Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-16 / 243. szám

4 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. OKT. 16. Hümér ébresztése, avagy egy őselem kerestetik ". W' * immmm í'^^HKs »>. * JHH lüi-. c , ^hk"/'-,, * fis# <-« jflR Ili - i -.: t V-T fi'b'F' • RFVF BMBk -Mczmíf -»xWm WlLLIAM BLAKE: A NYELV SZELLEME Látod, Pistukám. ezen a vasárnap estén is lemerevedett az ég. Először csak ködös kobaltokat mutatott, majd átment komor berlini tónusokba. Kovács Zsolttal meg épp fordított irányt vett beszélgetésünk. Kezdetben tisztára úgy ültünk egymás mellett, mint két udfarias idegen. Pedig ugyancsak töltögettük a nedűket. Mégis: csupán akkor kezdtünk éledezni, oldódni, amikor rátaláltunk-közös emlékeink boraira. Amik közt te lettél a legvérpezsdítőbb. Annál inkább, mivel Zsolt még a mozdulataidat is kitűnően idézte. A markánsakat, a szelídeket, a teátrálisokat. Úgyhogy majdnem ott voltál közöttünk. Holott a hiányodnak szólt e múltidézés. Hogy jó ideje eltűntél közülünk, alig tudunk rólad valamit. Mindenesetre riasztóan sötét volt már az ég, amikor szóba kerültél. És itt a részletek mellékesek. Fontosabb ennél, hogy éppenséggel mikor jut eszünkbe egy-egy cimboránk. Evés vagy ivás közben? Netán a langyos napsütésben vagy az éjszaka komor leple alatt? Ezek már korántsem mellékes körülmények. Mint ahogy a lakásod, az élettered sem elhanyagolható, kedves Pistukám. Igaz, csak egyszerkétszer jártam nálad. De semmi baj: mindenre emlékszem. Először is a méretes magyar zászlóra, amely mintegy szobád tengelyében volt elhelyezve. Mint valami súlyos mementó. Amit akkoriban csak kevesen mertek felvállalni. A zászló alatt, az asztalon pedig ott hevert egy orvosi fecskendő. Nem mintha cukorbajos lettél volna, dehogy. Ennél komolyabb, alapvetőbb dolgokra utalt e félelmetes eszköz. Életre és halálra. Ahogy könyveid megjelenésében is volt valami végletesség. Nem elég, hogy úgy tornyosultak a magasba, akár a bazalthegyek, ám tematikai szóródásuk is megkapóan széles volt. Mert a fizika, a biológia ugyanúgy érdekelt, mint a történelem és a művészet. Nem tudom, Pistukám, mi maradt meg benned e nyitottságból? És figyelsz-e mostanában az itthoni eseményekre? Már csak azért is, mert úgy néz ki, mintha eljött volna a te áhított országod. Kivonultak az oroszok, megszűnt az egypártrendszer, privatizációról és demokráciáról beszélünk, 4' immár nem kell szégyellnünk a magyar trikolort. Persze, a csuda tudja. Bizonyára olvastad: meglehetősen zavarban vannak a magyar gazdasági szakemberekkel tárgyaló nyugati partnerek. Ami nekik ugyanis tény és megállapodás: az nekünk csak manipulálási alap. Mintha nem tudnánk kinőni hazudozó, ravaszkodó mentalitásunkból. De ne menjünk ilyen messzire! Annál inkább, mivel, képzeld, bekerültem egy városi bizottságba, amely a kultúra ügyeivel foglalkozik. Mi tagadás: először még örültem is e megbízatásnak. Naivan azt hittem, így talán módom lesz értelmes, jó ügyeket szolgálni. Ma már azonban másképp vagyok ezzel. Inkább valamiféle fékező csavarnak érzem magam. Ami a másik oldalon azt jelenti: pusztán egy újkeletű gépezetbe kerültem bele. Amely ugyanúgy gombnyomásra és pártérdekszerűen működik, mint az előző rendszeré. Csak itt demokratikusabbnak tűnnek a viszonyok. Pedig mindössze csak rafináltabbak. Itt van például a különféle vezetők kiválasztása. Amit ugyebár rendszerint pályázatokkal szoktunk elintézni. Mert ezt tartjuk igazságosnak, demokratikusnak. Noha ez is csak féligazság. Annak idején a Mediciek világosan látták: kik is az igazán jó művészek az országban, s meghívták őket az udvarukba. Ennyi volt a demokráciájuk. És jóformán sohasem tévedtek. Ám hol vagyunk mi ettől a bátorságtól és tisztánlátástól? A szegedi színház ügyében mindenesetre úgy csináljuk, mintha nem tudnánk, hogy e parányi hazában merre is leiedzenek a számottevőbb szakemberek. Akik alkalmasak lennének az igazgatói posztra. Holott ezt nagyon is tudjuk. Mégis