Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-05 / 259. szám

AlVüSHWA: 1910-BEN DELMAQY KEDD, 1991. Nov. 5., 81. ÉVF. 259. SZÁM A menyasszony már mutatós - tehetős vőlegény kerestetik ORSZÁG HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT - Összefoglalná néhány mondatban a részvénytársaság indulását? - Négy évvel ezelőtt, decemberben alakult meg az rt., benne tíz szegedi érdekeltségű vállalattal, köztük a városi és a megyei tanáccsal. Az alaptőke több mint felét akkor Dunabank jegyezte. Fél év múlva kezdődtek az első szerényebb számítások a forrásoldal biztosításáról, a logikusnak tűnő kiindulási alap természetesen a minőségi tranzit turizmus volt. Ezen túl, akkor már látszott belülről egy feltörekvő vállalkozói réteg, valamint elindult Magyarországra a külföldi tőke is. - Vagyis a gazdaságossági számítások megálltak a lábukon? - Nem sokáig. A kiskanálig bezárólag kidolgozott részletes pénzügyi számításokból egyértelműen kitűnt, hogy a költségek túllépik majd a tervezett összeget. A Műemléki Felügyelőség is drágította a munkát, hiszen előírásai nélkül egy sor dolgot olcsóbban megúszhattunk volna. - Konkrétan? - Milliókba került a kupola pattintott palája, a sok gipszből készült dísz, a tető pedig roskadozik a míves réz kézimunkáktól. Egy szigorúan megtérülésben gondolkodó szállodás nem áldozott volna olyanra, amit a vendég soha sem pillanthat meg, csak a madár. - Szálloda és megtérülés. A szembe levő saroktelken még semmi sem mozdult, pedig az itt kialakítandó szobák nélkül eleve reménytelen a gazdaságos működtetés. - Erre tavaly készült egy beruházási program, 200-220 millió forint kellene a megvalósításhoz. Pénz híján ez most áll, eddig nyolc millióba kerültek a tervek, illetve az egyéb kisebb munkák. Egyelőre a főépületre koncentrálunk, amelybe eddig 230 milliót építettünk be, de még A vendég nem látja, csak a madár FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Bőven írtunk már az épülő Hungária Szálloda köveiről, a gyönyörű tetőről, a gipszből készült díszekről, a külső festésről, miközben kevesebb szó esett a pénzről. Legutóbb például tavaly szeptemberben foglalkozott lapunk részletesebben ezzel a kérdéssel, a szegedi polgárok azonban folyamatosan figyelik az építkezést és talán azt is sejtik, a befejezés valójában már csak a pénzen múlik. Darányi István igazgatót, az egy évvel korábbi beszélgetéshez hasonlóan, ezúttal is a 116 millió forint alaptőkéjű Régi Hungária Rt. anyagi lehetőségeiről faggattuk. ugyanennyi kellene a teljes befejezésig, a kiskanálig. - Milyen forrásokból jött össze ez az alaptőke kétszeresének megfelelő összeg? - Tízmillió a Műemléki Felügyelőség Alapjából, húsz az Idegenforgalmi Alaptól, harminc a hajdani tanácstól. Az utóbbi tétel szépséghibája, hogy annak idején kilencvenet ajánlott meg a város. Valamelyik ötéves tervben a házra egyszer már be volt állítva ez az összeg, a rendszerváltás közepette azonban eltűnt a kétharmada. Hiába kezeli az ügyet jóindulatúan az önkormányzat, hiába küldi a kuncsaftokat, beállt a pénztelenség. A házat pedig mindenki önálló gazdasági projektként kezeli, s így az természetesen nehezen áll meg. - Akkor pedig nehéz lesz a másik kétszázharminc milliót előteremteni. - Jelenleg csak egy korrekt leállásban tudunk gondolkodni, a nagyobb fagyok előtt szeretnénk kívülről teljesen befejezni a házat. Ez így a következő száz évre eltartható lesz, mint a befőtt. Némi fanyar humorral még eredményről is beszélhetünk, hiszen a város az elmúlt, illetve a következő öt évben a postatornyon kívül nem igen tud felmutatni semmit. Kívülről élvezheti az épületet a közönség, belülről nem. - Tanulság. - Ez volt az első igazi részvénytársaság, akkor még mindenki csak tanulta. Most, a pénz fogytával szüneteltetést rendelt el az igazgatóság, a házat masniba csomagolva el kell rakni. A menyasszony már igazán mutatós, csak a tehetős vőlegény hiányzik. - A több mint csinos ara nem túl gazdag, ami a belső értékeket illeti. - Egyszer már majnem eljutottunk a frigyig az oszrákokkal. Szegedet egy nagy szállodalánc Balkán előtti utolsó elemeként vették volna számításba. Nem mentséget keresünk, de a Jugoszláviában kialakult helyzet segített elijeszteni a vőlegényt. A cégnek egyébként azóta már két szállodája is befuccsolt déli szomszédainknál. Magyarországnak ez a csücske mostanában inkább rossz álmaiban szerepel az idegenforgalomban érdekelt tőkének. - Távolabbi elképzelések? - A hitel nagyon drága a közvetítők miatt, nagy beruházásra pedig amúgy sem szabad húsz százaléknál magasabb kamattal eladósodni. Ennyiért pedig ma senki sem ad pénzt. Megoldás lehetne, hogy valaki a belsőépítészettel szállna be, olyan konstrukcióban , amely az anyagot és a munkát tőkésíti. A működő ház bevételeiből azután a cég visszavásárolná a részvényt, fokozatosan, ahogy jön a pénz. - Szoba sincs elég egy gazdaságos üzemelő szállodához,, ebből nehéz lesz visszavásárolni. - A nagy ház 75 szobája csak abszolút luxus esetén biztosíthatta volna a megtérülést. Jelzálogjoggal egyébként a szállító valamiféle biztosítékot kaphatna a befektetésére. Egyelőre nem tudunk mást tenni, mint tovább futunk a vőlegény után. Nem kizárt az eladás sem, valamint koránt sem biztos, hogy szállodaként kell majd üzemelnie ennek a háznak. KOVÁCS ANDRÁS Bőséges termés - szűkös vetés A betakarításból a kukorica a legnagyobb falat, melynek eddig felét küldték szárítóra, illetve raktárba. Becslések szerint a hozam 6,5 tonnát is elérhet hektáronként, amely igen tisztes eredmény. Tíz év óta először fordul elő, hogy a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat a neki felkínált 50 ezer tonna kukoricának felét sem kívánja az idén átvenni. Korábban még más megyékből is vásároltak. Érdekes fejlemény, hogy a nagyüzemekben a hozamnövelés érdekében beállított Lineár öntözőberendezésekre a kikötés szerint a kedvezmény csak akkor jár, ha a GMV-nek adják le a termést. A termelő adná, de nem az egész mennyiségre vevő a vállalat. A takarmányszükséglet nehezen becsülhető, bár a csökkenő állatállomány miatt valószínűleg mérsékeltebb az eddigieknél. Az az állattenyésztő, aki biztos a Az októberi rendkívül esős időjárás feladta a leckét azoknak, akik ilyenkor a földeken dolgoznak. Betakarítás talajelőkészítés őszi vetések: ezekkel nem lehet kivárni a jó időt Az átlagban száz millimétert meghaladó csapadék igencsak feláztatta a talajokat. Amint szikkadt, pár órára is kivonultak a gépek, így lehetett „ellopkodni" a feladatokból. dolgában, most olcsón bespájzolhat szemesterményekbői. Sokszor a 6400 forintos minimálár alatt köttetnek az üzletek, s ez igencsak közelíti az önköltséget. Az azonnali pénzhez jutás kényszere, a tárolóterek szűkössége az eladókat szorítja. A pénztelenség a mezőgazdaságban szinte általános. Terményeik, termékeik nyomott árakon kelnek, s a fizetési határidők egyre jobban kitolódnak. Sok gazdaságban az üzemanyag beszerzése is gondot okoz. A kényszerű takarékosság számlájára írandó, hogy az alapműtrágyázás a legtöbb helyen elmarad, s fémzárolt kalászos vetőmagvakat árutermelésre jószerivel már nem is vetnek. A házi szaporítású olcsóbb ugyan, de a termés mennyiségi és minőségi visszaesését vetíti előre. Az őszi vetésű gabona vetésterülete a felmérések szerint közel tíz százalékkal csökken. Búzából számottevőbb a visszaesés, míg az árpa részaránya növekszik is. E nagy munkával egyelőre még a területnek alig több mint felén végeztek. Novemberre is maradt tennivaló bőven. T. Sz. I. TARTALOM Imelda Marcos hazatért •. 2 Halló, Dubrovnik? 2 Bibó István emlékünnep a Parlamentben 3 Irány-Európa 4 Magyarországi szabadegyházak 5 Klauzál téri álom 6 Áruk „ kemény" forintért 7 Holnap: kupanap 8 Podmaniczky Szilárd tárcája 16 Sőt... Tekintélytiszteletre lassan fittyet hányó világunkban a testületek, bizottságok lelkébe a kimondott és megmásíthatatlan igazságok olyan mély gyökeret vertek, mint kiskertben a tarack. Legtöbbször ki sem lehet irtani a lelkek mélyéről azt, hogy döntéseket meg lehet, sőt, meg kell olykor másítani. Feltéve persze, ha az eredeti elképzelés nem állta ki az idők próbáját, vagy egy-egy, kisebb-nagyobb közösség ellenérzését váltotta ki. * Az elmúlt hetekben valóságos vihart kavart a szegedi kereskedők, no meg a vásárolni vágyó városlakók körében, hogy a néhány éve megszokott karácsonyi vásárt az önkormányzat városüzemeltelésért felelős szakbizottsága „kiostorozta" a Széchenyi térről. Néhány hétig úgy látszott, az idén decemberben nem lesz „zsibi" a patinás téren, nem messze a határozatot kimondó bizottság üléseinek helyszínétől. Csak találgathattunk, netán a városatyákat zavarná a fontos döntések meghozatalában a decemberi hangzavar? Vagy a tér tisztaságát óvnák? A Szegedi Érdekegyeztető Tanács - a városlakók tiltakozására - egyhangú szavazással erősítette meg ajánlását, hogy a bizottság tárgyalja újra az ügyet, vizsgálja felül döntését. S lássunk csodát, a bölcs bizottsági tagok megfogadták a tanácsot: rendkívüli ülésen újra határoztak. Lesz tehát karácsonyi vásár az idén is, mégpedig a Széchenyi téren. A második menetben világossá vált, hogy a polgárok igényt tartanak erre. No meg az sem titok, az önkormányzat a számítások szerint három milliós bevételhez juthat a bérleti díjakból. Márpedig ha Párizsban, Londonban, vagy Rómában is megtűrik a szuvenírt árusító bódévárosokat, miért Szeged lenne a kivétel? Vásárt ugyanis lehet úgy is rendezni, hogy ne egy szétvert, leiomolt tér maradjon utána. Erről persze a szervezőknek kell majd gondoskodniuk. A bizottság bölcsessége mindenesetre példaértékű. Sokkal több annál, mint hogy hol állnak majd az ajándékokat árusító bódék. Példa arra is. hogy nem esik le a karikagyűrű senki ujjáról, ha meggyőzhető, ha hajlandó véleményét megváltoztatni, mert így célszerű. Ránk férne sok-sok hasonló példa a gazdasági élet szereplőitől a honatyákig. A szegedi bizottság ugyanis nem lett kevesebb attól, hogy változtatott a véleménvén. Sőt... RAFAI GÁBOR