Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-27 / 278. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. NOV. 27. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PK.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Levél az Alpolgármesternőhöz! Oly sokai „előszobáztam" az Ön hivatalában (a semmiért), hogy kénytelen vagyok nyilvános fórum­hoz fordulni. No nem a válasz miatt, arra nem tartok igényt. Kálváriám ott kezdődött, ahoj a SZIN majdnem befejeződött. Ön semmibe véve a kérvény(eket), a Magyar Nemzet szócsövén hozta a hírt, miszerint nem lesz megtartva a SZIN. Igaz, ezt „alulról" meg­szerveztük, majd kértem Önt, hogy ugyanott vonja vissza hamis infor­mációját. Nem tette meg. Vitánk az újságban cenzúrázva lett. Nyilvá­nosan (a JATE-klubban) kértem Önt, hogy ki volt a cenzor, nem válaszolt A Százszorszép Gyermekház problémáját befejezettnek tekin­tem, nem térek ki rá. Az ifjúsági iroda ügye a fiatalok kezéből vajon melyik párt kezébe fog hullani? Könnyű a válasz. Vagy netán ki fizet érte többet? Ön többet szerepel nyilvánosan, mint városunk vezető művészei, sok kárt okozva Szeged kulturális életének. A bizottság, mely szép városunk szellemi életétét irányítja, hitelképtelen, igaz ez a vélemé­nyem a szenátor urak ténykedésétől is. Talán ma élő legnagyobb művé­szeink egyike nem véletlen vonul nyugdíjba? Ugye ismeri ezt a jó régi magyar közmondást? A cipész maradjon a kaptafánál. Válasza számomra egy lehet, az idejében tett tisztességes lemondás. Tisztelettel: Szurdi Zsolt egy Népi Rocker Változó kereskedelem Az utóbbi időben örömmel ta­pasztalom, hogy előnyére változott a kereskedelemben az eladók hang­neme a vevőkkel szemben. Igazán sokkal udvariasabbak. Teszik ezt főleg a magánkézben lévő üzle­tekben, de nemcsak ott. Például: a Nagyáruház illatszer osztályán kerestem egy bizonyos tusfürdót, ami az eladótérben nem volt. A fiatal eladó hölgy pár perc türelmet kért, megnézte a pincében, a raktárban, majd sajnálattal közölte, ott sem talált, de ha nem sürgős, néhány nap múlva nézzek újra be. Én is csak udvariasan megköszönni tudtam a fáradságát. De megem­líthetem a Református palotában nyílt üzletház bármely részlegét, ott is öröm vásárolni. Ugyanez jellem­ző a különleges méteráruk boltjára; észrevehetően udvariasabbak az Anna-kúti Csemegében. Szükséges jó a konkurencia, mert így a jövőben odamegyek vá­sárolni, ahol a pénzemért ember­számba vesznek. Jó lenne, ha ez általánossá válna. Egy szegedi vásárló Hol vannak a katonák? Mindig elérzékenyülök, amikor a pécsi televízió fenti című adását nézem. Mint besorozott katona 1937-től ami elképzelhető volt, mindenből kivettem a részem: Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék, 1942-43 Don­kanyar, majd újra a Kárpátok, a Máramarosi havasok, ahonnan visszavonulva Mezőcsátig a sokszoros orosz túlerővel szemben többtszázan fogságba estünk 1944. november 6-án. Hogy mi minden történt velünk, abból csak a lényeg: sok ezren voltunk összezsúfolva a szabad ég alatt, szédelegtünk éjjel-nappal; ha valaki egy kanál káposz.taleveshcz akart jutni, este sorba­állt, hajnalban került rá a sor. Nem tudtuk, mi lesz velünk, mígnem aztán december 5-én, egy vigasztalan szomorú hideg napon sok száz bajtársammal együtt „kihajtottak" bennünket a pályaudvarra, az előkészített szerelvényhez: 100-110 embert préseltek be egy-egy marha­szállító vagonba és este elindultunk, de hová, merre, azt hiába is találgattuk. Amikor a vas­ajtót ránk zárták az őrök, nem gondoltuk, hogy egy hónapig fogunk szenvedni a hidegben, egymást taposva, rugdosva. Kétszersült