Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-25 / 276. szám

HÉTFŐ, 1991. NOV. 25. BELPOLITIKA 3 Télapó helyett Mikulást! A jövő héten, illetve az azt követő napokban bizonyára sorsdöntő változások várhatók a jugoszláv válságot illetően, s remélhetően megkezdődik a függetlenségüket, önállóságukat kikiáltó köztársaságok elismerése - jelentette ki Antall József miniszterelnök egynapos római látogatásáról hazatérve a Ferihegyi repülőtéren rendezett sajtóértekezleten. Antall József - aki a keresztény demokata internacionálé konferenciáján vett részt, s a kereszténydemokrata pártvezetőkkel együtt II. János Pál pápa audienciáján is jelen volt - szólt arról, hogy a jugoszláv kérdés a Giulio Andreotti olasz kormányfővel folytatott megbeszélésén is jelentős teret kapott. Szólt arról is, hogy Jan Carnogursky szlovák miniszterelnök - akivel találkozott Rómában - hamarosan Magyarországra látogat. A megértésre és segítésre szoruló gyerekekért létrehozott Magyar Mikulás Alapítvány az 1991. évi Szent Miklós-nap alkalmával megkezdi működését - hangzott el az ünnepélyes bejelentés vasárnap Budapesten az első magyarországi Mikulás-találkozón. Az alapítvány célja, hogy hazánkban is életre keltse az Európa-szerte nagy hagyományokkal rendelkező Mikulás-kultuszt. A Mikulás-legenda hagyományaira alapozva, az egymás iránti megértés és segítőkészség, az önzetlen szeretet értékeit hordozó kezdeményezésekkel igyekeznek megtalálni a segítségnyújtás közvetlen lehetőségeit. Különös figyelmet kívánnak fordítani - hangoztatta a találkozón Szakcsi-Lakatos Béla, az alapítvány „atyja"1 - a családi gondoskodást nélkülöző, rossz körülmények között nevelkedő, testileg vagy szellemileg sérült gyerekekre. MMHNHMMMHHMMHMMMHHMHMHMMM „Ez a harc lesz a végső" Az MSZMP kongresszusáról A másik elnök, az MSZP-s Horn Gyula, arról oktatgatja az embereket, mit kell tennie annak, akinek drága a demokrácia. Én hiszek abban, hogy egy ember nagy utat tehet meg az életben, de azért Horn Gyula életútjának az a szakasza, amelyben nem volt neki drága a demokrácia, hosszabb mint a mostani drága demokratikus. így van ez a valójában múlttalan Thürmer esetében is. Nem ártana se nekik, se istenadta népüknek, ha még egy ideig tanulmányozgatnák a demokráciát. Nem tőlük, nem kongresszusaiktól félnek. Szombaton is, Csepelen kedves hölgyek főzték a kitűnő kávékat, kínálták a hamuban sült pogácsát. Szelíd bácsikák buzgón csiszolgatták az új program régi mondatait... A mögülük elővicsorgó horda azonban félelmetes. Egy hónappal ezelőtt a puszta tényekre korlátozódó tudósításban számoltam be a tizenötödik MSZMP-kongresszus salgótarjáni nyitó napjáról. A tudósítás megjelenésének napján egy bemutatkozni nem szerető férfiember telefonált a Délmagyarország szerkesztőségébe, s azt üzente a tudósítónak, hogy fogja ó még szégyellni magát. Hát igen: nemzetiszínűre dekorált pulpitusokon a nemzeti felemelkedésről, a független és demokratikus MaSzombat este a csepeli munkásotthonban az Internacionálé eléneklésével ért véget az MSZMP tizenötödik kongresszusa. „Ez a harc lesz a végső" - emlék vagy harci riadó? Zárszavában Thürmer Gyula mindenesetre beígérte, hogy az 1994-es választások után az MSZMP ott lesz a parlamentben. Emlékszem még Thürmer néhány hónappal ezelőtti sajtótájékoztatójára, amelyen