Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-03 / 232. szám

l<? ALAPÍTVA: L910-BEN CSÜTÖRTÖK, 1991. OKT. 3., 81. ÉVF. 232. SZÁM HAVI ELŐFIZETÉSI DÍJ: 185 FR, ÁRA: 7,40 FT Rendőr leszek én is Köszöntő helyett - beszélgetés Farkas Helga édesapjával Ma a Helgák ünneplik névnapjukat. Van Szegeden egy család, ahol nem tudják köszönteni az ünnepeltet. Farkas Helga három hónapja eltűnt, azóta senki sem tud róla semmit. A rendőrség a nyomozás érdekében hallgat, a család következetesen távol tartja a hírlapírókat. Publikációk születtek, bár érdemben kevés. Talán én voltam az egyetlen, akinek úgy két hónapja ajtót nyitottak, ám megkértek, a délutánt kitöltő beszélgetésről ne írjak. Ti eddig is korrektek voltatok, érvelt Farkasné, meg nem is történt semmi. Farkas Imre tegnap fölhívott, van valami, amit nem hagyhat szó nélkül. - Tessék, ezt kaptam a múlt hét végén. Hosszú hónapok óta ezzel jelentkezett az egyik s az asztalra teszi a fénymásolt levelet, borítékot. - Elmentem, illetve elmentünk a rendőrökkel Vásárhelyre. Szerintem nem lesz semmi. Azt kellett csinálnom, amit a rendőrök mondtak. A kocsit leállíttatták velem egy szerintem teljesen indifferens helyen, én meg jó ötszáz méterre odébb sétálgattam. - Miből gondolja, hogy újabb eredménytelenség elé néznek? - Abból, hogy három hónapja elrabolták a lányomat és azóta is vakon tapogatóznak. Egyszerűen nem tudnak semmit, de semmit, mert hiányzik a szakértelmük. Nézze, június 27-én este fél 9-kor telefonált utoljára a kislány, hogy elindult haza. O eltűnt, megérkezett viszont Tonhauser úr, az ORFK akciócsoportja, onnan kezdve erőd lett a lakás egy hétre. Mindeddig vártam egy értelmes gondolatra, utasításra, ahogy ők mondják, sajnos hiába. Ugyanis még akkor Tonhauser úr azt mondta: Imre, innen kezdve úgy vegye a levegőt is, ahogy én mondom. Rendben, válaszoltam, mindent úgy csinálok, ahogyan önök mondják. De a gyerekem meglegyen! Elég volt! Három hónap pénzadósságból is sok, nemhogy egy gyerek fogvatartásából. - Nagyon megértem az elkeseredését, de nem értem, miért vádaskodik. <*éi rr«Mjp*. A Murit upuptj* *« »«•«« MM s«r itivavtan. A Imt • taNtkeltfMl M1«* vatl* *M««. HtUy* *fllt«I crtiM fc»««At»4 • nnMr^M *9 *mfw*0t ntmi todtn*. A bilhcM tn ri»m vtfyok te* te. tn VMh »l ilwiifti AoMntinl. firtt'^nblrtk •* •)«•• aiL ** Uiraí «dnf • MrtArl mX SOOÓOO méihkűl* ftwM.Ha é*p»tel. >«f yd^WM/hajm U'.é iDlbffliJ.A tfirplOM «wlM* M*iU«» » M • HMH A nw^ fiiba «aí i. «| t v»«y 9U> *?!« **** \ J«»i»1K*»»«l. * CAJÁT teDRVKO HO»f m ac<M4 Wl>*»"«K. - Ezt már ép ésszel nem lehet kibírni. Hajnalonta, három-négy órás alvás után fölébredek..., lövöldöznék legszívesebben. Kibírhatatlan ez a tehetetlenség. S hiába bírálom én ebben az ügyben a rendőrséget, a társadalmat/ az emberek hozzáállását. Mindez már ilyen, ilyenné formálódott. Se jobb, se rosszabb nem lesz, ha én mocskolom őket. A feleségem kevésbé, én viszont bíztam a rendőrökben mindvégig. Azt hittem, jó szakemberek. Kiábrándultam. - Hát az lehet, hogy nincs köztük Simon Templar, azért bizonyosan megtesznek mindent. - Két dologban látok hiányosságot. Hibás a módszerük, a hozzáállásuk. Eleve rosszul indítottak, rossz a stratégiájuk. Legalább úgy kellett volna kezdeniük, mint gyilkosságokkor szoktak. Olyan tüzetességgel, erővel, szakemberekkel. Eleinte voltak is. Azt hitték, az ujjukra csavarják az ügyet. Vártak a cserére. Aztán