Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-06 / 260. szám

SZERDA, 1991. Nov. 6. INTERJÚ 5 Úgy érkezik, olyan lendülettel, akár egy fideszes politikus. Készséges és udvarias, minden mozdulatában elegáns, mint egy főrend. „Igazán?"- kiált föl, ha fontos információhoz jut. „Nagyon örülök"- mondja, amikor megtudja, hogy húsz percig fogom faggatni. ... Azután fölpattan a fotelből, kezet nyújt, s ugyanígy sorban mindenkinek, a televíziós stáb összes tagjának, a sofőrnek, az ajtónálló őrnek is. Ami közben történt? Az egy interjú Habsburg Ottóval a régió köztársasági megbízottjának irodájában. - Képviselő úr, ön éppen itt, Szegeden és épp a Délmagyarországnak nyilatkozta azt, hogy személyiségéből száz százalék a homo politicus. Bocsásson meg, hogy vitatkozom, de az ön szókimondáSa és a politikusokról alkotolt képünk szinte összeférhetetlen. - Nézze, nekem valóban külön véleményem van a szókimondás és a politikus kapcsolatáról, utóbbi szerepéről. Én ugyanis úgy tartom - mint a néhai Franz Josef Strauss -, hogy a politikusnak kötelessége azt mondani, amit gondol, mivel a választópolgárnak jogában áll tudni, hogy mi a valódi véleménye a választható politikusnak. Innen nézve természetes dolog az én szókimondásom. - Ez mégsem olyan természetes, ha a politikus nyilatkozata, jelen esetben az ön Szerbiái bíráló véleménye kockázatot jelent magára a politikusra. - Én akkor is azt mondom, hogy erről az ügyről és minden más témáról is őszintén és nyíltan kell beszélni. Nem dolgunk, hogy allegóriákba burkoljuk a mondandónkat, amikor ezerszám pusztulnak az emberek Horvátországban. Ami tehát a politikus dolga: vállalni saját véleményét, hogy ez a nézet ossza meg a szavazópolgárokat, ne pedig valamiféle fiktív rokon- vagy ellenszenv. Strauss is ezen az elven dolgozott, ezért csodálták és tagadták is sokan. De a többség mellette állt. - És ami a mai kockázatvállalását illeti? - Egyértelműen ki kell jelenteni, hogy Szerbia intervenciót folytat Horvátország ellen. Minden politikus, legyen az holland vagy amerikai külügyminiszter, hibát követ el, ha nem határolja el magát a szerb fegyverek szavától, sót akkor is mint például Baker tette -, ha Jugoszláviáról vagy egységes Jugoszláviáról beszél. Ha demokraták vagyunk, a horvátok önrendelkezési jogára szavazunk. Ha totalitárius ideáink vannak, akkor a tábornokokra és a kommunista restauráció civil embereire voksolunk. Horvátország és Szlovénia az európai népek méltóságával nyilvánította ki szabad akaratát, tehát nekünk kötelességünk ezt a döntést tiszteletben tartanunk. - Van-e tapintható véleménykülönbség az Európa Tanács és az EurápaTarlament között a jugoszláv válságot érintően? - A nyugat-európai kormányokat képviselő Európa Tanács szerintem nagyon rossz úton jár. Megmondom őszintén, elég sok és heves vitám volt már azokkal a külügyminiszterekkel, akik sem Európát, sem pedig saját népüket, de még a kormányaikat sem tudják jól képviselni. Vagyis a külügyminiszterek lelkén több ezer ember lelke szárad. És az Európa Parlament? Mi, választott képviselők igyekszünk nyomást gyakorolni a nemzeti kormányokra, ám itt egységes, európai föllépésre van szükség. - Hogy látja: hol van ebben a zűrzavaros Európában Magyarország helye? - Nem érdemes kultúrtörténeti fejtegetésbe kezdeni, inkább nézzük a tényeket. November végéig nyélbe politikusán és színvonalasan tárgyalnak. Itt sohasem érezni, ki jött a fiatal demokratáktól vagy a szocialistáktól. - Ön a második világégés alatt washingtoni emigrációjában döbbent rá arra, hogy csakis egységes Európában szabad gondolkodni. Mik ma az esélyek? - Európa és az egységesülés lendületben volt az utóbbi néhány évben, ám a jugoszláv válság megakasztotta ezt a folyamatot. Mint mindenben, a közös kontinens kérdésében is egyezségre jutottak legalábbis a globális kérdésekben az európai nemzetek. És most jön a neheze: a részletkérdések tisztázása. - Hadd maradjunk Washingtonban még! Ön ott Ekhardt Tiborral, a nagy kisgazda politikussal szoros együttműködést kezdett. - Igen, és meg kell mondjam, ma is mind a kisgazdákkal, mind a kereszténydemokratákkal jó kapcsolatra törekszem. Ekhardt óriási államférfi volt, aki ma nagy hasznára lenne az országnak. Kár, hogy csak Amerikában dolgozhatott a hazájáért. - Ön a bajor CSU listáján jutott be az EP-be, háromszor egymás után. Ennek ellenére nem pártpolitikusnak, hanem inkább az európai érdekek képviselőjének tartják Francia ügyvezetőnk fogalmazott úgy, hogy az egységes Európának ilyen elnökre lenne szüksége, mint amilyen Habsburg Ottó. - Nagyon kedves tőle, hogy így gondolja. Azt hiszem, nem én leszek az első elnök, hanem talán éppen egy nagy francia politikus. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a nagy vállalkozás sikerüljön. - Családi albumunkban megőriztünk egy fotót: tizennyolcéves királyfi díszmagyarban. - Ez talán én vagyok? - Pontosan. - Igen, az a kép a születésnapomon készült. Családunkban hagyomány volt ez, s mivel szegény édesapám belénk nevelte a magyarság szeretetét, teljesen természetesen hordtam ünnepi alkalmakkor a díszmagyart. Nézze, az Európa Parlamentben egyelőre én vagyok az egyetlen magyarul tudó képviselő. Ezért időről időre, a lehető leggyakrabban, pontosabban: minden évben tizenkétszer magyarul beszélek a plénumon, hogy kifejezzem: Magyarország nem csupán Európa térképén, hanem a szívemben is létezik. - Gyakran látogat immár hazánkba, vannak közvetlen tapasztalatai. Milyennek ítéli a magyar politikai életet? - Tudom, hogy sokan szomorúan látják a parlamenti csatározásokban a széthúzást. Én mégis azt mondom, ez a természetes, ez a hevesség, olykor ez az indulat. Meglátják, a politikai pártok rövidesen át fognak alakulni, a hangvételük és a szerkezetük is más lesz. Természetes, hogy a magyar ember itt és most nem elégedett, de aki máshonnan érkezik, dinamikus változásokat lát, és én például nagyon elégedett vagyok azzal, ami rövid idő alatt történt. - A nyakkendőjén az Európa Parlament betűjele látható. Mit jelképez? - Nézze kérem, én biztos vagyok abban, hogy nekünk magyaroknak ebben van a jövőnk. Én már elég idős vagyok, de nagyon bízom abban, hogy látni fogom, amikor a magyar képviselők bevonulnak az európai parlamentbe. - Két és fél éve készítettem önnel egy interjút, akkor arra kértem, üzenjen valamit a Délmagyarország olvasóinak. Akkor, a rendszervállás elején azt mondotta: „Legyenek elővigyázatosak!" És most mit üzen? - Legyenek optimisták, bízzanak a jövőben! És ma is mondom: legyenek elővigyázatosak, hiszen már bombák is hullottak magyar földre. Csak egységes Európában szabad gondolkozni Habsburg Ottóval beszélget Dlusztus Imre Én mindig megdöbbenve hallom, ha egy magyar ellenzéki politikus külföldön szidja a kormányt. Az, hogy ő személy szerint, vagy a pártja hogyan gondolkodik az Antall-kabinetről, Magyarország és a hazai politikai élet belügye. Az, hogyan szidja és támadja a kereszténydemokrata koalíciót az Országgyűlésben, szintén belügy, mégpedig igen kívánatos és üdvözlendő dolog, hiszen ez a demokrácia lényege. De az országhatáron túl a liberális vagy szocialista politikusnak kötelessége a többség akaratából megválasztott kormány álláspontját képviselni. Erről szólnak a játékszabályok. fogunk ütni egy együttműködési szerződést az európai közösséggel, mivel 17-én és 18-án vélhetően minden részletkérdésben meg fogunk egyezni. Ha aláírtuk az egyezményt, jöhet a ratifikálás. Talán már januárban dönteni fog a magyar nemzetgyűlés, s remélem, hogy az EP is ez idő tájt törvényerőre emeli ezt az egyezséget. - Úgy tudom, a magyarországi helyzetet, és az első itteni tárgyalássorozatot értékelő Európa Parlament-i bizottsági jelentést nagy tetszéssel és megelégedéssel fogadták. - Talán nem véletlen, mivel az első delegációt én vezettem és a jelentést is én írtam. - És ezt a plénum egyhangúlag fogadta el. - Igen, mivel Magyarország megítélése nagyon jó az EP-ben. De még így is szenzációnak mondható, hogy a parlament egyhangú döntést hozott: a kommunisták, a kereszténydemokraták, a liberálisok és a szociáldemokraták ugyanúgy szavaztak. - Egy országot bevinni az Európa Parlamentbe: speciális politikusi gyakorlatot is igényel. - Nézze, ez nekem már a harmadik ilyen feladatom. Spanyolország és Görögország integrálásában vettem részt, tehát ismerem a követelményeket. De azt mindenképp el kell mondanom, hogy a magyar kormány nagyon jól dolgozik ezen a téren. - Külföldön szolgáló ismerőseimtől egybehangzóan szól a panasz, hogy a Magyarországról érkező ellenzéki delegációk, parlamenti- vagy pártküldöttségek nem éppen az európai normák szerint képviselik a hivatalos magyar kormány, és ezért Magyarország érdekeit. - Nagyon jó, hogy ezt a problémát említi, mert hasonlóak a tapasztalataim. Azt viszont el kell mondjam, hogy az Európa Parlamentbe érkező delegációk nagyon