arról beszélt, ha így mennek tovább a dolgok, a választások valamikor 1992. elején bekövetkeznek minálunk. Ezek szerint lemondtak volna az előrehozott választásokról? Vagy újra a taktika és a stratégia? A '94-es választásokról beszélnek, miközben az előrehozottért dolgoznak? Ezt csak a nyolcvanöt fős központi bizottság tudná megmondani. Jó lenne azonban, ha még legalább tíz évig se az MSZP, se az MSZMP nem jutna be a hatalomba. gyarországról papolnak a kommunisták, de amint a zászlaik eltakarják az arcukat, újra arra készülnek, hogy elindíthassák gyorsjárású rabszállítóikat az éjszakában, hogy verőembereikről újra levehessék a pórázt, hogy... De ne csináljak úgy, mintha megijedtem volna a szokásos, s ettől az embercsoporttól bármikor elvárható fenyegetőzéstől. Maradjunk annyiban: a tények hallatán ökölbe szorul az agyuk. Mit üzen például a szombati kongresszusi zárónap a kollegáknak, a MSZOSZ kongresszusára, azon kívül, hogy jó munkát kíván: „Mind általánosabb a dolgozók létbizonytalansága, a lakosság növekvő része kerül kiszolgáltatott és kilátástalan helyzetbe. Rohamosan nő a szegénység. Mindezekért a felelősség kizárólag a kormánykoalíciót terheli." Na ja. Egy szóval sem említik, hogy ők és felmenőik negyven évig tartó végső harcban forgatták itt a világot, s talán ennek is része van abban, hogy most itt tartunk. A rendszerváltás nem a baloldal egyszerű választási vereségének az eredménye, hanem egy gondolatrendszer totális bukásának, a baloldal és a munkásság közös züllésének a következménye. Menjünk vissza még egy kicsit Salgótarjánba, ahol 1956 decemberében, nincs ezen mit szépíteni, a baloldal lövetett gyerekekre, asszonyokra, fegyvertelen férfiakra. És idén októberben, amikor az MSZMP tartotta ugyanott XV. kongresszusának első, zárt napját? A rendőrkordonon kívül munkások ordibáltak, üvöltöttek emberi és állati nemiszerveket, miközben a díszautó mikrofonja a halottak nevét sorolta. Szomorún néztem és hallgattam, s arra gondoltam közben, hogy ezek a nyomdafestéket nem tűrő emberek voltak tíz, húsz, harminc évvel ezelőtt a munkásság krémje... Tessék mondani, Thürmer úr, mi történt itt az „osztálybázistól elszakadva"? És miért nem tetszett ezzel foglalkozni Salgótarjánban, Ózdon, Békésben, most szombaton Csepelen? Bárhol, csak halljuk már. A záróbeszédben sokat hivatkoztak a népre. A népet nem lehet kifizetni azzal a kongresszusi mondattal, hogy a múlt mélyebb elemzését a tudományra kell bízni. Aki nem vallja be a múltját, ne prédikáljon igazságelemekkel tűzdelt elemzéseket jelenről és jövőről. Akkor siránkozzon a dolgozók létbizonytalanságán, a munkanélküliek sanyarú helyzetén, ha saját „sarát" ebben beismerte. ZELEI MIKLÓS Újra Nagy Sándor az elnök A szakszervezet szereti Göncz Árpádot Az illúziók ködétől megszabadulni látszik a legnépesebb szakszervezeti mozgalom, az MSZOSZ. Mind a vezetők, mind a tagok rájöttek, hogy egy jámbor szakszervezetet nem vesz komolyan senki. A kormány se, a pártok se, de a tagság se, melynek jelentős része a nyomorba süllyedt napjainkra. Erőt és egységet mutatni és megjelölni a célokat, melyért érdemes föladni az eddigi jámborságot; vagy másképpen fogalmazva: az állóvízben való topogást. Az elmúlt hét végén tartott rendkívüli kongresszuson ez az álláspont látszott kikristályosodni. Nagy Sándor elnökké való újraválasztását követően nyugodtan mondhatta: a legnagyobb szakszervezeti tömörülés most kezd ráébredni, vagy már ráébredt önnön jelentőségére, és ez a tudat az, ami megteremtheti annak esélyét, hogy szakszervezetként viselkedjen, vagyis kemény, felkészült, következetes tárgyalópartner legyen. Ha pedig a tárgyalások nem hoznak eredményt, akkor az erő felmutatásától - a sztrájktól - se riadjon vissza. Ez nem radikalizmus kérdése, hanem egy jogszerűen működő szakszervezet igazi funkciója. Az MSZOSZ elnöke világosan elmondta vitaindító beszédében: a szakszervezet tagjai hívei a békés rendszerváltásnak, a szociális piacgazdaság megteremtésének, melytől sorsuk jobbra fordulását remélik, épp ezért nem érdekeltek sem a forró őszben, sem a forró tavaszban; esetleg forró télben, de abban is a méregdrága energiaárak miatt. A humor, a derű pillanatai sem hiányoztak a kongresszusról, melyet Kiss Gyula munkaügyi miniszter persze nem mondhat el, mert úgy adta elő a kormány álláspontját, hogy nem tudta elhitetni: a kormány valóban komolyan gondolja a szakszervezetekkel való tárgyalást, s az nem taktikázás, hogy ezt épp a tanácskozás ejőestéjén nyilvánította ki. A miniszter úgy vélte, hogy mondatai keményen hangzanak, mire Bársony Anárás (nyomdászszakszervezet) kiigazította: hamisan csengenek, mert azok a kérdések már a Parlamentben képezik a vita tárgyát, melyben meg kellett volna előbb a szakszervezetekkel egyezni. Például abban, hogy ne legyen kíméletlen adóprés, a társadalombiztosítás, a költségvetés legyen tekintettel a bérből és fizetésből élők helyzetére. Horn Gyula, az MSZP elnöke egy hanyatló társadalom képét festette föl, melyben szétzilálódik a gazdaság. Ez nem csak azért van így, mert tragikus örökséget vettünk át, hanem azért is, mert az elmúlt másfél évben sem történt sorsfordító változás. Nem a kesergés visz előre, hanem a kemény tárgyalások, mivel a szociális piacgazdaság kemény küzdelemben alakul ki. Ma a népesség egytizede tollasodik, a többi ellehetetlenül. Felmelegítette a kongresszust Göncz Árpád köztársasági elnök köszöntője: „Kedves Barátaim! Engedjétek meg, hogy ne közjogi méltóságomból, hanem volt szakszervezeti tagként, a Medosznak, a vasasszakszervezet egykori tagjaként és az írószakszervezet volt elnökeként köszöntsem a tanácskozást." Az elnök szereti a szakszervezeteket. A szakszervezetek meg őt. Ettől persze még nem jön létre a szakszervezetek közötti béke, amely a vagyon körüli éles vitákhoz kapcsolódik. Ezért bombaként robbant a második V1KSZ létrejöttének bejelentése a kongresszuson. Újabb politikai erőpróbákra lehet számítani. Az MSZOSZ ezután politikai erőként is jelen akar lenni a társadalomban. BÁLINT GYULA GYÖRGY Magyar Nemzetiségi Alapítvány Tölgyessy az elvi kompromisszumok embere A Magyar Nemzetiségi Alapítvány 1990-ben alakult. Magánalapítványként sok-sok cél mellett, feladatai közé tartozik a Magyarországon élő nemzetiségek és a határokon túl élő magyar fiatalokkal való foglalkozás. Ez év áprilisában meghirdetett pályázatának címe: Az ezredvég társadalmának problémái. Harmincöt pályamunka érkezett, ennek alapján tíznapos csillebérci tábort szerveztek 37 fiatal számára a nyáron. Akkor és ott alakult meg a „Modern 2000" csoport, melynek második találkozóját