megszűnt a kapcsolat, nem hívtak a zsarolók, nincs is semmi... Még azt sem tudják, hol rabolták el a lányomat. Orosházán? Vásárhelyen? Szegeden? Ennyi idő után joggal elvárhatnám, hogy valaki beszámoljon az eredményről. Annál is inkább, mert leadok nekik 60-80 vonalat, hol, merre induljanak, kit hallgassanak ki. Egyetlenegyet sem tudok kontrollálni. Annyit sem mondanak. Farkas úr, elmentünk a falig... - Két okot emlegeti. Mi a másik? - Többlábas az ügy. Van egy 30 centiméter magas dosszié a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságon, van egy 5 centiméteres Tonhauseréknál, a harmadik meg az ORFK-n. Egyik sem tud a másikról. » - Biztos így van ez? - Tökéletesen biztos vagyok benne. Megpróbálják ugyan átfogni, de akkora az anyag, hogy nem találtam egyetlen embert sem, akin látszott volna, végigohasta az egészet. Részleteket ismernek, operatív munkát végeznek, de nincs ember, aki egyben az egészet összefogná. Én pedig, az apa, ennél jóval kisebb hiányosságot sem tudnék megbocsátani, nemhogy ezt. - Magánnyomozásba fogott, a Danubius rádióban bejátszották a zsarolók hangját. Itt a boríték, látszik a bélyegző, Budapesten adták föl... - Na látja! Mi mást csinálhatnék? A rendőrködés is egy szakma, mint az enyém. Hát meg fogom tanulni! Az összes kihallgatott személyt, feltárt adatot én adom nekik. Az orosházi társaságból külföldre szivárogtak heten. Fejvadászokat küldtem utánuk, így tudta a rendőrség meghallgatni, akit visszahoztak. A rádióbéli fölhívásra 240-en jelentkeztek, 31 tűnt érdemlegesnek. Mindet lenyomozták, nem tudom, mire jutottak. Gyakorlatilag én végzem a feltáró munkát. - Nem hallgat el semmit? - Ugyan kérem, ez szóbeszéd! Ha akarnám se tudnám. Minden levelemet felbontják, lehallgatják a telefonjaimat, még az összes munkatársamét is. Aztán ellenőrzik, jelentem-e nekik. - Úgy érzi, bizalmatlanok önnel szemben? - Méghogy bizalmatlanok! Ez a legdurvább vájkálás egy ember magánéletében, amit velem csinálnak. S most már ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba. Szeretném tudni, a levél után miben nyomoznak: zsarolásban, eltűnésben, emberrablásban, netán gyilkosságban? Azt írják, a lányomat már nem kapom vissza... Annyi variáció volt már: benne van a kislányom, benne vagyok én, egyik se jött be. Rettenetes! - Reménykedik még? - Könyörgöm, a gyerekemről van szó! Én mindig céltudatos ember voltam. Veszélyes eszközhöz nyúltam, mert annak tekintem kijelentéseimet a rendőrségről, de addig verem a port, amíg már nem látnak tőle. Csak felfigyelnek! Ez majd ösztönzi őket. Nem tudnak kideríteni egy ilyen ügyet! Ez szégyen a társadalomra, presztízsveszteség a rendőrségnek. Erről tudnia kell az ország nyilvánosságának. - Mit tervez? - Fölhagytam a gazdálkodással, lemondtam mindkét kft.-ben az ügyvezetői tisztségemről. Már a munkám sem érdekel, pedig annak éltem, meg a családomnak. Ez, amit csinálok, egész embert kíván. Most szórólapokat gyártatok. Kiszámoltam, 1 millió 200 ezer kell minden nagyobb városba, iskolákba, a rendelőkbe, mindenhová, ahol sok ember megfordul. Össze akarom roppantani a zsarolókat. Engem már sikerült kikészíteni... Már nem hihetem, hogy Helga az országban van, bár ez tűnt kézenfekvőnek. Meglehet kivitték, ezért építgetem a külföldi kapcsolataimat. Egyszerű kis klottgatyás gyerek voltam én. Miért hajtottam volna ennyire! Idáig jutottam, sok lett az irigyem. Annyi rosszat írtak