Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-31 / 255. szám

4 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. OKT. 31. Hangversenynaptár Évfordulók jegyében A Nemzeti Filharmónia és a Weiner Kamarazenei Egyesület közös bérleti hangversenyeinek sorában ez első november 4-én, hétfőn este fél nyolckor kezdődik a Tisza S/illóban. A koncert, amely a Mozart-versenyművek címet viseli, a zeneszerző halálának kétszázadik évfordulójához fűződik s Mozart A-dúr klarinétvcrsenyét. D-dúr fuvolaversenyét, D-dűr hegedűversenyét és A-dúr zongoraversenyét tűzi műsorra. A koncert szólistái: Maczák János, klarinét; Gian-Lucca Petrucci (Spanyolország), fuvola; Szecsődi Ferenc, hegedű; Rév Lívia (Franciaország), zongora. A közreműködő Weiner Leó Kamarazenekart Wéninger Richárd vezényli. A sorozat második hangversenye december 2-án a Szegedi Kamarazenekari Napok keretében lesz hallható. Ennek műsorán egy-egy C. Ph. E. Bach, Sosztakovics és Weiner mű. valamint Hollós Máté Homage á Szeged című müvének ősbemutatója szerepel. Meghívott szólista: Valentin Fejgin (Szovjetúnió), cselló. A Weiner Kamarazenekar jövőre Rossini születésének 200. évfordulóján, március 2-án Rossini cmlékhangversenyt tart Anton Niculescu csellós (Németország) és Bálint János fuvolista közreműködésével. A koncerten Rossini művei mellett Bartók Divertimentója is felhangzik majd. Ugyancsak jövőre, március 30-án ismét Szeged vendége lesz Ruha István hegedűművész, Romániából. Az esemény a „Romantikus est" címei viseli, műsorán Mendelssohn, Svendsen. Kreisler, Sarasate és Csajkovszkij művei szerepelnek. A Nemzeti Filharmónia és a Weiner Kamarazenei Egyesület közös bérleti hangversenyeire a filharmónia dél-alföldi központjában (Szeged, Klauzál tér 7.; Tel.: 11-260) válthatók bérletek. A túlélés románca balladánál derűsebb hangulatú, gyors cselekményű kisebb elbeszélő költemény" - mármint a románc. Nos, ez a spanyol líra méhében fogant, gyprsap népszerűvé váló műfaj jobbára lírai és többnyire versben írták. Dc nc tévesszük össze a lincselés! a kilincseléssel; noha az írónő prózában írta, mégis a homlokáról sugárzik egy csomó ismertetőjegy: haliadisztikus tömörség, szikár előadásmód és az is, hogy tárgya mi is lehetne más, mint a szerelem? Vathy Zsuzsa eredeti szakmája is rányomja bélyegét a 1% oldalas műre. A vegyészmérnök precizitása, ténytisztelete feszes mikroreahzmusban oldódik, a filozófián iskolázott gondolkodásmód viszont egy látszólag rövid történet mögé is oda tudja rajzolni a távlatot. Művében a hagyományos családregénynek megfelelő helyszínt választ; egy pesti bérházat. Idő: 1988-89. A változások jelei, ha nem is a világban, dc egy mindenre nyitott értelmiségi finom idegrendszerébea élnek: „Itt élünk mi! Idegünk rángó háló. Vergődik lenn a múlt síkos hala." József Attila a múltról beszél, Vathy a múlttá vált jelent írja meg, de nem utólag, hanem még a 'túlélni' szorításában. A pesti tömeglakásban Lukáts Rafael (Labad Rikk) éppen munka nélküli mérnökféle és Beatrice (Ricse), a felesége laknak. Hangsúlyozottan költői, ünnepélyes nevük furcsa ellentmondásban van a lepusztult bérházzal, de mindennapi tevékenységükkel is. Az asszony (Vathy alteregója?) megbízásból tankönyvet ír, éppen Hunyadi Mátyás a téma. A szöveg, az idézetek groteszk háttérként játszanak bele a napról napra folyó életbe. Élni kell, sőt túlélni, dc a lélek fényűzése: az alkotómunka is szünet nélkül jelen van. mintegy felemel a szürkeségből egy boldogabbnak hitt múltba. A félj és a kisfiú (csak így nevezik, sem a korát, sem a nevét nem árulja cl) számítógép-programokkal szórakoznak; a világ megszűnik a számukra. Ez egy gyereknél még csak érthető, dc egy felnőttnél! Aki egész nap komputeresített rabló-pandúrt játszik a képernyőn, a túlélés egyik (lehetetlen) megvalósítása, ez ugyanis nem más, mint agyzsibbasztó időrablás. A világ, pontosabban Budapest csak epizódokban villan fel. A „Kék fény" és bíróság helyett ítélkező fómúsorvezető, a TV- szilveszterek, bárgyú