Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-22 / 274. szám

Mintha a kórházi ágynál ácsorogna: anyja vékony karját látta a párnán pihenni, feje és szíve aléltan, szeme bekötve, ismeretlen világot hordozva magában, és nyomtalanul eltűnni akarván az öregek otthonában... Megborzongott a gondolattól is, hogy az ő anyja, aki úgy tudott nevetni, hogy kacagása a felhőtlen kék égnél is felhőtlenebb eget ígért, - most ott fekszik egy fehér ágyon, s elmenekül az otthonától... A gázon kuktában fortyogott a marhanyelv. Gábor elzárta a gázt, végignyitogatott minden fiókot és minden szekrényajtót. Mindenütt rend, a fazekak tisztára súrolva, a poharak fényesre törölve. Az éléskamrában, amelyik azelőtt lomtárra, vagy szerelőműhelyre hasonlított inkább, most csakugyan kenyér volt, fehér szalvétával letakarva, liszt, cukor, só a polcokon; savanyúságként uborka. Megállt az előtt a herendi porcelánból készült porcelántál és vizeskancsó előtt, amelyet eddig még soha nem látott tán, vagy legalábbis nem ilyen „fényes-ragyogó" állapotban. Élmény volt ez a tál a vizeskancsóval, és talán érték is, régiségként is újdonság. Úgy könyvelte el magában, hogy ez a tál a kancsóval - családi ereklye. Az anyja féltve őrzött kincse. Holott, ha szabályszerűen gondolkodott volna, anyjának nem lehetett családi ereklyéje, mivel szegénynek talán családja sem volt, és féltve őrzött kincse se lehet, mert anya lététől idegen a tárgyak tisztelete. Anya egy nagy, lebegő, szárnyavesztett madár, amelyik Óperenciás tengerek felett úszott a levegőben, égig érő hegyeken átúszott a felhők felett számytalanul, nagy szemüveggel, hogy rácsodálkozzék egyre-másra; születendő gyermekeire, hogy búcsú nélkül vergődve, egy emberi roncstelepre, az öregek otthonába meneküljön ötvenhat éves korában... A konyha elsötétült, majd világosságözön villant, holott nem is csavarta fel Gábor a villanyt; ugyanakkor mintha fényképezőgép kattant volna? Mi készül itt?! Kirohant a ház elé, s mivel teremtett lelket sem látott, lábnyomok után kutatott, de hasztalan. A ház körül kialakított terméskőjárda vizes síkossága, s a járda előtti sár sem mutatott emberi lábnyomot. Távolabb, amerre a szem ellátott, ünnep előtti csend, sehol zavaró momentum. (A levél kavart volna fel ennyire? A szülők megromlott viszonya felnőtt gyermekeikre nemigen szokott hatni! Mégis, anya kitárt karokkal, sírva integet egyre képzeletemben... Micsoda hülye ellágyulás! Ketten nyilván egészen másképpen mérik az együtt töltött éveket. Apa titokzatos-független DÉR ENDRE Szégyen vagy szerelem (4) „Ó, ajtónállók éje! Kinyitlak végre ma, zár!" (Óegyiptomi verstöredék) volt mindig, anya pedig tele volt meg nem valósítható tervvel. Tulajdonképpen jól kiegészítették egymást, soha hangos szót nem hallottam ebben a házban.) Körülnyargalta a kúriát, ám semmi gyanúsat nem észlelt. Visszament a konyhába. A kávéfőzőt a gázon találta, kormosán, kinyitni is alig lehetett, ráadásul a beléégett kávét is ki kellett vacakolni belőle... De miért ír anya ilyeneket? Az ablakhoz ugrott. (Lehetséges, hogy megint motorzúgást hallok!) Minden azért nem lehet a képzelet játéka!... A vörös színű paróka, aztán a férfiing, meg az ismeretlen cipők az ágy alatt... Kifutott az előszobába, megnézni a székre vetett férfi télikabátot és az idegen ballont. Eltűntek. Az előszoba sarkába hajított férfizokniknak is nyoma veszett. S a fiatal férfi az emeleti egyes szobában! És miért fényképezett valaki az ablak előtt?! S ez a levél is! Apa látta-e? „Elmegyek... nem akarok élni... ha erőre kapok, felvételemet kérem az öregek otthonába...,, Gábornak a hisztériás sírógörcsök jutottak eszébe, amelyek olykor az anyja szobájából szűrődtek ki, akárcsak a föld legmélyebb rejtekéből... Majd világgá rohanások, zuhogó esőben. Nemegyszer futott ő is ilyenkor az anyja után, s látta, hogy az, hallgatva az ész szavára, az eresz alá állt, éppen az apja ablaka alá... Az ablak odafönt, a kivilágított szobában nem nyílt ki ugyan, de ő, az eszelős kamasz, rángatni kezdte az anyját, maga előtt lökdösve, csupán sejtve a belső vihar okából valamit... Erőszakosan tolta maga előtt az erőtlen testet. -Nem megyek! - De jössz!... Tovább ráncigáltacibálta az anyját, féleszűnek, bolondnak titulálva. Az pedig lerogyott a sárba, szinte eggyé olvadt az eliszaposodott hordalékkal... Amíg Gábor az alagsorban kapkodott, s buzgólkodott töprengve, odafent támadás és viszonttámadás váltakozott? - Az én időmben, kérem - mondta az öreg - mindenki beleszületett egy lehetőségbe. A családján keresztül, hogy úgy mondjam, a kasztjához tartozónak érezhette magát, megvoltak az esélyei, hogy apjának nyomdokát folytathassa, és az illető boldog volt. Teljesültek az álmai, tudta, mire vágyódhat és más nem is jutott eszébe. De ma, kérem, azt mondjuk, mindenkiből minden lehet... Itt ellentmondás van! A maga szülei micsodák? - Meghaltak. - Na jó, de mik voltak?!... Meghaltak? - kissé értetlenül fürkészett Pötyire. - Apám betonozó volt. Anyám vallásos. - Hogy mért épp így jellemezte őket? Talán az egyszerűség kedvéért. Úgy érezte, így mindent magvasan összefoglalt. - Milyen betonozó? - Jó. Szívvel-lélekkel tett mindent, amit tett. - Meglehet... - gondolkodott el az öregember. Pötyi sehogy sem tudta elképzelni, hogy Gábor valaha is ilyen lesz. - Apám a mesterségének és a családjának élt. - És hogy halt meg? - Az aljzatbetonozás kubikolással jár. A szíve... - Hogy mondta?! A szíve? Szíves is volt?! - Metsző gúny volt az öreg szavában. Pötyi törékenyebbnek érezte magát, mint bármikor máskor. Ilyen nyers hanghordozással ő nemigen találkozott azelőtt... Zavarta a férfi arcán a leplezetlenül előtolakodó kíváncsiság. S ez ingerlékennyé tette, akaratlanul is. Szédülni kezdett, mint bármikor, amikor úgy érezte: védekeznie kell. Valahogyan védenie kellene magát. Talán azért, mert idemerészkedtek? Mert senkijük sincs? S úgy gondolhatja az öregember: rászorulhatnak, vagy rá akarnak szorulni... - Nekünk mindenünk megvan, kérem. Tanulhatunk és minden lehet belőlünk, ha képesek vagyunk kiharcolni magunknak. - Csakhogy maga nem harcra termett. - Gondolja? Küzdeni akarok, ahogy az apám küzdött. - Van értelme? Az apja ugyan mire jutott a nagy igyekezetével?... - Dolgozni akarok. Mindig. Alkotni. A lehetőséget akarom. Talán grafikában, esetleg a szobrászatban kiugorhatok. A női idomokban rejlő, alkalmazkodó, finom lágyság, a test rugékony, dinamikus összefeszülése a lágysággal még nem eléggé kidolgozott téma... - Tehát külföldre akar menni. -Nem! - Nem elég tehetséges talán, vagy... férfivel az oldalán könnyebben menne? Megint forogni kezdett Pötyivel a világ. Felugrott. Az asztalon heverő, szanaszét hajított papírlapok, nyelvkönyvek röhögve röpdöstek körülötte. Az öreg felállt, hidegen nevetett. - Maga nem lehet a Gábor apja! - Nem is vagyok az! Éppen ezt szerettem volna megmondani magának. Pötyi visszaült a székre és nyugodt, egyenes tekintettel figyelte az öregembert. - Mit akar nekem mondani?! Olyan hangon tette föl a kérdést, mint akinek jogában áll tudnia mindent, és olyan hangsúllyal, amellyel érzékeltette: semmit nem hisz el ennek a vénembernek. - Tessék, olvassa el. - Az öregember átadott egy borítékot, melyre a következő volt írva: „Amikor egy lány megjelenik a láthatáron." - Tessék, bontsa föl! Pötyi remegő ujakkal szakította fel a borítékot. - Nem, mégsem. Ez nem nekem szól. El kell olvasnia! Tulajdonképpen már régen túlhaladott rajta az idő. Egy kicsit elszámoltam magam. Látni fogja olvasás közben. Pötyi elsárgult lapot vett a kezébe, melyen a következők voltak. "Gábor Fiam! Amikor eléred tizennyolcadik évedet, olvasni fogod élettörténe tedet. Bizonyos Szabó Vencel nevű kubikos volt az apád... Pötyi reszketett. Nem tudta tovább folytatni a levél olvasását. „Bizonyos Szabó Vencel nevű kubikos..." Összefutottak előtte a megsárgult betűk. „Bizonyos Szabó Vencel..." - Valami baja van, kisasszony? Igyék egy pohár vizet... Tessék. Hogy hívják magát? (Folytatás a jövő pénteken) LETMOD MAGAZIN Nátha ellen A gyógynövények segítenek Egészségvédelem - ecettel A Kossuth rádió Világkosár című műsorában hallottam, hogy a fogszuvasodás baktériumok útján terjed az anya és csecsemője között. A szakember javasolta: a csecsemők fogazatait ne fogkefe és fogkrém használatával tisztítsuk, hanem egy flanelldarabbal. Véleményem szerint, a felnőttek és gyermekek esetében is eredményesebb lenne a fogápolás, ha a jelenlegi „bacilusgazda" fogkefe helyett a fogazatot egyszeri használatú gézcsomóval tisztítanák, a fogkrém helyett pedig megfelelő hígitású, porlasztott háztartási ecetet használnának. Eredménye: beteg fogak esetében is jó. A hemöopatikus módszerrel felhasznált háztartási ecet külsőlegbelsőleg, tetőtől-talpig, az egészség megóvásában - az egyéni védekezést teszi lehetővé, a külső környezeti károsodás kivédését biztosítja, és nem kell az orvost, az orvosi rendelőt felkeresni'kisebb jellegű problémákkal, így megvalósítható lenne az, hogy az orvosnak a tényleg beteg emberek számára, az alapos gyógyítás céljára több ideje maradna. Elmaradhatna a fölösleges gyógyszerszedés. Sokat beszélünk a környezetszennyezés okozta egészségkárosodásról, de jóval kevesebbet arról, hogy miként lehet az ellen védekezni, főleg egyénileg, egyszerű módon, káros következmé-nyek nélkül. A háztartási ecetet az ember több ezer éve használja élelmiszer tartósítására, az egészség ápolására. Jómagam fogápolásra is alkalmaztam, úgy érzem, eredményesen. Mi okozza a fogak megbetegedését? A sült és főtt ételek fogyasztása, a fogkrém használata pedig azáltal, hogy megváltoztatja a szájüreg kémiai állapotát. A fogkefével folyamatosan látjuk el bacilussal és penészgombával a nyálkahártyát, fogazatunkat. A következmény: fogszuvasodás, fogínygyulladás, fogínysorvadás, fogágybetegségek, fogkő. Mi mindennek a magyarázata? Ha a nyál pH-értéke megváltozik, kóros elváltozások keletkeznek, amelyekért á szappan tartalmú fogkrémek, a mosogatószerek, a rosszul öblített evőeszközök, edények, a belélegzett szennyezett levegő a felelős. (A dohányfüst pH-értéke 8-10, a kipufogógáz pH-értéke 8-12.) A megnövekedett pH-értékű nyál fogakat védő képessége megváltozik. A nyál normál pH-érték mellett képes a fogak felületét folyamatosan megvédeni. Olyan üvegszerű védőréteget képez, melynek a törésfelülete hófehér, és igen kemény. Ha a fogkrémet használjuk, akkor a fogkrémben lévő iszapolt krétapor ezzel a nyálban lévő, előbb említett anyaggal a fogak tövére cementálódik. Ugyanakkor a fogfelület védelmének biztosítása elmarad, és a fog elkezd szuvasodni. De a gennyes fogínygyulladás, a kínzó fogfájás feltételeit is a fogkefe, fogkrém hozza létre. A pH-érték növekedhet a nyálban, a könnyben, az emésztőnedvekben, a vizeletben, az ízületi folyadékban, a gerincfolyadékban és a vérben, és ez kóros elváltozásokkal jár. A fogtisztítással kapcsolatos módszeremet próbáltam már szabadalmaztatni is. A TV Szegedi Körzeti Stúdiója felvételt készített a gyakorlati végrehajtásáról. Mindkét próbálkozásom sikertelen volt, úgyhogy csendben maradtam. A rádióban elhangzott riport késztet arra, hogy ismét fölhívjam a figyelmet az ecet áldásos hatására. Alkalmazásával megelőzhetők a náthával kapcsolatos szövődmények (torok-, légcső- és tüdőgyulladás); a cukor, keményítő emésztésével kapcsolatos panaszok; az ízületi rendellenességek; a bélzavarok; a gyomorégés; a szemzavarok (pl. kötőhártyagyulladás); a lábgombásodás; a hajzsírosodás; a bőrfelületen keletkező sérülés elgennyesedése. A bőrfelületnek természetes nedvességés zsírtartalmat biztosít, mosás, mosogatás, olajos munkák után alkalmas a kéz ápolására minden kéztisztító használata nélkül. ÉRSEK KÁLMÁN A mi éghajlati viszonyaink között a tél és tavasz közötti időszak időjárása igen változatos. Hol havazik, hol melegen süt a nap, vagy hideg szél fúj, máskor az eső esik. Ézért ebben az időszakban nagyon sokan megfáznak. Amikor az első kaparást érezzük torkunkban, vagy pedig szüntelenül tüszszentünk, hol fázunk, hol pedig izzadunk és melegünk van, ajánlatos azonnal elkezdeni a megelőző kúrát. Ilyenkor ugyanis még jó eshetőség van arra, hogy háziszerekkel, gyógynövényekkel kikúráljuk magunkat. így a megfázás nem hatalmasodik el rajtunk, nem kell nehéz gyógyszerekhez folyamodni. Náthánál igen hatásos a kamillás inhalálás. Két evőkanál kamillavirágteát öntsünk le egy liter forrásban lévő vízbe. Fejünkre borítsunk egy törülközőt, és így hajoljunk a gőzölgő tál fölé, a gőzt mélyen lélegezzük be szánkon és orrunkon keresztül. A gyógyszertárakban recept nélkül kapható orrkenőccsel kenjük be orrunkat. Ez csökkenti a gyulladást és fertőtlenít. Torokfájásnál a hideg vizes borogatás (óránként cserélendő) régen bevált háziszer. Már a meghűlés első jelénél gargarizáljunk összehúzó és hurutoldó, például kamilla és zsályalevélből készült gyógyteákkal. A kamillavirág- és a zsályalevélteát keverjük össze. A keverékből egy evőkanál teafüvet öntsünk le egy csésze forrásban lévő vízzel, tíz percig beföldve hagyjuk állni, majd szűrjük le. Naponta többször gargarizáljunk az így elkészített meleg teával. Náthánál is az orr kezelésén kívül - gargalizálással védjük a szájüreget és a garatot. Köhögésnél hurutoldó és köptető hatású teákból készült inhalálás segít. Ilyenek a kakukkfű, édesgyökér, kankalin, ökörfarkkóró, madárkeserűfű. A hársfavirágból vagy hibiszkuszból készült tea fogyasztása (lehetőleg mézzel ízesítve) csillapítja a köhögést. A gyógynövényboltokban is többféle köhögést csillapító teakeveréket kaphatunk. Ha gyenge láz is fellép, igyunk fűzfakéregteát, amely jó lázcsillapító, és csökkenti a megfázásnál fellépő fejés torokfájást. Egy-egy forró csésze hársfa- vagy bodzavirágtea elfogyasztása és meleg pakolás a mellkasra megakadályozhatja a meghűléses betegség kifejlődését. V. Zs. A titokzatos arzén A Chemische Rundschau német és amerikai tudósok nemrég végrehajtott kísérletsorozatai alapján arról számol be, hogy az arzén, melynek leginkább mérgező tulajdonságát ismerjük, megfelelő adagolással igen jó hatást gyakorol az életkorra. Az arzén fogyasztásával meg lehet hosszabbítani az évek számát, s az is bebizonyosodott, hogy rákellenes hatása van. Az állatkísérletek során igazolták, hogy az így kezelt alanyok mindemellett előnyösebb külleműekké váltak. Kultúrtörténészek a megmondhatói, hogy az arzén emberi fogyasztása szinte időtlen idők óta szokás volt. Többnyire azzal a magyarázattal találkozunk, hogy - például az ókori Rómában - a szervezet hozzászoktatásával éppen az arzénnal történő megmérgezés esélyeit csökkentették császárok, arisztokraták, hivatalnokok. A középkor során is megmaradt ez a szokás. Egyes lexikonok az arzén fogyasztásának külön szócikket is szentelnek, így a Palias Nagy Lexikona azt írja, hogy tiroli és stájer pásztorok körében divatos, mert így könnyebben, vagyis ziháló lélegzés nélkül győzhetik le a hegymászás fáradalmait. Még különösebb, hogy fiatal leányok és asszonyok is rabjai ennek a szokásnak, mert általa telt idomokra, fénylő szemekre és feszes bőrre lehet szert tenni. Kis dózisokkal kezdik, s a halálos adag sokszorosára is felmehetnek, ám a szer szedésének abbahagyása veszedelmes elgyöngüléssel jár. Ezen a tájon - de másutt is - szokás a lovakat arzénnal etetni, hogy kövérek és fényes szórűek legyenek. A lexikon múlt századvégi állapotot ír le, manapság - lehet azért, mert a szépségideál karcsúsodott, vagy más ok miatt, de - nem hallani ilyen szokásról. A múltból is inkább a híres „arzénes gyilkosságok" emlékezete maradt fenn, s amint Ráth Vég Istvánnál olvashatjuk, művelői gyakran éppen a szebbik nem képviselői voltak. Az arzén méreg, s mint ilyen, orvosság is egyben. Fertőtlenítő hatása miatt kenőcsök formájában igen gyakori gyógyszere fertőző bőrbetegségeknek, de alkalmazása ennél szélesebb körű. A parádi, Ilona-völgyi forrás vizét gyógyszerként említi a lexikon. Csontbetegségek és ideges görcsök gyógyításában is hasznosnak találták. Könnyelmű alkalmazásának tragikus példái közt szerepeinek esetek, amikor mint patkányméreg, légypapír, arzénes festékkel színezett gyermekjáték okozott mérgezést. Manapság a szőlőművelésben mint permetezőszer használatos. Szüret idején a tőkéről fogyasztott gyümölcs - mosatlanul - tartalmazhat, főleg gyerekre, veszélyes mennyiséget. Hányást, hasmenést okoz, szomjúsággal, a torokban jelentkező kaparó érzéssel jár. Azonnal orvoshoz kell fordulni ilyen esetben. Izzasztókúra, melegpakolás, a merevedő izmok masszírozása jót tesz. de a megoldás az ellenanyag, amelyet az orvos ismer. HT PRESS