pályázósdit játszunk. Tisztára úgy, akár a csodavárók. Látod, Pistukám, nehezen alakulnak ám a dolgok. Igaz, látszólag nagy a civódás, a csatazaj, de mindezek hátterében alig-alig találsz markánsabb szellemi, erkölcsi arcéleket. És itt én sem vagyok kivétel. Néha már arra gondolok: belőlünk már az igazi önzés és egoizmus is kiveszett. Bizonyára ezért nem tudunk érdemibb, határozottabb közösségi emberek lenni. Mintha hiányozna belőlünk az egyik legfontosabb őselem: vagyis hát a civilizációt életre hívó tűz. Amiben pedig te mindig bővelkedtél. Elképzelem hát, hogy odaállsz közénk, s mennydörgős szavaiddal rendre intesz minket. Uraim, vége a játéknak, most már elég volt e hamis, képmutató magatartásból! SZUROMI PÁL Hangverseny a ferences templomban Zsúfolásig megtelt múlt csütörtökön este az alsóvárosi ferences templom. A zenei tradíciókban is gazdag ferences rend a múlt hagyományaihoz méltó kezdeményezésbe fogott: orgonakoncertekből álló sorozatot indított útjára. Első alkalommal Csanádi László orgonaművész adott koncertet s ezen a hangversenyen a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola vegyeskara működött közre Kreuter Vilmosné tanárnő vezényletével. A házigazda plébános, Ágoston atya a műsorra tűzött művek rövid ismertetését is magára vállalta, egyszersmind ráhangolta a közönséget a várható zenei élményre. A közelmúltban felújított, s így ismét teljes fényében pompázó templom falai között Kodály Zoltán és Liszt Ferenc művei csendültek fel, amelyekhez kiválóan illeszkedett a kórus bensőségesen ihletett tolmácsolásában elhangzó gregorián mise. Csanádi László ezúttal már másodízben lépett a szegedi közönség elé, tavasszal a zenekonzervatórium nagytermében már élvezhettük játékát. (Akkor Bach Kanonikus variációjának és Reger Korálfantáziájának bemutatásakor a német orgonaművek megszólaltatásához elengedhetetlen hangszertechnikai fölkészültségről győzött meg bennünket.) Ezúttal a templomi orgona hangszíngazdagsága segített abban, hogy Liszt A-dúr legendájának előadásakor meggyőző erővel érzékeltesse Szent Ferenc bensőséges lelkiségét, szeretetközpontú vallásosságának lelki élményét. Csanádi László az itáliai orgonakultúra eszközeit birtokolva képes volt arra, hogy a hangszínek varázsával élve feltárja előttünk a darab mélységét. Az igazi megmérettetést azonban az utolsóként felhangzó Liszt-mű, az „Ad nos ad salutarem undam " jelentette számára. Ez a darab zenei értékeivel és technikai nehézségeivel valódi kihívás minden orgonistának. Csanádi László jól állta a próbát. Meggyőzte hallgatóságát arról, hogy képes játékában egyesíteni az olasz „bel canto"-éneklést a hangszerkezelés technikai kiforrottságával, az érzelmek szuggesztív tolmácsolását a zenei formák racionális felépítésével. Örülünk, hogy Szeged zenei életében végre otthonra talált egy ilyen kiforrott orgonistaegyéniség, aki - s ez sem mellékes szempont - a zenekonzervatórium orgonatanszakának vezetőjeként várhatóan az utánpótlás neveléséről is gondoskodik majd. S hogy ez mennyire szükséges óhaj, bizonyítja a koncertsorozat következő, csütörtöki hangversenyének szólistája: Alessandro Pasuello, a Milánói Konzervatórium utolsóéves hallgatója, aki szintén Csanádi-növendékként kezdte pályafutását. Várjuk tehát a folytatást a koncertteremben és a pedagógiai műhelyben egyaránt! PUKÁNSZKY BÉLA Göncz-bemutató a Broadwayn Izgatott munka folyik New Yorkban a Broadway Riverside Shakespeare színházban, ahol Göncz Árpád: Rácsok mögött című darabjának bemutatójára készülnek. A bemutatóhoz az első anyagi támogatást az amerikai Emmanuel Alapítvány nyújtotta, amelynek tiszteletbeli igazgatója Tony Curtis. Érdekességként megemlíthető, hogy nemcsak a híres, magyar származású színész édesapját, de a darab főszereplő figuráját is Emmanuelnek hívják. Az alapítvány részéről Michael Hont mondta el tudósítónknak, hogy a november 10-én tartandó gála-premieren jelen lesz többek között Mario Cuomi, New York