Délmagyarország, 1991. november (81. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-12 / 265. szám

X 0 ALAKÍTVA: 1910-BEN DELMAQYAÍ •••••••• HI-FIU TTWWramiCT'TICTTCTBBBgrimi^ KEDD, 1991. Nov. 12., 81. ÉVF. 265. SZÁM ORSZÁG HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FT, ÁRA: 7,40 FT Aszfaltút, mint a vágyak netovábbja Ebbe a városrészbe - a perifériára - ugyanis az elmúlt évtizedekben elsősorban a szegényebb rétegek képviselői költöztek ki. Ebből következik, hogy befolyásos embernek eszébe sem jutott Baktón letelepedni, így pedig nem volt, aki „elintézze" a városon kívülrekedt település ügyes-bajos dolgait. Míg más városrészekben aszfaltozott utak épültek, melyeken azután megindulhatott a buszforgalom, az itt lakók csak reméltek és közben - mi mást tehettek volna? taposták a sarat. A baktóiak most igazságért kiáltanak: megelégelték másodrangú állampolgárságukat. Helyzetük valóban tarthatatlan. Nincs óvodájuk, iskolájuk, orvosi rendelőjük. S ha már így alakult, miért is lenne postájuk, vagy ABC-áruházuk? Mint mondják, mindenért Szegedre kell menniük, csakhogy nincs min és nincs mivel. Mindaz, ami más városrészek lakói számára természetes, az a baktóiaknak a vágyak netovábbját jelenti, pedig ők is rendszeresen hozzájárulnak a város pénzeszközeihez. rvíiiiuCZC!: már nem lepődhetünk meg azon sem - sót talán éppen ez az elfelejtett városrész titkainak nyitja -, hogy a városházán nincs képviselőjük. Mint eddig is, a helyhatósági választások idején ismét megkapták azt a pofont, hogy Petőfitelephez csapták őket. - Miként várhatnánk el egy petőfitelepitől, hogy teljes odaadással képviselje érdekeinket, mikor nyilvánvaló, hogy Petőfitelep sok mindent a mi rovásunkra kapott? Oda építettek óvodát, ott van az orvosi rendelő, s a városba induló busz is arra jár - fakad ki a baktóiak önkéntes képviselője, aki FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A „városiak" legfontosabb problémáinak egyikét - az utóbbi időben legalábbis úgy tűnhetett - a szovjet emlékművek szétbontása, az utca- és iskolanevek megváltoztatása jelentette. Hogy kinek és miért volt fontos a Széchenyi tér emlékműbontással járó rehabilitációja, most ne firtassuk - vélik a baktóiak - de ha már így tombol a rehabilitációs vágy, akkor időszerű lenne Baktó és lakóinak ügyét is megvizsgálni. fél éve kilincsel a városházán, petíciókat és kérelmeket tr, egyelőre, úgy tűnik hiába. A polgármesterhez írott levelére, többek között, ezt a választ kapta: „Gondolom, Önök előtt sem kétséges, hogy Baktó legnagyobb gondja a belvízveszély, illetve a csapadékvíz-elvezető rendszer még meglévő elégtelensége. A pénzügyi gondok mellett, nagyon sokáig e kérdés megoldatlansága hátráltatta az útépítést, hiszen a megfelelő teherbírású útépítéssel egyidejűleg, egy önálló, zárt csapadékvízcsatorna építésére is elengedhetetlen szükség lett volna. Időközben megkezdődött a városrész szennyvízcsatorna- hálóza-x—l a télies csatortutlur, na-hálózat megépítését követően pedig - elégséges műszaki megoldásként - nyíltszelvényű árokkal már eredményt remélhetü nk... " azaz, ha a költségvetés engedné, talán megkezdődhetne az útépítés, s a követelményeknek megfelelő úton megindulhatna a buszforgalom. Ebben az évben azonban a baktóiak biztosan betonút nélkül maradnak. Közeleg a tél, az őszi esők sártengerré változtatva az utcákat megtették a magukét: a taxisok ilyenkor már nem vállalják a kockázatot, nem akarnak az úttalan utak fogjaivá válni. A Baktói sor legvégén lakók, ha gyalogosan indulnak a város tele, Könnyen megcsúszhatnak, de a