazdaság: Továbbra is érvényes-e a gaz­dasági közösségről kötött egyez­mény, ha igen akkor az aláíró nyolc államon kívül a többi is csatlakozik-e? Mikor vezetik be a szabadárakat, lesz-e saját pénzki­bocsátási jog, hogyan képzelik el a privatizációt, illetve a vám- és adó­rendszer reformját? 5. Emberi jogok: Lesz-e „közösségi állampolgár­ság", mint ahogy Mihail Gorbacsov javasolja? Beleveszik-e az alap­szerződésbe a nemzeti kisebbségek külön jogait? 6. Külképviselet: Ki és milyen minőségben kép­viseli a közösséget a nemzetközi szervezetekben és általában a nem­zetközi politikában, ki foglalja cl a Szovjetunió helyét az ENSZ Biztonsági Tanácsában? 7. Törvényhozás: Lesz-e közös parlament, ha igen, milyen elvek alapján delegálják tagjait és milyen rendszer szerint ülésezik? Kormány nélküli kormányválság Pénteken hivatalosan is benyújtotta lemondását Ante Markovié jugoszláv szövetségi miniszterelnök. Kikényszerített távozásával súlyos kormányválság kezdődött Jugoszláviában, tetézve a polgárháború összes egyéb problémáját. A szövetségi kormányfő azért mondott le, mert nem volt hajlandó teljesíteni a katonai körök kívánságát egy rendkívüli hadi költségvetés elfogadására, pusztán csak szűk költségkeretet hagyott volna jóvá a tisztek javadalmazására és a szövetségi szervek finanszírozására. Ezzel az álláspontjával a már amügy is szétesett szövetségi kormányban egyedül maradt. Leköszönése előtt Ante Markoviénak már csupán névleges hatalma volt. Jelenléte a kormány élén azért volt fontos, mert őt még a legitim jugoszláv parlament választotta meg miniszterelnöknek, és személye garanciát jelentett a nemzetközi tényezők számára. Ante Markovié a JSZSZK kilencedik - és valószínűleg utolsó - miniszterelnöke volt. Pénteken Horvátország minden frontján fellángoltak a harcok. A jugoszláv hadsereg tovább lőtte Eszéket, a horvát erők offenzívája elakadt a Dráva túlpartján, a baranyai Kopácsinál. Heves tűzpárbaj volt Vinkovci mellett is - a horvát erők a város közvetlen közelében lévő Mirkovciból igyekeztek kiszorítani a szerb területvédelmi alakulatokat. Ugyancsak rendkívül heves harcok zajlottak péntekre virradóra és délelőtt Nyugat-Szlavóniában. Pakracnál, Lipiknél és Ujgradiskánál a hadsereg a légierőt is hevetette. Ismét kiújultak a harcok a dalmáciai fronton. A hadsereg kitartóan lőtte a horvát erők Stonnál lévő állásait, hogy lehetetlenné tegye az összeköttetést Dubrovnik felé. A zágrábi Tito marsall laktanyát tegnap elhagyta az utolsó jugoszláv katona is. mmmnmmwwmi Megalakult az Észak-atlanti Együttműködési Tanács Új Nyugat-Kelet fórum MESTER NÁNDOR Manfréd Wörner megnyitó­beszéde és Francisco Fernandez Ordoneznek, az Észak-atlanti Tanács soros elnökének üdvözlő szavai után a résztvevők zárt ajtók mögött folytatták a tanácskozást. A magyar álláspontot Jeszenszky Géza külügyminiszter fejtette ki. -Új korszakot nyitunk meg kapcsolatunkban, a szoros együtt­működés és konzultáció korszakát, amely egy igazi biztonsági partner­ség felé vezet - mondotta megnyitó beszédében Manfréd Wörner. Cél­ként egy olyan új Európa kialakí­tását jelölte meg, amelyben nem lesznek sem egyenlőtlen bizton­ságú övezetek, sem klasszikus befolyási szférák, sem katonai tömbök. - Az atlanti szövetség bebizonyí­totta, hogy nem zárt kör, amely közömbös mások biztonsága iránt: a biztonság oszthatatlan, és a mai tanácskozás csak aláhúzza ezt ­hangsúlyozta a NATO főtitkára. wmmMBmmmmmmmmrníímmmmmmmmmiimmfflmmmmmm A NATO brüsszeli központjának nagy tanácstermében, amelyet az ünnepélyes alkalomra 25 ország lobogóival, köztük a piros-fehér-zöld magyarral díszítettek fel, pénteken reggel megkezdődött az új nyugat-keleti fórum, az Észak-atlanti Együttműködési Tanács első, alakuló ülése. Több konkrét magyar kezdemé­nyezést jelentett be az Észak­atlanti Együttműködési Tanács országainak pénteki tanácskozásán Jeszenszky Géza külügyminiszter. Magyarország nagyobb találko­zót szervez olyan kérdések tanul­mányozására, mint a hagyományos fegyverzet megsemmisítésére szol­gáló módszerek, méghozzá a párizsi fegyverzetcsökkentési meg­állapodás által meghatározott szinten túlmenő csökkentések céljából, a polgári és katonai légi­forgalom ellenőrzése, a hadiipar átállítása békés