Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-06 / 260. szám

6 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. NOV. 6. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. / A MAV és az elővárosi közlekedés A Délmagyarország október 29-i számában, Szeged tömegközlekedésével kapcsolatban megjelent cikkeket saját elképzeléseimmel szeretném kiegészíteni. Egy tarifaközösségbe kellene vonni Szeged város és agglomerációs körzetének tömegközlekedésében részt vevő Volánt, SZKV-t, MÁV-ot és magánfuvarozókat. Az agglomerációs körzet Szegedtől számítva 30-35 kilométeres körzetet jelentene, így például bekapcsolódna Kistelek, Hódmezővásárhely,Makó stb. A tarifaközösség az önkormányzatok érdekei alá lennének rendelve, így például a Volán és a MÁV a körzet tömegközlekedését az önkormányzati igényeknek megfelelően végezné, így lehetne biztosítani: - a lakosság, a környezet, a város kimélését, védelmét, - a célszerű forgalom-megosztást, - a jelentkező közúti tranzit közlekedés részére vonzó közlekedést Szegeden át, míg az elkerülő utak meg nem épülnek, - a jelenleginél olcsóbb, minőségibb tömegközlekedést, - a városon áthaladó tranzit utak mentesítését - lehetőség szerint az autóbusz közlekedés alól. A jelenlegi lehetőségeket - a fenti cél érdekében - vizsgálva a MÁV további feladatokat vállalhatna a város- és agglomerációs körzetének tömegközlekedésében. így: - Szeged-Kistelek, - Újszeged-Makó, - Szeged-Röszke és - Szeged-Algyő-Hódmezővásárhely viszonylatában. Szegcd-Algyó között városi-, míg Algyő-Hódmezővásárhely között elővárosi jelleggel közlekedhetnének a vonatok, mivel a vasútvonal Szegedet félig megkerüli és a sugárutakat keresztezi. Ezeknél a kereszteződéseknél vasúti megállókat és a gépkocsik részére parkírozókat lehetne kiépíteni, hasonlóan Szeged-Rókus vasútállomás közelében is. így csatlakozást lehetne biztosítani ezeken a pontokon a helyi- és helyközi autóbuszoknak, villamosoknak és az ott megálló vonatoknak. De további vasúti megállók létesítése is elképzelhető a városi tömegközlekedéshez csatlakoztatva, így a Bakay Nándor út végén, az Öthalmi útnál. A kiskerttulajdonosok érdekében pedig célszerű lenne újra forgalomba helyezni a volt baktói vasúti megállót is. A Szeged-Algyő-Hódmezővásárhely közötti városi-, illetve helyközi jelleggel közlekedő vasút, az összességében több mint 200 ezer lélekszámú települések tömegközlekedési igényének kielégítésében tudna részt vállalni. Jelenleg Szeged-Hódmezővásárhely között, a 47-es úton naponta legalább 50 pár buszjárat közlekedik. A Szeged-Algyő közötti szakasz részben a város negyedik „körútja" lehetne a tömegközlekedés szempontjából, mivel Szeged vasútállomás-Csongrádi sugárút között jelenleg a vasúttal párhuzamosan semmilyen más tömegközlekedés nincsen. Továbbfejlesztés szempontjából is előnyös, mivel Szeged-Algyó között második vágány építésére még van hely, ebből a körülbelül 17 kilométeres szakaszból Szeged vasútállomás-Szabadkai út között már körülbelül 3 kilométeres szakaszon most is kétvágányú a pálya. A jelenlegi és várható teherforgalom mellett, az egyvágányú pályán, a városi- és elővárosi jelleggel közlekedő vonatok ütemes menetrendben közlekedhetnének, hasonA traumatológiai helyzet Nagy érdeklődéssel olvastam dr. Sándor László, a SZOTE traumatológiai önálló osztály vezetőjének október 16-án megjelent írását. Szeged és környékének traumatológiai helyzetéről. Mindannyiunkat érintő kérdésről van szó, hiszen a sors szeszélye folytán bárki egyik pillanatról a másikra válhat egészségesből az életéért küzdő kiszolgáltatott emberré, akinek felgyógyulása, sőt élete függ egy apparátus