Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-01 / 256. szám

6 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1991. NOV. 1. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Secotex-szisztémák Elszőtték a textilipart? - Nemrég japán menedzserek jártak nálunk és azt mondták, egy vezetőnek szeretnie kell a problémákat, mert csak úgy tudja megoldani őket. Hát, én bevallom, nem minden gondunkba vagyok szerelmes - mondja Vajtay József, a textilművek igazgatója amikor azzal a kérdéssel fordultam hozzá, mi lesz a hazai textiliparral és a szegedi gyárral. KSH megyei évkönyv A statisztika is lehet politikus A napokban megjelent Csongrád Megye 1990-es Statisztikai Evkönyve. A hír annyiban nem rendkívüli, hogy ez már hosszú évek óta minden ősszel rendszeresen így történik, a megváltozott tartalom természetesen a kötelező penzumként továbbvezetett adatsorok megtartásával - azonban érdemel néhány szót. A korábbi kiadványokat ismerve legmeglepőbb talán az, hogy a '90-es évkönyvben '9l-es adatok is találhatók. Például a nagyon érzékeny kérdésnél, a létminimumnál. A hivatal egyszerűen nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy - így év vége felé - a tavalyi adatokat közölje, amikor a legfrisebb számítások is rendelkezésre álltak már. A különbség egyébként az aktív korú felnőttnél közel háromezer forint. Ugyáncsak az 1991. évközepi állapotot vették alapul, amikor összeállították a megyei cégjegyzéket, pontosabban „és statisztikusabban": a gazdálkodó szervezetek cím- és tevékenységjegyzékét. Ez az iparnál teljes körű. míg a többi ágazatnál az ötvennél több embert foglalkoztató szervezetek adatait tartalmazza. Egy háború előtti hagyományt elevenít fel az évkönyv, amikor közli a települések polgármestereinek nevét. 1990-1991, olvasható a tábla címe alatt, s ez némi politikai érzékenységre vall, hiszen azt azért mégsem írhatták, hogy a '91. május 31. állapotnak megfelelően. A sok újdonság ellenére is ez az utolsó régi évkönyv, abban az értelemben, hogy a megváltozott szerkezetű adatgyűjtéshez igazodva a jövő évi már új rendszerben jelenik meg. Eddig a külföldi befektetők nem mentek sokra a statisztikai adatokkal - ennek ellenére gyakrabban kérték a hivatal segítségét, mint magyar kollegáik -, ezután már összehasonlíthatók lesznek a nyugati adatgyűjtések végeredményeivel. K. A. Szakképzés és munkahelyteremtés Szűkösen mért milliók Hatvanhét pályázat, háromszázmillió forintos igény, harminchárommilliós lehetőség - ez a három szám tulajdonképpen mindent elmond a munkaügyi tanács döntési mozgásteréről, amelynek tegnap a Szakképzési Alap megyei pályázatait kellett elbírálnia. Nem volt valami könnyű dolga az egybegyűlteknek és ezt legtalálóbban talán Tühegyi József alpolgármesternek sikerült megfogalmaznia: „Bármelyik iskolának odaadhatnánk akár egyben is a harminchárommilliót, nem hibáznánk túl nagyot, olyan rosszul állnak ma az intézmények." - A Szegedi Textilművek a budapesti telephelyű Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat egyik gyára volt. 1989-ben a központ egy része vagyonkezelő vállalattá, a gyárak részvénytársasággá alakultak, ekkor lett a nevünk Secotex. A 89-es év nyereséggel zárult, sőt, még a 90-es is, bár ekkor már érezhetően csökkentek a megrendelések. Idén a piacvesztés tovább folytatódott egyrészt a keleti export, másrészt a belföldi megrendelések csökkenése miatt. A keleti piac megszűnésével 9 millió négyzetméternyi megrendeléstől estünk el. Belföldi fogyasztóink közül mind a ruhagyárak, mind a lakosság igényei jelentősen visszaestek. Idén a kibocsátott textilmennyiség várhatóan 23 millió négyzetméter lesz a 90-es év 37,5 milliójához képest. Szerencsére a nyugati exportunk évről évre nő, ebben a negyedévben például az összes megrendelésünk 92 százalékát teszi ki. Ez a versenyképesség egy 1987-ben végrehajtott fejlesztésnek köszönhető. - Gondolom a jelentős munkaerőleépítés is a piacszűkülés következménye. - Természetesen, a termelés visszaesésével a költségeinket is jelentős mértékben kellett csökkentenünk. Ez kiterjedt szinte minden A csökkenő kínálat hatására kezdett is szépen kúszni fölfelé a felvásárlási ár, a tavalyi egyensúlyi szintnél azonban hirtelen megtorpant. Az ok, a fogyasztót az áremelkedéstől rövid távon megóvó állami