kenye­ret nagyritkán kaptunk, de vizet még ritkáb­ban. Szörnyű volt víz nélkül. Ha valahol meg­állt a szerelvény, az őrök beadlak egy vödör vizet, aminek az lett a vége, hogy egymás kezéből rángatták a vizet szétlocsolva, alig ivott belőle valaki. A szörnyű körülmények miatt naponta hal­tak meg emberek. Már harmadik hete szenved­tünk, az emberi tűrőképesség legvégső hatá­rához érkeztünk. A kegyetlen hideg, az éhezés és valami járvány is zúdult ránk, mind többen haltak meg naponta; a két halottas vagon már teljesen megtelt. Aztán egy teljesen ismeretlen helyen egy napig állt a szerelvény. Csákányt, ásót, lapátot kaptunk és a sínektől nem messze egy nagy gödröt kellett volna ásni. A kőke­mény föld nem engedelmeskedett; délutánra sikerült 70-80 centiméteres gödröt ásni. Aztán megkezdődött a „temetés". Utunk vége felé közeledtünk már, 1945. január 4-et írtunk, amikor egy állomáson az őrök leparancsoltak bennünket a vagonokból. Megkezdődött az újabb kálvária. Minden erőnk elfogyott az egy hónap poklában, két hónapja nem tisztálkodtunk, szakállasan, piszkosan, tetvesen, a végsőkig legyengülve, tízes sorok­ban, egymásba karolva vánszorogtunk végig a havas városon. Az út két oldalán a civil lakos­ság mocskolt bennünket. Megkönnyebbültünk, amikor egy épületbe értünk, ahol végre desz­kákon feküdhettünk. Később derült ki, hogy a város, ahova megérkeztünk, Kirov volt. Hogy megérkezésünkig hányan haltak meg közü­lünk, hová temették őket, senki sem tudta. Keserves, nehéz munkával teli évek követ­keztek. Ki végelgyengülésben halt meg, kit a járvány vitt el, a rendkívül kemény hideg na­gyon megviselt mindannyiunkat. Ahogy múl­tak az évek, egyre kevesebben lettünk, sokunk­ban az élni akarás és a szeretteink utáni vágy tartotta azt a csekély erőt, amivel rendelkez­tünk. Még egyszer látni a szülőföldet, az otthont, a családot, a kis falut, kicsi házakat, ahonnan könnyes szemmel intettünk búcsút. Hol vannak a katonák? Ismeretlen helyen, tömegsírban, fejfák nélkül porladnak, sok ezer kilométerre, orosz földben, akiket hiába keres-' nek, sohase fogják megtudni a hozzátartozók, hogy mi történt velük. Hányszor hangzott el nevük kilátástalan keresésükben? Ok már feledni nem tudnak. Az évtizedek lassan le­mossák az arcokról a könnyeket és beheged­nek a fájó sebek. De míg élünk, nem felejtünk! Katona Béla Szatymaz (Az akkori szegedi 153 kerékpáros utász­század szakaszvezetője) Olvasom a szegcdi sajtót, s benne azt, hogy Petőfitclep szószó­lója alapvető problémát tűzött toll­hegyre. Nevezetesen a két új-pe­tőfitelcpi busz közlekedésének rendszertelenségét. Nagy gond ez bizonyára és talán együtt is tudnék érezni, ha ezek a gondolatok nem éppen szűkebb lakóhelyem min­dennapi gondjait juttatnák eszem­be. E lakóhely, mely jóllehet Szeged lakosságának számbavételekor a város részének tekintendő, de a A 21Y-os apropóján városi lét ismérveit tekintve a nincstelen alapvető sajátosságát viseli magán. Nincs semmije. Ebben a városrészben nem épült ABC, nincs bölcsődéje nincs óvo­dája, nincs iskolája, nincs orvosi rendelője. Nincs egyetlen busz­járata sem. Ennek alapvető oka, hogy nincs aszfaltozott útja egyáltalán. Nincs egyetlen olyan Szőregi számvetés Tettek - tervek Október 23-án múlt egy esztendeje a demokratikusan választott szegedi önkormány­zat megalakulásának, és lassan egy éve lesz, hogy az új törvény alapján megalakultak a településrészi önkormányzatok is. A február 20-án megválasztott tizenegy tagú szőregi testület havi rendszerességgel összejött megtárgyalni az időszerű tennivalókat. Augusztus óta ismét működik a községházán