Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-05 / 259. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. Nov. 5. Zászlók, határok, hadseregek A kelet-európaiak mostanában gyakran vádaskodnak, s tehetik ezt egymás és a maguk kárára, hiszen a nyugat-európaiak - a vádak egyike szerint - nem értik, mi is történik itt velünk és a környékünkön - Európa keleti fertályán. Azok a tekintélyes békediplomaták, akik Hágában sokadik alkalommal ülnek tárgyalóasztalhoz, és ma valószínűleg ismét végighallgatják majd az érintettek érvekbe csomagolt vádjait, bizonyára nem ismerik, vagy nem is akarják megismerni az egyszeri kelet-európai ember zászlókhoz, határokhoz és hadseregekhez fűződő történetét: „A Monarchiában születtem, Csehszlovákiában jártam ki az iskolákat, a Lengyel Vasutak hivatalnoka voltam, majd Németországban megnősültem, a háború óta pedig a Szovjetunióban éltem..." - sorolná életének állomásait, s még nem tudná megmondani, mely államban fogják eltemetni, csak azt, hogy abban a városban, melyben leélte egész életét. És valóban: hány generációnak kell még kényszerűen állampolgárságot váltania lakhelyének elhagyása nélkül. Kik, és hányszor szabják még át Európa államhatárait? Miért, és milyen elvek szerint? Az új államalapítók milyen okokra hivatkoznak majd? Az egykori Szovjetunióból kiváló független köztársaságok most egymással versengve, nemzeti gárdáik - új és ki tudja, honnan előbányászott - határkövek felállításával vannak elfoglalva, parlamentjeik hosszas vitákba bonyolódnak a nemzeti szimbólumok és a zászlók külalakját illetően (ugye, a jelenség ismerős?), mintha a függetlenség garanciáját csakis a nemzetállam jelenthetné. Lehet, hogy az Urálon innen, s túl, a télen nem lesz elég fűtőanyag, kenyér, tej, vagy vécépapír, az azonban bizonyos: új hadseregekből, zászlókból és határokból nem lesz hiány. A Nyugat politikusai tapsikolhatnak örömükben. A régi, bevált elv szerint meg sem kell osztaniuk bennünket, közép- és kelet-európai büszke és független nemzeteket. Míg mi függetlenek vagyunk, ők uralkodnak - gazdaságilag. VARGA IVÁN Második forduló Madridban Imelda Marcos hazatért Az Egyesült Államokban eltöltött csaknem hat esztendei önkéntes száműzetés után hétfőn visszatért Manilába Imelda Marcos, a Fülöp-szigetek egykori „first lady"-je, a népfelkelés által elűzött Ferdinánd Marcos elnök özvegye. A fogadtatás meglehetősen vegyes volt. Az AFP manilai tudósítása szerint a fülöp-szigeteki főváros utcáin több ezres lelkes tömeg ünnepelt és hyoma sem volt annak, hogy ugyanaz a tömeg, amely a választási csalások lelepleződése nyomán távozásra kényszerítette Marcos elnököt és feleségét, most felháborodással fogadná annak az asszonynak hazájába való visszatérését, aki a Marcos házaspár 20 esztendős uralma alatt mérhetetlen vagyont halmozott fel. A sajtó ellenben más véleményen volt. „A nemzeti szégyen napja" - írta például a Chronicle hasábjain Amando Doronila, a lap ismert publicistája, hozzátéve, hogy Imelda Marcos hazatérése „a trivialitás és a hamis politikai értékek diadala olyan időkben, amikor a nemzetnek úrrá kell lennie az előző rendszertől örökölt nehézségeken." Az AFP tudósítója arra is felhívja a figyelmet, hogy politikai elemzők szerint Imelda Marcos hazatérése és fogadtatása tükrözi azt a széles körben eluralkodott elégedetlenséget, amely Corazon Aquino