Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-10 / 238. szám

6 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. OKT. 10. A szerződés nem szentírás A napraforgó-felvásárlás sem olajozott A zöldség- és gyümölcsfélék szabadpiaca volt eddig a legbiztosabb pont, mintha a laposodó pénztárcájú vásárló lenne nálunk a gazdaság egyetlen olyan szereplője, akitől pénzt is lehet látni az eladott portékáért. Hozzá ké- mmmmm pest a felvásárló, feldolgozó cégek templom egerének tűnnek. A búzafeleslegeken sem sikerült még túladni, hiába a szenzációs export üzletekről szóló híradás, ha fizetési, szállítási gondok miatt halasztódik a teljesítés. Most a napraforgón a sor, a növényolajipar előre jelezte nem lesz olajozott a felvásárlás. A termésbecslések szerint a leszerződött tételeknél több mag kerül a magtárakba. E legalább tízszázaléknyi fölösleg átvételére nem sok kilátás van. Kukoricából még a rekordtermés sem kizárt. Ugyanakkor az alacsonyabb szintre beállt állattenyésztés kevesebb takarmányt igényel. A bőség zavarának egyetlen kiútja az export. Nyugat-EuróAz idén szinte lehetetlenség olyan növényt találni, amely ne hozott volna jó termést. Az időjárás kegyes volt, mire kellett, mindig megjött a csapadék, s eddig a fagy sem tett kárt a földeken lévő javakban. Mondhatnánk úgy is, ha az üzlet egyszer beindul, minden megy mint a karikacsapás. A bőséggel azonban új gondok szakadtak a termelők nyakába. pába ezekből a tömegtermékekből amúgy is túlkínálat van, nem számíthatunk rájuk, mint vevőkre. Kelet felé tekintget most mindenki, s reménykedik, hátha bevesznek bennünket is a segélyszállítmányok feladói közé, s a pénzes adakozók fizetnek majd, mint a katonatiszt. Ha az üzlet beindul, rendbe jön minden, hallom mindenünnen. Kár, hogy mindez ma még feltételes mód. A napraforgó-betakarítás környékünkön jó ütemben halad, több helyen már be is fejezték. Több gazdaságban érdeklődtem, eszerint a felvásárlás eddigi menetében nem volt zökkenő. Az ütemezett szállítás nem újdonság, az időleges tárolás csak ott okoz gondot, ahol még mindig a búza foglalja el a magtárat. A mihályteleki téeszben az olajnapraforgót már el is adták, s az étkezésire is akadt vevő. A Röszkei Kossuth Tsz-ben szeretnék, ha mindenütt ilyen jó lenne NMMNMM* a helyzet, mert akkor az ő most megtermelt vetőmagvuk is kelendő lehet. A napokban a kukoricatáblákban is megjelennek a kombájnok. Hektáronként tíztonnás átlagra számítanak, még az öntözetlen területeken is hasonló hozamok várhatók. így ötszáz vagonnyi szem juthat eladásra. Az öntözéses program keretében köttetett ötéves felvásárlási szerződés sem szentírás a jelek szerint. A gabonaforgalmi vállalat az idei tételnek csak egyharmadára adott átvételi ígérvényt, a többit csak jövőre venné át. A külföldi értékesítést jó lenne időben rendezni, hisz enélkül nem állítható helyre a kereslet, kínálat egyensúlya. TÓTH SZELES ISTVÁN Döntsd a tokét! Borreklám álszemérem nélkül? Napjainkban 138 ezer hektáron, 80 százalékban magántulajdonú rendszerben termelnek szőlőt hazánkban. Mintegy félmillió ember munkája révén évente 7-800 ezer tonna szőlő szüretelhető, melyből 4,5-5 millió hektoliter bor készül, ennek 60 százaléka a kereskedelmi forgalomban is megjelenik. Harmincmilliárd forintot meghaladó értékről van szó, nem lehet egy vállrándítással elintézni a mélypontra került ágazat sorsát. A szőlészet, borászat válsága korántsem oldódik meg attól, hogy a nagyobb tételt szüretelő magántermelők a bérfeldolgozás költségeire kilónként átlagban 1 forint 50 fillér támogatást igényelhetnek. Az edényekbe, hordókba gyűlő újbort egyszer csak el kéne adni, éppúgy, mint a korábbi évjáratúakat. Az ésszerűség azt diktálja, hogy a helyzet normalizálása érdekében a tömegbort adó fajták területét előbb-utóbb az alacsonyabb keresletnek megfelelő szintre kell csökkenteni. E folyamat részben lehet spontán is, hisz, ha valaki hosszabb távon sem találja meg benne a számítását, kénytelen megszüntetni a veszteségforrást. Emellett az eddigieknél kiemeltebb figyelmet igényel a belföldi fogyasztás élénkítés, s a kiviteli lehetőségek felkutatása. Nemrégiben kormányhatározatban rögzítették a sürgető feladatokat. Az illetékes minisztériumoknak még októberben ki kell dolgozni a selejtezés és telepítés új szabályait. Eszerint a termőre fordulás évétől függetlenül mentesítik a tőke döntögetőket a telepítésre felvett állami támogatás visszafizetése alól. Az ültetvény beruházásokat nem ösztönzik állami pénzből a nem borvidékbe, borhelybe sorolt területeken. Borvidéken is csak a jobb minőségi kategóriába tartozó talajokon, megadott fajtákra jár a központi segítség. A termőtájak értékeit összemosó eddigi gyakorlattal szakítva kezdeményezik a hegyközségi rendszer újraélesztését. A borászok régóta kifogásolják az álszemérmen alapuló reklámtilalmat. Miközben az egészségre ártalmasabb tömény szesz-fogyasztás növekszik, a boré pedig csökken. Az italozásra ezután sem lehet nyakló nélkül buzdítani, de a cégreklámot, a termékismertetést, az egészséges fogyasztási szokásokat terjesztő hirdetéseket a tervek szerint még az idén be lehet csempészni a borok és boralapú termékek belpiaci menedzselésébe. A valódi borpárlat a magas fogyasztási adó miatt drága. Ennek csökkentését az 1992-es adótörvény megalkotásakor kezdeményezik. Piacképes áron feltehetően jelentós szőlómennyiség hasznosítható ilymódon. A borértékesítésben nagy feladatok várnak a gazdasági diplomáciára is. Többek között szeretnék Németországban eladni azt az 520 ezer hektoliter bort, melyre tavaly volt keletnémet vállalatok adtak vételi garanciát, de végül is nem tőlünk, hanem Bulgáriából vásároltak. T. Sz. I. Jó bulizást, de ne verjétek szét a klubot" Az Elszo a szegénységből él - Nem piacgazdaság van itt, hanem zavaros, amiben remekül lehet halászni. Mire egy termék a termelőtől a fogyasztóhoz kerül, méregdrága lesz. Nagyon sok kézen megy át, és mindenhol irreálisan nagy haszonkulccsal dolgoznak, mert a bizonytalan helyzet miatt mindenki egyik napról a másikra akar meggazdagodni - fogad a Szegedi Elekromos Szövetkezet klubjában Deák József anyagbeszerző. Lévén többprofilú, a lakosságot, az ipart és a kereskedelmet egyaránt kiszolgáló, gyártó és javító szövetkezet, az Elszo egyes részlegeinek forgalomváltozása sokmindent tükröz. Maga a cég pedig jól mutatja a szövetkezetek új törvény előtti állapotát. Erről szerettem volna hallani, amikor az elnök, tagok és alkalmazottak társaságában az asztalra tettem a magnót. - A háztartásigép-javító részlegek forgalma rendkívüli mértékben növekedett az utóbbi időben, pedig az elmúlt 4-5 évben munkahiánnyal küzdöttek. Ennek a változásnak oka egyértelműen a lakosság elszegényedése és a háztartási gépek árának drasztikus növekedése. Az embereknek egyszerűen nincs pénzük arra, hogy új berendezéseket vásároljanak. De sajnos az alkatrészek is rendkívül drágák. Az eddigi keletnémet termékek ára sokszorosára ment fel az egyesítés miatt, a szovjet alkatrészeké a dollárelszámolásra való áttérés miatt. Beszerzési gondjaink is vannak, 40 évig hoztuk be a keleti termékeket, most pedig egyik napról a másikra lezárjuk a kapukat. így sokszor egészen új készülékeket sem tudunk megjavítani - zúdítja rám a panaszáradatot szinte egyszuszra Dudás János elnök. A többiek egyelőre hallgatnak, bólogatnak. - Az élénkülő vállalkozások nem adnak munkát? - Valóban tapasztalható felfutás a vállalkozóknak végzett szolgáltatások, például a neonreklám-szerelés terén. Nézzen oda a falra, ha bárhol a megyében ilyít lát, biztos lehet abban, hogy mi csináltuk. Bezárt kiskapuk Valaki azonnal feláll, és bekapcsolja az elektronikus táblát. „Jó bulizást, de ne verjétek szét a klubot" gyullad ki a felirat. A felcsattanó nevetés oldja a feszültséget, de az elnök higgadtan folytatja. - Mindebből azonban hiba lenne a magánipar erősödésére következtetni, mert megrendelőink kilencven százaléka kereskedő. Az ipari, közületi megrendelések drasztikusan csökkentek, elsősorban a privatizáció miatt. Amíg nem lehet tudni, minek ki a tulajdonosa, nem lesznek beruházások, sőt, még a szükséges javíttatást sem végezteti el senki. Ezért a klíma-, villanyszerelő, vagy a biztonságtechnikai részlegünk szinte pang. Ugyanakkor nekünk az adózásnál mindent be kell vallanunk, nincsenek zavaros ügyleteink, kiskapuink, mint másoknak. Ha egy elszós szerelő házhoz megy, számlát kell adnia. Amíg a maszekoknak jóval nagyobb a mozgásterük az anyagbeszerzésnél, az árajánlatoknál, a munkaszcrzésnél, addig nem lehet versenysemlegességről beszélni. A jelenlegi adórendszer sem ösztönzi, inkább visszafogja a termelést. Tapasztaltuk néhány dolgozónál, hogy amikor elérnek egy bizonyos jövedelemsávot, leállnak vagy visszatartják a számlát. Ha kevesebb adót rónának ki, összességében mégis több folyna be az államkasszába. A nyereségünk felét elviszi az adó, így fejlesztésre szinte semmi nem marad. Ezért az eredményt - annak államkasszába folyó részét sem tudjuk, és nem is akarjuk növelni. Kővári Péter hűtőgépműszerész veszi át a szót, ezzel megtörik a jég. - Nekem 31 ezer forintot kellene termelnem ahhoz, hogy nyereséget biztosítsak a szövetkezetnek. De ha ennyit produkálok, magasabb adósávba esek, mint ha csak 28 ezerig dolgozom, ezért itt leállók. így viszont veszteséges a tevékenységem a szövetkezetnek. Az is bánt, hogy abból a pénzből, amit adóként befizettünk, egy komoly összeszerelő berendezést tudtunk volna vásárolni. Nem tudunk külföldről olcsó nyersanyagot, jó minőségű szerszámokat beszerezni, mert sem tőkénk, sem jogunk nincs hozzá. A javítás is csillagászati... - Ugyanakkor a lakosság körében rettenetes dolgokat tapasztalunk - fűzi hozzá Bálint Ernő részlegvezető. - Kimegyünk egy idős nénihez, a hűtőgépének javítása csillagászati összeg lenne a nyugdíjához képest. Nem csinálunk mást, mint a kiszállási és hibamegállapítási díjat számlázzuk, ami áfával több száz forint. A néni pedig sírva fakad. Vagy kisgyermekes anyuka jön, hogy javítsuk meg a 12 éves mosógépét, mert nem tud mosni. Végtelenségig sorolhatnám az ilyen eseteket. A hangulat egyre forróbb, a dolgozók egymás szavába vágva sorolják a visszásságokat. - Hogyan képzelik a jövőt? - próbálom csillapítani a kedélyeket. Amikor Dudás János elnök belefog mondandójába, ismét mindenki elhallgat. - Várjuk az új szövetkezeti törvényt. Két dolgot tartanék fontosnak. Egyrészt, hogy biztosítson versenysemlegességet a vállalkozóknak és az állami cégeknek egyaránt. Másrészt, hogy ne kényszerítsék felbomlásra a szövetkezetet, dönthessük el, együtt maradunk, vagy sem. Nemrég összehívtuk a kollegákat, úgy tűnik a többség a szövetkezet fenntartása mellett van. Jegyzőkönyvet vesz elő, dolgozói véleményeket olvas fel. - Hagyd ezt, majd megnézitek a végén. Nem látod, hogy mindjárt lejár a magnó! - szól rá valaki. Ezért Dudás János inkább magyarázatba fog. Inkább maradunk - A tagok jórésze fiatal és tőkeszegény, a rá eső vagyonrész nem elég ahhoz, hogy önálló vállalkozásba kezdjen. Azt is figyelembe kell venni, hogy a felbomlásnak az alkalmazottak látnák kárát. Az ipari szövetkezetek kétharmada alkalmazott, így ezek megszűnése országosan több százezerrel növelné a munkanélküliek számát. Vagyonunk nagy része épület és eszköz, ezt nem szabad elherdálni. Ami életképtelen, az úgyis meg fog szűnni magától, de az ELSZO évek óta nem kap támogatást, mégis nyereséges. Ideálisnak azt tartanánk, hogy részlegeinkből bt.-k vagy kft.-k alakulnának, a szövetkezet össztőkéje viszont együtt maradna, és megtartanánk a központi adminisztratív apparátust is. Ilyen rendezetlen, körbetartozásos, sorbanállós időkben különben is előny az összetartás. Az elvégzett munkánk számláit a megrendelők sorban dobják vissza mondvacsinált kifogásokkal, mert éppen nem tudnak vagy nem akarnak fizetni. Ilyenkor az egyik részleg kisegíti a másikat, és soha nem fordul elő, hogy ne tudnánk például bért fizetni. - Hetvenezer forintos tőkerésszel mit tudnék kezdeni? - teszi fel a kérdést magának Kővári Zoltán. - Ahhoz, hogy az alapvető szerszámokat, alkatrészeket beszerezzem, vagyis, hogy magánvállalkozásba kezdjek legalább 240 ezer forintra lenne szükségem. Higgye el, kiszámoltam. Vegyek fel kölcsönt 50%-os kamatra, amit egy éven belül vissza kell fizetnem? Inkább maradunk. Summázatával a többiek is egyetértenek. Kikapcsolom a magnót, elköszönök. - Tudja, lenne még mit mesélni - szólnak utánam néhányan. KECZER GABRIELLA FOTÓ: GYENES KÁLMÁN