cipőjük mindenképp sáros marad. - Szégyen így színházba érkezni! -panaszkodik egyikük. így aztán tőlem akár be is zárhatják. Szűcs Benjámin, aki 1954-ben költözött ide, széttárja karjait: - Nézzen körül, itt negyven éve semmi nem változott. Csak ígéreteket kaptunk, semmi mást! Hozzák ide az Antall Józsefet, meg a Gönczöt, mert amíg nem jönnek ide, addig kutyába sem vesznek minket! Amikor műtétre vittek volna, gyalog kellett az utca végéig mennem, mert a mentő nem volt hajlandó bejönni értem... Mit mondjak még, hiszen láthatják, mi a helyzet. Az útviszonyok miatt a szemetesek sem végzik el erre munkájukat. Fél éve, hogy valahol útburkolatcserét végeztek a városban, s a néhány billenős kocsira való aszfalttörmeléket Baktóra szállították. A Baktói sor •szélére borított törmelék azóta kis halmokban ériiiictienüi várja, hogy azok akik oda vitték, egyszer majd el is vigyék. - Út helyett ez jár nekünk. Kohósalak úttal is kiegyeztünk volna ennyi év után. Arra sem futotta a költségvetésből. Ha már tényleg ilyen szegény a város, legalább ne alázna meg minket ezzel a törmelékkel. Húsz éve várunk a buszra... Isten tudja, talán bennünk van a hiba. Rossz helyre költöztünk! Ez egy elfelejtett terület, a gumicsizmások lakhelye... De mégiscsak felháborító, hogy velünk senki nem foglalkozik - búcsúztat egy fejkendős nénike. Baktón egyre-másra épülnek a csinosabbnál csinosabb családi házak. Némelyiknek Újszegeden is csodájára jarnanaK. ruríaík 2 kerítésen belül rendezettek. A csend, a városrész vidékies nyugalma megfizethetetlen... Varjak kárognak, kutyák ugatják a cuppogós léptekkel ide tévedt látogatót.A legközelebbi buszmegálló alig másfél kilméternyire van. Gyalogosan - az időjárástól függően - 15-20 percnyire. Itt még az utcanévtábla-cserére sem jutott pénz. A Vörös zászló utcát felverte a gaz. VARGA IVÁN Természetes és közvetlen kapcsolatok A Német Járások Szövetségének küldöttsége Szegeden Fél évvel ezelőtt - a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségét képviselve - Németországban, az ottani járások szövetsége (NJSZ) jubileumi közgyűlésén járt a Csongrád megyei közgyűlés elnöke, Lehmann István. Látogatása szolgált előzményéül annak, hogy az NJSZ küldöttsége tegnap - dr. Hans-Hennig Becker-Bircknek, a szövetség függetlenített apparátusa elnökének vezetésével Szegedre látogatott. Vendéglátójukkal, Lehmann Istvánnal arról tárgyaltak a delegáció tagjai, hogy a német járásoknak természetes és közvetlen partnerei a magyar megyék lehetnek, hasonló nagyságukra, határkörükre, feladataikra tekintettel. A megyei közgyűlés elnöke, aki idehaza a kapcsolatfelvételben érdekelt megyék megbízásából a szervezést magára vállalta, arról tájékoztatta lapunkat, hogy máris valószínűsíthető, lesz Csongrád megyének testvére Németországban, hiszen az ottani járások érdeklődése nagy Magyarország iránt, s Szegedet máris erős szálak fűzik Darmstadthoz. Az idén 75 éve tevékenykedő, önkormányzati, államigazgatási feladatokat is ellátó, bonni székhelyű NJSZ-ről érdemes tudni, hogy - csak úgy, mint a nagy-, a közép- és kisvárosok, a községek szövetségeinek - véleményezési joga van minden törvénytervezettel kapcsolatban, s ha azt kormánya nem veszi figyelembe, alaposan meg kell indokolnia a képviselőknek, méghozzá írásban. Bevételei állami támogatásból, s a községek által kötelezően fizetendő járulékból tevődnek össze, illetve adókivetési joga is van. FOTÓ: ENYEDI ZOLTÁN ) DUBROVNIK városát szentjei sem menthették meg az újabb támadástól: a szövetségi hadsereg alakulatai mind a tengerről, mind a szárazföldről