elnökasszony eddigi kormányzásával szemben megnyilvánul. Ezek a politikai elemzők egyben felhívják a figyelmet arra is, hogy az ország válságban van, törékeny demokráciája beteg, s végső soron Imelda Marcos visszatérése próbára teszi majd a fülöp-szigetekiek politikai bátorságát. Végső soron azonban a konfrontáció nem vele lesz, hanem a magunk hibáival - vélekedett elemzésében Doronila. A DPA ugyancsak manilai tudósítása rámutat, hogy Aquino asszony kormánya legszívesebben rács mögött látná Imelda Marcost, de ehelyett egyelőre perek sorozata vár Manilában az egykori „first Iady"-re. Legkevesebb hét letartóztatási parancsot adtak ki ellene, a kormány ugyanis több tucat keresetet nyújtott be ellene adócsalás, korrupció és más büntetendő cselekmény tárgyában. Imeldát és néhai férjét azzal vádolják, hogy legkevesebb ötmilliárd dollárnyi állami pénzt utaltatott át magának külföldi bankokba. Silvester Bello igazságügy-miniszter mindenesetre értésre adta, hogy a letartóztatási parancsoknak szerdán valószínűleg érvényt szereznek. A törvények értelmében azonban Imelda megfelelő összegű óvadék ellenében azután is szabadlábon maradhat. Ez történt ugyanis a múlt héten fiával, az ifjabb Ferdinánd Marcosszal, aki „előfutárként" váratlanul megjelent Manilában és szombaton egy bírónál 25 000 peso óvadékot helyezett le. Ellene hatrendbeli adócsalád miatt indult eljárás. Imelda Marcos 1930-ban született szegény családból és első éveit gazdag rokonok garázsában élte le. Kora ifjúságától szembetűnő volt ragyogó szépsége és Arsenio Lacson manilai polgármester egy szépségverseny után a „Manila múzsája" nevet adta neki. Élete tele ellentmondásokkal - szépségével, bájával és színészi képességeivel azonban minden nehézségen vasakarattal túltette magát. A nyomorból kiemelkedve a világ egyik leggazdagabb és legnagyobb hatalommal rendelkező asszonya lett, akinek 12 000 pár cipője, 6000 ruhája és golyóálló melltartója volt. És ennek a pazar fényűzésnek vetett véget 1986-ban a népfelkelés, amely férjével együtt száműzetésbe kényszerítette őt. Rövid ismeretség után Imelda 1954. május elsején ment feleségül a politikai karrierjének kezdetén álló, nála 11 évvel idősebb jogászhoz és kongresszusi képviselőhöz, Ferdinánd Marcoshoz. Az 1965-ben az elnökválasztáson győztes Ferdinánd Marcos 1972-ben bevezette az ostromállapotot az országban és feleségét Manila kormányzójává, egyben pedig településügyi miniszterré nevezte ki. Több ízben küldte Imeldát diplomáciai megbízatással külországokba. A „first lady" külföldi útjai során mérhetetlen pazarlásával tűnt ki - amerre csak megfordult, ismert látogatója volt a legelegánsabb ruhaszalonoknak és ékszerüzleteknek. (AFP/DPA/REUTER) Nem hozott érdemi eredményt a közel-keleti békekonferencia vasárnap Madridban megnyílt második fordulója, a kétoldalú közvetlen tárgyalások szakasza. A felek egyik tárgyaláson sem tudtak megállapodni a folytatás helyszínében és módjában, s még ahhoz is James Baker amerikai külügyminiszter erélyes személyes beavatkozása kellett, hogy Libanon és Szíria képviselői leüljenek az izraeli küldöttekkel a tárgyalóasztalhoz. A legeredményesebb az egyesített jordánia-palesztin küldöttséggel megtartott tárgyalássorozat volt. Bár itt sem jutottak megegyezésre a folytatásról, két alapvető kérdésben megállapodtak. Az egyik, hogy a folytatás már nem