célokra és a fegy­verexportban való együttműködés lehetőségei. A magyar hatóságok 1992 má­sodik felében a katonai technológia bemutatására szerveznek nagy kiállítást, amely bemutatja a „liaison-országok" - a közép-kelet­európai államok - védelmi ipará­nak fejlett katonai technológiájú termékeit, és amelyen a 16 NATO­ország is bemutathatná a védelmi reformok szempontjából számbajö­hető katonai technológiát. Jeszenszky Géza meghívta a NATO politikai bizottságát, hogy tegyen a jövő év első felében látogatást Magyarországon. Oroszország esetleges NATO­tagságának lehetőségérc utal az az üzenet, amelyet Borisz Jelcin orosz elnök intézett az Észak-atlanti Együttműködési Tanács pénteki tanácskozásához. Az üzenet szö­vegét a tanácskozás megnyitásakor tették közzé a NATO brüsszeli sajtóközpontjában. Jelcin üzenetében leszögezi, hogy Oroszorság és a Független Államok Közösségének többi tagja garantálja a korábbi Szovjetunió által vállalt összes nemzetközi kötelességek teljesítését, különle­ges figyelmet fordítanak arra, hogy „egyetlen" ellenőrzés alatt tartsák az atomfegyvereket és megaka­dályozzák elterjedésüket. A brüsszeli tanácskozásról kiadott közös nyilatkozat a NATO és a kelet-közép-európai országok közötti biztonsági párbeszéd magas szinten és sűrűn ülésező fóru­mainak megteremtését adja hírül. Különösen fontos előírás, és ezt Jeszenszky Géza is kiemelte beszé­dében, hogy ezeken a rendszeres találkozókon kívül „a körülmé­nyektől függően" további - tehát rendkívüli - talákozókra is sor kerülhet. Jelcin Rómában Borisz Jelcin orosz elnök római látogatásának pénteki napján az olasz állami és magángazdaság vezetőivel tárgyalt. Délután a Vati­kánban fogadta őt II. János Pál pápa. Jelcin megerősítette római tárgyalópartnereinek: a Szovjetunió nem létezik többé, az átalakulási folyamat visszafordíthatatlan. Kijelentette, Oroszország igényt tart arra, hogy az ENSZ-ben átve­gye a Szovjetunió volt helyét, és részese legyen az EBEÉ-nek. Andreotti miniszterelnök, mi­közben messzemenő együttmű­ködési készséget mutatott Oroszor­szággal, nem hallgatta el Jelcin előtt: Róma „sajnálfa, hogy Gor­bacsov számára nincs hely az újjá­szerveződő intézményrendszerben ". Magyar-ukrán szándéknyilatkozat Für Lajos honvédelmi miniszter és Konsztantvin Morozov vezérez­redes, ukrán honvédelmi miniszter csütörtökön Kijevben szándéknyi­latkozatot írt alá a két ország jö­vőbeni kapcsoltainak fejlesztéséről. A dokumentum - amint arról Keleti György ezredes, a HM szó­vivője tájékoztatta az MTI-t - a bekövetkezett történelmi változá­sokat figyelembe véve. a hivata­losan is deklarált jószomszédi kapcsolatok folytatásaként meg­állapítja, hogy a jövőben a kölcsö­nösen előnyös alapokon nyugvó, egyenrangú, korrekt kapcsolatok kiépítésérc törekszenek. Ennek érdekében a két hadsereg vezetői és szakértői között rendszeressé teszik a konzultációkat az egymást köl­csönösen érdeklő kérdésekben. A dokumentum hangsúyozza, hogy az együttműködés nem irányul harmadik ország hadseregének érdekei ellen. Észtország Titkos atomreaktor Titkos atomreaktorokra bukkan­tak Észtországban a Tallinntól mintegy negyven kilométerre nyu­gatra fekvő Paldiski tengerparti város mellett. Az észt külügymi­nisztérium sajtószolgálatának pénteki közleménye szerint Lcnnart Meri észt külügyminiszter csütör­tökön Brüsszelben értesítette erről Hans Blixct, a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség igazgatóját. Az észt külügyminisztérium közlése szerint az atomreaktorokat egy szovjet haditengerészeti tá­maszponton helyezték el, nem tudni, hogy mikor. A reaktorok megépítését eltitkolták a nemzet­közi közvélemény elől - mutat rá a közlemény, leszögezve azt is, hogy létük súlyosan veszélyezteti mind Észtország, mind a Balti-tenger medencéjének térségében található államok biztonságát. Az észt kor­mány ezért kéri, hogy az atomreak­torokat mihamarabb vonják nem­zetközi ellenőrzés alá. A tallinni közlés végül megemlí­ti, hogy az észt parlament döntése értelmében a balti ország csatlakoz­ni kíván az 1968-ban kelt nemzet­közi atomsorompó-egyezményhez, amely tiltja a nukleáris fegyverek terjesztését.. Tallinnban pénteken bejelentet­ték azt is, hogy észt javaslatra a balti államok a skandináv