Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-09 / 237. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1991. OKT. 9. OLVASÓSZOLGÁLAT Köszönet LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Az országjárás ma is élmény Igaz, az élmények között az országjárás sokkal előkelőbb helyet jelentett egy-két évtizede, amikor az emberek anyagi helyzetüktől kevésbé gátolva, rendszeresebben járták az ország szebbnél szebb tájait. A rendszeres országjárás az esztétikai élményeken túl, a testi, fizikai mozgás következtében edzést is jelent, és idegi regenerálódást is. Az országjárás egyben gyógymód is a szomorkodók, mélabúsak, depressziósak gyógyulására, amikor szép, napos időben, jő társaságban a természet csodálatos ereje, varázsa újra visszaadja - valami oknál fogva elveszített - életkedvüket. Nagyszerű dolog egy több napos országjárás után közvetlen vagy tágabb baráti körben a jói sikerült utunkról beszámolni, mesélni, újra átélvq élményeinket, amelyeket igyekszünk nem elfelejteni és alkalomadtán megismételni. Egy ilyen élménydús országjáráson voltunk nemrég a Csongrád Megyei TIT szakosztályának szervezésében, az országjárás-vezetők továbbképzése keretében a Nyírség és a Zempléni-, Tokaji-hegység területén. A résztvevők nagyobb része most járt először a Nyírség legtávolabbi zugában, ahol csodálattal nézték és fotózták a látnivalókat és hallgatták az ismertetőket, kiselőadásokat. Menet közben nagy élményt jelentett a Nyírbátor melletti máriapócsi kegytemplom megtekintése, ahova II. János Pál pápa is ellátogatott. Utunk során még sok történelmi, kultúrtörténeti, képzőművészeti, néprajzi értékkel találkoztunk, melyek közül csak néhányat említek: mint a nyírbátori monorita és református templom, Móricz Zsigmond szülőháza Tiszacsécsén, Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc síremléke, a csodálatos csónak alakú fejfák, a túristvándi vízimalom, Vaján a vármúzeum, Tokaj és környéke, Széphalmon Kazinczy Ferenc síremléke, a füzén vár, a hollóházi múzeum. Pálházán a perlitbánya, Vizsolyon a református templom és az első magyar fordítású teljes biblia, Boldogkőváralján a vár, Monokon Kossuth Lajos szülőháza. Hallottunk előadást az Alföld és a Zempléni hegység geológiai felépítéséről, földrajzáról is. Mindkét esténk vacsora utáni kellemes szórakozással, népdalok, magyar nóták éneklésével, igen jó hangulatban telt. Ezen utunkon bebizonyítottuk, hogy három nap alatt ilyen gazdag programot meg lehet valósítani, és mindezt busz, szállás, reggeli, vacsora költségekkel, belépőjegyekkel együtt 2500 forintért. Tervezzük, hogy jövőre az ország másik tájára megyünk továbbképzés céljából hasonló programmal. Szakosztályunk az országjárásvezetők táborát kívánja bővíteni azáltal is, hogy az idén is meghirdetjük az országjárásvezetők tanfolyamát, amelyre október végéig lehet jelentkezni a TIT Kárász utca II. szám alatti irodájában, a 21-090-es telefonszámon, illetve a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Terveink között szerepel továbbá a kétlépcsős képzési forma: országjárásvezető-képzésre épülő idegenvezetés! Dr. Bagdi Sándor docens, a TIT országjárás-vezetői szakosztály elnöke - adományokért Az Erdélyi Magyar Diákok Egyesülete és a Sziti Egyesület köszönetet mond mindazoknak, akik az árvíz sújtotta területen élő csángók javára szervezett gyűjtésben részt vettek s oly sok értékes és szép ajándékot vittek: Az eddig beérkezett segélyek akadálytalanul eljutottak a rendeltetési helyükre. Az akció tovább folyik, szívesen