egyesített delegációval történik, hanem Izrael külön-külön tárgyal majd Jordániával (amellyel elsősorban békeszerződést akar kötni és teljes jogú diplomáciai kapcsolatot létesíteni), illetve a palesztinokkal, akikkel viszont az ideiglenes önrendelkezés megvalósítása lesz a téma. A másik fontos megállapodás az, hogy tárgyalási alapnak a Biztonsági Tanács két, még az 1%7-es háborút követő határozatát tekintik. A szíriai-izraeli tárgyalások 12 órával azután kezdődtek, hogy a közös jordániai-palesztin küldöttség tárgyalóasztalhoz ült az izraeli delegációval. Az izraeli tárgyalásvezető szerint a találkozó nem hozott érdemi haladást. Joszi Ben-Aháron kijelentette: az ötórás tárgyalás egyáltalán nem volt gyümölcsöző, a felek semmibe sem tudtak megállapodni, de mindkét fél reménykedik a folytatásban. Az izraeli diplomata szerint mindazonáltal a tárgyalás puszta megtartása eredményként könyvelendő el. Segélykérés „Vukovár órákon belül elesik" Horvátország Hágában a jövőben nem egyezik bele semmibe, amit csak rá alkalmaznának, a többi köztársaságra nem - szögezte le vasárnap a horvát államtanács. Mindez arra célzás, hogy Zágrábtól különleges státust követelnek a köztársaságban élő szerbek számára, míg ugyenettől Belgrád elzárkózik a Szerbiában élő horvátok jogait illetően. A Franjo Tudjman elnök vezetésével megtartott ülésen mindamellett leszögezték, hogy Horvátország a jövőben is részt vesz a hágai értekezleten, hogy kivívja a nemzetközi elismerést, s hogy Szerbiával szemben konkrét intézkedéseket követeljen a háború leállítása céljából. Vukovár horvát védői sürgős segítséget kértek, mert a város egyébként órákon belül elesik közölték Zágrábban. A horvátországi településen még mintegy kétezer gyermek, s kilencezer felnőtt polgári személy tartózkodik, a hadsereg páncélos alakulatai közvetlenül a belváros előft vannak, a védőknek megszakadt minden kapcsolatuk Zágrábbal. A hadsereg a keddi ultimátum közeledtével a hét végén indított offenzíva során a hadműveletek súlypontját Szlavóniába tette át, s Vukováron kívül számos más horvát várost támad a légierő és a tüzérség. A jugoszláv harci gépek Varasdot és Sziszeket is lőtték, s a hét végén berepülések voltak Zágráb körzetében is. Nyugat-Szlavóniában viszont az újonnan zsákmányolt fegyverekkel ellentámadást indítottak a horvát erők, s az akció miatt sok ezren menekülnek Boszniába. Banska Gradiskára folyamatosan özönlenek a szerbek, a falusiak zömmel traktorokkal kelnek útra, magukkal viszik értékeiket. Az első hullámban háromezerötszázan érkeztek, az újabb konvojban is több ezren vannak. Életét vesztette az a két szovjet újságíró, akik még szeptemberben tűntek el Horvátország területén jelentette be vasárnap a belgrádi televízió. A szovjet televízió két munkatársát, Viktor Nogint és Gennagyij Kurenovot utoljára Kostajnicánál egy dzsipben horvát katonákkal látták. A tévében nyilatkozó ortodox lelkész szerint az újságírókat horvát katonák ölték meg. Trónkövetelő Moszkvában Anatolij Szobcsak leningrádi polgármester, Gorbacsov elnök politikai tanácsadó testületének tagja közölte az újságírókkal, hogy Vlagyimir nagyherceg, orosz trónkövetelő november 5-én háromnapos látogatásra Moszkvába érkezik. Vlagyimir Kirilovics Romanov, aki augusztus 30-án töltötte be 74. életévét, eddig még sohasem látogatott hazájába. Szobcsak nem közölt részleteket, csupán