működésétől. Egy rendkívül bonyolult infrastrukturális, szociális és szakmai szervezet összehangoltságán múlik a balesetet szenvedett felgyógyulása, élete. Természetes tehát az a tennivágyás, ami dr. Sándor László soraiból érződik. A cikk megjelenése előtt két nappal voltam Budapesten Surján népjóléti miniszter és Botos államtitkár tájékoztatóján. A hallottakat röviden így foglalhatom össze: az 1992-es év nem lesz olyan könnyű, mint az I99l-es\ A magyar egészségügy csak úgy maradhat talpon, ha belső tartalékait mozgósítani tudja. Csak létfontosággú beruházások megvalósításában reménykedhetünk, de az is előfordulhat, hogy még a megkezdett beruházásokat is le kell állítani a folyamatos betegellátás szintentartása érdekében. A belső tartalékok felhasználása pedig azt jelenti, hogy átszervezéssel, takarékossággal kell hatékonyabbá tenni az egészségügy működését. Létszámstop, sőt létszámleépítés javasolt. Az elmondottak miatt nem látom a lehetőségét a javasolt beruházás, létszámbővítés megvalósításának. A hatékonyabb „szolgáltatásra" viszont feltétlenül szükség lenne. „Jelenleg az ügyeleti rendszernek megfelelően csak minden másnap tudunk beteget fogadni, hisz mindennapos felvételi rendhez sem orvos- sem nővérlétszámunk nem elegendő." - írja a szerző anélkül, hogy megemlítené, hogy a közbülső napokon a balesetet szenvedetteket a Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzat Kórház-Rendelőintézet traumatológiai osztálya látja el 14 orvossal (8 fő az osztályon, 6 fő a szakrendelésen), a hétköznapokon 7-19 óráig működtetve a baleseti szakrendelést is. A SZOTE traumatológiai önálló osztálya 20 orvosa ambulans (járóbeteg) ellátásban csak az ügyeleti napokon (másnaponként) vesz részt estétől reggelig. A létszámbővítés, mint korábban említettem, a folyamatos betegfelvétel megvalósítása jelenleg nem reális célkitűzés. A mentőhelikopter (Aerocaritas) rendszerbe állításának meg vannak a pro és kontra érvei, melyeket a hiteles tájékoztatás érdekében a közvélemény elé kell tárni. Az előttünk álló gazdaságilag nehéz év miatt a tervezésnek, az „építkezésnek" a korábbiaknál sokkal gondosabbnak kell lenni! Nem lehet előrelépni úgy, hogy kihagyunk egy lépcsőfokot. Már pedig ez történt az elmúlt évek során. Kimaradt egy lépcsőfok, amely minden másnap egy 240 ezres vonzáskörzet balesetet szenvedettjeinek (nem beszélve a turizmusról) ellátását veszélyezteti: a szegedi kórháznak nincs komputeres tomográfja (CT)Ü! Amíg a városi, sőt megyei összefogással nem teremtjük meg a lehetőségét ennek a ma már nélkülözhetetlen diagnosztikának a kórházban is, addig nem szabad továbblépni! Ha a mentőhelikopter a modern baleseti sebészetben gomb a kabáthoz, akkor a CT - maga a kabát! Gomb nélkül még csak átvészelhetjük a nehéz időket, de kabát nélkül??? DR. HAMPEL GYÖRGY ORVOS IGAZGATÓ lóan, elővárosi jelleggel közlekedhetnének Szeged-Kistelek, SzegedRöszke és Újszeged-Makó között is. Azokon a településeken, ahol a távolság jelentős a vasútállomástól, ott a tarifaközösségbe bevont magán- vagy vállalati minibuszokkal lehetne a helyi közlekedést biztosítani. A tarifaközösségen belül, a közlekedési vállalatok és magánosok megegyeznének abban, hogy egymás jegyeit elfogadnák, később közös vonaljegyeket és bérleteket alkalmaznának. Magát a tarifaközösséget, az önkormányzati érdekeknek alárendelt, a közlekedési vállalatoktól független csoport irányítaná, működtetné. így a tervkészítés, a koordináció is a feladata lenne. Az utazóközönség számára kialakított bérlet-rendszerrel a vonaljegyek váltását minimálisra lehetne csökkenteni, így a jegyekkel kapcsolatos adminisztrációs kiadások jelentősen csökkennének. A vonaljegyekkel is lehetséges lenne több jármű igénybevétele; persze csak meghatározott feltételek mellett, például csak egy irányba lehetne utazni, az útmegszakítás tilos lenne; 2-3 megállónyi utazás alkalmával például 50 százalékos kedvezményt lehetne adni. A vonaljegy is érvényes lenne a tarifaközösségben részt vevő, valamennyi közlekedés járművén, a közösség területén. Differenciált bérlet-rendszerrel lehetne az utazási szokásokat befolyásolni, elsősorban a környezetkímélés szempontjából, de a szegedi belváros kímélése érdekében is .A parkírozási díj megfelelő szabályozásával ösztönözni lehetne a városba érkezőket a fent javasolt parkírozók igénybevételére, természetesen ezeknél a parkírozóknál tehertaxi igénybevételét is célszerű lenne biztosítani. A „MÁV 2000" vasútfejlesztési elképzelés is szakítva a régi visszavonulási stratégiával - friss szemlélettel, már természetesnek tartja a városi és városkörnyéki forgalomban a részvétel lehetőségének feltárását, illetve a bekapcsolódást. ÉRSEK KÁLMÁN SZEGED, OLDAL u. 2. Üres székek?, szívek?, fejek? Amit Kövér. Károly ír az 56-os érmek körüli botránykeltő és lezüllesztő szándékról - Üres székek címmel - kicsit összetettebb kérdést érint. Bár összetételéhez az is hozzátartozik, hogy ír róla. Hogy a balhír megtalálja megfogalmazóját nyomban, a jó hír meg csak nehezen (legalábbis mostanában, bizonyos lapokban!). Van aki arról beszél, hogy kormánypárt meg ellenzék, holott többnyire arról van szó; igazság vagy hazugság. Na nézzük mi az igaz! (szerintem). A Pofosz a TIB-bel együtt kapott megbízást az 1956-os emlékéremre és oklevélre jogosultak és érdemesek névsorának elkészítésére és előterjesztésére. Ez érthető, hiszen akik 1956-ban a barikádok nemzeti oldalán álltak, a Pofosz megalakulása után többségében beléptek az üldözöttek szövetségébe. A TIB szervezeteibe csak később, mivel a TIB kezdetben csak budapesti, afféle agyközpontot alakított, s csak később jött rá, hogy a tömegbázis hitelesítő háttere nélkül mégoly fontos és illetékes agyközpontok is könnyen elvesztik kompetenciájukat. Az érmek kiosztásának ünnepélyes aktusa állami segédletet igényel. Logikusan, hiszen nincs más hivatott megszemélyesítője a teljes magyar társadalomnak, mint a megalakult állami szervek, amelyek az országgyűlési választások legitimáló gesztusa óta erre a teljes képviseletre jogosultságot is szereztek. Másrészt az a sajátos helyzet, ami a volt állam volt meghurcoltjait kívánta egy új pozícióba, az állami megbecsülés, a társadalmi elismertség pozíciójába segíteni, az új állam új elismerésrendszerére várt. Egy államhatalom meghurcolta, egy más minőségű államhatalom kitünteti egy régi magatartás, egy régi cselekménysor szereplőit, ugyanazért a tettért. Ez volt az alapképlet. Valaki a kitüntetendők közül, aki erre valamilyen indíttatást érzett, kifogásolta az állami átadó képviselő személyét. A kifogásoló akkor a Pofosz megyei szervezetének képviselője volt. A kifogást a Pofosz megyei választmánya megismerte, megvitatta és elvetette. Kötelezte képviselőjét arra, hogy a választmány határozatát hajtsa végre - egyéni véleményével ellentétben. A képviselő nem ezt tette. A testületi állásponttal ellentétben azt jelentette a Pofosz országos elnökségének, hogy Csongrád megye 56-osai egyöntetűen osztoznak az ő véleményében és más megoldást követelnek a kitüntető érmek átadására. E hazug állítás Fónay Jenőig, a Pofosz elnökéig, s a kitüntetést tárgyaló parlamenti bizottságig, Antall József miniszterelnökig, és Kosáry Domokos akadémikusig is eljutott. A megyei választmány tagjai nem is tudtak erről, hogy