Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-23 / 275. szám

SZOMBAT, 1991. Nov. 23. BELPOLITIKA 3 Déli légvédelmi forródrót A jövő évben továbbra is az inflációs folyamat megtörése, valamint az ország külső és belső pénzügyi egyensúlyának fenntartása áll a gazdaságpolitika középpontjában - jelentette ki Király Péter pénzügyi államtitkár a pénteki kormányszóvivői tájékoztatón. Jövőre 69,4 milliárd forintos költségvetési hiánnyal számol a kormányzat, a kalkulációk szerint 20 százalékot meghaladóan nőne a GDP. Az államtitkár reális esélyt látott arra, hogy 1992-ben a fogyasztói árnövekedés ne haladja meg a 10 százalékot, s az év második felében lassö növekedés induljon meg a gazdaságban. A tájékoztatón szó volt arról is, hogy elkészült az úgynevezett második kárpótlási törvénytervezet, amely az 1939-1949 közötti tulajdoni sérelmeket hivatott rendezni. Megkezdődött a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének kongresszusa. Nagy Sándor elnöki beszámolójában tíz napon belül megkezdendő érdemi tárgyalásokra szólította fel a kormányt a foglalkoztatás- politikával, a bérekkel, inflációval, adóval, a privatizációval, a szociális biztonsággal, a szellemi és kulturális értékek védelmével, az érdekegyeztetéssel kapcsolatos kérdésekről. Megvitatták a kormány pénteken közzétett, az érdekvédelmi együttműködéssel és a szociális békével foglalkozó állásfoglalását is. Csütörtökön 14 óra 10 perc óta él a magyar és a jugoszláv légvédelmi parancsnokságot összekötő forródrót - jelentette be Keleti György honvédelmi szóvivő. A közvetlen telefonkapcsolat kialakításáról az elmúlt héten Szabadkán állapodott meg a két ország légvédelmi főnöke. Raffay Ernő honvédelmi politikai államtitkár kijelentette: bár a jugoszláv légierő több mint 400 harci géppel rendelkezik, szemben a mi 80 gépünkkel, ráadásul még olyan lokátoraink is vannak, amik öregebbek, mint az azokat kezelő katonák, fokozott felderítési tevékenységgel a magyar honvédség szükség esetén képes megvédeni hazánkat. Antall József miniszterelnök pénteken délután az olasz kormány különgépével elutazott Rómába. Egynapos látogatása alatt részt vesz a Kereszténydemokrata Internacionálé konferenciáján. Ma délelőtt a többi kereszténydemokrata pártvezetővel együtt részt vesz II. János Pál pápa kihallgatásán. A HÉT KÉRDÉSE Ön kit választana? A legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ tagsága elnökválasztásra készül. A leköszönő Kis János utóda a Dornbach, Tölgyessy, Mécs hármasfogatból kerül majd ki. Miként vélekedik az utca embere a hatalmi harcról, az ország sorsának további alakulása szempontjából fontosnak tartja-e a kérdést: ki lesz a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ elnöke. Markó Sándor, üzletkötő: - Figyelemmel kísérem az eseményeket. A politikai helyzetet annyira labilisnak látom, hogy nem tudok választ adni a kérdésre. Pedig az ország sorsát erőteljesen befolyásolja, hogy ki vezeti a legerősebb ellenzéki pártot. A jelenlegi kormányzat, amióta hatalmon van, nem tudta megoldani azokat a legégetőbb kérdéseket, amelyeket pedig ígérete szerint már meg kellett volna oldania. Katasztrofálisan rossznak tartom a munkásság helyzetét, s az ország is ugyanott áll, mint néhány évvel ezelőtt. Egy ellenzéki pártnak fel kellene vállalnia ezeket a problémákat. Az SZDSZ manapság csak kis részben teszi mindezt. Rácz Dezső, a SZEDISZ igazgatóhelyettese: - Ismerem az erőviszonyokat, de szinte képtelenség ezt eldönteni. Azt hiszem, a legjobb az volna, ha egy konzervatív irányvonal győzne az SZDSZ-en belül, ha a párton belül megszűnnének a ma még meglévő ellentétek. Én ugyan nem vagyok SZDSZ-es, de úgy vélem, a következő választásokon ez a párt lesz a befutó és nyilván a mostani választás sok mindent eldönthet. Mert mindenképpen jónak tartanám, ha a politikában is egyfajta váltógazdálkodás érvényesülne. A jelöltek közül én egyébként Tölgyessyt tartom a legesélyesebbnek. Ferenc László, nyugdíjas: - Személy szerint Kis Jánost tartom a mai napig a legjobb vezetőnek. O az az ember, akit leginkább felkészültnek látok, és aki a legro­konszenvesebb. Nyilván nem azért rokonszenves, mert .ariilyen szép ember", hanem mert egyéniség. Mint ahogy Konrád György mondta a napokban, ő sem tudna jobbat mondani nála. Leginkább a Dombach-féle vonalat tudnám pártolni, de elgondolkodtató, hogy ez ellen a kormánykoalíció ellen - a napokban a tévében is közvetített Pető-Kónya vita tükrében - milyen módszerekkel érdemes politizálni. Akkor pedig a Tölgyessy-féle radikalizmussal talán többet lehetne elérni. Legoptimálisabb persze az volna, ha feltűnne egy olyan politikus, aki mind a Tölgyessy, mind a Dornbach vonal jó tulajdonságait ötvözné. P. T. P. Nádor gyilkos-listája Mire vállalkozhat az újságíró? Negyvenöt évvel ezelőtt a szen­tesi kórházban brutális gyilkosság történt. Géppisztollyal, tőrrel, vas­doronggal ütötték agyon a beteg­ágyában fekvő Lakos József ren­dőrkapitányt. A szerencsétlen sorsú rendőr 1991 júniusában posztu­musz kitüntetést kapott a Magyar Köztársaság elnökétől, ám a gyil­kosság részesei, akiknek köze lehe­tett a példátlan banditizmushoz, mind a mai napig büntetlenül élhet­nek. Önmagában e tény is sokak igazságérzetét is bánthatja, köztük egy újságíróként is tevékenykedő helybélit, Nádor Istvánt. Nádor több publikációjában is foglal­kozott a Lakos- üggyel, például a Tallózó folyóiratban, a Délkelet című napilapban ezév nyarán. írá­saiban meg is nevezi a gyilkosság részeseit, köztük említi Török László nyugdíjast. Ezért Török bírósági keresetet indított aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazással vádolja Nádort. E szegedi perben a tegnap délután megtartott tárgyaláson vártak határozatot. Hogy miért érdekes éppen ez a rágalmazási per? Például, mert Nádor gyilkos-listáját részint a korabeli újságok és dokumentumok igazolni látszanak, részint az isme­retek ott lappanganak a korosabb szentesiek fejében. Évtizedekig hallgatni kellett arról, hogy kom­munista rendőrtisztek, ávósok szervezték meg a politikai gyilkos­ságot. A kapitány útban volt. Ma már tudott, Péter Gábor vezette a tettesek, bűnrészesek utáni nyomo­zást, amely sosem fejeződött be törvényesen. Az ügyet Rajk paran­csára egyszerűen letudták azzal, hogy a feltehetően kompromitá­lódott rendőrtiszteket eltávolítot­ták. Erről vallott egy korábbi tár­gyaláson a parancs végrehajtója. Nem egyszerre, három hullámban váltak meg a kommunista párt számára kellemetlenné vált emberektől. Lakos kapitány halála után két héttel menesztették negyed­magával Török Lászlót is. A rágal­mazással vádolt újságíró erre a tényre, meg Török László későbbi karrierjére alapozva sorolta Törö­köt a bűn részesei közé. Csupán az olvasó tájékoztatására: Török László ( Rajk halála után) Rákosi központi vezetőségének politikai munkatársa majd szentesi járási első titkár, később az MSZMP Csongrád megyei első titkára, volt a Csongrád megyei tanács elnöke, az OTP csongrád megyei igazga­tója, onnan vonult nyugdíjba. A tegnapi tárgyaláson meghall­gatták a_ ma már nyugdíjas Papp Lajost. O 1946 elején, mint a szen­tesi ifjúsági bizottság elnöke töb­bedmagával két ízben is szavazott arról, hogy mit szólna az ifjúság Lakos József fizikai megsemmisí­téséhez. A kérdést a megyei pb. munkatársa intézte hozzájuk. Az ifjak helytelenítették... Török László esetleges szerepéről semmit sem tudott mondani. A rágalmazási perben Nádor és védője több új ira­tot is becsatolt a meglévőkhöz, s kérték a bizonyítási eljárás folyta­tást. Ujabb tanúkat neveztek meg. Az újságíró védője utalt a Zété­nyi-Takács-féle törvényre, megje­gyezte, Nádor nem vállalkozhat arra, amit negyvenöt évig a kom­munista rendőrség elmulasztott. (Bár a perbe fogott, igazságkereső publicista a Lakos-ügyben e hét elején büntető feljelentést tett isme­retlen tettes ellen a szentesi kapi­tányságon.) A szegedi bíróság, jóllehet a bizonyítást befejezettnek tekintette, nem hozhatott hatá­rozatot, mert Nádor védője elfo­gultságot jelentett be a megyei bírósággal szemben is. Az elfo­gultság okául Török fiának munka­helyét (Csongrád megyei nyomozó iroda) hozta fel. M. E. KÖZÉLETI NAPLÓ HETFON A MÉRNÖKI KAMARA Csongrád megyei csoportja 15 órától tartja klubnapját a Szegedi Vízművek és Fürdők Tisza Lajos körút 88. szám alatti szabadidő­központjában. A kamara elnöksége számít az érdeklődő mérnökök részvételére. RÁKOS TIBOR, a 2. számú választókerület (Felsőváros) kép­viselője 17-18 óráig fogadóórát tart a Lila iskolában. DR. TICHY-RÁCS CSABA, a 14. számú választókerület (Alsó­város) képviselője 18 órakor lakossági fórumot tart a Rákóczi utca 11. szám alatt. ANNUS JÓZSEF országgyűlési képviselő a Szocialista Párt szegedi fórumán 17 órakor (Tisza Lajos krt. 2-4.) Fenyegeti-e külső veszély a Magyar Köztársaságot? címmel tart tájékoztatót, majd válaszol az érdeklődők kérdéseire. „Elképzelhető, hogy a jelöltek később együttműködnek" Ma kezdődik a legnagyobb ellenzéki párt kétnapos kül­döttgyűlése Budapesten. A tanácskozás két fő feladata meghatározni az SZDSZ politikai irányvonalát és megválasztani a szabaddemokraták új elnökét. A há­rom jelölt: Dornbach Alajos, Mécs Imre és Tölgyessy Péter. Szegedről hat küldött utazik, közülül Beck Zol­tánnal, a szegedi szervezet elnökével beszélgettünk. - Milyenek az elnökjelöltek esélyei? - A szegedi küldöttek most épp fele-fele arányban támogatják Dornbach Alajost és Tölgyessy Pétert. Persze az ott történtek, a programbeszédek még befo­lyásolhatják ezt. A kampány végére a programok meg­lehetősen közel kerültek egymáshoz. Alapvető kü­lönbség a három jelölt elképzelései között nincs. Ezért nem a programokra fognak a szavazók voksolni, ha­nem a személyekre. Mécs Imre esélye kevesebb, a két másik jelölt az igazi alternatíva. Szerintem Dornbach kisebb-nagyobb eltéréssel az eddigi SZDSZ-politikát folytatná, Tölgyessytől a tagság radikális változtatást vár. A különbség főleg a stílusban van. - A stílus azonban maga az ember. - Ez valóban lényegi különbség. A kérdés az, kitől várható, hogy az SZDSZ-et tömegpárttá alakítja, ki az, aki fölvállalja a tömegek várakozását. Ez inkább Töl­gyessytől várható. Azt gondolom, ha Dornbach győz­ne, a tagok egy jelentós része elfordulna az SZDSZ­től, és nem nyernénk potenciális új szimpatizánsokat. Ha Tölgyessy győz, akkor a jelenlegi vezetés egy ré­szét elveszíthetjük - bár ez egyáltalán nem biztos -, de a tagság elégedett lesz, és sokan, akik most nem kötődnek pártokhoz, felénk orientálódnának. Tegnap Szegeden több olyan telefont kaptam ismert, befo­lyásos emberektől, akik ebben az estben csatla­koznának hozzánk. -Például? - Nem szívesen mondanék neveket, de sokan vannak, akik fantáziát látnának egy Tölgyessy vezette SZDSZ-ben. És ma nem látnak. Elszürkültünk. - A mai vezetők közül viszont - épp Ön mondta ­szinte senki nem támogatja Tölgyessyt. Egyikük úgy fogalmazott: a törpék SZDSZ-e jönne létre. - Akik így nyilatkoznak, azok az óriások pártjának tartották az SZDSZ-t. Ha a mai helyzetet nézzük, nem biztos, hogy igazuk volt. Sok tehetséges ember van a pártban, akik nincsenek reflektorfényben. Egy ilyen egészséges őrségváltás jótékonyan hatna. - A kulcskérdés azonban mégsem az elnök személye, hanem az, hogy az SZDSZ határozott, népszerű alternatívát tud-e állítani a következő választásokra a koalícióval szemben. - Hét végén biztos alapos vita lesz, sok javaslat fog elhangzani. Az igazi munka azonban hétfőn fog kezdődni, azzal, hogy az új elnök hivatalba lép. - Az előzetes közvéleménykutatási adatok azt mutatják, hogy a párt véleménye megosztott, mindkét jelöltnek széles támogatói tábora van. De egyikük, ugye, győzni fog. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a vesztes is jelentős vezető pozíciót vállal? - Igen, mert mint mondtam, a programok nagyon közel állnak egymáshoz. A másik ok pedig, hogy mindhárman tisztességes kampányt folytattak, a maguk nézeteit ismertették, nem szidták a másikat. M. T. A miniszterelnök megint hallgatott Változatok egy koalícióra A Kisgazdapárt szombati kongresszusát követően sokan várták, hogy a hét elején fordulat következik be a kormánykoalíció életében. Akkor Cseh Sándor alelnök hívó szavára a jelenlévők egy emberként szavazták meg, hogy tárgyalásokat kell kezdeni egy jó alapú, a kisgazdáknak nagyobb politikai súlyt, „érdemi beleszólást" biztosító koalícióról, vagy szakítani kell az MDF-fel. Hétfőn és kedden a parlamenti „nagyüzem" azonban a szokásos keretekben folyt, csak a folyosókon és a sajtóban zajlott „számháború" azt illetően, hogy vajon összeverbuválódott-e elegendő számú - legalább tíz - képviselő ahhoz, hogy megalakulhasson a Torgyán József pártelnök vonalát és utasításait követni kész új, „párhuzamos" kisgazda frakció. Ez - legalábbis a mai napig - nem sike­rült. E viharok közepette a kisgazda szónokok - Országházon kívüli ­beszédeiben hetek óta oly hevesen támadott, sőt: Torgyán József által beperelt miniszterelnök hallgatott. Antall'József hű maradt önmagához, megőrizte politikai, vezetői stílusát, hogy tudniillik, azt hall meg, amit akar, és arra reagál, amit ő tart szükségesnek. Úgy tűnik, a kisgazda követeléseket és fenyegetéseket nem tartja erre érdemesnek. A kormányfő politikai és parlamenti matematikai okokból egyaránt jogosan vélheti úgy, hogy Torgyán József valójában nem fenyegetheti kormányát. Mindenekelőtt: hiába a legnagyobb párt - a taglétszámok alapján - a Kisgazdapárt, a következő parlamenti választásokig a tavaly tavasszal elért 12 százalék, s az ennek megfelelő számú képviselői hely a mérvadó. A tavaly tavaszi választások előtt a Kisgazdapárt - bízva saját sikerében - nyitva hagyta a kérdést, hogy az új, demokratikus Parlament­ben kivel kíván, kivel hajlandó együttműködni. Csak a választások első fordulója után, 1990. március 30-án állapodott meg az MDF, a Kisgazdapárt és a KDNP, hogy a szavazás második, döntő fordulójában összefog. Az MDF választási győzelmének estéjén Antall József a három párt koalícióját helyezte kilátásba, de ez még nem volt befejezett tény. A Kisgazdapárton belül már a március 30-i megállapodás után szenvedélyes vita tört ki. Prepeliczay István főtitkár puccsal vádolta a pártvezetőséget, köztük a választási szövetséget aláíró Balogh György alelnököt. Az MDF választmánya április 10-én felhatalmazta az elnökséget, hogy folytasson koalíciós tárgyalásokat az FKgP-ve! és a KDNP-vel, de két nappal később Antall József - az MDF III. országos gyűlésének jóváhagyásával - potenciális partnernek nevezte a Fidesz-t is. Az új Országgyűlés május 2-án tartotta ünnepélyes alakuló ülését, de ezt megelőzően, április 29-én két fontos dolog is történt. Az egyik, hogy a Kisgazdapárt új vezetést választott: eltávolították a főtitkári tisztségből Prepeliczay Istvánt, helyére Kiss Gyula került, míg pártelnökké az egymással vetélkedő, markánsabb és esélyesebb jelöltek helyett „békítőként" Nagy Ferenc Józsefet választották. S miközben a kisgazdák önmagukkal voltak elfoglalva, Antall József játszotta ki a „szabad demokrata kártyát", leendő koalíciós partnerei nélkül megkötötte az SZDSZ-szel azt a megállapodást, amely nemcsak a jövendő ellenzékkel szemben biztosított számára nagyobb parlamenti játékteret, hanem - a paktumot némi háborgás után tudomásul vevő - szövetségeseivel szemben is. Ez kiderült a kormánylista két héttel későbbi bejelentésekor: a Kisgazdapárt „kemény" egyéniségei közül csak Gerbovits Jenő került be a kormányba, de az 1991 januári kormányátalakításnál a „komp­romisszum-képtelen" Gerbovitsnak is távoznia kellett, s a „tárca nélkü­livé" lett Nagy Ferenc József utódául a Földművelésügyi Minisztérium élére Antall József választott kisgazdát a szakmailag felkészült, de a politikától távol álló Gergátz Elemér személyében. Ezzel, s az „elátkozott" kárpótlási törvénnyel a háttérben hirdette meg Torgyán József a Kisgazdapárt tekintélyének, súlyának helyreállítását célzó kampányát, amellyel idén júniusban megszerezte a pártelnöki posztot. A párt pozíciója azonban ma sem jobb, mint másfél éve. Antall József sohasem vetette el a „Fidesz-opciót" (egy kisgazdátlanított kormánnyal szemben a fiatal demokraták sem eleve engesztelhetetlenek), és az SZDSZ e hét végi elnökválasztása is szélesítheti a kiváló taktikus miniszterelnök játékterét. HAJDÚ ANDRÁS „Pártgazdák" Kovács Árpád, az Állami Szám­vevőszék főcsoport főnöke elmond­ta, a parlamenti pártok törekedtek pénzügyi, gazdasági rendszerük szakszerű, rendezett kiépítésére. A parlamenti pártok közül csupán a Független Kisgazdapártnál talált az ÁSZ rendezetlen elszámolást, szabálytalanságokat. A Parlamen­ten kívüli pártok esetében több szabálytalanságra is fény derült. A Magyarországi Szociáldemok­rata Párt esetében olyan súlyos szabály­talanságok derültek ki, hogy az ÁSZ elnöke a legfőbb ügyészhez fordult. Indítványozta, hogy a Leg­főbb Ügyészség a párttörvény alap­ján indítson keresetet a párt ellen, illetve a felelőssé tett személyekkel szemben tegye meg a szükséges intézkedéseket. A vizsgálat során feltárták, hogy Petrasovits Anna pártelnök 600 német márkáról nem tud semmilyen bizonylatot bemu­tatni, egyúttal összesen több mint 138 ezer forint, különböző utazá­sokra felvett összeget sem tud számlákkal igazolni. Ormándlaky Ernő, pártfőtitkár pedig 80 ezer forinttal nem tud elszámolni a párt­nak. emellett még 20 ezer forinttal tartozik az MSZDP-nek, amelyet azért vett fel a pártkasszából, hogy kifizesse a Magyar Műsorszóró Vállalat szolgáltatásait. Az ÁSZ­vizsgálat szerint Lugossy László pártigazgatót felelősség terheli, mivel nem végeztette el a szük­séges pénzügyi revíziókat a párt gépkocsijának használatával kap­csolatban, nem ellenőriztette a gépkocsivezetők különböző ügyeit.

Next

/
Thumbnails
Contents