Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-07 / 235. szám
HÉTFŐ, 1991. OKT. 7. RIPORT 5 Csak, jégeső" ne legyen Pakson! Számomra létezése óta nem jelentett többet és mást, mint az Inotai Hőerőmű, a Dunai Cement- és Mészmű, a Borsodi Vegyi Kombinát - szóval gigantikusnak, technológiailag bonyolultnak, szervezettségét tekintve átgondoltnak képzeltem el. Gyanítottam persze, hogy biztonsági, egészség-, munka- és környezetvédelmi megfontolásokból másutt nem szükséges előírások korlátozzák mind az ott dolgozót, mind a kívülállót a szabad mozgásban, tájékozódásban - már ha utóbbi egyáltalán bejut az erőműbe. S mert ez nyilvánvalóan nem könnyű, jómagam kapva kaptam az alkalmon, amikor a szegedi vasútigazgatóság polgári védelmi törzsének paksi kirándulására meghívtak. Összeszokott, baráti társaságba csöppentem, mely hamar befogadott - ezért külön is hálás vagyok nekik. S azért is, mert - ők maguk érintettek lévén Paks-ügyben, de erről még lesz szó - nem az „utcáról betévedőknek", hanem a valamennyire beavatottaknak szánt információkat gyűjthettem a jegyzetfüzetemben. * A PAV polgári védelmi bázisát például biztosan nem mutatják meg minden látogatócsoportnak. Az erőmű főbejárata előtti, óriás parkoló alatti pv-központ persze nem tartozik a védett helyek közé - már ami a megközelíthetőséget illeti. Mert egyébként az acéllemezajtók, a légnyomás elleni védelmet szolgáló betongerendák, a szellőzőrendszer, a számítógépes légiés katasztrófariasztó rendszer kellékei arról győztek meg: ha bármi történik, a védekezés e főhadiszállása biztos helynek számít. Erre utalnak a hírközpont térképei, makettjei, a mérési pontok ábrái, a szép számú telefonok, melyek révén nem csak az ilyenkor számbajöhető intézmények - köztük persze a kormány - érhetők el közvetlenül, hanem a volt szocialista országok vezetői is. E forró drótokat még elfelejtették leszerelni... Kalauzunk, Kenyeres József pv-alezredes, paksi törzsparancsnok magyarázta el, hogy az erőmű másfél kilométeres körzetén belül 8 automata mérőállomásról s a 30 kilométer sugarú körben telepített, mintagyűjtő állomásokról jutnak adatok a központi vezénylőbe a sugárzás dózisteljesítményéről, s a levegő esetleges radioaktív jódszennyezettségéről. E mérési eredményeket kiegészítik a 120 méteres meteorológiai torony, a bejövő és távozó hűtővíz ellenőrző állomásainak adataival, a kömyezetellenőrző, valamint egy mozgó labor méréseivel. S az eredmény? Idézek egy, a PAV-ot bemutató kiadványból: „A sugárveszélyes körülmények között dolgozók közül senkit sem ért évi 35 millisievertet elérő, vagy meghaladó sugárterhelés. (Évi 50 mSv a hatóságilag megállapított határérték.) Az atomerőmű környezetében élők sugárterhelését becsléseink szerint a blokkok 1987. évi üzemeltetése max. 100-200 nSv-tel (nSv = nanosievert, a millisievert milliomodrésze) növelte meg, ami az éves természetes eredetű sugárterhelés 1 órára eső részénél is kisebb érték." (Személyenként 1 mSv a határérték.) Ez elég meggyőző, nem? * Csak jégeső ne legyen soha! S hogy miérWkívánom ezt? A föld alatti hírközpont előterében fura listára lehet figyelmes az ember: az esőfajták fokozatait tünteti fel egy táblázat. Még gondoltam is, ez ugyan minek ide, ezt egy óvodás is tudja! Utóbb hallottam Szeged pv-törzsparancsnokától: az esőfélék erősségi fokozatai a katasztrófák súlyosság szerinti kategóriáinak fedőnevei. Jégeső - ezt volt a sorozat utolsó eleme... A paksi erőmű biztonságáról egyébként épp a közelmúltban nyilatkozott az USA-ban élő magyar fizikus, Teller Ede. A HT Press riporterének megjegyzésére, hogy a geológusok földrengésveszélyesnek tartják Paksot s katasztrófától féltik az országot, ezt válaszolta: „Több mint 40 éve alakult meg az első reakkérdeztük persze ezt is. Mire megtudtuk: az erőműblokkok várható üzemidejéig - 30 évre - szól a szerződésünk, egyébként