beavatkozás. Csehszlovákiából jó minőségű, nagyüzemi sertések érkeznek a vágóhidakra, az ottani hullámhegy miatt mérsékelt árakon. A kereslet-kínálat viszonylagos kiegyenlítődésének időszaka attól is függ, mekkora tételt képesek adni, illetve a behozatali szándék milyen mértékű. A környezetünkben tapasztalható tendenciákról Forró Sándortól, a Pick Szeged felvásárlási főosztályvezetőjétől érdeklődtem. Megyénkben hagyományosan több sertést tartanak, mint az itteni vágóüzemek szükséglete. A Dunántúlon a feldolgozási kapacitás a nagyobb, ezek a cégek a szerződéses kapcsolataikon túl, mint rálicitálok jelennek meg, de csak akkor, amikor szükségük van az árura. Az elmúlt hetekben újraindult a régi , játék". A szegediek az élve minősített kommersz sertésért ugyanúgy, mint a szaláminak való nagysúlyúakért most kilónként 65 forintot Fizetnek. Egyelőre úgy látják, ennyiért költségelemre, így a bérköltségekre is. A dolgozók létszáma 50 százalékkal csökkent az 1989-es állapothoz képest. De azt is el kell mondanom, hogy ennek ellenére három műszakos szövőnői állásaink vannak betöltetlenül, ezért továbbra is foglalkoztatnunk kell külföldi munkásokat is. - Míg önök a termelés csökkentésére kényszerülnek az országba tömegével érkezik az olcsó külföldi textília. - A nyugati országokba beviteli vámot kell Fizetnünk és az importálható mennyiséget is korlátozzák. Ezzel ellentétben nálunk semmi nem történik saját textiliparunk védelmére. - A külföldi konkurensek az olcsó munkaerő miatt versenyképesebbek? - Részben azért, de más oka is van alacsony áraiknak. Ott alacsonyabbak a kamatlábak, könnyebb a tőkebevonás. Az állam is támogatja a textilipart a foglalkoztatottság növelése érdekében, és az alapmegkapják a nekik szükséges mennyiséget. Import sertést nem is kértek. Ha a szaláminak valóból helyben kevesebbet kapnának a kelleténél, akkor távolabbi vidékekről szerzik be a különbözetet. A nyári túlórák ellentételeként vágóhídjaikon most előfordul állásidő is. Szegeden például októberben ötnapos karbantartást ütemeztek be a gyengébb felhozatal idejére. A Pick a jövő évi ütemes termelés érdekében, értékesítési kilátásaira alapozva már szeptemberben anyagot is helyben termelik. Biztos vagyok egyébként abban, hogy ezek az exportőrök is fel fogják emelni mostani áraikat, ha a magyar textilipar radikálisan összezsugorodik. Az eddig felsorolt problémákon kívül nehezíti a helyzetünket még az is, hogy rendkívül magasak a kamatlábak. A magyar cégeknek általában a hosszú távú fejlesztési hitelek mellett rövid távúakat is igénybe kell venniük a termelés finanszírozására, mert nem elég tőkeerősek. A 36-40 százalékos kamat viszont meghaladja az alaptevékenység jövedelmezőségét is. - Mi lenne a megoldás? - Mivel a textilipari termelés az utóbbi években jelentősen csökkent, néhány cég megszűnt. Lehetőséget látok arra, hogy a megszűnő cégekből felszabaduló tőke egy részét az életképesekbe vinnék be, olyan helyzetbe hozva őket, hogy ha nem is nagy nyereséggel, de eredményesen tudjanak tovább működni. megkezdte a szerződéskötéseket. Kirendeltségeik a felhasználói igényeknek megfelelő összetételben kötelezik el magukat. A termelők egyelőre kivárnak, mérsékelt az érdeklődés. Novemberben kasszát csinálnak, s amennyiben addig nem jön össze a kellő mennyiség, megyén kívüli portyára indulnak. A húsipari vállalatok többsége veszteséges, így nem valószínű, hogy elszabadul az árverseny. Az árak felpörgetése ellen hat még, hogy fogyasz- Hogyan képzelik el a tőkebevitelt? - A felszabaduló ingatlanokat az Állami Vagyonügynökség engedélyével értékesítik majd. az ebből származó bevétel egy részét be kellene vinni a működőképes vállalkozásokba. - Nem hasonlít ez egy kicsit az elmúlt évek gyakorlatához? - Csak látszólag, mert akkor veszteséges vállalatokat finanszíroztak központi forrásból. Ezek a textilipari cégek viszont az utóbbi évtizedekben folyamatosan nyereségesen működtek. Termékeink - ha a korábbinál kisebb mértékben is eladhatóak, követjük a divatot, jó tervezőink vannak. Tudomásul kell venni, hogy most recesszió van, amit valahogy át kell vészelni. Szemmel láthatólag nem jelent megoldást pusztán a részvénytársasággá alakulás, az egyes vállalatok próbálkozásai, ezért nem lenne szabad a cégeket magukra hagyni, koncentrálni kellene