a településrészi kirendeltség, amely a legfonto­sabb igazgatási ügyekben a lakosságot helyben szolgálja ki. Útépítések A szőregi önkormányzat első föladatának tekintette a sáros, kátyús utcák rendbehoza­talát. szilárd burkolattal való ellátását. Eddig nem tapasztalt ütemben és mennyiségben készültek el a portalanított, ülepedésük után aszfalttal bevonandó utak. Ezzel a módszerrel a Marostorok, Mályva, Tulipán, Kristály utca megépítése napokon belül befejeződik; az Iskola és a Szív utca munkálatai pedig meg vannak rendelve, és hamarosan megkezdőd­nek. A rendelkezésre álló kevés pénzt az önkormányzat kezdeményezésére a lakosság hozzájárulása növelte meg a szükséges mértékre, mégpedig közmegegyezés szerint a költség 40 százalékával. Ez átlagosan házan­ként tízezer forintot tesz ki, de voltak, akik többet is adlak, tekintettel arra, hogy mások viszont elhárították az áldozathozatalt. Néme­lyek, öregek, nyugdíjasok, okkal, de akadtak, akik inkább azt mondták: ők kerékpáron a járdán közlekednek, nem érdekli őket a közút... Sajnos, sokan, akik aláírták a kötelezettség­vállalásról szóló íveket, most, amikor az utak jórészt készek, halogatják a vállalt összegek kifizetését. Ezzel veszélyeztetik az önkor­mányzat gazdálkodását és a munkálatok folytatását: a még földes utcák jövőre tervezett rendezését. Szöregért Alapítvány Pedig a szőregi önkormányzat a városrész (a község) további fejlesztése végett augusztus­ban létrehozta a Szöregért Alapítványt. Azzal a céllal, hogy pénzéből a várostól kapott összeg korlátait túllépve fejleszthessük Szőreg infrastruktúrájút, azaz a szőregicket szolgáló ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, egészség­ügyi, közművelődési, környezetvédelmi, közbiztonsági intézményeket. A közületektől (Szőregi Virág- és Dísznövény Áfész, a Srcriptum, a Produktív, a Növényvédelmi Kft. stb.) és magánosoktól befolyó összeg kamato­zik, értékét megőrzi. Az alapítványnak a Szóreg és Vidéke Takarékszövetkezetben vezetett számlájára (289-98936-412) kell befizetniük az érdekelteknek az útépítésre fölajánlott hozzájárulásukat is. Az önkormány­zat számít azonban arra, hogy azok a szeren­csések. akik most is szilárd burkolatú út mel­lett laknak (pl. a Szerb és a Magyar utcaiak) valamennyivel szintén hozzájárulnak az alapít­ványhoz, hiszen ők is haszonélvezői a jó utak­nak, nem csak az utcabeliek. De az ó pénzük sem csupán az útépítést támogatja, hanem minden más szőregi fejlesztést is. Tervezzük, hogy az alapítvány megerősödésével jutalmaz­zuk a Szóregért kiemelkedő munkát végzőket, és támogatjuk az erre rászoruló, tehetséges középiskolai tanulókat, egyetemi hallgatókat. Tatarozások Megkezdődött a másfél évtized alatt lerom­lott községháza és a régóta megújításra váró görögkeleti szerb templom rendbehozatala is. Ez utóbbihoz az Országos Műemléki Felügye­lőség és a Magyarországi Nem/eti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány is jelentós összeg­gel járult hozzá. Folyik a szintén elhanyagolt labdarúgópályának és környékének rendbe­hozatala is. Falak Sajnos, a szőregi önkormányzat tíz hónapos tapasztalata megerősített bennünket, hogy illetékességi körünket, főként anyagi lehető­ségeinket nagyban korlátozza a Szegedhez tartozásunk mai gyakorlata. Most is nagyon kevés az a pénz, amelyet a városi önkormány­zat megszavaz számunkra. Ebben az évben mindössze négymilliót kaptunk útépítésre, kétmilliót a községháza, hárommilliót a templom fölújítására. Ha Szőreg önálló volna, a mostani 45 millióval szemben más községek példájából láthatóan, adókból és a lakosság­Számnak megfelelő