Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-22 / 274. szám

Í{ATMANIJS) BÁTORSÁG, BARÁTOM! 4. Rajzolta: Varga Zoltán i i OTTHON MAGAZIN 1991. NOVEMBER 22. CSALÁD, ÉLETMÓD, SZÓRAKOZÁS, TÉVÉMŰSOR A tisztifőorvos tisztje Az idén márciusban fogadta el az országgyűlés az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatról szóló törvényt. Azóta az ország 20 tisztifőorvosa elfoglalta az 1950. óta gazdátlanul hagyott székeket és a kijelölt útirány szerint, újabb fogódzókra várva tervezgeti teendőit. Dr. Zimányi Máriát, Csongrád megye tisztifőorvosát arra kértem, vázolja a szolgálat feladatait és beszéljen saját elképzeléseiről. Mint egykor a Köjál A főként felügyeletet, ellenőrzést gyakorló intézmény továbbra is ellátja a korábbi Köjál feladatait. Ez nem jelent új kihívást a főorvos asszonynak, hiszen éveken át volt alkalma gyakorlati tapasztalatokat szerezni ezen a területen, méghozzá legutóbb igazgatóhelyettesi minőségben. Ismerve a megye szomorú egészségügyi statisztikai adatait, különösen az érdekelt, vajon tud-e tenni valamit a szolgálat az életmód okozta gyakori megbetegedések, a halálokok ellen. Az intézmény arra kapón fölhatalmazást, hogy kísérje figyelemmel, értékelje és - az újságíró számára nem közömbös szempont -, hozza nyilvánosságra az itt élő lakosság egészségi állapotának alakulását. Feladata az is, hogy megállapítsa: melyek azok a környezeti ártalmak, amelyek felelősek lehetnek egyes betegségekért. Az egészségi állapot és az ezt befolyásoló tényezők összehasonlító elemzésével igyekszik majd megállapítani, miként lehet megelőzni a károsodásokat. Minden ehhez szükséges eszköz természetesen nem áll a szolgálat rendelkezésére, de segítséget kérhet más szakemberektől is. így egyebek között megvizsgálhatja a természeti, települési, a lakó- és munkahelyi, valamint a társadalmi környezet emberi szervezetre ható fizikai, kémiai, biológiai és pszichológiai állapotát, esetleges káros hatását. Az ismeret azonban még nem minden: tudományosan megalapozott szakmai javaslataival ösztönözheti a hivatalokat a szükséges intézkedések megtételére, rendszeres információival pedig arra késztetheti a lakosságot, hogy önállóan, maga is módosítsa életmódját Feladata az egészségvédelem is Az egészséges létföltételek megteremtése érdekében egy-egy településen a szolgálat szakemberei dolgozzák ki a légszennyezés megengedhető normáit, az ivóvízre, a szennyvizekre, a talajtisztaságra, a környezeti zajokra vonatkozó, betartandó előírásokat. Feladata az is, hogy vizsgálja a hatáskörébe tartozó területen élők táplálkozási szokásait és az ezzel összefüggő betegségek gyakoriságát. Az eredmények alapján ajánlásokat dolgoznak ki a szakemberek, amelyek betartása révén csökkenthetők a tömeges megbetegedések. örvendetes, hogy miként a lakosság egészségi állapotáról valló adatok, a környezet szennyezettségét és a járványügyi helyzetet tükrözők sem órizendők hétpe csétes titokként ezután. Sőt, a törvény megfogalmazása szerint: „ Életet vagy egészséget veszélyeztető mértékű környezetszennyezésről, illetve járványról megállapított adatokat a szolgálat köteles nyilvánosságra hozni." A régi-új intézmény a korábbi Köjál-feladatok mellett egészségvédelmi tevékeny ségként magára vállalja a népbetegségek megelőzését szolgáló teendőket és az ismeretterjesztést is. Szakmai felügyelője a gyógyító-megelőző alapellátásnak, a család és nővédelmi, az anya- és csecsemővé delmi, az ifjúság-egészségügyi, a mentálhi giénés, az üzem-egészségügyi és sportorvosi szolgálatot ellátó intézményeknek. Mind emellett a tisztiorvosi szolgálatra hárulnak azok az igazgatási és koordinációs feladatok is, amelyeket korábban a tanácsok egészségügyi osztályai láttak el. Teendők a megyében - Ha ön szabadkezet kapna, és persze hozzá pénzt is, mit tenne elsőként a megye jobb egészségügyi ellátásáért? - kérdeztem a főorvos asszonyt. - Rögvest létrehoznék Szegeden egy megyei kórházat. Az csaknem tarthatatlan, hogy az oktatásra, kutatásra hivatott egye temi klinikákat rutinfeladatokkal terheljük. Álmom még egy mozgásszervi rehabilitációs bázis, lehet-e jobb helyet találni erre, mint a napfény és a fürdők városát? - Egyre védtelenebb lelkünk istápolására nem gondolt? - Dehogynem! Méghozzá főként a gyermekekére. Hihetetlen sokan küszködnek pszichés zavarokkal már iskolás korukban, anélkül, hogy bárki segítene rajtuk. Az egzisztenciális problémák növekedésével emelkedni fog a támaszra szoruló fölnőttek száma is, ezért mentálhigiénés programok sorozatát kellene indítani minden korosztály részére. Kis közösségeket befogadó gondozókat, családsegítő intézeteket kellene nyírni, ahol a jelenleginél több képzett szakember vezetné ki a kátyúból az ott megrekedteket. - Milyen jövőt szánna az egészségnevelésnek? - Nagy jelentőséget tulajdonítok a megelőzésnek, ismerve Csongrád megye tragikus mutatóit, és tudva azt, hogy a halálokok 30-40 százalékáért a helytelen életmód a felelős. Egészségkultúránk hihetetlenül elmaradott a fejlett országokéhoz képest. Az eredményes, tömegekre ható nevelésben jóval nagyobb szerepet szánnék az orvosoknak, a pedagógusoknak és a tömegkommunikációnak. - Ha mindezt sikerülne megvalósítania, elégedett lenne? - kérdeztem végül. - Ha a rehabilitáció és a megelőzés terén előrelépünk, igen. Hiszen erre kaptam megbízást. Chlkán Ágnes A városi ember szinte újjászületik, ha hét végén kimozdul a négy fal közül és kikapcsolódást keres a természetben. Ha nekünk, szegedieknek nincs is hegyünk, ahol jókora túrákat tehetünk, vannak városkörnyéki erdeink, van Tiszánk és néhány parkunk. Esztétikai élményt nyújtó, sétára csábító mindahány - egyelőre. S talán az is marad, ha vigyázunk rájuk. Ha vegyszerekkel, mérgekkel, oda nem illő szeméttel meg nem fosztjuk magunkat ettől a még meglévő, Isten adta ajándéktól is. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN „Tél szele hóval, faggyal jő" Szegedi környezetvédők a sózás ellen Ismert az évenként visszatérő probléma: míg a gyerekeknek mulatságot, az őszi vetésnek védő takarót jelent a hó, az autósoknak és a gyalog közlekedőknek csúszkálást, balesetveszélyt, bosszúságot. Bosszankodnak a környezetvédők is, mert az utak, járdák sózása hatalmas károkat okoz. Tönkreteszi az autók alvázát, az útburkolatot, a föld alatti csatornákat, vezetékeket, épületek alapját. A talajban mérgezik, .kiégetik" a növényzetet. Gyakran láthatjuk az út menti fák leveleit már a nyár közepén sárgulni, elszáradni. Itt. Szegeden gondolnunk kell a Tiszára is. A csatornákból a folyóba ömlik a sós hólé, tovább pusztítva az amúgy is kihalófélben lévő vízi élővilágot. Miért ilyen ártalmas a közönséges konyhasó?A só a vízben - a hólében ionokra bomlik. Az így keletkező klorid-ion nagyon „agresszív". A legkülönfélébb elemekkel és vegyületekkel képes reakcióba lépni. Nagy mennyiségben mérgező hatással van az élő szervezetekre, a fémeken korróziót okoz. A sós víz fagyáspontja -8 Celsius-fok, tehát ennél alacsonyabb hőmérsékleten sószórással sem olvasztható fel az utakról a hó és a jég. Mindezek ellenére Magyarországon még mindig a sózás a legelterjedtebb, és szinte egyedül használatos technika a téli közlekedés biztonságosabbá tételére. Be kell látnunk azonban, hogy a környezeti szempontokat manapság már nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha gyermekeinknek még lakható világot akarunk átadni. A sóval (és egyéb vegyszerekkel) történő környezetszennyezés csökkentése közös érdekünk és közös felelősségünk. Szeged város közgyűlése a környezetvédelmi bizottság kezdeményezésére szabályozni kívánja a hóeltakarítás, sfkosságmentesítés rendjét. A rendeletterv szerint sót (homokkal 1:3 arányban keverve) csak a nagy forgalmú, főbb utak síkosságmentesítésére szabad használni. (Ebbe a kategóriába tartoznak pl. a tömegközlekedés útvonalai, az élelmiszer-szállításra használt és a kórházakhoz vezető utak, hidak stb.) A kisebb forgalmú utakon szükség esetén sómentes homokkal lehet érdesíteni a burkolatot. Az épületek előtti járdák és egyéb gyalogutak takarítását is vegyszermentesen kell végezni. A hó elseprése után homok, fíirészpor, salak szórható a nedves felületre, így az még fagyban is csak kis mértékben csúszik. E rendelet bevezetése a kiszórt só mennyiségét mintegy harmadára csökkentené anélkül, hogy fennakadást okozna a város mindennapi életében. A forgalom sebessége a nem sózott, kis utcákban csökkenne ugyan, de nem pusztulna ott tovább az oxigént termelő, port megkötő, nyáron enyhet adó és szívei-leiket gyönyörködtető növényzet. A járdák takarítása biztosan több időt igényel, mintha sóval hintenénk be, de így nemcsak a talajt, a növényzetet, az épületeket lehet megóvni a só káros hatásaitól, hanem önmagunkat, egymást is a latyaktól, és persze a cipőnket a „sóvirágoktól" Mindannyiunk kötelessége az emberi környezet védelme, ennek érdekében néha" fel kell adni megszokott kényelmünket. Az épen maradt, egészséges természet bőséges kárpótlást jelent a városlakónak ezért a csekély áldozatért.