november 23-24-én Újszegeden tartották. A csoport tagjai lefektették a kulturális szalon alapját, amit két képzőművészeti alkotás képez. A fiatalok meghívót kaptak az 1992. március 27-29-i, háromnapos számítógépes képzésre, melynek költségeit az MNA fedezi. Távlati tervükben szerepel 1992 májusában a szovátai (Erdély) diáktalálkozó megszervezése. folytatás a 1. oldalról Első elnöki sajtótájékoztatóját Tölgyessy Péter tegnap délben tartotta a Fáy utcai sporttelepen. Elmondta, a döntési helyzet az volt, hogy az utóbbi időszak politikáját kell-e folytatni javított kiadásban vagy gyökeresen újat kell kezdeni. A küldöttek az utóbbi mellett voksoltak. Helyre kell állítani annak a lehetőségét, hogy az SZDSZ újra utat tudjon mutatni. „Aki nem tud önkormányozni - mondta Tölgyessy -, arról alig lehet feltételezni, hogy kormányozni tud." Olyan csomagot kell készíteni, amelyben valódi politikai programok vannak. Valószínűleg új szervezeti szabályzatot állítanak, s ez lehetőséget ad alelnöki tisztségekre is. Az idei év a sikertelenségek jegyében folyt le. Az SZDSZ híres szürkeállománya 1989-ben is, 1990-ben is megvolt. Az idén szűkült a szakértői kör. Vissza kell állítani, s meg kell jelennie a gyakorlati észnek. Nem a régi sztárok bűvkörében kell folytatni a politizálást, sok új tehetség tűnt fel. Tölgyessy az új tehetségek közül név szerint Kááár Péter gyulai református lelkészt, országgyűlési képviselőt említette. Lapunk tudósítója utalt Thürmer Gyula szombati kijelentésére, miszerint az MSZMP 1994-ben be akarna kerülni a parlamentbe, s megkérdeztük Tölgyessy Pétert, mi a véleménye arról, ha az MSZMP önvizsgálat nélkül, ilyen rövid idő után újra hatalomra jutna? „Mi bent vagyunk a Parlamentben, de nem vagyunk bent a hatalomban válaszolta az SZDSZ új elnöke. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a parlamenti választásokon az MSZMP négy százalékot ért el. Azt lehetett várni ennek alapján, hogy a budapesti önkormányzatba bekerülnek. Nem történt meg. Lecsúsztak. Nem hiszem, hogy a magyar nép véleménye ilyen rövid idő alatt gyökeresen megváltozna az MSZMP-ről." Tegyük hozzá: nincs is miért. Tölgyessy később, egy másik lap kérdésére válaszolva kijelentette: nem számít rá, hogy az 1994-es választások után hetedik párt jelenik meg a parlamentben, se Thürmerék, se mások. A mostani hat párt között fog másképp elosztódni a hatalom. Miután az elnök szerint az egész SZDSZ munkájában megújulásra van szükség várhatóan változás lesz a frakcióban is. (Vasárnap délután, a sajtótájékoztató után már azt lehetett hallani, hogy Pető Iván hétfőn állítólag lemond frakcióvezetői tisztéről.) Az elitpártként indult SZDSZ újra vissza akarja szerezni nagy hatású tömegpárti szerepét. (Jelenleg 32 258 tagja van az SZDSZ-nek, ebből 9 623 a fővárosi és 22 635 a vidéki. De ezek az adatok nem fednek ilyen nagyságú működő szervezetet.) Koalícióban gondolkodik az SZDSZ is. Tölgyessy Péter például a Fideszről beszélt, de szóba hozta, hogy várhatóan az MSZP is előre fog törni. Ám az SZDSZ-elnök szavaiból azt lehetett kiérezni, amikor a vidéki önkormányzati koalíciókról beszélt, hogy eleve még a kereszténydemokratákat sem zárja ki e lehetőségből. (Egyébként a MSZOSZ-szal is beszélő viszonyt szeretne.) Talán a legfontosabb, amit a törvénykezésről mondott