lőtték a horvát üdülőhelyet. Hírek szerint a súlyos harcoknak több polgári áldozata és sebesültje is van. ^ A MAGYAR KÜLÜGYMINISZTÉRIUM üdvözli az ENSZ ^^ fokozottabb szerepvállalását és ezen belül azt a kezdeményezést, hogy küldjenek ENSZ békefenntartó erőket Jugoszláviába. A békefenntartó erők jelenléte természtesen nem törvényesítheti az egyes köztársaságok rovására elért területfoglalásokat - hangsúlyozta a magyar külügyi szóvivő azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ BT magyar idő szerint az éjszakai órákban tárgyalja az ezzel kapcsolatos javaslatot. —N 317 EZERRE NÖVEKEDETT október végére a munkanél^^ küliek száma Magyarországon - közölték tegnap a Munkaügyi Minisztériumban - és ez 6,6 százalékos rátának felel meg. Szeptember végén még 294 ezer munkanélküli volt az országban, ami 6,1 százalékos arányt jelentett. A legújabb adatok szerint száz álláskeresőre mindössze öt munkahely jut, s összesen 32 ezer pályakezdő maradt munka nélkül. Október végén 245 ezren részesültek munkanélküli járadékban. Menekültek - a kedvezőtlen időjárás miatt egyre nehezebbé válik a menekültek élete a magyarországi táborokban. (Összeállításunk az 5. oldalon.) TARTALOM Bosnyák csupor 2 Kisgazda viharok 3 Fortuna hajója és a közművelődés 4 Menekültgondok 5 Adidas-márkabolt nyílt Szegeden 8 Sportmese 9 Rigó Béla tárcája 16 Riadó! Egy egész ország röhögött hajdanán a katonaviselt korosztályok történetein. Tehette. Sem őt, sem hadseregét nem vette komolyan senki a világon, a barátok éppúgy nem, mint a feltételezett ellenség - hát maga is kinevette sajat magat. És ez akkor egy jó érzés volt. Legendák keringtek például az MN, a Magyar Néphadsereg műszaki állapotáról. A fagyos téli hajnalokról, amikor a riadó kiugrasztotta ugyan az agyvűí J katonát, de csak azért, hogy utána órák hosszat ácsorogjon a laktanyaudvaron vagy a telephelyen. Igen, órákon keresztül, mert az ósdi Csepelek és PSZH-k (páncélozott szállító harcjáművek) egyszerűen nem bírtak elindulni. A baka mégsem volt rosszkedvű, tudniilik erre (és a többi) riadóra alaposan fölkészült, hiszen már az előző héten figyelmeztették, ezen és ezen a napon váratlanul riadó lesz. És kivonulás - ha sikerül. No és azok a lövészelek! A világon nem volt még egy ilyen tűzerejű hadsereg! A katonának a markába nyomtak három darab lőszert és felszólították, lője szitává az alsó széle közepét. S miután mindenki kiforgatta zsebeit, bizonyítván, hogy nem csent el egyetlen töltényt sem, az egység hazaindult elhelyezési körletébe, így aztán valaki vagy megtanult lőni otthon a búcsúban, vagy sehol; erre máshol alkalma nemigen nyílt, hiszen egy kezdő bankrabló többet tüzelt első bevetésén, mint itt egy kiképzett harcos egész életében. És ez az ország most egy kissé meg van ijedve, éppen mert nem veszik komolyan, mert éreztetik vele gyengeségét, mert léptennyomon megalázzák. Aggódnak az emberek, bár nap mint nap szuggerálják beléjük, hogy a hadsereg képes megvédeni őket. Mintha a hadsereg egy önmagában is szemlélhető képződmény volna. De ez korántsem így van. Egy végtelenül elhanyagolt ország végtelenül elhanyagolt hadseregéről van szó, amely - mint a történelemben már annyiszor talán valóban képes volna csodát tenni. De ha mégsem? És szó van egy fatális tévedésről is. Arról, hogy majd mások - legyen ez Kelet vagy Nyugat - gondoskodnak rólunk, és megvédenek bennünket, ha kell. Valószínűbb azonban, hogy ezt helyettünk nem teszi meg senki. Ha ennek a népnek nincs hadserege, az annyi - legfinomabban szólva mintha országa területére pályázatot írna ki. Ó.J.