orszá­gokkal és Oroszországgal közös szakértői bizottságot állítanak fel, amely a Balti-tenger térségének demilitarizálására dolgoz ki ter­veket és a későbbiekben a meg­hozandó együttes rendelkezések végrehajtását ellenőrzi majd. A bizottság a tervek szerint januárban körutat tesz a három baltikumi államban, hogy megvizsgálja a szovjet csapatkivonással kap­csolatos problémákat. Levélváltás Bős-Nagymarosról Ján Camogursky szlovák miniszterelnök, a cseh és szlovák kormány meghatalmazottja a dunai vízlépcső ügyében december 18-án levelet intézett Mádl Ferenc tárca nélküli miniszterhez, a magyar kormány megha­talmazottjához. Válaszként Antall József miniszter­elnök levelet írt Marián Calfának, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság miniszterelnökének. Camogursky megerősíti: a cseh-szlovák fél hasz­nosnak tartja egy közös szakmai bizottság - külföldi szakértők részvételével történő - felállítását. A bizott­ság feladata lesz a vízlépcsővel kapcsolatos alternatív megoldások és szakmai, tudományos kérdések kiértékelése, amelyeket kormányküldöttségek vezetői 1991. december 31-éig terjesztenek elő. A csehszlovák fél kijelenti: folytatni fogja a bős­nagymarosi vízlépcsőrendszer munkálatait abból a célból, hogy üzembe helyezze a bősi vízlépcsőt. Ugyanakkor kötelezi magát, hogy 1992 júliusáig a Duna medrében nem hajt végre munkálatokat. Antall József miniszterelnök a csehszlovák minisz­terelnöknek, Marián Calfának írott december 19-én kelt levelében hangsúlyozza: 1977-ben az akkori magyar és csehszlovák kormány szerződést kötött a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről. Antall József leszögezi: különös tekintettel a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területén végzett egyoldalú és jogszerűtlen munkákra, sajnálattal állapítja meg, hogy a tervezett közös szakmai bi­zottság létrehozására, megalapozott közös döntés­hozatalra egyre csekélyebb az esély. Végezetül Antall József reményének ad hangot, hogy a szomszéd ország kormányának és parlament­jének képviselői - történelmi felelősségük tudatában ­találnak még lehetőséget a fentebb kifejtett ésszerű szempontok figyelembe vételére. E várakozás meghiúsulása esetén a Magyar Köztársaság kormánya kénytelen áttekinteni a tárgyalások megszakadásának következményeit, az 1977. évi államközi szerződés sorsát és a szükséges válaszlépéseket. Merényletkísérlet a török nagykövet ellen A páncélozott Buick típusú gépjármű védte meg a budapesti török nagykövet életét. Mint péntek reggel Suha György rendőrségi szóvivő az MTI kérdésére elmond­ta: csütörtökön 17 óra 55 perc­kor kíséreltek meg merényletet Bedrettin Tunabas ellen Buda­pesten, az I. kerületben, a Lisznyai és a Czakó utca sarkán. Az ismeretlen merénylő hat lövést adott le a török nagykövet páncélozott autójára, amelyben rajta kívül gépkocsivezetője és az attasé is helyet foglalt. Senki sem sérült meg, csupán anyagi kár keletkezett - mondta a szóvivő, aki később bővebb tájékoztatást ígért. * A történtekhez képest jó hangulatban válaszolt pénteken az MTI munkatársának kérdéseire rögtön értesítette a rendőrsé­Törökország budapesti nagykövete, get. Bedrettin Tunabas az eset körül­ményeit felelevenítve elmondta: pénteken fél hat óra tájban, már sötétedés után a rezidenciára visszatérőben egy férfi lépett [assan haladó autója elé a Lisznyai és a Czakó utca sarkán. Az ismeretlen támadó pisztolyból tüzet nyitott a kocsira. Öt lövés élőiről érte a jármúvet, a hatodikat pedig már a gyorsítva menekülő páncélautó után küldte a - nagykövet megfi­gyelése szerint - magányos táma­dó. Bedrettin Tunabas járműve a merénylet színhelyéről az alig ötven méterre lévő rezidenciára menekült be, innen a nagykövet Az MTI kérdésére a nagykövet nem látta semmiféle okát a várat­lan merényletnek. Az eset annál is inkább érthetetlen, mert a támadást Párizsban állító­lag magára vállaló Ansala örmény szervezet 1984 óta gyakorlatilag szüneteltette hasonló jellcgú akcióit. A nagykövet közölte azt is, hogy az eset után ismét fokozott védel­met kért, és kapott a magyar ható­ságoktól. A folyamatos rendőri jelenlét remélhetően visszatartja a terroristákat hasonló támadások­tól. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents