Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-18 / 270. szám

HÉTFŐ, 1991. NOV. 18. RIPORT 5 Ha nem fog kézen amit megfogok... - Éppen ezért nem készült el a város szociális térképe, felmérést sem végzett senki. A számítógépes nyilvántartásra is csak most tértünk át - mondja Oláh Julianna, a Polgármesteri Hivatal Népjóléti és Egészségügyi Irodájának vezetője. Azt tanácsolja, forduljak a védőnőkhöz, ők mindennapos kapcsolatban vannak a családokkal. Egy szobában tizenöten A Kisdobos utcai gyermekorvosi rendelőben két olyan védőnő mesél, akiknek körzetei nem tartoznak az előkelő negyedek közé. - Higgye el, sokan elképzelni sem tudják, milyen körülmények között élnek emberek. Sok család annyira szegény, hogy ruhára sem telik, a gyerekek meztelenül szaladgálnak. Előfordul, hogy ha a beteg gyereknek felírok valamilyen gyógyszert, három-négy nap múlva sincs kiváltva, mert nem kaptak még pénzt, családi pótlékot, munkanélküli segélyt. Körzetem egy részében a padló kőből van. Sok a teljesen komfort nélküli lakás, néhol víz csak a harmadik udvarban van. Volt olyan, hogy egy csecsemőt bent a lakásban megharapott a patkány, ezért a gye­rekeknek rendszeresen adtunk veszettség elleni oltást. Ezekben a lakásokban néhol 15-en élnek, van, ahol 12 gyerek van, és még a nagymama is ott lakik. Négy ágyon alszanak ennyien összezsúfolódva, máshol leterítik a földre a pok­rócot. El lehet képzelni, hogy lehet itt tisztálkodni, és mi minden zajlik a gyerekek előtt. Persze vannak olyanok is, akik igyekeznek rendet, tisztaságot tartani, évente kime­szelnek. Az étkezési kultúra teljes hiánya jellemző, rendkívül egész­ségtelenül táplálkoznak, és mivel nincs asztal, a földön, lábasból esznek. A Köjál ellenőrizget néha, de teljesen tehetetlen. Rendkívül egészségtelen életmódot folytatnak, korán kezdik a nemi életet, isznak, dohányoznak. Ezért nagyon gyakori a légúti megbetegedés, a tü dőgyulladás, a gyerekek azonnal megfáznak. A tetvesség is általános, még a felnőtteknél is. - A gyerekeknek van-e kilátásuk arra, hogy másképp éljenek majd? - Szerintem a gyerekeikre is ugyanez a sors vár, elsősorban azért, mert a legtöbben tanulatla­nok. Nem mintha szellemi fogya­tékosok lennének, de gyermek­korban nem nagyon foglalkoznak velük, csak kicsapják őket az ut­cára, elküldik a kocsmába, csendre intik. Játékaik szinte egyáltalán nincsenek, ingerszegény környe­zetben pedig nem alakul ki a gyerekekben az érdeklődés. Még óvodába sem íratják be őket, mert a kiközösített gyerekek sírnak, - Amelyik barátunk panel­lakásból jön ide meglátogatni, azt mondja, ne panaszkodjunk, nagyon szépen élünk. Csak éppen azt nem tudják, mi ennek az ára. A férjem az egyetemi diplomájával gumi­csizmában fizikai munkát végez évek óta, reggel héttől este hétig dolgozik. Ezért én egyáltalán nem számíthatok rá sem a háztartásban, sem a gyerekfelügyeletben, ki sem tehetem a lábam a lakásból egye­dül. Sehova nem megyünk, a lehető legegyszerűbben élünk. Élelmet anyukáméktól, a kertjükből ka­punk, a gyerekruhákat is mi varrjuk. Láthatja, milyen kis maradék darabokból van össze­rakva az a nadrág. A lengyelpiacon vásárolunk, a barátoktól kapunk cipőt a fiúknak. Hát így jött össze ez a lakás, önerőből, saját kétkezi munkánkkal. Kellett, mert egy harmincvalahány négyzetméteres panelban laktunk a három gye­rekkel. Van 800 ezer forint tarto­zásunk, 200 ezer tanácsi támogatás, 500 ezer forint hitel, és százezer tartozás a szüleimnek. 18 darab nadrágpelenka 400 forint, és három kell belőle a gyereknek egy nap, ruhapelenkából meg húszat kellene mosni naponta. Hát így élünk. Harmincezer kérelem - Milyen lehetőségeik vannak a szociális támogatásra? - fordulok ismét a Polgármesteri Hivatal Nép­jóléti és Egészségügyi Irodájának vezetőjéhez, Oláh Juliannához. - Tavaly tízezer kérelmet nyúj­tottak be hozzánk, úgy tűnik, idén ennek háromszorosát is elérjük, rendszeres időskorú segélyben részesül 510 fő, a kifizetett összeg 26 millió forint. A rendszeresen segélyezett kiskorúak száma 640, a kifizetett támogatás (pl. beis­kolázási segély) 22 millió. Rend­kívüli segélyként az időseknek és a felnőtteknek 31, a gyerekeknek 32 milliót fizettünk ki. A mozgás­sérülteknek juttatott támogatás 10 millió, a krónikus betegeket gondozó családtagoknak kifizetett ápolási díj 7 millió forint. Ezen kívül van tejjegy természetbeni juttatásként, ami szerencsésebb megoldásnak tűnik, mert bizto­sabban célhoz ér. Szerencsére a szociális helyzet általános romlá­sával bővül az állami támogatások köre is. Tudjuk, hogy a hatékony támogatáshoz ismerni kell a lakosság szociális helyzetét, ezért a Polgármesteri Hivatal megkezdte a családsegítő hálózat kiépítését... KECZER GABRIELLA Lerobbant, régi ház a Cserepes soron. Kívülről alig hinni, hogy lakik itt valaki. A kapualjban, az udvaron szemét, a házfalakon penész és salétrom, itt-ott hulló vakolat. A három ,.szobás" első emeleti lakást három család lakja, hat felnőtt és két kicsi gyerek. Az egyik szobában két ágy, egy a felnőtteknek, egy a gyerekeknek, asztal, alatta zsákban krumpli, lavórban piszkos pelenka, cserépkályha, szekrényben ruhák, edények. A másikban ruhaszárító kötélen gyerekruha és egy felakasztott villanykörte. Az ágy mellett asztal, rajta tányér. A harmadikban az ablakon üveg helyett fólia, pereg a vakolat, doh és nedvesség. A fürdőszobában a kád és a mosdó nem használható, mert a víz lefolyik a földszinten lakókhoz. Nyomor, szegénység - évtizedeken át nem lehetett beszélni róla. ezért úgy vannak vele, hadd játsszon inkább otthon, a sárban. A kisegítő iskolák hat osztályának elvégzését is nagy dolognak tartják, középiskolás gyerek egyetlenegy sincs az én körzetemben, nem is igen tudnának tanulni ilyen körül­mények között. Már 13 évesen házasodnak, csak úgy, a saját hagyományaik szerint. Az első tíz év a gyerekek életében megha­tározó, átveszik a szokásokat, a gondolkodásmódot. Akik valahogy több pénzhez jutnak, azok sem tudnak okosan élni a jobb helyze­tükből adódó lehetőségekkel. - Tudnának-e változtatni ezek az emberek a sorsukon? - Ebbe a körzetbe leginkább az olcsó albérlet miatt költöznek a szegények, a régi, lepusztult há­zakat olcsón tudják kibérelni olyanok, akik egész életükben albérletben laknak. Sokan vidékről jönnek be munkalehetőség remé­nyében. Egy részük maga is tehet arról, hogy ilyen helyzetben van, meg sem próbál elhelyezkedni, csak támasztja az ajtófélfát, meg issza a sört. Némelyek a segé­lyekkel is visszaélnek, mert senki nem ellenőrzi, hogy mire költik, élelemre, ruhára, gyógyszerre, játékra - vagy italra. A rafi­náltabbak rájöttek, hogy ha nincs munkahelyük, de van sok gyere­kük, akkor kapnak segélyt, igé­nyelnek is többfélét. Mi meg mit tehetünk, kitöltjük a környezet­tanulmányt, helybenhagyjuk a kérelmet, hiába látjuk, hogy ott áll az autója a ház előtt, vagy tudjuk, hogy valutázik. Nekünk másnap is ki kell menni oda, meg harmadnap is, és ném vihetünk rendőrt magunkkal. Ezekben a csalá­dokban azután a gyerek is hamar megtanulja, hogy ügyeskedni kell, kijárni a piacra lopni, hazudni, sírni, mert akkor támogatnak. Öröklődő nyomor - Biztosan sokan vannak, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe. - A többség helyzete valóban teljesen kilátástalan, nem is tudna rajta változtatni. Képzetlenségük miatt őket küldik el először munkaerő-leépítés esetén. Megpró­bálnak megélni a minimális ke­resetükből, küszködnek, és azért nem kapnak segélyt, mert van munkahelyük, fizetésük. A hozzám tartozó családok 80 százalékának írhatnék segélykérelmet. Akiknek rendszerváltás óta pedig rohamosan romlik a szociális helyzet. A szegénység folyamatosan, egyre bővülve termeli újra önmagát. Tíz nap fedél Amikor a Cserepes sori lakásban leültetnek a szoba egyetlen ülő­alkalmatosságra, az ágyra, papírt tesznek elém. Az IKV értesíti a három családot, hogy tíz nap alatt hagyják el a lakást, mert önkényes lakásfoglalóknak minősülnek. A levélben ez áll: ha a felszólításnak nem tesznek eleget, a Körtöltés melletti kiserdőbe költöztetik ki őket, a gyámügy pedig állami gondozásba veszi a gyerekeket. - Miért veszik el a gyerekeket, amikor rendesen eltartjuk őket? Nekem is van munkahelyem, ahon­nan most támogatást kapok, a fér­jem is dolgozik, a védőnő is meg­mondhatja, hogy gondozzuk a gyereket - fakad sírva az asszony. - Hol talál három család havi 1500 forintért albérletet? A férjemet meg februárban el akarják vinni katonának, miből fogunk akkor élni, albérletet fizetni? Mind­annyian állami gondozottak va­gyunk, nincsenek szülők, akik segíthetnének. Megpróbálunk mi rendesen élni, de nem megy. Most meg kitesznek az erdőbe az összes holminkkal együtt. Lakik itt olyan is, akinek kivették a veséjét, most aludjon a szabad ég alatt? Nagy nehezen kibontakozik a történet. A lakást az egyik asszony apjának utalta ki a tanács szociális szükséglakásként. Az apa befo­gadta a három családot, de nem fizetett lakbért. Amikor elköltözött, a három család ottmaradt, és felajánlották az IKV-nak, hogy átvállalják a tartozást, és be is fizették az esedékes lakbért. De mivel a lakást nem nekik utalták ki, most ki kell költözniük. Levéllel fordultak már szinte mindenhova, választ nem kaptak. - Azoknak bezzeg, akik nem dolgoznak, hanem valutáznak és itt árulnak a piacon, sokkal könnyebb - vonják le a következtetést. A talponmaradás ára Két utcával odébb takaros társasházban, szép, háromszobás lakásban él egy pedagógusházas­pár, három kisfiúval. A gyerekszo­bában ülünk le. nincs lakásuk, azoknak azért, mert albérletben vannak, akiknek meg van, azoknak azért, mert a fizetésü­ket elviszi a rezsi és az adósság, ruhát meg a Vöröskereszttől kap­nak. Ha beteg lesz a gyerek, belerokkan a család, mert drága a gyógyszer, a táppénzből nem tudnak megélni, és nem is nagyon merik túl sokszor igénybe venni, mert féltik a munkahelyüket. - Ebben a körzetben sok a debil és az imbecil, és a szellemi fo­gyatékosok általában egymásra találnak. Ragaszkodnak ahhoz, hogy gyerekeik legyenek, akik azután öröklik a fogyatékosságot. És így egyre több lesz az eleve hátrányos helyzetű. Van egy olyan anyám, amelyik évek óta állami gondozásba szüli a gyerekeit, és azt sem tudja, hány van neki, sőt, azt sem, hogy ó hány éves, hogy hívják a férjét. Mégis meghatóan ragaszkodnak egymáshoz. A férj pedig húsz éve ugyanazon a munkahelyen dolgozik. A család­tervezés általában szóba sem jöhet, legfeljebb a terhességmegszakítás, természetesen szociális támoga­tással. - Gondolom, az állami gon­dozottak eleve hátrányos helyzetből indulnak. - Ha két állami gondozott összeházasodik - márpedig ez gyakori - , hogyan tudnának boldogulni szülői támogatás nél­kül? Hiába akarnak tisztességesen, szépen élni, az albérletet sem tudják kifizetni. Meséljem el nekik, hogy a gyereknek sok friss gyü­mölcsöt kell ennie, amikor még hűtőjük sincs? És akkor a csonka családokról még nem is beszéltem. Ha belegondolok, mi lesz itt, ha az iskolában komoly tandíjat kell majd fizetni! Én, aki közvetlenül, nap mint nap találkozom az emberek filléres gondjaival, arra gondolok, hogy analfabétákat nevelünk majd újra. - Hat éve vagyok a pályán, sze­retem a munkámat, de elkeserítő látni, hogy azóta fokozatosan rosszabbodnak a körülmények, a FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ A felvételek nem a riport helyszínén készültek

Next

/
Thumbnails
Contents