pedig az alapanyag máshonnan is beszerezhető, a hazai tárolásra meg erőteljes kutatások folynak. Angliában parlamenti képviselők követelésére élesben játszották le egy konténerszállító szerelvény balesetét: 1984-ben vezető nélküli, 160 kilométeres sebességgel száguldó atomvonatot ütköztettek egy, a pályát elzáró, kisiklatott kocsival. Kamerák, helikopterek, 1500 néző - s az egy tömbből öntött acéltartály csak kisebb, külső sérüléseket szenvedett. Ugyanezt a tartályt 9 méter magasról egyik sarkára ejtették - csekély mennyiségű, porlasztott vizet engedett ki a tartályfedél. (A konténer ára negyedmillió font!) A magyarszovjet üzemanyag-szállítás szovjet szakembereinek egyike mondta el - az angliai „balesetet" bemutató filmben hogy nyolcmillió kilométert tettek meg eddig 22 év alatt - baleset nélkül. * A biztonsági, védekezési-katasztrófaelhárítási szisztéma és e film megismerése után megnyugodtatva indultunk erőműnézőbe. A bejárat előtt almafa (nem lopják, vagy éretlen még?), a kerítésen belül virágágyások (tesztnövények - szól valaki, sokat sejtetően), barnák, okkerek, világoszöldek (színdinamika!) az ablaktalan betonkolosszusok falán. Egy udvarra nyíló vasajtón csonkított feliratú zománctábla: ... LŐTÉR itt is csak emberek dolgoznak, gondolom. Mindenfelé biciklik, mopedek - az erőmű kerítése 400 hektárt zár be, járművel közlekednek blokktól blokkig is. Mágneskártyát mi nem kapunk, de fegyveres kísérőőrt igen: „kérem, ne maradjanak le a csoporttól és ne nyúljanak semmihez." A blokkvezénylő előtt - üvegfal mögül megtekinthető központja ez a 4-es reaktorblokknak - figyelmeztető felirat állítja meg még a bennfenteseket is: „Mielőtt Polaroid belépőjegyét a leolvasóba helyezné, gondolja meg még egyszer, feltétlenül szükséges-e a személyes jelenléte a blokkvezénylőben ügyének intézéséhez." S ha nem, kéretik a videotelefont használni, ott van kéznél (illetve fejmagasságban. Párja meg a blokkügyeletes - ő a reaktorfőnök - asztalán. Mint ahogy a személyhívó kis masina is, minden fontosabb ember zsebében. Otthon, szőlőjében is elérik, akire szükség van. De hát szükség lesz-e mind a 3500 páv-osra? Tartanak a munkanélküliségtől? - kérdeztem egyik kísérőnket, szinte az egyetlen embert, aki hétköznapi riporterkérdéseimre hajlandó volt válaszolni. „Miért volna az erőműben másképp, mint bárhol az országban? Itt vannak ezek a külföldi ajánlatok, a vezérigazgató-váltás, néhány százzal többen vagyunk, mint más, ekkora erőműben, igaz, beruházókkal, karbantartókkal együtt - s ez másutt, Nyugaton nem szokás. Szóval a hangulatunk vegyes." Kifelé jövet, már túl a sugármérőkapun, belelapozok az ajándékba kapott könyvbe. „Az 1760 megawattos kiépítéshez 22 főbb végleges épületet kellett megépíteni, összesen hárommillió köbméter nagyságban. Az építési anyag 1,9 millió tonna. A főépület vasbetonszerkezete 470 ezer tonna. Technikai berendezések és gépek: 86 tonna." Muszáj idéznem az alapítólevelet is: „A felépülő atomerőmű szüntelenül áradó fénye és energiája hirdesse az utókor számára is maradandó módon népeink szorgalmát és tehetségét... e merőben új feladat megoldásában is önzetlenül segít bennünket felszabadítónk és igaz barátunk, a Szovjetunió." 1975-ös keltezésű az alapítólevél. Te jó ég, de messze van az már!... PÁLFY KATALIN torbiztonsági csoport, melynek elnöke voltam. Alaposan vizsgáltuk, milyen katasztrófával járhat, ha egy földrengés során megsérül az atomreaktor. Megállapítottuk, hogy földrengések esetén csak olyan gyorsulás léphet fel, melyet a reaktor burka könnyedén kibír, károsodás nélkül. Sajnos, atomreaktorok már sérültek meg, ám egyszer sem földrengés miatt. Ráadásul Pakson ezer év óta nem volt földrengés..." S ha mégis, netalántán, ne adj isten? Paks város veszélyhelyzeti tájékoztatója részletes útmutatással szolgál, mit kell tenniük a környékbelieknek, ha „a veszélyhelyzetet szirénával jelezzük, mégpedig a szirénák háromperces, teljes hangerejű megszólaltatásával." (Mint értesültünk róla, a szirénarendszer telepítése utáni „hangos próbát" nem engedélyezték a hatóságok, csak ez a részletes, sok, praktikus jó tanácsot összegyűjtő tájékoztató szolgál elvi kalauzul.) * A világon jelenleg 340-350, a paksihoz hasonló teljesítményű atomerőművet tartanak számon. A már előfordult üzemzavarok lajstromában mind a négy magyar reaktorblokkot a legbiztonságosabb első 20 közé sorolta a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség. (A greifswaldit rossz „helyezési száma" miatt állította le az NAÜ.) Szakembereik, köztük paksiak is, rendszeres ellenőrzésekkel győződnek meg - én most meg nem tudom mondani, hányféle dologról, de azt biztosan állították kísérőink, hogy egyebek közt - a kiégett fűtőanyag felhasználásáról. Ugyanis az hadiipari alapanyagként használható - a plutónium sokat sejtető szó! -, s veszélyesebb is, értékesebb is, mint a maghasadáson alapuló hőfelszabadító folyamat, a szabályozott láncreakció alapanyaga, az urán 235-ös izotópja. Ebből egyébként egyetlen ujjhegynyi méretű tabletta képes annyi energiát kibocsátani, mint fél tonna szén. No, elképzelhetik, mit érez a látogató, s hány jegyű számok keringenek a fejében, mikor a reaktorcsarnok üvegfallal védett látogatófolyosóján lenéz arra a kör alakú akármire, ami maga a reaktor, s amelyben üzem' anyagrudanként X tabletta, kazettánként Y fűtóelemrúd, reaktoronként Z számú kazetta... Mekkora lehet az a szénhegy, mely ugyanennyi hőenergiát szolgáltathatna? (S most ugye, itt a bővítés terve - több náció ajánlataival, különféle típusokkal, de a mostani négy blokk teljesítményét is hajazó, kétszer 900 megawattos teljesítménynöveléssel. Kormánydöntés még nincs.) Cseppet sem csodálható tehát, hogy amikor a Szovjetunió és Magyarország közötti szerződés értelmében megy kifelé az „atomvonat" a kiégett fűtőanyaggal, „féllábon áll a fél MÁV" - ahogy egyik útitársam fogalmazott. Pedig hát tudják ők, hogy a speciális konténer, amiben a kiégett fűtőanyag eltávozik az országból, oly biztonságos, hogy na! - de mégis, csak atomvonat az! Ultrahangos vizsgálat, szupererősségű acéltartály ide vagy oda, a vonat a szegedi igazgatóság területén halad át a leghosszabb ideig honi terepen. (Odaát még kétezer kilométert tesz meg - Ukrajnában nem egyszer lakossági tiltakozással kísérve.) És ha egyszer nem jön - s nem mehet - a szovjet fűtőanyag? MegErőmütörténet évszámokban Paks népességének alakulása 1966 júliusa: Moszkvában véget értek a tárgyalások és a lakOSS/ám beCSléSd arról, hogy Magyarországon nagy kapacitású atomerőművet építenek szovjet műszaki közreműködéssel. 1967: a telephely kiválasztása 1721: 862 lakos 1969: kormánydöntés a beruházás elhalasztásáról 1811: 6 056 lakos 1974: az olajárrobbanásra tekintettel megkeződik 1811: 6 056 lakos az építés 1900: 12 051 lakos 1982. december: termel az l-es blokk 1960: 12 167 lakos 1984. szeptember: indul a 2-es blokk 1970: 12 385 lakos 1986. szeptember: a 3-as blokk energiát szolgáltat 1970: 12 385 lakos 1987. augusztus: kész a 4-es blokk, az erőmű 1990: 18-20 000 lakos összteljesítménye 1760 MW 1991. október eleje: nincs még kormánydöntés az* 2000: 23 000 lakos újabb, kétszer 900 megawattos bővítésről. 2010: 25 000 lakos Paks aligha a nagyságával, közigazgatási jelentőségével, vagy földrajzi fekvésével verekedte be magát a Kossuth rádió reggelenkénti meteorológiai helyzetjelentésébe. Ennek a húszezres városnak az időjárási adatai nyilvánvalóan azért fontosak, mert tőle délre, a belterületi határtól három kilométerre, a Duna jobb partjára települt a jelenleg körülbelül 3500 embernek megélhetést adó, az ország elektromos áramszükségletének vagy egyharmadát fedező atomerőmű, teljes nevén: a Paksi Atomerőmű Vállalat (PAV).