annyit mondott, hogy a nagyherceg felkeresi Moszkva összes fontosabb létesítményeit. Vlagyimir nagyherceg unokaöccse II. Miklósnak, az utolsó orosz cárnak. Miklós cár 1917 márciusában történt lemondásakor Vlagyimir apjának, Kiril Romanovnak kellett volna trónra lépnie, de a cár előbb 13 éves fiának, a hemophiliában szenvedő Alekszejnek adta át a trónt, néhány órával később pedig saját bátyját, Mihailt tette meg uralkodónak. Vlagyimir anyja annak idején azt állította, hogy férjének, Kirilnek kellett volna trónra lépnie. Felzúgtak a szirénák - Halló, Dubrovnik? FOTÓ: SOMOGYI KÁRÓLYNÉ Dubrovnik... Egy hónapja naponta megkíséreltem feltenni e kérdést, s most váratlanul sikerült. Valójában már feladtam a reményt, hogy sikerrel járok, csupán makacsságom tárcsáztatta velem az óvárosi Panoráma vendéglő telefonszámát. Hirtelenjében nem is tudtam, mit kérdezzek Marinától, a mindig kedélyes kocsmárosnétól, úgy megörültem búgó hangja hallatán. - Ha már sikerült elérnem benneteket, részletesen kifaggatlak mindenről, de előbb: megvagytok-e, áll-e még a házatok? - Tudod, átvészeltük a földrengést is valahogy, most hasonló a helyzet. - Van már vizetek? - Naponta fejenként tíz litert hozhatunk a kútról, a hadsereg valahogy megoldotta, hogy a ciszternákon keresztül vízhez jussunk, de ... és kapuja, amelyet még a turisták ostromolnak. áramunk továbbra sincs. Az óváros újra éli középkori állapotait. - Lövik, vagy nem lövik a belvárost? Hozzánk naponta ellentmondó hírek jutnak el. - A hadsereg megígérte, hogy nem lőnek ránk, eddig ezt nagyjából be is tartotta, de néha becsapódik egy-egy gránát. Most a gárdisták sajnos a falakon helyezték el ágyúikat, ha ők tüzelni kezdenek, a hadsereg biztosan nem hagyja annyiban. - A gárdisták nem adják meg magukat? Ha a hadsereg mégis a falakig szorítja őket, akkor az óvárost is védeni fogják? - Miért kellene megadniuk magukat?... Bummm! - Hallottad? Ez valahol itt csapódott be! Ilyen alapon elég lett volna, ha a hadsereg csak idetolja a képét és hamm: bekapja az egész tengerpartot! - Vannak-e sebesültjeitek, halottjaitok az óvárosban? - Tegnap egy gránát megölt egy kislányt. Az utcán játszott a szerencsétlen. Teli vagyunk a külvárosokból idesereglett menekültekkel, közülük sokan megsérültek. - Ti az óváros legmagasabb pontjáról jól láthattok mindent, mennyire pusztul a város? - A perifériákon sok ház romba dőlt. A kikötő felől füst szállt fel. Mint mondtam, mifelénk még nincsenek jelentősebb károk. Egyelőre... - s ekkor váratlanul felbőgtek a szirénák. - Légiriadó van! Hívj később!... A vonal megszakadt. Órák múlva többször próbáltam elérni Dubrovnikot. Remélem, nem esett bajuk, nem az óvárost támadták. V~L Felhívás egységre Az egység megőrzésére szólította fel a köztársaságokat Gorbacsov szovjet elnök az Államtanács ülésén elmondott drámai hangú megnyitójában. A hétfőn megnyílt tanácskozáson Mihail Gorbacsov hangsúlyozta, hogy a köztársaságok csak együtt lehetnek úrrá a tragikus helyzeten. Az ülésen az első beszámolók szerint az azerbajdzsán, belorusz, kazah, kirgiz, orosz, tádzsik, türkmén és üzbég elnökök vesznek részt. FÉNYMÁSOLOK. TARTOZÉKOK ES KELLEKEK, TELEFAXOK SHARP IRODATECHNIKAI VEVŐSZOLGÁLAT 166-70-32, 166-74-49, 201-20-44 PÉNZTARGEPEK. SZAMOLÓGEPEK. MENEDZSERKALKULATOROK Biztosításunk garancia •in'}... •fii:. G GARANCIA BIZTOSÍTÓ RT.