Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-13 / 292. szám

VALAMIVEL MÉG ODÉ&B... Ctr-"1 VALAMIVEL opgea... | IF VEGRE NYUGODTAN FALATOZHATOK. tÁ/ELL / AJT L•HISZEM- • MEGÉRKEZTEM. VÉGRE NYOMON VAGYOK O WEÍST POINT =0 EAST POINT BÁTORSÁG, BARÁTOM!, 7. Rajzolta: Varga Zoltán gATMBNUH JAAAáJl! KÖNYÖRGÖM NE OTTHON MAGAZIN 1991. DECEMBER 13. CSALÁD, ÉLETMÓD, SZÓRAKOZÁS, TÉVÉM L SOR Legalább most A családtagok igazi emberközelségét, a másikra figyelő, vele törődő szeretetet mitagadás jócskán háttérbe szorítják, legyengítik a hétköznapok gondjaj az ezerféle elfoglaltság, a rohanás, a feszültség. Pedig nincs olyan ember„akinek ne lenne szüksége arra, hogy szeretettel és szeretetért hozzábújjon valakihez, hogy mintegy védelmet keressen mindaz ellen, ami eltávolít családtagjaitól, barátaitól. Lelke mélyén mindenki szeretné ezt ám óhajjjtjigényét kinyilvánítani sokszor ném meri, nem tudja, vagy nincs rá ideje. - < Az egymással törődés valamennyiünkben meglévő mérhetetlen sok adósságából'a közeli napokbán, az ünnepeken alkalmunk lesz törleszteni. Az lenne a jó, ha nem „tudnánk le" ezt az ajándékozással. Kétségtelen, a karácsonyi ajándék kifejezi azt, gondoltunk a másikra, s megtiszteljük őt. Ám ez,a tisztelet, szeretet nem lehet pillanatnyi, nem lehet az ajándék átadásának idejére korlátozódó. Aki a karácsonyfa alatt „kiosztja", illetve „bezsebeli" az ajándékokat, majd három napra a televíziója, a videója elé ül, újságokba temetkezik, az valójában nem ünnepel, nem adott, s nem kapott semmit. Mert elmulasztja az ünnep adta igazi lehetőséget: az egymás felé fordulást. A meghitt órákat, amiket nagy beszélgetésekkel, közös játékokkal, szórakozásokkal, sétákkal - uram bocsá', még közös főzőcskézéssel is - lehet tölteni. S amik éppen a sok kapott és adott szeretettel mintegy feltölienek bennünket a későbbi hétköznapokra. Megerősítve az egymáshoz tartozás érzését: azt, hogy van családunk, van hová hazamennünk, van mi mindentől megóv, menedéket jelent, örömet ad. (Akkor is, ha a hétköznapi rohanásban ezt a legtöbb családban - sajnos nem érzékelik igazán.) S aminek értékeit azok tudják igazán fájdalmasan hiányolni, akiknek nincs családjuk, nincs hozzátartozójuk. Az egyedüllét, az elhagyatottság, a senkihez és sehová sem tartozás keserű érzésével küszködők. Akiknek a szeretet, a család ünnepének napjai iszonytatóan rosszak tudnak lenni, ha senki sem nyitja rájuk az ajtót, nem csörrenti meg a telefonjukat. Talán csak azért, mert a családban élőknek valójában eszükbe sem jut, hogy a magányosoknak ezek az ünnepnapok szfvszorítóak, torkukat újra meg újra a feltörni készülő sírás fojtogatja. Rosszabbik esetben eljutnak a végső elkeseredésig, addig is, hogy kezet emelnek magukra, el akarják c|pbni maguktól az életet. A családdal körülvettek nem tudnak belegondolni igazán az ő helyzetükbe. , Pedig változtathatnának is rajta. Tehetnének feléjük is egy lépést: például őszinte ünnepi jókívánsággal bekopognának az ajtajukon, feltárcsáznák a telefonszámukat, apró figyelmességként megkínálnák őket ünnepi ételeikből, karácsonyfájuk szaloncukraiból. A magányosok lelkük mélyén várnak erre. Ne feledkezünk meg róluk! Jó szavunkkal vigyük át saját családunk, saját otthonunk melegéből nekik. A másoknak adott ajándékok, a jó szavak megsokszorozódnak, szeretetben, ragaszkodásban szállnak vissza ránk - s