az SZDSZ elnöke. Az önkormányzati törvény óta a Parlamentben gyakorlatilag nincs kétharmados törvényhozás. Állnak az ügyek, áll az ország, mert nem születnek meg a működéshez nélkülözhetetlen törvények. (Miközben - ezt a tudósító teszi hozzá - megy az idő - a mi időnk! - azzal, hogy Dénes János újsütetű független képviselő, elmeorvosok figyelmére is méltó kötélverő mondatait kell hallgatnunk. Nem erre szavaztunk, nem ezt választottuk.) „Elvi kompromisszumokkal" el kell émi, hangsúlyozta Tölgyessy Péter, hogy újra működőképes legyen az Országgyűlés, hogy az alapvető törvények megszülessenek. Jelen volt a kétnapos küldöttgyűlésen a kisebbségi vélemények szelleme is. Még mindig akadnak, akik a kíméletlen politikai építkezés közepette is szabad madarak szeretnének maradni. Sós Sánáor a békési Fáy utcából például ezt írta az SZDSZ élének: „Az ég legyen irgalmas ahhoz a párthoz, amelynek politizálását, politikai arculatát, esetleges választási esélyeit egy elnök személyisége, politikai temperamentuma határozza meg... a '90-es választási kampányig a Fidesznek és nekünk volt csak elnökmentes pártszervezetünk. Mi ezt feladtuk a vélt sikeresebb szereplés reményében. Feltehetően kényszerből történt, kellett egy hasonló 'rangú' embert Antallal szembe ültetni a televízióban. Ezt a döntést aztán az április végi küldöttgyűlés utólag szentesítette. A Kis János iránt tapasztalható osztatlan tisztelet nem engedte meg az elnöki tisztség hiábavalóságának felvetését. Bebizonyosodott akkor és azóta, hogy nem az elnökön múlik a sikeresség, a népszerűség." Az SZDSZ régi és új céljai közt meg van hirdetve a „hierarchizmus", a tekintélyelvűség elleni küzdelem is. KÖZÉLETI NAPLÓ MA A MÉRNÖKI KAMARA Csongrád megyei csoportja 15 órától tartja klubnapját a Szegedi Vízművek és Fürdők Tisza Lajos körút 88. szám alatti szabadidőközpontjában. A kamara elnöksége számít az érdeklődő mérnökök részvételére. RÁKOS TIBOR, a 2. számú választókeriilet (Felsóváros) képviselője 17-18 óráig fogadóórát tart a lila iskolában. DR. TICHY-RÁCS CSABA, a 14. számú választókerület (Alsóváros) képviselője 18 órakor lakossági fórumot tart a Rákóczi utca 11. szám alatt. ANNUS JÓZSEF országgyűlési képviselő a szocialista párt szegedi fórumán 17 órakor (Tisza Lajos krt. 2-4.) Fenyegeti-e külső veszély a Magyar Köztársaságot? címmel tart tájékoztatót, majd válaszol az érdeklődők kérdéseire. HOLNAP BÉRLŐ VAGY TULAJDONOS: ez itt a kérdés címmel rendez fórumot a város lakosságának a Szegedi Lakásbérlők Egyesülete délután 5 órai kezdettel az Eszperantó utcai szakszervezeti székházban. Meghívott vendégek: Básthy Gábor, Borvendég Béla, Csillag János, Juhász Antal, Tóth Dezső. AZ MSZP PEDAGÓGUSSZERVEZETE és oktatási-kulturális szakértői munkacsoportja a közoktatási törvény koncepciójáról tart megbeszélést. A konzultációt vezeti dr. Szolnoki Jenő főiskolai docens. DOBÓ JÁNOS, a 21. számú választókerület képviselője 17 órától lakossági fórumot tart a Kodály Téri Általános Iskolában. KATONA GYULA, a 13. számú választókerület képviselője 16-18 óráig (szerdán is) fogadóórát tart a vízművek Tisza Lajos körúti székházában. PAPP ZOLTÁN, a 15. számú választókerület képviselője 18 órakor képvielői beszámolót tart a szentmihályteleki Móricz Zsigmond Művelődési Házban (Vörös Hadsereg útja 50.).