állam kormányzója, Richárd Dinkins, New York City polgármestere, Tony Curtis, Henry Kissinger és Bush elnök öccse. Az elnöki házaspár is elment volna a bemutatóra, de a tervek szerint éppen külföldön fognak tartózkodni. Természetesen New Yorkba várják Göncz Árpádot is, aki egyébként jelenleg Kanadában tartózkodik a magyar felsztiválon. Nem tudjuk még, hogy az elnökön és Erdős André, ENSZ nagyköveten kívül ki lesz még jelen magyar részről, mert a washingtoni nagykövetségen egy amerikai újságíró kollégának elmondták, semmit nem tudnak a bemutatóról. Az Emmanuel Alapítvány részben azért választotta Göncz Árpád darabját, mert sokaknak, többek között Székely Andrásnak, a darab társrendezőjének, az ABC televízió alelnökének nagyon tetszett, részben a magyar államelnök iránti elismerés kifejezéseként. Az Emmanuel Alapítvány egyébként a Wallenberg-emlékmű felállításából is kivette a részét és szorosan együttműködik az amerikai Wallenberg Bizottsággal. A darab másik rendezője, Vámos László Budapestről érkezett. Elmondta tudósítónknak, hogy a szereplőválasztás „várakozáson felül jól sikerült." A darab zeneszerzője is magyar származású: a Los Angeles-i Vig Tamás. „Szeretnék nagyon sok zenei elemet vinni az előadásba" mondta Vámos László rendező, szeretné Göncz Árpád színművét Magyarországon is színre vinni. Hogy itthon miért nem mutatták még be a darabot? Vámos László szerint, Göncz Árpádnak, mint drámaírónak nem volt igazán szerencséje. „Furcsa kettős helyzet állt elő. A múltban nem játszhattuk a darabjait a múltja miatt. Ma vonakodunk színre vinni ezeket a jelenje miatt. Konformistának, az elnöknek hízelgőnek bélyegeznék azt, aki komolyan elkezdene foglalkozni a drámaíró Göncz munkáival. Mindig gyanús, ha egy művésznek bármi köze van a hatalomhoz." Ami a hazai színházi életet illeti, Vámos László szerint: „a társulatok egyelőre dicsőségesen küszködnek, és ha az önkormányzat továbbra is hasonlóan támogatja a színházakat, nem is lesz nagyobb baj..." Addig is: a Broadwayn megkezdődtek a próbák és a rendező most ennek a munkának szenteli minden energiáját. MOLNÁR ÉVA WASHINGTON Vége a balekségnek! A Látó a romániai magyarság egyetlen havonta megjelenő irodalmi folyóirata. A decemberi fordulat után megújult a szerkesztőség, fiatal munkatársak kerültek a laphoz, a főszerkesztő Markó Béla, helyettese pedig Gálfalvi György lett, kivel éppen egy esztendeje beszélgettünk a lap s az erdélyi magyarság helyzetéről. Marosvásárhelyi szerkesztőségében most újra fölkerestem Gálfalvi Györgyöt, akihez néhány aggasztó hír vezetett. - Azt javaslom, vágjunk a közepébe, már ami a legfontosabb híreket illeti. Igaz-e. hogy negyedévi lappá akarják visszaminősíteni a Látót? - Egy esztendeje szó van erről, pontosan azóta, amióta a román írószövetségnek anyagi problémái támadtak. Korábban úgy tűnt. hogy az írószövetség erős, és megőrizheti függetlenségét anélkül, hogy anyagi támogatást kapna. Akadtak jövedelmei könyvkiadásból, bélyegilletékből. tekintélyes ingatlanai voltak, nyaralóházak, tengerparti villa hatvan szobával, hegyi üdülők, ésatöbbi. Ez a gazdagság bizakodásra adott okot. Ám a könyvkiadás összeomlott! Egy év alatt például tízszeresére nőtt a papír ára Romániában. Drágább, mint a világpiaci ár! Ugyanakkor az írószövetség rengeteget költött lapjaira, tehát az anyagi helyzetet javítandó, kézenfekvőnek látszott, hogy a szerkesztőségeket le kell építeni, ezzel együtt ritkítva a megjelenést. Ez a Látó számára végzetes lenne. A romániai magyar írók egyetlen havi folyóiratáról van szó. A legutóbbi, szeptember végi írószövetségi gyűlésen fölmerült az a gondolat, hogy a Látó negyedévente jelenjen meg. Bár nemcsak rólunk volt szó. Régi román íróbarátaink - Manulescura gondolok - például azt az álláspontot képviselték, hogy a kolozsvári Helikon, mely hetilap, ezentúl havonta jelenjen meg. Ana Blandiana pedig azt mondta, hogy ha a Vatra nevű marosvásárhelyi irodalmi folyóirat - amely nem azonos a szervezettel - negyedévi megjelenésre kénytelen átállni, akkor úgy méltányos, ha a Látó is ezt teszi. Végül abba maradtunk, hogy az írószövetség a Látónak csak negyedévi megjelenését finanszírozza. A többi pénzt saját erőnkből kell megteremteni. Mi ezt vállaltuk, hát persze, mit tehettünk mást. - Milyen más forrásokra tudtok építeni? - Eddig is voltak kiadványaink, az úgynevezet Látó-könyvek, melyek a világirodalom erotikus novelláiból nyújtanak válogatást, aztán iskolai kiadványokat is nyomtattunk. - Van-e arra lehetőség, hogy magyarországi alapítványok támogassák a lapot? - Igen, erre szükség lesz. - Mindezt csak azért mondom, mert a napokban osztott szét igen tekintélyes összeget a József Attila Alapítvány, s például ötmillió forintot kapott az Erdélyi Hírmondó nevű vállalkozás... - Az Erdélyi Hírmondó az RMDSZ kolozsvári lapja lesz... Mi eddig szemérmes koldusok voltunk. A román ember úgy mondja, a csontomig jött a kés, mármost így vagyunk mi is, ezért aztán a balekségnek és a szemérmességnek vége! Jómagam tagja vagyok a Lakitelek Alapítvány kuratóriumának, s kínosan ügyeltem arra, hogy szerkesztőségem számára pénzt ne kérjek. De legutóbb Lezsák Sándor elnök támogatásáról biztosított...Romániában is hiánycikk a próza. Lesz ezért pályázatunk. Továbbá egy-egy évfolyam legjobb verseit, esszéit, s az év legjobb regényét ugyancsak díjazhatjuk az alapítvány segítségével... - Működik még egy másik alapítvány, nevezetesen az Illyés, amely cékitűzései szerint ugyancsak támogathatná a Látót. - Igen, hozzájuk is fordulunk majd... Sőt, a nyugati magyarság segítségét is kérni fogjuk. Hangsúlyozom, a havi megjelenésről semmilyen körülmények között nem mondunk le! - Hallottam, hogy megalakult a romániai magyar írók FEN Klubja. - Tavaly novemberben a Bornemissza Társaság úgy ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját, hogy meghívott ötven romániai művészt. Ott, a testőrségi teremben, Sütő András vezetésével, aki tiszteletbeli tagja volt már az osztrák PEN Klubnak, összeült húsz író, és megalakította a romániai magyar írók PEN Klubját. Szeptember végén volt Kolozsvárott a közgyűlésünk, ahol egyrészt bővítettük a tagság létszámát, így már ötvenhatan vagyunk, aztán megválasztottuk a vezetőséget is. A díszelnök: Sütő András, főtitkár: Markó Béla, titkár: Gálfalvi Zsolt, alelnök: Fodor Sándor, valamint pénztárnok-titkár: Kovács András Ferenc. - Milyen visszhangja volt az eseménynek? - Román részről azonnal megtámadtak bennünket. Még feltételezett bajtársaink is, mint például Ana Blandiana, mellesleg kiváló, régtől ellenzéki költőnő, közölte, hogy ez értelmetlen és megalázza a román írókat. Kifogásolta, hogy nem a román írókhoz csatlakoztunk. Hisztérikus támadássorozatba kezdett ellenünk itthon és külföldön egyaránt. - A támadássorozatról jutott eszembe Hajdú Győző, a lap - akkor még Igaz Szó - volt főszerkesztője, akiről úgy hírlik, hogy újra lapot indít. - Hajdú Győző visszatért és azon,az úton van, hogy emberek sorsáról dönthessen. 0 több volt, mint kiszolgáló. Amorális lény volt. Rengeteg tisztességes embert megalázott és feljelentett, Domokos Gézát, vagy Király Károlyt rendszeresen, alkalomszerűen Sütő Andrást. Lapja, mely egyúttal egy szervezet is lenne: az Együtt nevet kapta. Májusban negyvenkét percet beszélt ez ügyben a román televízióban. Hajdúnak régi tétele, hogy a hatalom oldalára, jelesül a Front pártjára kell állni, és nem szabad gyáván, ahogy azt az RMDSZ teszi, ellenzékbe vonulni. A lapalapítás mindenesetre komoly terv, úgy tűnik, már pénze is van hozzá, s most szerkesztők után kutat. - Lesznek munkatársai? - Igen. Egy olyan költőnő például, aki antológiányi verset írt Ceausescuhoz és feleségéhez. így aztán, ha megjelenik a lapja, kíváncsiságból eleinte bizonyára sokan megveszik. Mint ahogy elkapkodtuk a minket, magyarokat gyalázó, fasisztoid Romania Mare-t is. Gondolom, Hajdúnak is lesznek még trükkjei. DARVASI LÁSZLÓ