állami támogatásból 80-100 millióval is gazdálkodhatunk. Ehhez jönne a községi vagyon hozadéka, amely elérhetné a 15 milliót. Túl sok a kötöttség is, amely még e csekély pénzzel való gazdálkodásunkat is gúzsba 1 'ti. Folyton falakba ütközünk. Ezért újr , „ fövetődik mind a lakosság, mind a település­részi képviselők körében a várostól való elsza­kadás, az önálló községi önkormányzat megte­remtésének sürgetése. Három éve, 1988. december 29-én a Délma­gyarország hasábjain én vetettem föl Szőreg státusának rendezését. Kezdeményezésemet az 1973-ban Szegedhez csatolt Algyő, Dorozsma, Tápé is támogatta. A tápaiak - némi ingadozás után - most december 14-én döntenek. Szur­kolunk nekik, s az ő döntésük után mérlegel­jük, nekilássunk-e hasonló lépések megléte­lének. E pillanatban attól tartunk, hogy a vá­lasztók eléggé általános kedvetlensége, kö­zömbössége balul üthetne ki számunkra: nem jönnének elegen szavazni az önállóság mellett. Föladatok Akár maradunk városrész, akár önálló köz­ség leszünk a fejlesztés tennivalói előttünk állanak. Átgondolt sorrend szerint - a lakosság áldozatkész hozzájárulására továbbra is szá­mítva -folytatjuk az átrendezéseket (elsők a sűrűn és mindkét oldalon lakott utcák, mint pl. az Újvilág utca). Az utak rendezésével párhuzamosan meg kell kezdeni a csapadékvíz-elvezetést. Jelenleg esős időben számos helyen megáll a víz, járha­tatlan tócsák támadnak. A rendezés terve jó­részt már évekkel ezelőtt elkészült, a munka a Kamratöltés és a Barázda utca között meg is kezdődött, de abbamaradt. Tervezzük a Szerb utca páros házsorának aljában húzódó terület, a Tó rendezését. Ez a valamikor termékeny szántóföld, amelyben kukorica, takarmányrépa, dinnye egyaránt szépen termet; évtizedek óta ebek harmincad­jára került. Gondolatlan dzsungellá vált, amelynek fái és bokrai közt csak a kullancs szaporodik... Ismét kultúrtájjá, kerti földdé kell visszaalakítani. Szükség van a kereskedelmi hálózat bőví­tésére (p. a Szerb utca közepe táján vegyes­boltra, hentesüzletre), de ezt egyéni vállalko­zók kezdeményezésétől várjuk, mi csak támo­gatjuk. Fölújításra szorul az orvosi rendelő és a bölcsőde. (Ez utóbbit a születések csökke­nésének következtében valószínűleg össze kell majd vonni az óvodai hálózattal.) Á Mályva utca két oldala közt kialakult tér­ségen a játszótér fölújítását, szabadidőkert kialakítását tervezzük. Csúzda már van; padok kellenek; díszfák, bokrok ültetése és labdajá­tékok számára pályák kialakítása szükséges. Rendet kell teremteni a művelődési házban is. Italmérés helyett különféle szakkörök munkáját kell elindítani. A községházáról oda kell visszaköltöztetni a könyvtárat is. Közösen többre mennek. Hosszú távon az önkormányzat a régi, le­bontott központi iskola telkén közösségi házat tervez. Földszintjének utcai frontján szolgál­tató üzletek (fodrász, cipész, rádió-, tévészere­lő stb.), emeletén klubszobák, előadótermek kapnak helyet, a hátsó, nyugalmasabb traktu­sokban az egyik szárnyon óvoda, a másikon öregek napközi otthona lesz. Az udvari részen mozi-, torna-, kondicionálóterem, hobbiszo­bák. A közösségi házhoz sportpályák, és a TÓban szabadidőkert csatlakozhat. A tervek kidolgozását és az alapok meg­építését már a jövő évre, a megnyitást három éven belül tervezzük. Péter László műút, melyen a települést kulturált módon meg lehetne közelíteni. Ebből következően e térség lakói­nak jelentős része csapadékos idő­ben civilizált emberhez méltatlan módon kénytelen közlekedni, élni életét. Ezért aztán én irigykedve tudok csak gondolni arra a kedves petőfitelepi olvasóra, akinek