Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-09 / 288. szám

Célestin Freinet (1896-1966) francia pedagógus az AlpesMaritimes tartomány beli Garsban született. A klasszikus pedagógiai elvektől mcgcsömörödve, idősebb korában dolgozta ki csoportfoglalkozásokon alapuló tanítási módszerét, amelyet visszavonultan alkalmazott. A Freinet-módszer lényege: a pedagógus közreműködésével a gyermekek tanulásbeli kreativitásának kell szabad utat engedni. Hagyni kell, hogy a gyermek saját személyiségén keresztül élje meg a megismerést, mindig választási lehetőséget adva neki a különböző elsajátítási lehetőségekben. Freinet kialakított egy úgynevezett nyomdát, amely a tanuló szabad kifejezésének eszköze. Módszere szerint a gyermekek saját ritmusukban ugyanazt az ismeretanyagot sajátíthatják el, mint a klasszikus pedagógiai módok által, de sajátosan, egyénre szabottan. Alapelve volt, hogy a tanítóhoz a tanítványok ugyanolyan kritikusan viszonyulhatnak, mint a környezetükhöz: az egyéni gondolkodást segítve kell a gyermeket arra nevelni, hogy ne csak a típusproblémákat tudja megoldani. Freinet módszere egész Nyugat-Európában elterjedt. Az öröm iskolájaként emlegetik, Hollandiában és Németországban intézmények sora az iskolai előkészítéstől a gimnáziumi érettségiig az ő elvei alapján oktat. HÉTFŐ, 1991. DEC. 9. RIPORT 5 „A madarak nem járnak lépcsőn" A madarak nem járnak lépcsőn adták ki a „jelszót" márciusban a kezdeményezők, utalva a magyarországi oktatási struktúra lehetetlenségeire, s arra, hogy a gyermekek lelkéhez sokkal közelebb áll egy olyan tanítási forma, amely inkább a bizalmon, a gyermek ösztönös kreativitásának szabadon bocsátásán alapszik, mint időpontokhoz kötött órarendeken. Tápén az új módszer, a nyitás annál is inkább életbevágó volt, mert a falu iskolája Szeged közelségében kezdett elnéptelenedni. A négy épületből egyet bérbe is adtak a 624-es szakmunkásképző intézetnek, így a kísérleti egy osztály beindításához volt hely. Abban azonban csak „reménykedni" lehetett, hogy siker esetén a hely nem lesz elég. Pedig ez történt. Jövőre újabb osztályok elindításához már szükség lenne a szakmunkásképző által elfoglalt épületre is. Iványi Józsefné iskolaigazgatóval és Debrey Attilával, a pedagógiai intézet munkatársával még a tanoda-látogatás előtt beszélgettünk. Ujabb osztályok kellenek - Szeptember elsejétől, ahogy ígértük, beindult az első Freinetosztály, 18 gyermekkel, s a szülők, gyermekek körében olyan sikere lett, hogy mindenképpen lesz folytatás. Ehhez azonban szükség lenne anyagi támogatásra is. (Az iskola a Szeged városi költségvetésből működik - P. J.), és az épületet is vissza szeretnénk kapni. Az újabb osztály indítása mellett a következő lépcsőfok egy óvoda-iskola átmeneti előkészítő osztály lesz, ami véletlenül sem tévesztendő össze valamilyen korrekciós jellegű lépcsőfokkal. Az előkészítő olyan iskolaérett gyermekek számára indulna, akik már elsőbe is mehetnének, de a szülők még várnának vele. Itt is érvényes lesz az, ami a tanosztályokra: nem mást. csak másként tanítunk. Egyetlen feltétel az iskolaérettség. Akkora az érdeklődés, hogy úgy néz ki, jövőre már nem elég egy osztály: akár az iskolai osztályba, akár az előkészítőbe jövő szeptemberre az előzetes beiratkozás január 31-éig tart mondta az igazgatónő, hozzátéve, hogy az igazi megismerkedéshez látni kell a Freinet-osztályt. Debrey Attila, az egyik kezdeményező, eloszlat mindenféle híresztelést a módszerről: jól meg kell jegyezni, hogy itt nem mást, csak másként tanítanak. A gyermek ugyanazat az ismeretanyagot sajátítja el, mint amit a nemzeti alaptanterv előír, de a hogyanban óriási a különbség. Itt a képességek kifejlesztése is cél, speciális képességeké, amelyekre a ma emberének feltétlenül szüksége van. Az oktatás periódusa is más: a gyermekeknek 2 óráig tart a tanítás, kötetdezett pedagógusok majd negyven százaléka amikor választ kellett adnia arra a kérdésre, mit nem kell egyáltalán figyelembe venni a pedagógusmunka értékelésénél, így válaszolt: a szülők véleményét. Márpedig véleményük természetesen a szülőknek is van, Freinet módszeréről és a tápéi Freinet-tanodáról is, hiszen mi egyébéit adná valaki gyermekét egy Magyarországon még igazán el nem terjedt iskolatípusba, ha nem azért, mert megbízik benne. Az itt tanuló gyermekek szüleivel beszélgetve, ez a benyomás megerősödik. Különösen ha arról hall az ember, hogy az iskolaváltás - mert volt, aki a módszer kedvéért pártolt át a Freinethez - gond nélkül történt, s a gyermek örömmel jön minden reggel. Ami közös a szülők elmondásában: a gyermekek otthon is derűsek, s ami a legfontosabb, iskolába - saját birodalmukba mindennap úgy járnak, mintha vendégségbe mennének. A szülők is bármikor bejárhatnak és a pedagógussal közösen