fogadják az adományokat - könyveket, tanszereket, gyógyszereket, háztartási cikkeket és tartós élelmiszereket - az Ifjúsági IrodaHázban. Cím: Felső Tisza part 2., munkanapokon 14-19 óráig. - a gyors, emberséges segítésért Manapság annyira fásultak vagyunk, egymással szemben sincs türelmünk, meghallgatni embertársaink búját-baját, figyelni egy kicsit rájuk. Nos, nekem meg kell cáfolnom a fentieket. A legrosszabb esemény mi lehet egy családban, mint a haláleset. Ez ügyben kerestem fel a Állami Biztosító Kossuth Lajos sugárúti fiókját. Teljesen kikészülve mentem oda, sírva beszéltem. Türelmesen megvárta a hölgy mire érthetően előadtam, mit is szeretnék. A haláleset külföldön történt, s más elintézési módot igényel, mint egyébként, ráadásul nem is volt meg minden hivatalos papírom, a helyzet reménytelennek látszott. Az ügyintéző kedvesen, együttérzően megnyugtatott és olyan gyors segítséget kaptam, hogy két nap múlva biztosítottak részemre egy kis anyagi segítséget, amivel már megoldódott az ügy lebonyolítása. Ezúton szeretném megköszönni a szívességüket, az emberségüket, a lelkiismeretes odaadásukat. Nagy szomorúságomban szinte lelki vigaszt nyertem általuk. Azt hiszem, más hivatalokban is el kelne az ilyen segítség, odafigyelés a másik emberre. G. J.-né - figyelmességért Köszönetet mondok emberségükért és figyelmességükért a Tempó taxi 172-es (Csűri Attila) és 155-ös (Apró Péter) sofőrjeinek, akik szeptember 28-án férjemet, a súlyos beteg H. Lászlót - aki a Sebészeti Klinikáról megszökött segítették, hogy visszajusson a klinikára. Kérem a klinikát, ne ítéljék el az ápolónőket, akik türelemmel és odaadással gondozzák férjemet és minden beteget. Minden a férjem lelkiállapotának következménye volt. H.-né * Csaba utca Díjmentes munka a SZUE-ért Sok-sok aláírással juttatta el az illetékesekhez és szerkesztőségünkhöz az alábbi levelet Pásztor Ernőné (Pacsirta u. 6*): „Napról napra közelebb kerülünk a SZUE üzemeltetésének megszüntetéséhez, mely komoly problémákhoz vezet egészséggügyi szempontból. Pár évtized óta rendszeresen járunk úszni, így tudjuk kivédeni az orvosi és gyógyszeres beavatkozást. A sportuszoda vize hideg és Válni kell, bárhogy fáj! 1973-ban senkitől sem kérdezték meg - sem Algyón, sem Dorozsmán, sem Szóregen és Tápén sem -, akarnak-e Szegedhez tartozni? Egyik napról a másikra kiemelték a helységnévjelző táblákat, és voltak Szeged melletti falvak, nincsenek többé. Senkinek eszébe nem juthatott, hogy méltatlankodjon, mert „a vezetők behasaltak Szegednek", „lyukas garasért eladták a falut". És lett belőlünk az amúgy is nehezen, kínlódva nyögő város peremkerülete. És egyetlen önálló garas, egyetlen önálló elképzelés, netán bármibe való beleszólás nélkül éltük - immáron másfél évtizeden át - „csatolt" életünket. És ebbe a ránk erőszakolt, undorító házasságba napjainkra egyszersmind beleutáltunk. Nem a várossal van gondunk, senki félre ne értsen! Hanem azzal a begyöpesedett, dogmatikus és bürokratikus szisztémával, ami pallosként függ akár a város, méginkább a csatolt települések feje fölött. Ugyan mit szerettünk volna egymáson, ha mindig egyoldalú volt kényszerházasságunk? Szükségképpen, olykor megalázottan csak a csatolt népek mentek, hunyászkodőn a városhoz, ha valamire 10 forint kellett. Mert hogy egyik falunak sem volt nem lehetett - egyetlen önállóan kezeli fillére sem. Akik valamikor kitalálták az ilyenfajta központosítást, nem voltak képesek magyar ésszel gondolkodni. Más népeknél sem „jött be" az erőszakos