táncdalfesztiválok, seppegó műsorvezetők, pösze riporterek. Az első Hungaroring-vcrscnyek, Alain Prost mint a tarhonyás hús kedvelője; a Vámház tér Mórizs Zsigmond egykori lakhelye. A 'túlélés' nem alkotói magatartás, az elviselésre rendezkedik be, nem éli a világot, csupán eltűri, kibírja - dc maga is torzul benne. A szerelmi történet fantasztikusan indul, a befejezése sem hétköznapi. Flóró (Flórián) orvostanhallgató, Szidike gimnazista. (Vathy leleményessége ilyen apróságokban is megnyilvánul: 20 év körüli fiatalokat nem szoktak Flóriánnak és Szidóniának hívni, ez is az elidegenedés jelképe.) Csak szerelmes leveleket olvashatunk, beszéd, együttlét nincs leírva a regényben. Flóró csak a lassan lelepleződő Kommandós Tibivel közli a gondolatait, egyre borzongatóbb párbeszédekben bontja ki ennek a torz fantáziájú, szadista helügyisnek a személyiségét. Tibi egy hamisított levéllel a Hűvösvölgybe csalja Szidikét. Hogy mit csinálnak ő és a hasonszőrű barátai a lánnyal, nem nehéz kitalálni... Az emberi gonoszságot nem menti, legfeljebb magyarázza az, hogy csonka családban élő, vagy elhagyottan vegetáló emberek vergődéséről szól a történet. Mindig mindent a kisember fizet meg - ezzel a filozófiával engedi útjukra a hőseit. A szereplőit azzal az érzéssel nézi. amivel az ember a rossz álmait szokta elhessegetni: de jó. hogy elmúlt. (Magvető) ROZSNYAI JENŐ Szerezzen diplomát otthon A múlt héten diszkrét ünnepség keretében megnyílt Budapesten a távoktatási egyetem központja. Miért e visszafogottság? A szervezők egyelőre nem szeretnék, ha megindulnának a tömeges jelentkezések. Az egyetemnek ma még csupán harminc hallgatója van, Pécsett és más egyetemi városokban éppenhogy megkezdődött a távoktatási központok szervezése. És a másik akadály: a jelentkezéshez ma még legalább középfokú német nyelvtudás szükséges. A sokegyetemű, mégis kevés értelmiségit képező Magyarországon ennek a képzési formának szinte felbecsülhetetlen jelentősége van. A magyar intézmény Halász Gábor vezetésével, a Nemzeti Szakképzési Intézet, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Közgazdasági Egyetem, és az ELTE közreműködésével jött létre, közel kétévi szervezőmunka eredményeként a németországi Hagen Távoktatási Egyetemének támogatásával, annak égisze alatt. A majdani végzős diákok a hageni egyetem diplomáját kapják. A távoktatás, vagy ahogyan másképpen nevezik, a nyitott egyetem. olcsó képzési forma. A diploma itt ötödébe kerül a hagyományosnak. A hallgatók postán kapják a segédanyagokat otthoni munkájukhoz - könyveket, füzeteket, hang- és videokazettákat. Tudásukról negyedévenként adnak számot, erre a célra berendezett központokban, ahol egyébként nyolc és fél márkáért a taneszközöket tartalmazó segédcsomagokat is megkaphatják. Az első évben a harminc magyar diák még ehhez is ingyen jutott hozzá. Nemcsak a diáknak, az oktatási intézménynek Is olcsó az ilyen egyetem. Ideális esetben minden kommunikáció telefonon és számítógépen bonyolódik, az Ínséges hazai pályán egyelőre még utazgatni is kell. A kezdeti nehézségek leküzdésében a magyar távoktatásnak azv EK keretében működő Tempus -program segít pénzzel, tapasztalatokkal. Tein Feinkamp. a braszszeli Tempus-iroda igazgatója szerényen, de nem alaptalanul mondotta, hogy az általuk adott pénz nem képes megoldani a magyar felsőoktatás gondjait, de ötleteik tartalmi é$ minőségi változásokat eredményezhetnek, nemzetközi tapasztalatokat áramoltathatnak Magyarországon keresztül át Kelet-Európába. Banké de Hahn, a holland nyitott egyetem igazgatója kedvezőnek érzi a talajt olyan nemzetközi rendszer kialakítására, amelyben a környezetvédelem, a gazdaság és a kultúra különböző és sajátos tárgyait oktatnák ebben az egyetemi formában. A Magyarországnak juttatott Tempus-péne - az összes oktatási formák támogatására - évi 120 millió ECU, azaz 144 millió dollár. Ennek egyelőre kisebb hányadát fordítják a nyitott egyetemre, ahol elvben több, mint ezer tantárgyat lehet elsajátítani. Nálunk