álláspontjukkal szöges ellentétben álló véleményt közvetítettek nevükben. S mikor megtudták, felháborodottan tiltakoztak. Szerencsére, ez a lelkiismeretlen ferdítés még idejében kiderült. De elég korán ahhoz, hogy azok, akik ezt a véleményt az itt. Szegeden folyó demagóg hírveréstől, bujtogatástól megzavarodva, a tényleges testületi álláspontról semmit sem tudva maguk is átvették a bujtogató álláspontját, időben megtudhatták volna, mi az igazság a Pofosz álláspontjáról. Ez okozott zavart, s néhány szék emialt is üres maradt. De üres maradt azoknak a széke is, akik öregen, betegen már nem tudtak megjelenni az ünnepségen, akik nem tudták nyilvánosan vállalni azt az érzelmi megrázkódtatást, ami a 35 évi gyalázottságból a kitüntetettségbe emeli őket ugyanazért a tettért. Velük, ellenük folyik ez a játék. Amely üres szívvel és üres fejjel csak a zavart keltő önérdekre játszik, vagy amely már nem tudja megkülönbözteti a helyes tettet a helytelentől. A tisztességet az aljasságtól és az értelmet az ostobaságtól. De talán már itt lenne az ideje annak is, hogy a tevékenységnek a vélemények megítélésénél az értelmet, mint egyik fő ítéleti tényezőt, s az erkölcsöt, mint egyik fő ítéleti motívumot vegyük figyelembe. Talán az sem túlzás, ha egy napilaptól várjuk el ezeket. Mi azt valljuk, hogy a Pofosz a megpróbált, a próbát kiállott hitelesek szövetsége. Aki 56-ban is, és sokan előtte és utána is szembe mertek fordulni egy szélsőséges elnyomó állammal, sőt egy szélsőséges, emberellenes világhatalommal és ideológiájával. De ebben a szövetségben is - mint minden emberi együttesben - vannak kisszerű, vannak nagyravágyó, magukat saját szintjüknél többre értékelő emberek. Akik szívesen és gyorsan válnak zavartkeltővé, mihelyt arra fordul a szél. S olyan is van, akit 56-ban is csak ilyen zavartkeltési lehetőség sodort a harcosok közé, közel sem a hazafiúi öntudat. Őket is meg lehet keresni, köztük is lehet alattomos gondolatokat találni, mint ahogy az Üres székek című írás sem a szövetségi álláspontról szól, hanem a kulisszák mögöttiről. Egyébként, aki a kezdeményező volt, azóta lemondott a Pofoszban viselt minden tisztségéről. A megyei elnökség a lemondást elfogadta. „Suttog a város?" Hát lehet. Lehet suttogni a Hócipő, vagy a Pszt! lap szintjén is, lehet, lehetett szennyezni tiszta ügyeket is. Lehet néhány ember „suttogását" hangerősíteni több tízezres újság lapjain. És lehet kísérletezni az üldözött és megfáradt emberek szinte egyetlen védelmi szövetségének lejáratásával. Ismert módszer ez a manipuláció, s nem mi vagyun az egyetlenek, akiknek a rovására ez történik. Csak egyszer meg ne unjuk! Mi is, meg mások is. FEJÉR DÉNES Ki is leszünk fizetve, ha hagyjuk magunkat Hozzászólás az október 25-én megjelent Ki vagyunk fizetve? című cikkhez. Ha már jogállamiság keretei között szeretnénk kezelni egyének, csoportok, vagy akár jogi és természetes személyek közt felmerülő érdekkülönbségeket, törvények, jogszabályok, de legáltalánosabban és az előzőek jogszerűségét is eldöntendően a Magyar Köztársaság alkotmányának általános rendteremtéséhez forduljunk. Ez pedig még véletlenül sem állítja azt, hogy egy gazdálkodó szervezet, legyen az éppen bank, valamint a vele üzleti kapcsolatban álló, természetes személy között felmerő lő vitás kérdés eldöntése kapcsán az lesz az igazságot eldöntő ok, hogy kinek fűződik érdeke a csaláshoz, és véletlenül sem helyezi előtérbe az igazság lehetőségét csoportok javára az egyénnel szemben. Vagy ha már az érdekek alapján osztjuk az igazságot, akkor vajon valóban állíthatjuk-e azt, hogy csak a „civil szférát" érintik a valutahamisítás problémái, hisz úgymond csak neki fűződik érdeke ahhoz, hogy feketepiacon vásárolja a valutát. Vajon nem merül-e fel az a kérdés, hogy a bank dolgozói, mint magánszemélyeknek nekik is az előbbi érdekük létezik, és a feketepiacon vásárolt devizát pont az előbbi, a banknak tulajdonított feddhetetlenség védőernyője alatt moshatják tisztára sok-sok egymástól elszigetelt ügyfél kárára. Ha már az ügyfél vélt érdeke alapján annak lehetőségét elfogadjuk, hogy hamis pénzt visz a bankba, miért ne fogadhatnánk el azt, hogy a bank egyes dolgozói ugyanazt elkövethetik. . Az előbbi gondolatmenetet követve sokkal inkább a Magyar Köztársaság alkotmányához hű lenne az MNB azon hozzáállása, hogy a polgár, az egyén érdekét védve pontosan azért, mert az előbbiek tekintetében érdekük nem képviselhető mint csoportérdek, vagyis nem foghatnak össze azok, akiket egy bank becsapott, kötelezővé tenné a kiadott valutákra vonatkozó hamisítatlansági igazolást, vagy legalább is az ügyfél kívánságára tenné kötelezővé. Természetesen az iménti hamisítatlansági igazolás a kiadott valuta sorszámához kötődne. Amennyiben később egy valuta hamissága kiderülne annak alapján, hogy van-e hozzá hamisítatlansági igazolás vagy nincs, egyértelmű, hol kell a bűnöst keresni. Az előbbi megoldás egyáltalán nem jelenthet megterhelést az ügyfélszolgálati keretek között megvalósuló valutaforgalomra, hiszen csak a sorszámok felsorolásáról van szó. Az igaz viszont, hogy a hamis pénz kiadhatóságának felelőssége ezáltal a bankon belül marad, a banknak a saját megnövekedett kockázatát csak egy belső ellenőrizhető valutafegyelmi rend keretében tudja a saját dolgozóira áthárítani. Az érdekek alapján történő igazságosztás azonban egy sokkal szélesebb kérdést is fölvet: vajon van-e érdeke az MNB osztályvezetőjének abban, hogy az igazságot ilyen féloldalasan keresse? (Név és cím a szerkesztőségben) SZERETNÉM MEGTUDNI ROVATUNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADUNK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. Ki jogosult anyasági segélyre? B. S.-né Szeged. Leánya iskolai tanuló és háztartásában él az apajelölt, aki most katonai szolgálatot teljesít. Szeretné tudni, ha leánya szül, kap-e anyasági segélyt és ha igen, mennyi az? Mit mond erről a jogszabály? A társadalombiztosítási jogszabály rendelkezései szerint anyasági segély annak jár, aki terhessége folyamán legalább egyszer terhességi orvosi vizsgálaton vett részt és a biztosítás tartama alatt, vagy azt követő 180 napon belül, illetőleg a biztosítás megszűnését követő 180 napon túl táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj illetve gyermekgondozási segély folyósításának az ideje alatt szül. A hozzátartozó szülése esetén a jogosultságot az előzőekben foglaltak megfelelő alkalmazásával kell megállapítani. Anyasági segély a halvaszületett gyermek után is jár. A segély összege gyermekenként 6000 Ft, ha a szülő nő terhességi vizsgálaton négyszer, koraszülés esetén egyszer részt vett és az első, illetve koraszülés esetén az egyszeri orvosi vizsgálat a terhesség kezdetétől számított 140 napon belül történt. A terhesség kezdő napját a terhesgondozási könyvbe bejegyzett első orvosi vizsgálat időpontjától függően kell megállapítani, vitás kérdésekben az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság ellenőrző főorvosának a véleményét kell kikérni. Minden egyéb esetben az anyasági segély összege 1000 forint. 6000 forint az anyasági segély abban az esetben is, ha a szülés külföldön történt és a szülő nő terhességi orvosi vizsgálaton nem vett részt. Ezek alapján ha leánya szül jogosult anyasági segélyre. DR. V M.