egymáshoz ragasztás, ott sem, ahol netán életre való házasságokra számítottak. A Szegedhez csatolás csak rontott, és csak bomlasztott a négy csatolt faluban. S ha sorra vesszük az 1956-os szabadságharc utáni „parasztgyalázó" időket, máris szembeszökő, hogy alig négy esztendővel a igazinak vélt demokráciát követően téeszbe kényszeritették a magyar gazdákat, majd következett a nemklvánt retorziós időszak, aminek megintcsak szenvedője volt a falu és a parasztság. És akkor jött - sok mindenfajta-féle torz gondolat megvalósításával együtt a legtorzabb szülemény - a városok és nagyobb falvak központosítása, amely egyszeriben „leírta " az azidőre több-kevesebb, de mindenképpen igazolható, pozitív eredményeket felmutató kistelepüléseket. Ebből a leírt állapotból ébredezik most a város négy csatolt faluja: Algyő, Dorozsma, Szőreg és Tápé. Lassan bár, mert az épületes bürokraták még képesek elhitetni őrült hazugságaikat a még nagyon is kiszolgáltatott falvak népével, hogy szakadás esetén három-négyszerébe kerül majd a közszolgáltatás: a villany, a víz, a gáz, nem is beszélve a közlekedésről. Az ily módon kalodában tartott népek most fészkükben meghúzódva várják, mikor mond már végre valaki nékik szóló szép, igaz üzenetet. Tápé van a legnehezebb helyzetben, mert egy kvadrát földje sincsen. Mivel a téesz - hozzá semmit nem értő vezetők keze alatt tönkrement - más híján most a vásárhelyi téesz része, s a terméseink értéke nagyreszt joggal - őket illeti. Joggal, mert megdolgoznak érte. A termés értékének csak kis hányadát kapják a valós tulajdonosok, akik. ha akartak, ha nem, be kellett vigyék földjüket egyik, vagy másik téeszbe. Ilyenképpen Tápénak nincs a saját termőföldjéből származtatható anyagi háttere, amelyre, ha a leszakadás megtörténik, nagy szükség lenne! A helyi kisgazdák az elmúlt hetekben aláírásokat gyűjtöttek, hogy a város polgármestere írjon ki a leszakadással kapcsolatban népszavazást. A kívánt 350 helyett több, mint ötszázan írták alá a követelést, ami - bármenynyire kicsinek tetszik, de remény! Új életet adó remény! Kérdezheti bárki, miből akarunk megélni? Abból, amiből szépen és bölcsen éltünk a csatolás előtti évszázadokban! Nem abból a koldusalamizsna-szerű négymillióból, amit a város közgyűlése nékünk is megszavazott. Van tehát földünk, abból is csurran, s cseppen remélhetőleg majd nem csak négymillió -, a „nagy kalapból" is, mert az törvényesen jár, országos tarifa szerint! Ami rossz esetben a négymilliónak a 6-8-szorosa is lehet! És bizonyos bevételt jelenthetnek a faluban prosperáló üzemek, vállalatok adóiból minket jogosan megillető adórészek. Nem is beszélve a helyi közadókról, amelyek most még „egy az egyben" a városi nagykasszában tűnnek el, s abból a vakok sem látnak egy fityinget sem viszont. Azt gondolom, hogy hazugságokkal már nem lehet sem Algyőn, sem Dorozsmán, sem Szőregen, sem pedig Tápén türelemre inteni azt a lakosságot, amelyiket másfél évtizeden át csak kihasznált a városi bürokrácia, amelyiknek már éppen elege van a mosolygós szavak mögé bújtatott vicsorgásokból. Főleg most nem lehet türelemre inteni, amikor a körülöttünk lévő, jogos és áhított, önállóságra vágyó népeket, nemzeteket a legfelsőbb szinteken is támogatjuk. A mi törekvéseink is az önállósodásra irányulnak, a tisztes leválásra, mert az eddigi kényszerű együttlét semminemű jót, semmiféle nyugodt életet soha nem eredményezett! A kisgazdák kezdeményezése csak akkor jó a csatolt települések lakóira nézve megnyugtató eredménnyel, ha a várható népszavazáson a szavazóképes lakosság fele Tápén ezer fő körül van ez a szám! - a leválásra voksol. Lelkünk rajta, mert távolmaradásunkkal, passzivitásunkkal az utánunk jövő generációk életében hagyunk létbizonytalanságot, s ezt ne tegyük! Az idő halad, az óra nékünk (is) ketyeg. Bár túl a türelmi idő huszonnegyedik óráján, mégis innen a pattanó tűrésnek határán, legyünk bölcsek, bizakodóak, és a városnak jó barátja; mint önálló települések - voltunk és legyünk, minél hamarabb! Ifj. Lele József Antall ígéretei Taggyűlésen vitatta meg az ország jelenlegi helyzetét a Kisgazdapárt Szegedi Szervezete. A megnyilatkozásokból félreérthetetlenül kiderült, hogy a vezetőség és a tagság egybehangzóan elégedetlen a kormány munkájával és az MDF politikájával. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a rendszerváltás sem a gazdaságban, sem a politikában nem történt meg. Két év után is a monopolhelyzetű trösztök, az állami mamutvállalatok, és a szovjet mintára szervezett kolhozok és szovhozok garázdálkodnak szabad verseny helyett. Nem történt meg az ország kiárusításában és eladósításában vétkes személyek felelősségre vonása. Önmagukat függetlennek mondó kommunisták töltik be a vezetőpozíciók zömét. Lefékeződött, elült a Justita-terv megvalósítása. Reprivatizáció helyett, ami egy fillérjébe se kerülne az országnak, kiszúrták a tulajdonosok szemét egy szégyenteljes kárpótlással. A fizikai dolgozók a közös tulajdonból nem kapták meg az őket illető részt, amit verejtékezve, két kezük munkájával évtizedek alatt hoztak létre. Az egyszerű emberek, a többség nem váltak szabad tulajdonossá, hanem bérmunkások, szolgák maradtak. A zavaros és áttekinthetetlen vállalati átalakulásokkal csak az eddig is kiváltságokat élvező rétegek jártak jól, éppen azok, akik felelősek az ország romlásáért. Marosán, Dudás, Farkas Vladimír és a hozzájuk hasonló személyek háborítatlanul élvezik magas nyugdíjaikat. Követeljük az ország jelenlegi vezetőitől, hogy választási ígéreteiknek megfelelően a legrövidebb időn belül számolják föl a fent felsorolt vérlázító és gyalázatos igazságtalanságokat! Több terhet ne rakjanak az egészségileg leromlott, agyonhajszolt dolgozók vállára, s így a nyugdíjkorhatár is maradjon változatlan! Alkalmazzanak egy kisméretű, de széles körű felelősségrevonást a korábbi diktatúra leghívebb támogatóival szemben. A miniszterelnök úr ne felejtse a régi magyar igazságot: Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. a Kisgazdapárt Szegedi Szervezete nevében Kövér Károly sajtóreferens Nemzetőrség a túlzsúfoltság miatt ott az egészségügyi úszásunk megoldhatatlan. Aláírásunkkal felajánlunk a téli hónapokra napi 4 óra díjmentes munkavégzést személyenként. Ezzel szeretnénk a kiadások csökkentéséhez hozzájárulni, mivel pénzzel ezt anyagi helyzetünknél fogva nem tudjuk megtenni. Döntésüknél kérjük ajánlatunk figyelembevételét." A budapesti székhelyű Nemzetőrök Szövetsége keretein belül pár hete Szegeden is szervezkedni kezdett a Nemzetőrség. Társadalmi szervezetként jegyeztette be magát, amelynek célja a nemzeti múlt és 1956 szellemének ápolása. Fontos kiemelni, hogy a Nemzetőrség pártsemleges, azaz pártpolitikai céljai nincsenek. Az alapító tagok közül többen már 1956-ban is nemzetőrként szolgáltak itt Szegeden. Szeged és 1956. szellemét erősíti a nemzetőr egységben két becses ereklye. Sok-sok év után most került haza amerikai „száműzetéséből" az úgynevezett Kendi-féle egység zászlaja és egy marék hazai föld, amely világot járt. A