tulajdonképpen ezzel teszik bensőségessé az ünnepeket. Higgyünk benne, hogy így van! S legalább most, az ünnepre készülődve, és majd a karácsony napjain törődjünk igazán egymással. Mert az a legszebb Sz. M. Karácsonyi praktikák A karácsonyfát a feldíszítés előtt ajánlatos „felfrissíteni". Erre a leghatásosabb módszer az, ha b'eleállítjuk a fürdőkádba és zuhannyal lemossuk. Eredményes az is, ha a fát (persze csak a „méreteset") beletesszük a fürdőkádba néhány órás langyoá vízfürdőbe. Azok a fák bírják tovább levélliullatás nélkül; amelyeket nyirkos, nedves földdel, homokkal teli edénybe teszünk, s néha megöntözünk kevés vízzel. A cserepet, a dézsát, a műanyag vödröt persze „csomagoljuk be" alufóliába, színes papírba, hogy esztétikus, szép legyen a fa „talpa". Akinek pedig nem telik fenyőfára, az készítsen fenyőágakból asztali díszt. Az örökzöld gallyakat erősítse egymáshoz dróttal, színes műanyag virágkötő szalaggal. Némi ügyeskedéssel bele erősíthet egy-két szál gyertyát, tobozt, két-három szaloncukrot, rátehet sztaniolpapírból vágott csillogó, vékonyka csíkokat. - Ugyenezen anyagok felhasználásával vázába is állíthatnak pár gallyból „minikarácsonyfát." Egyszerű, ám nagyon szép karácsonyfadíszeket lehet készíteni saját kezűleg. A kályhaezüstbe mártott diót például úgy lehet felrakni a fára, hogy meghegyezett gyufaszálat szúrunk bele, s arra cérnát kötünk. Alufóliából, fényes, festett papírokból mindenféle alakú díszeket leltet kivágni, egy kartondarab, mindkét oldalára ráragasztani és cérnával felakasztani. Vékony, színes papírcsíkokat gyűrűként egymásba ragaszpp-fpzve szép láncokkal köthetjük össze a fa ágait. Különlegesek a tarka magvakból összeállított füzérek, esillognak-villognak a gyöngyök, a cérnára fűzött fiitterek. Természetesen felkerülhet a fára a gyerekek rajzoltafestette állat- vagy más figura, a papírangyalka. Csakúgy, mint a habkarika és más drága bolti díszek helyett az otthon sütőtf mézespuszedli vagy sósperec. A karácsonyfára aggatott piros almák legalább Olyan szépen mosolyognak, mint a gyári üveggömbök... Sőt, szebben. A saját kezűleg készített díszekkel telerakott fa a családi közős munka örömét is sugározza. A családtagok örömét pedig fokozza, ha az ajándékokon is látszik az ajándékozó kezenyoma. Ha nem a gyári, a bolti csomagolásban tesszük a fa alá azt, amit szeretteinknek szántunk. Pia nem telik is drága, fényes papírokra, akkor is érzékeltetni kell. hogy ünnepinek szánjuk a csomagolást. Például egy színes átkötő szálaggal, masnival, a csomagra ragasztott rajzos kis kártyával (amit magunk is készíthetünk némi fantáziával és kézügyességgel), pár kedves sorral, vagy egy-egy fenyőágacskával. Kuncogó família A Kiss család elmegy fényképezkedni. A fotográfus rászól a családfőre: - Uram, szíveskedjék barátságosabb arcot vágni! Kiss odaszól az anyósának: - Anyuka, menjen ki! * Szabóné megkérdezi a kislányát: - Hány percig főzted a tojást? - Kilenc percig. - De hát én mondtam neked, hogy három percig kell. - Igen, de három tojás volt a vízben. Férfipárbeszéd: - Tudod te, milyen szörnyű az, ha az embernek fiatal felesége van és mindig beteg? - És te mit gondolsz, az milyen, ha egészséges, de öreg, mint az enyém? *" A szomszédasszony megkérdezi Zsoltikát: - itthon van az anyukád? - Nincs, de ha pletykálni valója van, hozom a magnómat és felveszszük neki...