Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-14 / 267. szám

DÉLMAGY CSÜTÖRTÖK, 1991. NOV. 14., 81. ÉVF. 267. SZÁM VA: 1910-BEN - Mindenekelőtt arra kérem, mondja el, mit jelent a betegek számára, hogy január 1-én megkezdi működését a háziorvosi szolgálat. Mi lesz a teendőjük a polgároknak? - Valamennyi felnőtt magyar állampolgár megkapja az úgynevezett biztosítási kártyáját, amivel felkeresi azt az - alapellátásban dolgozó - orvost, akit háziorvosának akar. Ha nem a régi körzeti orvosát választja, hanem másikat, akkor a választott háziorvos átkéri az illető valamennyi kórlapját a korábbi orvosától. Ha később rájön, hogy rosszul választott, akkor felbonthatja a szerződést, azaz átviheti másnak a személyi biztosítási lapját. Ám nemcsak a beteg választhat, hanem az orvosnak is joga van ahhoz, hogy ne vállalja el a lakóhelyétől, rendelőjétől 10 kilométerre élő beteg gondozását, amennyiben az illető területileg nem hozzá tartozik. - A falvakban, a községekben a választás szóba sem jöhet. - Sajnos ez így igaz. A kisebb települések lakói számára legfeljebb a szomszéd és a saját falujuk orvosa jöhet szóba. Nyilván a legközelebbit „választják", hiszen félnek attól, mi lesz, ha hirtelen rákényszerülnek az orvosi segítségre, vajon átjön-e a szomszéd községből a háziorvosuk. Itt kell megjegyeznem, hogy sürgős esetekben a területileg illetékes orvos köteles ellátni a beteget vagy sérültet, függetlenül attól, hogy ő a veszélybe került háziorvosa, vagy sem. A falvakban a kényelmi szempontok miatt is a helybeli orvosra voksolnak majd. A városokban más a helyzet, hiszen több tucat orvos közül lehet választani. Szegeden 62 közül, mert ennyi körzeti orvos tevékenykedik a városban. - Megszabták-e a felső és az alsó határt a választók számát illetően? Egyelőre csak a név változik ORSZÁG HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT Körzetiből háziorvos A Népjóléti Minisztérium és a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetői a napokban tájékoztatták a kórház-rendelőintézetek igazgató-főorvosait az 1992. január 1-től bevezetendő háziorvosi szolgálattal kapcsolatos valamennyi tudni- és tennivalóról. E megbeszélésen részt vett dr. Hampel György, a szegedi kórház-rendelőintézet igazgató-főorvosa is, akit az ott elhangzottakról kérdeztünk. - Egy-egy háziorvos 1500-1800 polgár bizalmát fogadhatja el, ennyit vállalhat maximum. Az alsó határt nem határozták meg, de nyilvánvaló, ha valakit mindössze 10-20 ember választ, akkor szolgálatára a társadalombiztosítás nem tart majd igényt. - Az orvos fizetése függ majd az őt választók számától, ezért most bizonnyal elindul értünk, potenciális betegekén a „verseny". - A jövő év első negyedében nem változik a háziorvosok fizetése. Az év első három hónapjában kell összegyűjteniük a személyi biztosítási kártyákat. A második negyedévben már aszerint kapják a bérüket, hányan jelentkeztek náluk. De nemcsak a választók számától, hanem gyógyító munkájuk hatékonyságától is függ majd a bérük. - Ezt szakszerűen úgy fogalmazták, hogy a háziorvosnak deffinitív ellátásban kell részesítenie betegét. Mit jelent ez a gyógyítás esetében? - A háziorvosnak mindazokat a problémákat magának kell megoldania, amelyre lehetőséget kínál a rendelő felszerelése és saját szakmai tudása, felkészültsége. Magyarán és egyszerűbben fogalmazva: ne küldözgesse feleslegesen vizsgálatról vizsgálatra betegét, hanem próbálja meg maga kideríteni a bajt, felállítani a diagnózist, és lehetőség szerint meggyógyítani betegét. - Ha a háziorvos fél továbbküldeni, de maga nem tudja meggyógyítani, akkor baj származhat a késlekedésből. - Nem azt kívánják a háziorvostól, hogy operálja meg betegét. Ha vakbélgyulladást állapít meg, nyilván a sebészetre utalja. Ez indokolt, mitöbb szükségszerű továbbküldés. Ha azonban helytelenül állítja fel a diagnózist, és ezért utalja vakbélműtétre páciensét, akkor a szakmai felkészültsége, hozzáértése kérdőjeleződik meg. Tévedéseiből kiderülhet, hogy nem alkalmas feladata ellátására. - A pontos diagnózishoz azonban műszerekre is szükség van. A körzeti rendelőkben pedig hiányoznak az alapvető vizsgáló műszerek. - Mi Szegeden a nyáron felmértük, mire lenne igény a rendelőkben. A hiányzó és feltétlenül szükséges készülékek, felszerelések ára kb. 17 millió forint. Ezt a pénzt a város képviselő-testülete megszavazta, így remélhetőleg megvásárolhatjuk a legszükségesebb készülékeket. - A helytálló diagnózis függ az orvos szakmai felkészültségétől. Az új, meglehetősen nagy feladatra a körzeti orvosok jó része felkészü letlen. - Alapos szakmai tudás kell ahhoz, hogy a háziorvos biztosan eldönthesse, mi az, amit maga képes megoldani, mikor szükséges betegét tovább, a szakrendelésre, a kórházba küldeni. A szakmai továbbképzések megszervezése már országos szinten is megkezdődött. Itt Szegeden egy ad hoc bizottság dolgozza ki a háziorvosok továbbképzésének feltételeit. Ezzel párhuzamosan az egyetemi oktatásban is helyet, mi több, nagy hangsúlyt kell kapjon a háziorvoslás. Természetesen mindenki tisztában van azzal, egy folyamat kezdődik, s ahhoz, hogy a háziorvosi rendszer életképes legyen, évekre van szkség. - Mindvégig háziorvosról és nem családorvosról beszélt, pedig az elmúlt hónapokban mást sem leheteti hallani, mint hogy a családorvos lép a körzéti orvos helyébe. - Végül is azért változott a családorvos elnevezés, mert a gyerekek gyógyítására nem a háziorvos hivatott. Magyarországon az egészségügy talán legjobban működő területe a körzeti gyermekorvosi ellátás, s ezért ezt bűn lenne megszüntetni, vagy átszervezni. A körzeti gyermekorvosok továbbra is fontosságuknak megfelelő helyet kapnak a lakosság ellátásában. KALOCSAI KATALIN FÓKUSZ TŐKÉS LÁSZLÓ nagyváradi református püspökkel folytatott tárgyalásai után Jean-Francois Deniau, francia képviselő, a Nemzetgyűlés külügyi bizottságának alelnöke egy televíziós interjúban kijelentette, hogy „Franciaországnak határtalanul kezdeményezőnek kell fellépnie annak érdekében, hogy az egész világon nemzetközi érvényű szerződésekkel biztosítsák maradéktalanul a nemzetiségi jogokat". \ A SZLOVÁK PARLAMENT képviselőinek többsége szerdán 'm* szavazással elvetette azt az indítványt, hogy tűzzék napirendre az önálló szlovák köztársaság kikáltásáról szóló deklaráció kérdését. . GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök II. Margit dán királynő meghívására tegnap Koppenhágába érkezett. A megérkezés után a királvnó és az államfő kötetlen beszélgetésén elsősorban kulturális és művészeti témák kerültek szóba. ^ AZ ORSZÁGGYŰLÉS tegnap este 185 szavazattal egy ellenszavazat és 14 tartózkodás mellett elfogadta a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló törvényt. A törvény a banktevékenység kereteit szabályozza meghatározza a külföldi tőke mozgási feltételeit, valamint az állam felügyeleti és tulajdonosi funkcióit. ^ AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG semmilyen körülmények között ne vegye át a jogalkotó szerpkörét - jelentette ki Balsai István igazságügy-miniszter az alkotmánymánybíróságok szerepével foglalkozó nemzetközi konferencián, Budapesten. A tárca vezetője szerint az Alkotmánybíróság egyes döntései a kormányt igen nehéz helyzetbe hozták. Úgy ítélte: a testület munkájának igazodnia kell a gazdasági, társadalmi realitásokhoz, a Parlament menetrendjéhez és a költségvetés teherbíró képességéhez. ^^ A KORMÁNY megküldte a világkiállításról szóló törvénytervezetet a Nemzetközi Világkiállítási Irodának. A további kérdések tisztázására a jövő héten küldöttség megy Párizsba jelentette be Szabó Iván, az Országgyűlési Gazdasági Bizottságának elnöke a szerdai parlamenti ülésnap egyik szünetében rendezett sajtótájékoztatón. Szakmai tisztesség? Hitel? Egy „maffiózó" feljegyzései A Délmagyarország és a Délvilág előfizetői néhány napja a postaládájukban találnak egy lila színű újságot, amelyben makacs öntudattal maffiának nevezik e két napilap kiadóját. Engem pedig, aki e két lap főszerkesztőjének, valamint a társaságunk ügyvezetőjének vallhatom magam, maffiózónak mondanak francia ügyvezetőnkkel egyetemben. Van, hogy az ember inkább a hallgatást választja igaza tudatában, ám máskor jobban teszi, ha kibeszéli magból azt, amit érvényesnek gondol. Most az utóbbit vagyok kénytelen választani, hosszabb magánbeszédbe kezdvén - és persze bízva az olvasóban, aki intelligens és ezért megérti, hogy mi történt, mi történik. November 9-én, szombaton, miután értesítettük a Délvilág Rt. vezetőit arról, hogy fölmondjuk az általuk többször megsértett szerződést - mely szerint a tulajdonunkban lévő Délvilág című napilapot ,7.7 " •H"r* - olvan haneú közlemény IIlCglldUlluiAm IUU.V , ...J - jelent meg az akkor még e részvénytársaság kiadásában megjelenő, kék színű Délvilágban, amely az egész magyar sajtó szégyene. Igen, szégyen, mert újságírók írták, olyan újságírók, akik teljesen megfeledkeztek arról, hogy kötelességük a hiteles tájékoztatás. Ezzel szemben a Délvilág Rt. alkalmazásában lévő személyek hamis állításokkal zavarták meg az olvasót, s teszik ezt azóta is a lila színű lapmutatványszámukkal. Ami engem, az újságírót illet: nagy példányszámban azt állítják rólam, hogy becstelen vagyok, azaz szakmai munkám egyik alkotóelemét, a tisztességet támadják. Ez ellen tiltakozom és kijelentem, hogy magánvádas pert indítottam ismeretlen személy ellen, aki megrágalmazott. Kétségem sincs abban, hogy a bíróság ki fogja mondani: Dlusztus Imre nem maffiózó. De addig is bárki legyinthet televíziós kommentáromra, lapokban közölt publicisztikámra vagy rádióban elhangzó nyilatkozatomra, hiszen nap nap után leíratik: a Délmagyarország Kft. maga a maffia. És ki hisz egy maffiózónak? Kérem az olvasót, hallgasson végig! Nem fogok rikácsolni, sem mocskolódni, ismerem a megválasztott stílus és az ember viszonyát. Tehát tényeket írok le, hogy a felzaklatott és megtévesztett olvasó mindenről tudjon, s hogy ha lehet, itt és most velem együtt kérje azt a lila Délvilág szerkesztőitől: mutassák be ők is a dokumentumaikat! Mutassák be azoknak a pereknek az iratait, amelyekben veszítettek velünk szemben, mutassák be azokat a nemlétező adásvételi szerződéseket, amelyekre alapozva a Délvilág tulajdonosának vélik magukat mutassák be azt a sohasemvolt számlát, amellyel a korábbi tulajdonosnak kifizették a Délvilág lapcím ellenértékét! Hozzanak érveket végre az acsarkodás helyett. (A sajtóprivatizáció hiteles története.) Elnézést kérek előre is, a szokásosnál hosszabb lesz a mondandóm. De itt az idő, hogy mindenről LX,auuiiuijoA. Tudott dolog, hogy a megyei napilapok korábbi tulajdonosa, a Magyar Szocialista Párt sajtóprivatizációs pályázatot írt ki tavaly nyáron. Ezt a privatizációs pályázatot a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze mindenben törvényesnek és jogszerűnek ítélte, s ezen a pályázaton a Délmagyarország Kft. elnyerte a jogot, hogy megvásárolja a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat összes vagyontárgyát, így annak lapjait (Délmagyarország és Délvilág Csongrád Megyei Hírlap), jogait, részvényeit, egyszóval magát a céget. Miután az MSZP székházában aláírtuk a megállapodást, cikket írtam a Délmagyarország 1990. szeptember 15-i, szombati számában Miénk a lap címmel. Ebben leírtam, hogy a francia partnerrel létrehozott közös társaságunk megvásárolta a Délmagyarországot és a Délvilágot. A Délvilág Rt. (mely nem azonos a Délvilág című lappal) sérelmezte ezt a közleményt és sajtóhelyreigazítási pert kezdeményezett. Innentől olvassuk a bírósági ítéletet: folytatás az 5. oldalon MAI, 24 OLDALAS LAPUNK 8 OLDALAS GAZDASÁGI MELLÉKLETTEL JELENIK MEG TARTALOM IIMII-as vita az Országgyűlésben 3 Hetedhét határon 6 Önkéntes visszavonulás 7 Gazsó L. Ferenc tárcája 16 Békakölcsön Gyermekkorunk kedvenc játéka volt, hogy a fiók mélyéről kibányászott békekölcsönkötvényekkel kártyáztunk. Nem is tudom már melyik volt a legerősebb lap, az adu ász. Talán barna volt a színe, s valami csodálatos szocreál grafikát nyomtak rá. Nem tudtunk mit kezdeni a fogalommal: egy békében felnőtt gyermeknemzedéknek legfelejebb a kölcsönről lehetlek fogalmai, de arról alaposak. Fiatalkorom téli délutánjai jutottak eszembe nem régen, amikor a legfrissebb gazdasági híreket böngésztem. A kormány a 15 milliárdos államkötvényeken kívül, újabb 20 milliárdos kötvényállományt jegyeztetett a kereskedelmi bankokkal, olvastam ki valamelyik „zöld újságból", mert hogy már ebből is kettő van. Békakölcsön? - tréfálkoztam magamban. Ha már a gazdaság teljesítménye eléri a bányabéka hátsó fertályát, akkor jöhetnek a kincstári kölcsönpapírok! Az államháztartás eladósodását ugyanis meg kell állítani, különben fuccs az újabb világbanki kölcsönöknek. A „jegybank kontra állam" játékot tehát az idén már jegelni kell. Marad a jól bevált módszer: a gazdaság kézi vezérlése! Az pedig egy pillantra sem kétséges, hogy a kereskedelmi bankok jövedelmezőségét ezzel a lépéssel csak rontotta a kincsár. Éppen azokét, akiknek igen csak rendbe kellene tenni az egyre nagyobb kétes követelésállományukat, hogy jövőre táncba vihessék őket a külföldiek. Készül az új költségvetés. Egy élelmes bukmékernél máris fogadásokat köthetnénk, vajon mennyi lesz az idei, no meg a jövő évi államháztartási deficit? Totózni is lehetne, vajon milyen újabb hékakölcsön"-aiánlatokkal áll majd hamarosan elő a kormány, hiszen mára a kincstárban jószerével csak az optimizmus maradt. Igaz, ezt legalább nem kell hét lakat őrizni. Délben hallgatom a rádiót, s elfog a kétségbeesés: a képviselők már hónapok óta abba ölik drága energiájukat, hogy egymást le „háromperháromasozzák". A gazdaság, a költségvetés? Ja kérem, vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is! Míg el nem felejtem: hírlik, tízezer feljentés érkezett eddig, hogy ki, hol és mikor szolgálta az állambiztonságot. Terítéken hát a múltunk, de már itt settenkedik a jövőnk: a békakölcsön álarcát öltve. Lehet, hogy tényleg elkelne már az a fránya államháztartási reform? RAFAI GÁBOR