az erőket. Mert azt gondolom mindenki elismeri, hogy egy országnak kell, hogy legyen textilipara. Azt pedig, hogy milyen mértékű legyen, a piac határozza meg. KECZER GABRIELLA táscsökkenéssel jár együtt, s ez nem lehet érdeke a feldolgozóknak. Eszem ágában sincs e kétoldalú spekulálásba beleavatkozni, de a folyamatok mindenképp affelé haladnak, hogy a termelési, értékesítési biztonság felértékelődik. Mire a most beállított anyakocának malaca lesz, mire a malac meghízik egyáltalán nem biztos, hogy nem lesz újra túlkínálat. Erre most nem a felvásárlási ár inspirál, inkább a szokatlanul alacsony takarmányárak. Jövő nyárig valószínű, hogy nem következik be ez az átbillenés, de ezt követően nem kizárt. Ezeket a bizonytalanságokat, kilengéseket a termelők szemszögéből előnytelen szakaszokban is illene a jövőben csökkenteni. Mégpedig a nagy veszteségeket kizáró, pénzügyi háttérrel alátámasztott garantált árakkal. Busásan megtérülne e befektetés, elég, ha a nyáron védtelenül maradt termelők elkeseredettségéből adódó újabb fölösleges hullámverésre gondolunk. S akkor az importtal való kordában tartás is kevesebb ellenérzést szülne a termelőkben. T. Sz. I. A támogatások elosztásánál az előterjesztők praktikus megoldásként sorrendet állítottak fel és az első körben 26 pályázatot javasoltak. Amennyiben a kedvezményezettek közül a szerződéskötésnél valaki kiesik, automatikusan belép a soron következő. Mint Pálfalvi Zsolt bizottságvezető elmondta, nem a pályázatok minőségét, sokkal inkább a célt, a szándékot nézték, s kiemelten kezelték azokat, akik gyakorlati oktatást szolgáló létesítmény kialakításához kérték a támogatást. Hasonlóan preferált területnek számít az olyan oktatási cél amely a szerkezetátalakításhoz kapcsolódik, s így került előkelő helyre az elektronika és a számítástechnika. Általános jelenség, hogy a korábban nagy utánpótlási bázist működtető mamutcégeknek, a szétválások, a szigorodó gazdasági követelmények miatt egyre kevesebb energiájuk jut a szakképzésre. Ebből a meggondolásból kaptak nagyobb Figyelmet mindazok, akik megszűnő vállalati kapacitást vettek át. A végeredményként megszülető lista első három helyén hódmezővásárhelyi intézet található, s ezután két szentesi következik. Hatodikként a szegedi textilipari szakmunkásképzőt rangsorolta a tanács, ahol új oktatási rendszerű tanműhely kialakítását tervezik. Rövidebb vitát, vagy inkább véleménycserét váltott ki az a felvetés, mely szerint egy ötmilliós saját erővel rendelkező, 27 milliós támogatást igénylő beruházást a megítélt két és fél millió forint nem nagyon viszi előre, s talán célszerűbb lenne azokat segíteni, akiknél pénzügyileg megalapozottabnak látszik a fejlesztés. Tegnap pénzosztó napja volt a Csongrád Megyei Munkaügyi Tanácsnak, a második napirendben is „szórta a milliókat". Ezúttal a munkahelyteremtés támogatására benyújtott pályázatokat bírálták el és alig volt könnyebb a dolguk, mint a szakképzésnél. A 44 pályázaton összesen 92 millió forint igény szerepelt és ellentételként közel hétszáz új állást ígértek a támogatásért folyamodók. A döntés végeredményeként 18 pályázó osztozott 21 millió forinton és ez várhatóan kétszáz új munkahelyet teremt. Az előterjesztők szerint a mezőgazdaság területéről sokkal kevesebb pályázat érkezett be. mint azt előzetesen feltételezték, ugyanakkor a vártnál több állami vállalat kért, s kapott támogatást új álláshelyek létesítését elősegítő beruházásaihoz. A „befutók" között egyébként több kisiparos is szerepel. bútorgyártók, vagy éppen cipőfelsőrész-készítő, aki egymagában 16 lánynak, asszonynak biztosít majd tartós foglalkoztatást. KOVÁCS Leszálló ágban Sertéstartók, ha számolnak Az állattenyésztésben mindig voltak hullámzások, de a végén minden jóra fordult. Hosszabb távon jutott egy kevéske jövedelem a termelőnek, s a vásárló is megtalálta a boltban a kedvére való húsokat. A piacvesztés okozta sertéstúltermelési válság idején, évközben szédítő mélységekbe zuhant a felvásárlási ár. Nem csoda, hogy az egyéni termelők zöme megfogadta, piacra nem, csak saját szükségletre hizlal. Az anyakocák bánták leginkább e döntést, hisz jórészük idő előtt vágóhídra került. A bevált forgatókönyv szerint, amit a kopp időszakában veszítettek, azt a hopp a kitartóaknak előbb-utóbb visszaadja.