még nem ilyen bő a választék: A harminc elsős elektrotechnikát, informatikát, matematikát és gazdaságtudományt választhatott. Amikor a magyarországi távoktatás elindult, a keresztapaságot vállaló európai szervezetek képviseletében két magas rangú német vendég köszöntötte az első magyar távdiákokat. Ebből az alkalomból mindketten - Rainer Ortlob szövetségi kulturális miniszter és rajna-vestfáliai kolléganője, Brunn asszony - óva intettek az idegen receptek ájult tiszteletétől. Fontosnak tartották a távoktatás hazai előzményeit, a csendben leépült esti és levelez^ oktatást. És felhívták a figyclmelf^rra, mekkora szerepe volt és van ennek az oktatási formának a munkanélküliek és a nők tanulásában. Ez utóbbi megjegyzés sajnos fölöttébb aktuálisan hangzott.., .! . Juhász Gyula homlokára A Délmagyarország egykori szerzőjeként is számon tartott költő mai szemmel nézve különös dolgokat művelt a maga korában. Az Osztrák-Magyar Monarchiában 1910-ben megemlékezett a Martinovics-féle köztársasági mozgalomról, megható szavakkal írta le, hogyan képzeli ő a vértanúk utolsó útját. A Bastille bevétele egy korántsem kerek évfordulón jelent témát számára. Petőfi alakja hasonlóképpen. Rajongva ír halála évnapján Kossuth Lajosról, majd a nagymajtényi kuruc fegyverletételt értékeli a kétszázados évfordulón, s így cseng ki végkövetkeztetése: „ma is van Majtény, ma is van bujdosó Rákóczi: a független, gazdag és erős, halhatatlan Magyarország!" Mindez persze egy sorba illik. Van azonban egy másik sor is. Az, amelyben a háborút üdvözli, aztán később leírja ennek szöges ellentétét és eljut az őszinte békevágyig. Néhány hónap múlva ellenben „a legnagyobb Habsburg"nak nevezi Ferenc Józsefet s a főgimnáziumi önképzőkör gyászünnepén is ilyen értelemben tart megemlékezést, előtte pedig az uralkodó és Anton Bruckner zeneszerző barátságáról ír cikket. Ujabb hónapok múlva megírja A munkásotthon homlokára című verset. Őszintén szólva, ha ma élne, alighanem magyarázkodhatna: mikor, kit szolgált ki, s valóban, kiszolgált-e egyáltalán valakit. Ha lett volna terv, amelyet akkoriban talán nem az igazság bekötött szemű istenasszonyáról neveztek volna el, akkor bizonyára füstbe ment volna minden védekezése. Olyan füstbe, mint az ötéves tervek, vagy a róluk elnevezett cigaretta. Kapkodhatna fűhöz-fához, hogy megértesse, ő azért minden jó ügyet szeretett volna támogatni. Ez a szándéka rendre balul ütött ki, mert hibás szemlélettel vetette föl például a kultúra ügyét 1915-ben. Nem elég, hogy a Szeged rendkívüli közgyűlésen szereplő két téma közül nem a lisztügyet, hanem a kultúrát vizsgálja, még el is tér véleménye a hivatalos állásponttól. A kultúrára - az azóta csak köpönyeget, de nem alsóneműt váltott érv szerint - nincs pénz. Ettől még a Tisza nem lép ki medréből, a Sancer tavak sem száradnak ki. Kedves Juhász, igazán megérthetné, hogy pillanatnyilag néhány évtizedig ilyesmire nincs fölösleges korona (pengő, forint, fabatka). Mindezt azonban nem érti meg, s gúnyos megjegyzéseket tesz arról, hogy miért nem kapott fizetésemelést Tömörkény István és Móra Ferenc, „a két tisztviselő, akit e klasszikus fölszólalás szerint nem lehet egy rangba emelni az oszlopos tisztviselőkkel, mármint a városi tanácsos urakkal". Majd haláluk után, akkor kapnak. Szobrot - fizetésemelés helyett, kesereg Juhász, most azonban a többség elutasította az ő fizetésük rendezését (ez a szó is milyen régi!), hiszen így majdnem annyit kapnának ők, mint a tanácsos urak. Nincs ez így rendjén, kedves Juhász úr! Mesélje csak el nekünk, mi a véleménye a Bastille bevételéről meg Martinovicsékról. Néhány rendszerváltás után meg azt, hogy is volt az a cikk Ferenc Józsefről és Brucknerről. Aztán ez a Bruckner nincs-e rokonságban Lázár. Ervin Bruckner Szigfridjével, az pedig milyen atyafiságot tart a Szigfrid-legendával. Mondja csak, mondja, különben sosem jutunk el a Szent Grálig! Ilyenkor gondolok én Juhász Gyula homlokára. Törrós GÁBOR Nem szabad megszédülni a sikertől Beszélgetés Darázs József festőművésszel Az utóbbi időben meglehetősen elhalványult a szegedi képzőművészet csillaga. A közelmúltban például heterogén, gyenge kiállítással viszonoztuk a temesváriak rangos seregszemléjét. A korábbiakban pedig alig-alig került be egy-egy szegedi művész alkotása a nyári tárlatokra és festészeti biennálékra. Igaz, az újkeletű Szépmíves Céh mintha azon fáradozna, hogy felszámolja ezt az áldatlan helyzetet. És újra frissességet, szellemi izgalmat és színvonalat hozzon a város képzőművészeti életébe. Ám eddig sem hiányoztak innen teljességgel az efféle alkotói megnyilvánulások. Annál inkább, mivel az elmúlt évtizedben Szegeden is feltűnt egy fiatal művészgeneráció. Jellemző rájuk: főként a legkorszerűbb szemléletekhez vonzódnak, s kisebb-nagyobb egyéni és csoportos tárlatokon már mind bemutatkoztak. Más kérdés, hogy azért elég keveset tudunk, hallunk és írunk róluk. Pedig e fiatal alkotók egynémelyike szisztematikus következetességgel és igényesen építi művészi pályáját. Ennek köszönhető, hogy két szegedi művész, Gáli Tibor és Darázs József művei is bekerültek abba a válogatott hazai kollekcióba, amelyet eladással egybekötött kiállításon mutattak be Párizsban (október 8—14-ig). Ebből az alkalomból beszélgettem Darázs Józseffel. - Először is örülök sikerednek, elismerésednek. Nem tudom azonban, hogyan történt a művek, a művészek kiválogatása a tárlatra. - Az egészet Euró Art szervezte. Különössége, hogy a magyar kortárs művészet - mintegy ötven alkotó részvételével - először mutatkozott be a párizsi közönségnek. A válogatás mikéntjét is ez határozta meg. Francia művészettörténészek jöttek hozzánk, akik műtermeket, kiállításokat látogattak. Mivel a legutóbbi Stúdió tárlaton is részt vettem, így bekerülhettem a hazai kollektívába. - Milyen alkotásaiddal szerepeltél, s voltak-e szellemi, művészi rokonaid ebben az összeállításban? - Három munkámat mutatták be: a Bálványanya álma és halála 1. és II., valamint a Cigány purgatórium. A festői rokonságokról szólva pedig mindenekelőtt Földi Pétert kell megemlítenem. O ugyanis több, mint rokon: nekem Földi a példaképem. Mértékadónak tartom, hogy nála az archaikus kultúra, az asztrális szimbólumok jelentik az alapvetést, s ezeken át kerül átfedésbe a magyar népművészet egyetemesebb szemléletével. Mellette azonban EfZámbó István művészetét is közel érzem a magaméhoz. Bár ő profán, gunyoros szellem, de a kultikus jetképek nála is fontosak. Ahogyan Bauer István és Borgó György vitális, elementáris felfogása sem idegen az én kifejezési formámtól. - A kiállítást miként fogadta a párizsi közönség, a francia sajtó? - Sajnos nem tudtam kimenni, hogy a tárlatot megnézzem. Sárközi Ágnestől, az itthoni szervezőtől viszont megtudtam, hogy színes, reprezentatív katalógusunkat mintegy 5000 példányban adták ki. Ebből aztán 3000-et szétküldtek Franciaország minden részébe; galériásoknak, műgyűjtőknek és képzőművészeti szakembereknek. - Bizonyára emlékezetes, sőt tanulságos marad számodra e nem mindennapi művészi kirukkolás. - így igaz. Hisz megtisztelő érzés együtt szerepelni a hazai művészet élvonalbeli alkotóival, például Bak Imrével, Szabados Árpáddal, Jovanovics Györggyel vagy Földi Péterrel. Ennek ellenére nem szabad megszédülni a sikertől, mert így az ember elvesztheti arányérzékét. Mindenesetre e kiállítás komoly válaszút elé állít. Nem tudom: megmaradhatok-e továbbra is polgári szakmám mellett, vagy csak a festészettel kellene foglalkoznom. Művészetem szellemiségét illetően viszont biztonságos megerősítést kaptam. Ezúttal is kiderült, a nyugati világ nem arra kíváncsi, miként tudjuk utánozni legfrissebb irányzataikat. Inkább az érdekli őket: ennek a térségnek van-e valami sajátos kulturális és létüzenete. Ám az sem mellékes, hogy e magyar válogatásban a vidéki művészek is helyt kaptak, nemcsak a pestiek. Ami azért is szerencsés, mivel Szegednek is egyre jobban erősödnek a francia gazdasági és kulturális kapcsolatai. SZUROMI PÁL