beszélhetik meg a gondokat - ez az együttműködés úgy sikerül, hogy egy kicsit a szülők is pedagógusok. Ehhez valódi elhivatottság kell Való igaz, amit Debrey Attila mond: Freinet-módszerrel tanító pedagógust nem lehet képezni. Egész embert kívánó munka. A szülők jellemzése szerint „pozitív őrült". De a gyermekek imádják. Varázsa van annak, hogy itt van idő mindenre, nem kényszerítik őket órarendbe, s egyfajta ismeret megszerzésére tudatosan választhatnak öt lehetőség közül. A pedagógus pedig meg tudja oldani, hogy a tudatosan választott lehetőséget a gyermek ugyanolyan tudatosan továbbvigye. A gyermek akaratának tiszteletben tartásához mérhetetlen gyermekszeretetre van szükség, hiszen a pedagógusnak is ötféleképpen kell készülnie, és roppant kreatívnak kell lennie, ha a gyermekeknek kreatív gondolkodást akar adni. Tápén nem csak mint kísérlet kezdődött el ez a munka. Ugyanolyan tudatosan folyik, mint amilyen maga a módszer. Napi örömökkel és anyagi gondokkal, amelyekből a gyermekeknek nem szabad megérezniük semmit. S ami a legfontosabb, búcsúzóul a kicsik mondják ki: én matekot szeretek..., én olvasni szeretek..., mi nagyon szeretjük ezt az. iskolát... PANEK JÓZSEF FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ „Mi nagyon szeretjük ezt az iskolát" Freinet-tanoda Tápén •iiiiiwiiinii 11 nm • »• —m —mii nini—ii i' mi' i iw II ni' mi mm m mim i m nm in iiiiiiiiiiiini—m 111 tmimiimui Célestin Freinet módszere idén márciusban kezdett el hódítani Szegeden. Akkor a pedagógiai intézet három munkatársa, dr. Lajkó Lajosné, Walláné Újházi Ildikó és Debrey Attila mutatták be a Magyarországon még új, de Nyugat-Európában már évtizedek óta népszerű tanítási módszert, majd a 'Lápéi Bálint Sándor Általános Iskola igazgatója, Iványi Józsefné és kollégái elhatározták: iskolájukban meghonosítják azt. A tervek szeptemberre szóltak: a nagykovácsi kísérletezések után a jelentkezéstől - no és a férőhelytől függően - Tápén kívánták létrehozni Magyarország első teljes Freinet-tanodáját. Amit néhány lelkes pedagógus elhatározott, nem maradt csupán terv. Az elmúlt héten a tápéi Bálint Sándor Általános Iskolában jártunk, és az „öröm iskolájának" nevezett tanodában boldog gyermekeket találtunk. No, és azokat a pedagógusokat, akiknek mindez köszönhető. lenül, órabeosztás nélkül, délutánra marad a játék, ének, később hangszeres zene is lesz, sport - úszás, tenisz, önvédelmi sportot is terve zünk - és azt sem szabad elfelejteni, hogy a tápéi általános iskola főprofilja a néptánc. A gyermekek nagyon szeretnek itt lenni, otthon érzik magukat. Az iskola Igaza van az iskola igazgatónőjének: ezt látni kell. Aki a szokásos tanterem látványához szokott, itt meglepetések fogadják. Ahol a gyermekek tanulnak, olyan mint egy nagy gyermekszoba, amit mindenki a magáénak érez, ezért törődnek is vele. Havasi Valéria, az osztállyal foglalkozó pedagógus elmondja, hogy ami itt van, az nagyrészt a szülőktől származik, az örömtanítás helyszínét ők segítettek berendezni. A gyermekek igazi közösségben tanulnak, megvan az a bizonyos - máshonnan hiányzó mi tudatuk. A terem végében kalitka áll, két kis hullámos papagájjal. A gyermekek hozták, és közösen gondozzák, mint az egész kis birodalmukat. Fénymásolójuk van, amit maguk használnak. Nem zárja el előlük senki, ezért az övék: hamar megtanulják a használatát, éppúgy, mint a magnóét, a videokészülékét, a fényképezőgépét, maguk készíthetnek hangfelvételt a felnőttek világának eszközei úgy hozzátartoznak életükhöz, mint rajzaik a falon. - Freinet azt mondta: az ő iskolája az élet iskolája. De melyik az az élet? Amelyik tízhúsz év múlva lesz, arra az lesz jellemző, hogy a kreatív emberek boldogulnak majd, ezért igyekszünk az önálló ismeretszerzésre és problémamegoldásra megtanítani a gyermekeket már kicsi korban. Ha a gyermek otthon is szabad, otthon is választhat, alkothat, annál jobb: mindig lesz gondolata, mert itt megtanulta, hogy mindenről jusson eszébe valami - mondja a gyermekekkel foglalkozó pedagógusnő -, itt az összes lehetőség felkínálása a cél. A hagyományos iskolában a gyermek megtanulhat 45 perceket karba tett kézzel ülni és arra mozdítani az agyát, a lelkét, amerre sokszor ex cathedra valaki erőlködik. A kicsik ettől rettenetesen szenvednek. Lehet, hogy ott megtanulja, hogyan kell kijátszani az álrendet és az álfegyelmet, itt azonban nincsenek elfojtások, ez egy olyan közeg, mint a későbbi élet bármely színhelye, ahol meg kell tanulni élni a lehetőségekkel. A gyermekek megbecsülik egymást és a közösséget. Van például egy kis cigány gyermekünk, aki csodás eredményeket ért el, mióta itt tanul - meséli Havasi Valéria. A szülők is pedagógusok A budapesti oktatáskutató intézet egy tavaszi közvéleménykutatásában találtam rá: a megkér-