írása a 21Y-os rakoncátlankodására pa­naszkodott, mert kérem, azokat a nehézségeket, melyekkel nekünk nap mint nap meg kell küzdenünk, talán már szavakban ki sem lehet fejezni, ezt látni kell. Szűkebb lakóhelyem Petőfitelep mellett, a város északi részén terül el. Kérem tehát azokat, akiket érdekel, látogassanak el egy kiadós esőzés után a mi kedves „város­részünkbe", melynek a neve ­Baktó. Bódi István Köszönet Köszönetemet és nagy-nagy hálámat fejezem ki a Szegedi Konzervgyár gazdasági vezeté­sének, szakszervezeti bizottságának és személyesen Odri Károly igaz­gató úrnak, valamint Kálomon Istvánné Magdikának a meleg, otthonos, bensőséges fogadtatásért, amit a nyugdíjas találkozón tanúsítottak. Szeretettel fogadták az idős, munkától, kortól elfáradt idős embereket. Megható volt fi­gyelmük és kedvességük egyik vak társunk iránt, akivel megkü­lönböztetett módon törődtek, gon­dokodtak arról, hogy kellemesen érezze magát. özv. Gál Ferencné * Az 1991. november 11-e nem mindenki számára szerencsés nap. Nem volt az annak a hét betegnek sem, akik ezen a napon jelentkez­tek felvételre a szegedi II. Kórház női osztályán. A bajokat, kezelé­seket nem kerülhettük el mi sem, azonban a fájdalmunkat nagyban enyhítette az osztályon dolgozó nővérek, különösen Terike osztá­lyos nővér kedvessége, szeretete, gondoskodása. Gyógyulásunkat ­az egészségügy ismert anyagi helyzete mellett is messzemenően segítette dr. Szabó Elek főorvos és munkatársai lelkiismeretes mun­kája. Kívánjuk, hogy munkájukat a jövőben is ebben a szellemben végez/A - betegeik megelégedésére. Köszönettel az V. kórterem betegei. SZERETNÉM MEGTUDNI ROVATUNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADUNK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTOHAZ, PF.: 153. 6740. Szabadság a gyes idejére J. Z-né Szeged. Szeretném meg­tudni, hogy hány nap szabadság jár az anyának, aki gyed és gyes után munkába áll? Mennyi szabadság jár egy, illetve több gyermek után. Ezt a szabadságot számolják-e 3 évre visszamenőleg. 1983-tól van munkaviszonyom. Az érvényes rendelkezések szerint a dolgozó nőt a ténylegesen munkában töltött időn túl megilleti fizetett szabadság - egyebek köpött - a 24 hét szülési szabadság idejére is. Ugyancsak jár fizetett szabadság a tíz éven aluli gyermeke gondozá­sa vagy ápolása miatt munkában nem töltött időre - legfeljebb azon­ban egy évre - függetlenül attól, hogy a jogosult ebben az időszak­ban kap-e táppénzt, gyermekgon­dozási segélyt vagy gyermekgon­dozási díjat. Abban az esetben, ha az anya újra szül, a fizetett szabad­ság az előzőekben leírtak szerint újra jár. A fizetett szabadság 15 munka­nap alapszabadságból és minden munkaviszonyban töltött három év után egy, összesen azonban leg­feljebb kilenc munkanap pótsza­badságból áll. A rendelkezések szerint megilleti ezen felül pótsza­badság a dolgozó nőt gyermekeire való tekintettel is. Tizennégy évnél fiatalabb egy gyermek után 2, két gyermeke után 5, három vagy ennél több gyermeke után pedig 9 munkanap. A teljesség kedvéért: a dolgozó nőt - a fentieken túl - az általa gondozott 18 éven aluli és munka­viszonyban nem álló három gyer­meke után évi két munkanap, min­den további ilyen gyermeke után ugyancsak két munkanap pótsza­badság illeti meg, de évenként legfeljebb 12 munkanap. Akire ez vonatkozik, annak a szülési szabad­ság idejére és a gyermekgondozási szabadság első évére is meg kell kapnia ezt a szabadságot. Vita ese­tén a munkaügyi döntőbizottsághoz kell fordulni a dolgozó nő jogának érvényesítése végett. Dr. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents