Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-03 / 232. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁQ CSÜTÖRTÖK, 1991. OKT. 3. VAJDASÁGI JEGYZET A lóláb „ki-lóg?" „ Fáj a földnek és fáj a napnak, a mindenségnek fáj dalom, de aki nem volt még magyar, nem tudja, mi a fájdalom." Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus Szülőföld... nagyon nehéz elmondani: mi az? Talán a libalegelő, hol annyiszor próbáltam meg utánozni a vándormutatványosok hajmeresztő attrakcióit, vagy a medvetáncoltató - aki zsíros kalapját levéve kopasz fejéről, járta körbe a bámészkodók tömegét - talán az eperfa az udvar sarkában, amelynek levelei olyan keservesen tudtak sírni az átvonuló kora őszi viharban. Vagy talán a házak faláról lecsorgó örök szeretet... Nagyon szeretném tudni... Vajdaság... ott születtem, ott születtünk. Sokan. Az észak-bácskai rónákon, hol telente jegesen süvít a szél, hol nyaranta bokáig érő port keleszt a perzselő nap, az egykori Pannónia legdúsabban termő vidékén, ott hol a Csík folyó kettéhasítja a zsíros fekete földeket, hol a Telecskáról induló dombok könnyed földhányásokká zsugorodnak össze. A nádtetős viskók és a mohától barna cseréptetők, valahol nagyon messze, valahol nagyon tisztán, de mérhetetlenül távol a mától élnek emlékezetünkben. Ott születtünk... hol a zsíros kalapos, bocskoros parasztember soha nem ismert más szót a magyaron kívül, hol a reszkető kezű idős asszony képtelen kimondani a szerb politikusok nevét és Belgrád olyan távoli számára, mini nekünk Ausztrália. Ók ott maradtak... Ók élnek... Ók nem értenek... Teszik a dolgukat, mint azt tették őseik, ugyanazon az úton baktatnak végig mint apáik... Ók nem értik... Mi sem értjük... Mivé lett a világ... Mi lett veled: MA... Éjszakánként rettegés vonul át a békésen pihenő rónák felett, s hol erre, hol arra a magyar falura sújt le pallosával. Katonaköteles férfiak húzzák fejükre a takarót, ha az udvaron felugat a kutya, vagy ha nehéz csizmák dobogását hozza magával a lég. S rettegnek, hogy a katonai járőr bezörget, aztán menni kell... menni muszáj. Mert a tankok által ütött résre új embernek kell állnia, mert az elesettet pótolni kell. Egyesek tétlenül várják a sors kegyetlenkedését, mások megpróbálnak ellene szegülni. Sokan a sárga kukoricatáblák között húzzák meg magukat, „csőszkunyhókat" emelnek, és hollétüket a felszálló szürke füst, vagy az éjszakában felvillanó hófehér hitvesi bugyrok jelzik. Csantavéren egyetlen éjszaka leforgása alatt 1600 behívót kézbesítettek, arról azonban már nincs adat. hogy hányan tettek eleget az úgynevezett „hazafias kötelezettségüknek". Mindenki hallgat, és csak itt-ott elrebegtetett szótöredékekből lehet következtetni a véleményekre: Ez nem a mi háborúnk. Az az egy biztos, a tartalékosokért kiküldött JNA jelzésű autóbuszok majdnem üresen távoztak. Ám a hadsereg nem ismeri a lehetetlen, a képtelenség fogalmát. A faluban megerősített fegyveres katonai járőrök, félkatonai alakulatok cirkálnak, átkutatják a padlásokat, benéznek a sötét zugokba, bekukkantanak az ágyak alá... Keresnek. Férfiakat, fiatalokat és idősebbeket... Katonákat. Az utcákon asszonyokat és gyerekeket látni, a heti piacokon több a járőr mint a vevő. Az egyik Csantavérről hazánkba menekült fiú mesélte: - Éjjel fél tizenkettőkor zörgettek. Amikor senki sem nyitott ajtót, egyszerűen bedobták a behívót. Apám segített csomagolnom, aztán sokadmagammal irány a határ. Most katonaszökevény vagyok. Sajnos, nem mindenki ilyen szerencsés. Van, akiért a munkahelyére mennek el, olyan is akad, akit délután az utcán kapnak el, és már indulhat is harcolni a szent „szerb ügyért". Egyre többen és többen kényszerülnek elhagyni otthonaikat. Van, aki családostul menekül, fél a megtorlástól. Olyanok is akadnak, akik eladnak mindenüket, azután irány a nagyvilág. Mások egyetlen kis csomaggal vágnak neki a bizonytalannak és próbálnak elérni valahová. Pedig a háború még messze van Vajdaságtól... Mégis menekülni kényszerülnek. Ám a hátrahagyott otthonok mégsem maradnak üresen. A hatóságok a Horvátországból menekült szerbeket helyezik el bennük. Ők igazi paradicsomba csöppennek bele. A férfiaknak nem kell bevonulniuk, az asszonyok gyönyörű kocsikon járnak bevásárolni. Dolgozniuk nem kell, hiszen fejenként 6000 dináros segélyben részesülnek, és ott vannak még az étcljegyek is. Mások keserves munkával megépített otthonában élnek... de őnekik ehhez joguk van, hiszen Szerbiában vannak! Élvezik az életet, anélkül, hogy az ujjukat is mozdítani kellene érte. Meglelték az igaz demokráciát... A Milosevics úr által emlegetett Tökéletes Szocializmust. A magyarok pedig... rettegnek... ruhástul alszanak... félnek., és menekülnek... menekülnek... menekülnek. Az anyák pedig sírnak... FORGÓ LÁSZLÓ Gyülekezési tilalom a Vajdaságban Horvátország szinte minden válságkorzetében fellobbantak a harcok. A hadsereg Dubrovniknél beváltotta tegnapelőtti fenyegetését s megkezdte a lakott települések elleni támadásokat. Súlyos harcok voltak Zára környékén is, a dalmát tengerpart középső szakaszánál. Miután a horvát fegyveresek állítólag ismét támadták a helyőrséget, a hadsereg a légierő támogatásával kemény ellentámadást indított. A háborús helyzet mindinkább érezhető a Vajdaságban is. A Duna-parti Palánkon rendkívüli állapotot léptettek életbe, félbeszakadt az iskolai oktatás, bevezették a gyülekezési tilalmat. Javasolták továbbá, hogy a polgárok esténként elsötétítést hajtsanak végre, és rendezkedjenek be arra, hogy hamarosan a pincékbe kell vonulniuk. Vékás János, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke egy kedden közzétett interjúhan azt közölte, hogy a VMDK bojkottálni fogja majd a november 10-re kiírt szerbiai helyhatósági választásokat. A japán kormány elhatározta, hogy százmillió dollárral növeli azonnali segítségét a Szovjetuniónak - közölték Tokióban. Japán a segítségről hivatalosan e hónap végén tesz bejelentést, amikor a 24 vezető ipari ország megbeszélését tartják Thaiföldön a Nemzetközi Valutaalap értekezlete alkalmából. Mint ismeretes, Japán a Szovjetunióval való területi vitájának megoldatlansága miatt mindeddig elzárkózott a nagyobb méretű gazdasági segítségtől. Nem helyes megközelítés, hogy a Szovjetunió adja vissza a Kurili-szigeteket Japánnak nagyobb japán pénzügyi támogatásért cserében - jelentette ki New Yorkban Borisz Pankin szovjet külügyminiszter. Mint a szovjet diplomácia vezetője megjegyezte, országának nagyon óvatosan kell bánnia a szigetek ügyével, mert számolnia kell az ott élő orosz lakosság óhajával is. Antall József Hitelpiac és politika Magyarország az élen áll Garanciavállalás 5,7 milliárd dollárra A kelet-európai országoknak nyújtott és kilátásba helyezett nyugati pénzügyi támogatásról, illetve az 1990. és az 1991. évi gazdasági mutatókról készített jelentést a Reuter brit hírügynökség az osztrák gazdaságkutató intézet, az osztrák nemzeti bank és az amerikai Planecon tanácsadó intézet adatai alapján. A hírügynökségi beszámoló szerint a 24-ek csoportja egyebek között Magyarország (júniusi állapot szerint) esetében kötelezettséget vállalt 0,5 milliárd dollár segélyre, és 5,7 milliárd dollárra hitel vagy garanciavállalás formájában. A G24-ek és más nyugati államok által Magyarországnak nyújtott összeg értéke 500 millió dollár; kilátásba helyezett 518,5 milliót. Az EK részről: 250 millió dollár, Ausztria és Svédország: 20-20 millió, Finnország: 10 millió, Norvégia: 15 millió, Svájc: 30 millió, Japán: 150 millió, Kanada: 12,5 millió, Egyesült Államok: 10 millió és Törökország: 1 millió dollár. A brit hírügynökség Magyarország tavalyi és idei évi gazdasági mutatóiról többek között a következőket jelentette: a nemzeti össztermék (GNP) az idén 2,5 százalékkal csökken, míg ugyanez az arány tavaly 5,3 százalék volt. Az ipari termelés az idén stagnál, tavaly 5 százalékos csökkenést mutatott. A fogyasztói árak idei évi növekedése 27 százalékos. Más kelet-európai államok idei évi GNP mutatói (százalékban) az elmúlt esztendőhöz képest: Bulgária (-10,8), Csehszlovákia (-5,2), Lengyelország (-3,8), Románia (-4,8), Szovjetunió (-17,7). Az ipari termelés alakulása (százalékban) az idén: Bulgária (-15), Csehszlovákia (-4,5), Lengyelország (-4), Románia (-9), Szovjetunió (-12). (A Reuter megjegyzi: Románia és Lengyelország esetében az adatok nem az ipari termelésre, hanem az ipari értékesítésre vonatkoznak.) A fogyasztói árak alakulása az idén (százalékban) a tavalyihoz képest: Bulgária (1000), Csehszlovákia (70), Lengyelország (80), Románia (150), Szovjetunió (250). A közös piaci államok külügyminiszterei kedden elhatározták, hogy tárgyalni kezdenek Bulgáriával az Éurópai Közösséghez való társulásáról, Romániával kapcsolatban viszont egyelőre elvetették ennek gondolatát jelentette az AFP Brüsszelből. Az utóbbit azzal indokolták, hogy Romániában politikailag bizonytalan a helyzet. A Tizenkettek ugyanakkor bejelentették, hogy készek Romániával is tárgyalásba bocsátkozni, amint normalizálódik az ottani helyzet. Az EK-külügyminiszterek azt is elhatározták, hogy Albániával gazdasági együttműködési megállapodást kötnek, s rövidesen tárgyalni kezdenek róla Tiranával. Clevelandben Magyarország megteremtette a gazdasági felvirágzásához szükséges alapvető stabilitást, de a tartós egyensúlyhoz nélkülözhetetlen a Nyugat elkötelezettsége és támogatása is - hangsúlyozta Antall József szerdán Clevelandben, a város és az állam gazdasági életének vezető személyiségei előtt. A magyar kormányfő a többek között a védelmi iparban nagy szerepet játszó TRW óriásvállalat vendége volt: Joseph Gorman elnök köszöntötte őt. A miniszterelnök előadásában hangoztatta: Magyarország határozott híve annak, hogy az Egyesült Államok vállaljon elkötelezettséget KözépKelet-Európában, katonai-biztonsági és gazdasági szempontból egyaránt játsszon központi szerepet. A miniszterelnököt melegen köszöntötték Ohio állam és Cleveland város nevében is. Antall József és kísérete szerdán Washingtonba utazott tovább. A kormányfő ott tanácskozik a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap vezetőivel, majd előadást tart a Világpolitikai Tanácsban. A Jugoszláviát, pontosabban harci feladatuk szerint az alkotóelemeire hulló szövetségi állam magyarországi határát védő katonák Felsőszentmárton térségében érkeztek hazánkba. Előzőleg a „menekültek" három hónapig tartották állásaikat. Még a „szlovéniai kis háború" idejére kerültek kilátástalan helyzetbe. Akkor, a szlovén példát követve, a horvát belügyi alakulatok is saját ellenőrzésük alá szerették volna vonni e határszakaszt. A három, egymástól ötven kilométerre lévő őrs katonái azonban nem tágítottak, s sajátos módon a horvát fegyveresek támadásaival szemben védelmezték Jugoszlávia határait. Miután teljesen körülvették őket, elfogytak élelmiszer-, és lőszertartalékaik, s a közeli Koprivnica helyőrségétől sem remélhettek segítséget, dönteniük kellett: vagy megadják magukat, vagy Magyarországra menekülnek. A visszavonulás útja szabad volt, mivel a horvát gárdistáknak nem sikerült a határőrsök és a Dráva közé férkőzMagyarországon csak megpihentek Visszamentek a háborúba Rövid hírügynökségi közleményből tudhattuk meg, hogy szeptember 16-án 64 vörös csillagos jugoszláv katona lépett - ideiglenes menedéket kérve - a Magyar Köztársaság területére. Azt hihettük, a fiúknak elegük lett a véresen komoly háborúsdiból. Nem így történt: a különböző nemzetiségű katonák három nappal később - őrkutyáikat és két társukat hátrahagyva - ismét Jugoszláviába vették útjukat, hogy rövid pihenő után újra a fronton lehessenek -, tudhattuk meg a belgrádi Borba, azaz „A harc" szeptember 25-i számából. niük. Érdekes módon, az őrsök közötti telefonkapcsolat mindvégig zavartalan maradt. A négy tiszt (két szerb, egy albán, egy horvát) legidősebbike engedélyt kért parancsnokságától a tervezett akció végrehajtásához. Ezt követően aláaknázták az őrsök területét, hogy így megsemmisíthessék a rendelkezésükre álló tankelhárító és egyéb fegyverzetüket. A visszavonulást a két szélső őrs katonái fedezték, míg a középen lévők nyugodtan előkészíthették a folyami átkeléshez szükséges gumicsónakokat. Heves, kézifegyverekkel vívott párbaj közepette, az egyik kutyakiképző kedvence vonítására lett figyelmes - megfeledkezett a láncra kötött ebről. Mit tehetett, visszakúszott érte és kimentette. Az iszonyatos erejű robbanásokat a környező településeken is megérezhették. Mire a katonák magyar területre értek, mindaz amit hátrahagytak, hasznavehetetlen romokban hevert. A kosárlabdapálya betonjára festett üzenetük magáért beszélt: „Fiúk, elkéstetek!" - olvashatták az őrsök maradványai között bóklászó gárdisták. Hogy határőreink miként fogadták őket, arról nem szól a fáma. A szentmártoniakró! viszont elmondhatjuk: szépen megvendégelték a „menekülteket", akik a Vöröskereszttől civil ruhát kaptak, Békéscsabán pedig szállást három napra, merthogy csupán ennyi időre akartak maradni. Ketten közülük azonban mégsem indultak haza szolgálatuk további teljesítésére. A fiúk többsége tehát újra egyenruhát öltött. Ki tudja, élnek-e még, nem bánják-e, hogy nem maradtak? * A „Borba" információit, érdeklődésünkre tegnap a Határőrség Országos Parancsnoksága is megerősítette. VARGA IVÁN