termőföldet Röszkén tették zacskóba a menekülők, amikor kénytelenek voltak elhagyni Magyarországot. A szervezet bélyegzőjében három dátum található: 1848 - 1956 - 1990. E három évszám elárulja, hogy a szövtség a régmúlt és közelmúlt haladó nemzeti mozgalmainak szellemét kívánja ápolni és ezen keresztül szeretne hatni a jelenkorra. Magyarságtudatunk ébrentartása nem ellentétes azzal a szándékunkkal, hogy Európához csatlakozzunk. Nem lehetünk az európai nagycsalád igaz tagjai, ha nem vagyunk ugyanakkor testestőllelkestől a magyar kiscsalád odaadó hívei. Sajnos, az internacionalista történelemhamisítók az elmúlt évtizedek alatt kiölték az ifjúságból a nemzeti tudat csíráit is. Fiatalságunk nem ismeri és így nem is becsülheti dicső nemzeti múltunkat, a hazáért való helytállás felemelő eseményeit. Nincs miben bízzon, és nincs miből erőt merítsen a jelenkor embertpróbálók küzdelmeihez. Küzdőképes, életerős ifjúság nélkül pedig egy nemzet halálra van ítélve. Mielőbb változtatni kell ezen az egyáltalán nem szerencsés helyzeten! Ez is a Nemzetőrök Szövetségének fő célkitűzéséhez tartozik. A szövetség tagja lehet bárki, nemre, pártállásra, nemzetiségre való tekintet nélkül, aki politikai értelemben tisztamúltú, és elhivatottságot érez a haza önzetlen szolgálatára. A szegedi szervezet pillanatnyilag még csak 60-70 főből áll. Most legfőbb dolga az ismerősökön keresztül történő toborzás, valamint a fölkészülés az ünnepélyes zászlószentelésre és eskütételre. Erre a nevezetes eseményre széles körű egyeztetés után október 23-án, a dicső forradalom évfordulóján kerül sor, előreláthatóan a Fogadalmi templomban. Az ünnepség részletekbe menő tervezése még folyik, de annyira már ismert az elképzelésekből, hogy abban az egyházak jelentős szerepet vállalnak, és részt vesz rajta Király Béla, az egykori nemzetőrség főparancsoka, Horváth Balázs és több Budapestről meghívott illusztris vendég. Az eseményekről a lakosságot még idejében részletcsen tájékoztatni fogják. Kövér Károly SZERETNÉM MEGTUDNI ROVATUNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADUNK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. A biztosítási kötelezettségről T. A. Szeged. A társadalombiztosítási kötelezettségről érdeklődik. Azt szeretné tudni, hogy az alkalmi fizikai munka biztosítási kötelezettség alá tartozik-e, továbbá még arra kíváncsi, hogy a megbízásos jogviszony biztosítás alá tartozik-e? A fizikai munka biztosítási kötelezettség alá tartozik és utána 53 százalék társadalombiztosítási járulékot kell fizetni. így az alkalmi fizikai munka is biztosítás alá tartozik és a társadalombiztosítási szervnek kell bejelenteni és utána a járulékokat megfizetni. Természetesen az alkalmi munkára nem lelhet megbízói jogviszonyt létrehozni. A megbízást a PTK szabályozza. E szerint a megbízás alapján köteles a rábízott ügyet elintézni; a megbízást az utasítás szerint az érdeknek megfelelően kell teljesíteni. Ha a megbízás teljesítéséhez szerződéskötés szükséges, azt a jogszabály alapján kell elkésszíteni. A társadalombiztosítási törvény szerint a megbízás alapján munkát végzőnek azt kell tekinteni, akinek ugyanannál a megbízónál a megbízási díj az öregségi nyugdíj legkisebb összegének (1991-ben havi 5200 forint) a felét, illetőleg a hatszorosát nem haladja meg. Ha a megbízásos jogviszony a hónap teljes tartama alatt nem áll fenn, egy naptári napra az öregségi nyugdíj legkisebb összege felének, illetőleg a hatszorosának harmin^ cad részét kell figyelembe venni. Dr. V. M: