Délmagyarország, 1991. december (81. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-09 / 288. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. DEC. 9. Szegedi kamarazenekari napok „Mi, kommunisták különös vágású emberek vagyunk. " - így fordították annak idején Sztálin hírhedt mondását, s bár az eredetiben a „vágás" szó nem szerepelt, a magyar változatnak éppen ez adott különösen fenyegető árnyalatot. Ám egyszer, még a népek atyjának életében, szovjet nőküldöttség érkezett Magyarországra, s vezetőjük Sztálin szavaival kezdte a bemutatkozást: „Mi, szovjet asszonyok különös vágású emberek vagyunk." - Hogy ki mert-e tömi a nevetés az enyhén kétértelmű tolmácsolás hallatán, nem tudom, valószínűleg nem, dc én most, negyven évvel ezután, elgondolkodom azon, mi lett mára ezekből a „különös vágású" asszonyemberekből - lelkük mélyén órzik-c még azt a csökött bizalmatlanságot, mindenben idegen kénkószagot orrontó gyanakvást, azt a „szovjet" erkölcsre támaszkodó felsőbbrendűség-tudatot, amellyel a hatvnas hetvenes években megkeserítették fiatalabb honfitársnóik és mellesleg a Kelet-Európa országaiból érkezett diáklányok, köztük az én évfolyamtársnőim életét. Az akkor ötven-hatvan éves „szovjet asszonyok" - portásnők, takarítónők, dc főiskolai tanárok is (ezt a fajtát képviseli Nyina Andrejeva) - minden alkalmat megragadtak, hogy az ifjúságot (főleg a lányokat) a helyes viselkedés szabályaira oktassák. Minivagy maxiszoknya látványa még azokból a vécésnénikből is erkölcsi felháborodást váltott ki. akik amúgy a békésen vizelő férfiak közt tisztogatták az eldugult piszuárkagylókat. Ha valamelyik leányka arra vetemedett, hogy nyilvános helyen (például egy mozi büféjében) cigarettára gyújtson, az épp ott szöszmötöló takarítónémber odalépett hozzá, és egyszerűen kitépte a szájából a bű/rudacskát. S a leányzó még örülhetett, ha ennyivel megúszta, mert ahogy ezek az asszonyok ordítani tudtak Visinszkij főügyész tanulhatott volna tőlük! Aztán ott voltak a portásnők! Akárcsak az orosz diákoknak, nekünk is fényképes kollégiumi belépőnk volt, amely csak arra a kollégiumra volt érvényes, amelyikben laktunk; külön tortúra volt. ha valakit meg akartunk látogatni a szomszédos épületben. Ezt az igazolványt minden belépéskor fel kellett mutatni -- a portásnő már ezerszer látott, az utcán vagy a lépcsőházban leállt velünk beszélgetni, ám amint elfoglalta bizalmi posztját, a dokumentum megszemlélése nélkül nem engedett tovább. Jaj volt annak, aki a szobájában feledte! Igaz, ezek a cerberusok nem csak a lányokat zaklatták. Velem is megesett, hogy csak egy hirdetményt megnézni léptem vissza a .Jiatárvonalról", s a jól ismert portásnő rántföímcdt: - Igazolja magát. Fiatalember! Megdöbbentett és felháborított ez az otrombaság, s vágás amelyet nem csak, de elsősorban az élemedettebb asszonyságok részéről tapasztaltam, de akkoriban még a sztálini korszak szellemi továbbélését láttam benne. A brezsnyevi pangás slamposságától ('70-es évek eleje) el is ütött már e háborút repressziókat túlélt mátriárkák szigora; a velem egykorú oroszok is hüledeztek rajta - persze, csak akkor, ha szóba hoztam, amúgy észre se vették, annyira megszokták -, mégis, valahogy hozzátartozott a szovjet életformához, mint boltok előtt kanyargó sorok vagy a Nyevszkijen grasszáló, kölniszagú tengerésztisztek. Ma már másképp látom ezeket a szovjet asszonyokat. Nemcsak neveltjei, áldozatai is voltak a lenini kísérlet évtizedeinek. A harmincas években kezdtek serdülni, s egy napon arra ébredtek, hogy a fiút, akivel tegnap randevúztak, ma reggel a szüleivel együtt kitelepítették; pár évvel később a vőlegényjelöltet letartóztatták, táborba vitték; a már gondosabban megválasztott férjet, akitől gyereket szültek s akinek fontos állása volt a „páif'-ban, egy szép napon „leleplezték" és kivégezték, mint a „nép ellenségét". Aztán jött a háború, elragadta a még megmaradt férfiakat, s boldog lehetett az a nő, aki legalább egy félkarú, féllábú nyomorékot visszakapott. Hát hogyne gyűlölték volna a fiatal lányokat, akiknek - ha csak nem jön közbe egy újabb háború vagy letartóztatási hullám (ötvenhat, Afganisztán potomság!) - esélyük van arra, hogy igazi férfiakkal flörtöljenek, udvaroltassanak maguknak; akiknek nem kell az első ajánlkozóhoz férjhez menniük, vagy a párnát rágni hosszú téli éjeken; akik válogathatnak is, ha elég csinosak, s akik... akik köpnek már a szovjet cikölcsre, amit ők védekezésül alakítottak ki maguk köré, összehordva hazug vezércikkekből, diadalittas szónoklatokból, mert különben elviselhetetlen lett volna szerelem nélküli életük kilátástalan nyomora és szürkesége. Hol vannak most ezek az asszonyok? Sokan meghaltak már, de talán a fiatalok közül is sokan hozzájuk öregedtek... Hogy utáltam őket, hogy viszolyogtam tőlük húsz esztendeje! Pedig egy jó szót, egyetlen egyet, ők is megérdemeltek volna legalább tőlem, tőlünk, akik megszállt, de viszonylagos jómódban élő országokba tértünk vissza „részképzésünk" után abból a sivárságból, abból az aranyfestékkel lemázolt reménytelenségből, amely dühöngő fúriákká tette őket. Hát hogyne kérték volna az igazolványunkat?! A jxrkolban sem lehet csak úgy egyik bugyorból átmenni a másikba. BAKA ISTVÁN Ismét két évvel lettünk öregebbek, hogy megértük, újra ránk köszöntöttek a szegedi kamarazenekari napok, a szegedi városi önkormányzat, a Magyar Köztársasági Művészeti Alapja és a Nemzeti Filharmónia rendezésében. Az elmúlt hét rangos Tisza szállóbeli rendezvénysorozatát a Weiner Kamarazenekar koncertje nyitotta meg, Weninger Richárd vezényletével. A CNRS, a francia nemzeti tudományos központ egyik tudományszervezőjétől vacsoraasztal mellett hallottam, milyen megtiszteltetés ért egy magyar kutatót. A franciák nem kis meglepetésére egy idegen nyerte el két esztendeje a Gif-sur-Yvette-i biológiai intézet igazgatói székére kiírt pályázatot. Kondorosi Ádám nem ismeretlen a DM figyelmes olvasói számára sem: a Szegedi Biológiai Központ 45 éves kutatójának nevével az MTA új levelező tagjai között találkozhattunk. Párizsban munkájáról, ottani tapasztalatairól kérdeztem és arról, abból a látószögből hogyan ítéli meg a hazai tudományos élet helyzetét, kilátásait. A nitrogénkötéstől a szerződéskötésig - Elmondaná, melyik témának köszönheti fiatalon elért tudományos sikereit? - Az ELTE-n genetikával foglalkozó szakbiológusként végeztem. Szegedre 1971-ben kerültem, amikor odaköltözött az akkor mcgnyilt biológiai központba az MTA Genetikai Intézete. Kutatásaim középpontjában azóta is a biológiai nitrogénkötés kérdése áll. - Mit értsen ezen a laikus? - Az élő szervezet számára alapvető szükséglet a biológiai nitrogénkötés folyamata, hiszen a levegőben lévő nitrogéngázt nem tudja fölhasználni. A rhizobiumok, bizonyos talajlakó baktériumok azonban a pillangós virágúakkal képesek olyan együttélést kialakítani, amelynek során lekötik a levegő nitrogénjét, és átadják a Párizsi napló 10. A magyar növénynek, majd az azt elfogyasztó embernek és állatnak. - Ha jól értem, ezzel szükségtelenné válna a nitrogénműtrágya adagolása. - Mivel kevés nitrogén van a talajbán. mesterségesen igyekszünk belevinni. A műtrágya előállítása azonban energiaigényes , rontja a környezetet, a vizek minőségét. A megoldás tehát a biológiai út. - Hogyan segít ebben a biológus? - Javítja a meglévő rendszert, tudományról és új nitrogénkötő társulásokat próbál létrehozni, például a már jól bevált lucematársulás mellett. - Melyek voltak a kutatási folyamat fő állomásai? - Amikor a 7o-es évek elején elsőként kezdtünk ezzel a témával foglalkozni, sokan szkepticizmussal kérdezték: érdemes-e. A 8o-as évekre divatossá vált e kérdés boncolgatása, s ma már óriási a nemzetközi verseny. Tíz esztendeje kapcsolat jött létre a kölni Max Planck Intézet és a biológiai közElsőként igazi zenei csemegét kínáltak a zsenióriásnak, Johann Sebastian Bach második fiának. Carl Philipp Emánuel Bachnak C-dúr szimfóniáját. A szárnyaló tehetségű Bach-fiú a bécsi klasszicizmus egyik legnagyobb hatású előkészítőjévé vált, és szenvedélyes stílusával a J. S. Bach és Haydn közötti nemzedék legkiemelkedőbb kompinista egyéniségévé emelkedett. C-dúr szimfóniája a Weiner Kamarazenekar előadásában lenyűgöző élmény volt. A derűs dúr-világ váratlan moll-elborulásai, a szellemes, kecses attitűdök, a táncos vidámság vagy elementáris robbanékonyság egyaránt gyönyöiködtetett a zenekar játékában. Valentyin Fejgint régi ismerősként üdvözölte a közönség. Sosztakovics I. csellóversenyének tolmácsolásával az est legszebb perceivel ajándékozott meg. Ördög motollájaként pereg a monotematikus első tétel, a fafúvók futamai villámként cikáznak a forró, sistergő hangulatban. a robbanó tuttikkal váltakozva. A második tétel szívbe markoló kínról, fájdalomról vall. Sötét, borús-szürkék, kékek, mélybarnák, opálos ragyogás vagy sápadt-sárga derengések víziói lebegnek fel előttem. A külön tétellé bővül kadenciának szépséges, beszédes csellóhangján elsuttogott panaszával remekelt Fejgin, s nem kevésbé a virtuóz, őserőt sugalló zárótétel előadásával. Az önkormányzat megrendelésére született mű ősbemutatója Homage a Szeged - a fiatal Hollós Mátét dicséri. Az expresszív muzsika szépen építkezik, játékos, friss zenei elemeivel, változatos színhatásokkal felszabadítóan kellemes hatást ér el. Végül á névadó, Weiner Leó Pastorale, fantázia és fúga című művét hallottuk a zenekar előadásában. Finom rajzolatú, belső részletszépségeket mívesen feltáró, pont között, a közös munkát én irányítottam Szegedről. - A kitartó, folyamatos munka, a tudomány nemzetközi vérkeringésében való állandó jelenlét meghozta gyümölcsét egyéni életében is: ennek köszönhetően választották az MTA levelező tagjává, és emiatt került szóba az ön neve a CNRS-nél is. - Franciaországban, mint Nyugaton általában, minden kutatóintézet munkáját két évenként fölülvizsgálják, négy évente pedig különös alapossággal. Ha két, három alkalommal bebizonyosodik, hogy problémák vannak a teljesítménnyel, a csoportot fölszámolják. így történt ezzel a növénytudományi intézettel is. Létrejött azonban egy hazai és nemzetközi szakértőkből álló bizottság, amely végül is úgy döntött: teljesen új intézetet kell létrehozni új igazgatóval az élén. Mivel a franciák közt erre alkalmas embert nem találtak, nemzetközi pályázatot írtak ki, s végül mi kötöttük meg a szerződést. Ha egy intézet éredménytelen - Gondolom, itt alaposan megnézik, kinek adnak posztokat és kutatási pénzeket. Milyen szempontok a mérvadók? - Az első, hogy saját területén ki milyen eredményeket, milyen gyakran és hol publikált. De fontos, hogy eredményeit rendszeresen elő is adja, hogy plenáris előadások megtartására kérjék föl. Az igazán jó kutatónak ismerik a nevét a világban, s gyakran már ez is elég. CHIKÁN ÁGNES ugyanakkor vérbő vitalitást sugárzó volt ez a tolmácsolás. A zenekar fegyelmezett virtuozitással keltette életre a fúga friss, eleven pergését, mámorosan kacagó tavasz hangulatát. * Pompás koncertben gyönyörködhettünk szerdán este is Pál Tamás és a Salieri Kamarazenekar jóvoltából. Az alkalmanként változó társulat játékán nyoma sincs az állandó összeszokottság hiányának. Ami megragadja a hallgatót, éppen az az elementáris, friss muzsikáló kedv, odaadó, lelkes koncentráció, a zenével s a dirigenssel való tökéletes azonosulás s könnyed elegancia. Pál Tamás a legnemesebb erényeket csalja ki zenészeiből. Bátran hagyja őket játszani, s így magasrendű partneri viszony alakul ki a karmester s a zenekar között. Haydn ritkán hallható Sturm und Drang korszakából való művével, a g-moll szimfóniával (No 39.) indították szép műsorukat. Az első pillanatban magával ragad a szuggesztív, beszédes szünetekkel szabdalt főtéma. Kevesen tudnak ilyen tartalmas szüneteket teremteni, ami a zenének legalább oly fontos része, mint a hangzó. Izgatott, dinamikus hangulat parázslik, hogy aztán ezt a feszültséget annál hatásosabban oldja a második tétel hetyke, bájos bókolása, kacér szökdelése. A harmadik s a negyedik tétel előadását is a jó tempóvételek, természetesen áradó muzsikálás s friss virtuozitás jellemezte. Az est ősbemutatója ezúttal Vajda János tollából származott; A tolvaj karvaly nyitány. Szonáta formába fegyelmezett, jó tréfa volt ez a mű, szellemes feleselése. ...ebrudalták ki a színházból Ruszt Józsefet. Azon tört ki a balhé, hogy Ruszt elmondta: a színház irányítása dilettáns, továbbá olyan a légkör a teátrum körül, amiben ő nem tud dolgozni. Sok rosszat mondtak akkor őreá, de a legfőbb vádpont az volt: hogy lehet ilyet csinálni az évad kellős közepén? Legutóbb párbeszéde az egyes zenekari szekcióknak, illetve hangszereknek. Gusztusos harsonaszólók, légiesen röppenő fuvolabeszéd, tisztán játszó fuvóskar. Irónikus kancsingás, fanyar, friss humor, eleven ritmusú csevely, a zenekar előadásában könnyedén, frappánsan odadobva. És még ezután is tudtak fokozni. Sosztakovics 1. szimfóniájának remek előadása a korona volt ezen az estén. A komponista egészen fiatalon, 1925-ben, 19 évesen, diplomamunkaként írte eme igényes művét, tanulmányai befejezésekor. Bármennyire is úgy tartják a zenetudósok, hogy a húszas években írt kompozícióiban Hindemith, Mahler és Berg hatása érződik, az erőteljes egyéni tehetség átsüt minden hangján. Remek kompozíciós technika, színes hangszerelés, gazdag fantázia, biztos formálókészség mind-mind együttvan. Az I. tételben a zenekar pompás összejátékának köszönhetően élettel teli világ tárult elénk. A II. tétel kitűnő atmoszférájába pazar eleganciával simult a zenekar biztos virtuozitása. Meglepő hatás a zongora és az ütőhangszerek egyéni társítása. A III. tétel szépséges líra, s végül a záró tétel dinamizmusa magasztos régiókba emelkedvén teljesedik ki. Az összjáték foglalatában fényes ékszerként csillogtak a kitűnő szólók, így a hajlékony prímhegedűé, de ugyanígy említhetném a csellón, valamint a fa- és rézfúvós hangszereken oly szépen muzsikáló zenészeket. A szegedi konzervatóriumból sok, már végzett, vagy még most tanuló fiatal is tagja az együttesnek, bizonyítvány ezzel, hogy a zenekari utánpótlást igen kvalitásoson végzik az intézményben. Pál Tamás keze alatt valamennyien a legjobb formájukat hozták. BERÉNYI BOGÁTA Gregor József tért vissza erre egész oldalas interjújában. Eltelt két év. Idén az operatársulat művészeti vezetője mondott le novemberben. Gregor fő érve az volt, hogy a színház irányítása dilettáns, és olyan légkör alakult ki, amelyben nem lehet normálisan dolgozni. Ezért lemondott. Az cvad közepén. M~T A Kincskereső decemberi száma A decemberi számnak már a külseje is ünnepi hangulatot áraszt. A címlapon Raffaello Esterházy Madonnáját csodálhatjuk meg, a hátsó borítón pedig két színes karácsonyi üdvözlőlapot találunk - ezeket kivághatjuk a lapból és elküldhetjük barátainknak. Bella István Érdi Betlehem című versével nyit a folyóirat, második helyen Fekete István hangulatos novelláját (Betlehem) közli. A NEVETŐ IRODALOMÓRA-ban Karinthy Frigyes humoreszkjén (Kísérletezem) derülhetünk, s aki nem éri be annyi vidámsággal, lapozza fel Kun Erzsébet viccválogatását, illetve B. Lansky Murphy-törvényeit, amelyek ezúttal a „Murphy szülőket" veszik célba. Mulatságos és a téli örömök kedvelőinek figyelmébe ajánlható G. Szabó Judit Hohóóóó! című írása, s egy téli sport - a korcsolyázás - áldozata az AZ ÚGY VOLT... - Janikovszky Éva-Réber László - kamaszhőse is. A görkorcsolyával végzett edzés bokaficamhoz és egy zajos beteglátogatáshoz vezetett, mégis megérte, mert a következő napokra már csak egy - a szebbik nemhez tartozó látogató maradt... A szám versrovatát is a tél határozza meg - József Attila, Kovács András Ferenc versei, bár egy orosz költő, Arszenyij Tarkovszkij költeménye (Tevec) a fonó sivatagi tájakat idézi elénk. Kányádi Sándor egy rímre épülő verses meséje. Az elveszett követ, valamint Teli Emil és Mészely József versei teszik teljessé a lírai válogatást. Folytatódik Simái Mihály regénye (Nagykópé Haspók fantasztikus kalandjai), melynek nyolcadik fejezetében a repülő puli valóságos macskanyájat csődít össze Wirtigli szomszéd diófájára. A VILÁGVÉGE ÁZ ÚJVILÁGBAN sorozat újabb részében az inka belharcokról olvashatunk - ezek eredménye is volt, hogy az indián birodalom olyan könnyen a spanyolok uralma alá került. Nem hiányzik a NEVETŐ RAJZÓRA, a lelki problémákkal foglalkozó levelezési rovat (SZÍVHANGOK) és az ÍGY ÍRUNK MI sem, amelyben a Kincskereső-táborban keletkezett gyerekverseket olvashatjuk. A Kincskereső decemberi számát Csala Károly, Gyulai Líviusz, Kass János, Papp György, Sajdik Ferenc, Szegszárdy Ildikó és Szyksznian Wanda illusztrálta. BAKA Két éve ilyentájt...