rólam, szabályosan rám szálltak. Amikor eltűnt Helga, mindenkit az érdekelt, ki ez a gazdag ürge, nézzük csak! A családom és az önbecsülésem érdekel, nem számolok a következményekkel. Előkerítem Helgát - ne adja Isten! a föld alól is. Vajon Farkas Helga kaphat-e még valaha is egy szál virágot, október harmadikán? MAG EDIT A Rotary Club és a barátság 30 vagy 300 gyermek? Szeptember közepén már beszámoltunk róla, hogy hosszas előkészületek után megkapta alapító okmányát a Szeged Rotary Club. amely 52 évi hallgatásból ébredt és ismét részt vesz a város közéletében. Már közöltük az RC projektjét, amelynek fő célja a szegedi gyermekek testi és lelki egészségének me; vá„ . Az RC elnökével, dr. Balogh Sándorral beszélgettünk arról, hogy a projektben megfogalmazottak közül melyik pont megvalósítását látják elsőrendű feladatnak: - Először is számot vetettünk arról, hogy egy hónapon belül mennyi a bevételünk és a kiadásunk. Ezután döntöttünk úgy, hogy 300 ezer forintot a projekt első pontjában leírtak, a tartósan nehéz körülmények között élő gyermekek iskolai étkeztetésének támogatására fordítjuk. Nincsen túl nagy bevételünk, a tagdíjunk is csak ezer forint félévenként, de ezzel a pénzzel sem mi gazdálkodunk. - Ki gazdálkodik ezzel a pénzzel? - A nyugati központok, de tőlük jelentős támogatást is kapunk. így tudjuk kifizetni például a postai költségeket, az utazások anyagi részét is a nyugati RC-k állják. Sok kelet-európai országban alakult Rotary Club, Jugoszláviában és Szlovákiában is. De a keleti országokban olyan szociális projekteket dolgoztak ki, amelyekkel a szervezeteket anyagilag fedezni nem tudták, s ekkor jött a nyugati segítség. Nyilvánvaló, hogy nagy teher ez a nyugatiaknak, ezért aztán mi nemigen kérünk pénzt, inkább csak elfogadjuk a segítséget. - Hány tagja van a Szeged RC-nek? - Pillanatnyilag 33 tagunk van, de ez a létszám az év végéig 8 vagy 10 fővel gyarapodhat. Elég sokan jelentkeznek. - Hogyan lehet valaki a klub tagja? - Most már szigorúak a feltételek, kizárólag behívásos alapon megy a tagfelvétel. Két tag írásbeli ajánlása alapján megtárgyaljuk a javaslatot, majd zárt körben meghirdetjük az eredményt. Ezután 10 nap várakozási idő következik, amikor bármelyik tag benyújthatja ellenvéleményét, amit később kivizsgálunk. Gyakorlatilag egyetlen nemleges szavazat megakadályozhatja a felvételt. - Megfelelő-e a mostani létszám, illetve nyugaton milyen taglétszámú klubok működnek? - Ez nagyon változó. Amerikában és Helsinkiben is tudok olyan klubról, ahol több száz főt számlálnak, de Ausztriában vannak 20 fős klubok is. A mi klubunk taglétszáma maximum 50 fő lehet. Ha ennél többen jelentkeznek, akkor új klubot kell alakítani. - Mikorra várható, hogy a 300 ezer forint, ha részben is, de megoldja a tartósan nehéz körülmények között élő gyeremekek iskolai étkeztetését ? - Csütörtökön délután - interjúnk szerdán készült megbeszélést tartunk ezzel kapcsolatban, ahol a programbizottság - élén Stehlik Jánossal festőművésszel benyújtja a program megvalósítására vonatkozó terveit. A városban pillanatnyilag 1380 olyan gyermek él, aki nem tudja befizetni a napi egy étkezés díját. A rendelkezésünkre álló összeggel nem tudjuk megoldani mind az 1380 gyermek problémáját, ezért két lehetőség merült fel. Vagy kiválasztunk 30 gyermeket, s az étkeztetésük teljes anyagi részét magunkra vállaljuk, vagy pedig 300 gyermeket választunk ki, de ekkora létszám esetén az étkezésük díját csak részben tudjuk fedezni. Viszont alakulóban van az RC ifjúsági szervezete. A környezettanulmányok elkészítésében lesznek segítségünkre. Ez azért is szükséges, hogy valójában azok a gyermekek kapják a pénzt, akik a legnehezebb körii lmények között élnek. - Ezenkívül milyen lehetőségei vannak még az RC-nek? - Sokkal nagyobbak a kibontakozási lehetőségeink, mint amekkorának látszik. Az RC nemzetközi kapcsolatai révén külföldi kezdeményezésre - négy középiskolai diákot amerikai részképzésre küldtünk, illetve egy mozgássérült gyermek és barátja nyaralhatott Olaszországban, a comoi tónál. Ezenkívül szeretnénk elindítani a cserekapcsolatokat is, szeretnénk mi is fogadni külföldi gyermekeket. Alapeszményünk az emberek közötti barátság erősítése, bár erre manapság nagyon kevesen képesek. Régen ezt internacionalizmusnak hívták, de ennek a szónak az értéke az utóbbi évtizedekben negatív tartalmakkal is töltődött. PODMANICZKY SZILÁRD TARTALOM Vissza a háborúba 2 Kis pénz kis kultúrára 4 Kincstári borravaló 7 Veress Miklós tárcája 16 Az európai kupákban Dundalk-Bp. Honvéd 0-2(0-2) Ferencváros-Levszki Spartak 4-1 (2-0) Dinamó Moszkva-Vác 4-1 (2-1) Pécsi MSC-VfB Stuttgart 2-2 (1-0) Csasztuska ,fius pápa - gonosz cápa, felkopik az álla, szent csodára várva..." szavalja, mi több, deklamálja vidékről fölutazott barátom a kínrímektől terhes sorokat, várván a reagálást. Mivel valaha egy emlékezetes Szeged-Vasas osztályozó labdarúgó-mérkőzésen kerültünk egymáshoz közel, amikor a pártállam kivételezett csapata egy utolsó előttit rúgott a lenézett és kisemmizett vidék képviselőjébe az akkori szövetségi kapitány nyilatkozatokban tetten érhető segedelmével első pillanatban arra gondolok: ugyan már, milyen meccsre gondolhat, talán csak nem a piarista gimnázium még föl sem állt csapatát cikizi, hozzá méltatlanul? Nem, nem erről van szó. Lendületesen folytatja, mintha nem is akarná abbahagyni. A családjában, mármint az idősebbek körében egy felhőtlen születésnapon, kínrímversenyt rendezett, a cápa-pápa (vagy fordítva) párra. Megelégedésére a tanárnő unokahúg és a geológus sógor egymást túlkiabálva követelte magának a díjat, az ötvenes évekbeli tokaji aszút - az ellenőrzés ugyanis sikerrel járt. Barátom arra volt kíváncsi, vajon a pápa-cápa rímpár nem az ő agyának szüleménye-e, avagy mások is emlékeznek a gyermekkorukban beléjük diktált versezetre, a csodálatos csasztuskára. Az ő gyermekkoruk az ötvenes évekre esett, ezért nevezte ki, önhatalmúlag, a pusztamérgesivei telt üveget ötvenes évjáratnak, önbecsapással fölérő címkét ragasztva rá: tokaji aszú... Mindenáron le akart engem is tesztelni a nemzedéknyi csasztuskából. Azt gondolta, nem akarok kötélnek állni. Az én fülemben azonban más kínrímpárok csengenek. Egy újlatin nyelven. Mondom is, magyarítván: az apa és a víz (avagy a levegő) szavak a mi közös anyanyelvünk szerint nem állíthatók rímpárba; ámbár, ha a szinonimák vadászmezejét becserkésznénk, a csoda megtörténhet. Tudtára adom: az ötvenes évek-' ben más országban éltem. Ahol szintén a csúszómászó csasztuska-poéta volt az úr. Ellenben: más ország - más csasztuska. Ahogy a tolerancia mértéke is különbözik a határokon túl. Avagy az emlékképek fölidézése. Úgymond: fiatalítása, fölfrissítése. Nemzedéknyi áttétellel. A tolerancia megállapíthatatlan szabványai szerint. PATAKI SÁNDOR